.png)
Elizabeth Hoyt Színlelt szerelem c. történelmi romantikus regénye a Greycourt sorozat második kötete. A regény a General Press kiadó gondozásában látott napvilágot - ismét - csodaszép borítóval! Az első kötet, A bosszú csókja tavaly nem túlságosan nyerte el a tetszésemet, mert újfent túlságosan feminista és szabados történet volt az 1760-as évek Londonjában, azonban úgy tűnik, az írónő észhez tért és visszatért korábbi lenyűgöző stílusához... A Színlelt szerelem ízig-vérig történelmi romantikus, amit a műfaj szerelmesei imádni fognak!
A kötet megjelenését nagyon vártam, hisz egy olyan szereplőt állít középpontba, aki már az első részben is megjelent, s a cliffhanger, amivel a regény véget ért, őrjítően kíváncsivá tett. Főhősnőnk, Messalina oldalán visszatért az igazi férfi főhős a lapokra, akire minden történelmi romantikus történetben szükség van...
"...az emberiség legnagyobb része arra született, hogy
dolgozzon. Néhányan szerencsésnek születtek, és soha
nem szenvednek hiányt semmiben. És ez utóbbiak a szerencsét
gyakran összekeverik az isteni akarattal."
London, 1760 szeptembere
A bosszú csókjának végén Windemere hercege magához hívatta unokahúgát, Messalinat és hűséges vérebét, Gideon Hawthornet küldte el a lányért. Az első fejezet itt veszi fel a cselekmény fonalát...
Főhőseinket útonállók támadják meg, akik azonban nem ellenfelek Hawthorne számára, így Messalina sértetlenül érkezik meg nagybátyja otthonába, aki gúnyosan közli - a lány éppen időben érkezett a esküvőjére és a vőlegény nem más, mint a kísérője...
Windemere hercege könyörtelen, durva és félelmetes férfi, aki gyermekkoruk óta sanyargatja a Greycourt testvéreket. Legújabb áldozata Messalina, akit hűséges emberének ajánlj fel jutalmul, ha az elvégez még egy utolsó munkát a számára...
Hawthorne St. Giles nyomornegyedében nőtt fel és késsel vívott harcokban edzette meg az élet. A férfinak nincs nemesi rangja, ám az arisztokrácia tagjai közé kíván emelkedni, s minél hamarabb szeretne végleg megszabadulni borzalmas munkaadójától, akinek a nevében ádáz tetteket hajt végre. Szabadságának azonban ára van, míg felemelkedésének a kulcsa Miss Greycourt, aki mindig is Gideon gyengéje volt...
Messalina természetesen makacsul ellenáll a házasságnak, ám amikor nagybátyja a húgát fenyegeti, kénytelen alkut kötni magával az ördöggel... Miközben Hawthorne kész a megállapodásra, Messalina pedig a szökést tervezgeti - a frigy megköttetik...
Hawthorne elrabolja ifjú feleségét annak félelmetes nagybátyjától és megkezdik közös életüket, mely titkokkal és tervekkel teli. Mindeközben pedig Messalina húga, Lucretia úton van két bátyjával London felé, hogy megmentsék húgukat Windemere - számukra ismeretlen - aljas tervétől...
Windemere pedig felfedi utolsó óhaját, Hawthorne utolsó megbízatását, ami kérdések lavináját indítja el és életeket tehet tönkre...
"- Tudtad, hogy amikor kicsi voltam,
azt kívántam, bárcsak bagoly lennék?
(...)
- Miért?
- Mert a legérdekesebb dolgok az éjszaka sötétjében történnek..."
A Színlelt szerelem egy lebilincselően izgalmas, szörnyű titkokkal teli, gyönyörű szerelmi történet, melyben az arisztokrácia tagjainak fényűző élete mellett megjelenik a nyomornegyed és a szegények világa, ahol az éhség és a fájdalom az úr...
A Greycourt sorozat első kötete hagyott némi kívánnivalót maga után. Amennyiben olvastátok korábbi történelmi romantikus értékeléseimet, láthattátok, miféle modern idők ostoba elvárásai kúsznak be kérlelhetetlenül e műfaj berkeibe is... Manapság már igazán nehéz jó történelmi romantikust találni.
Hoyt jelenlegi írásában - ami vagy magában az eredetiben is így szerepel, vagy újra a fordítás hibája - ismét jó pár, az adott korba nem illő szó szerepel, amiért egy fél csillag levonást kellett adnom (a történet maximális csillagot érdemel!!!), melyek bár nem lennének túlságosan zavaróak, fájdalom, hogy továbbra sincs változás ezen a téren, hiszen amikor magába szippant a cselekmény, rendkívül fájdalmas tud lenni, mikor kiszakít belőle egy-egy nem korabeli kifejezés... Ettől eltekintve azonban az írónő valami végett mellőzött minden, korba nem illő modern - agybajt - elvárást, ami mondanom sem kell, mennyire jót tett a cselekménynek...
A regény eredeti címe a When a Rogue Meets His Match - szabad fordításomban Mikor a zsivány/gazember találkozik a párjával - sokkalta leíróbb és - nyilvánvalóan, hisz az eredetiről beszélünk - találóbb cím a történetnek, mint a Színlelt szerelem, aminek jelen esetben nem volt sok köze a szereplőkhöz. No, de tegyük is félre ezt a két apró negatívumot, s lássuk, miért is ajánlom bátran a műfaj szerelmeseinek a regényt!
"- Mit ér egy könyvtár könyvek nélkül?"
A történetben nincs jelen a modern feminizmus. Végre visszatértünk a régi gyökerekhez, ahol főhősnőink bár okos, talpraesett hölgyek, akiknek megvan a saját véleményük és nem is félnek szembeszállni a zsarnoksággal, ezzel együtt is gyöngéd, törékeny nők, akiket a férfiak oltalmaznak.
Hoyt felhagyott továbbá férfi karaktereinek töketlenítésével, ami szintén fájó pontja az utóbbi évek irományainak (nem csak nála)... A regényben szereplő férfiak igazi férfiak, minden marconaságukkal és hűvösségükkel együtt, akik félnek kimutatni az érzéseiket, hovatovább makacsságuk és vakságuk miatt nem látják vagy büszkeségük miatt nem akarják látni és felfedni valódi érzéseiket, ám mindent megtesznek a szeretett nőért, családtagjaikért, embereikért. Oltalmaznak, harcolnak, nem alázkodnak meg, ám képesek a bocsánatkérésre és a változásra.
Az eredeti nemi szerepekkel pedig nem is működhet máshogy a történet, mint jól... (Feministák kíméljenek, s zárják be az ablakot, nem nekik szól ez a kötet. ^^)
Messalina már az előző kötetben is érdekes, szerethető karakter volt, akinek a múltjáról és jelleméről sokat megtudhattunk. Bár ezek a regények mindig önállóan is olvashatóak, úgy vélem, ez a sorozat sokkalta jobban összefügg, s érdemes őket sorban olvasni, hogy teljes képet kapjunk a szereplőkről.
Messalina remek főhősnő. Olvasott, kedves lány, aki bátran szembeszáll az őt elnyomni akarókkal, de egyben igazi arisztokrata is, aki addig a pillanatig nem látja, miként zajlik az élet a nyomornegyedben, míg a saját férje nem mesél neki félelmetesen hűen az ott uralkodó fertőről, vagy nem látja annak emberein az árulkodó jeleket. Nemes lelkű és hatalmas szívvel megáldott teremtés, éppen ezért azonnal tenni akar azoknak a gyerekeknek a sorsáért, akik kénytelenek lopni az életben maradásukért, még ha a lopásért akasztás is jár... Messalina a történet folyamán óriási változáson megy keresztül, ám ez elmondható férjéről is...
Hawthorne karaktere már szintén az előző kötetben igazán lebilincselő volt, noha ott fizikailag néhány pillanat elejéig láthatjuk csupán a férfit, s hírből ismerhettük meg. Természetesen - mint minden történelmi romantikus főhős - nem olyan, mint azt elsőre felvázolják, s többet rejt magában, mint amit a felszínen mutat. Mély érzésű, megtört férfi, akivel az élet könyörtelenül elbánt, s ő tette azt, amit a túléléséért tennie kellett. Nem fényűző palotába született, minden napért meg kellett küzdenie, s az életnek egy olyan oldalát látta, ami Messalina előtt teljesen homályba burkolódzik. Különös tetteinek látszólag érthetetlen következményei vannak, viselkedésén kiigazodni eleinte szinte lehetetlen, érzései rég kihaltak, ám törődik embereivel és a szegényekkel, talán jobban is, mint szeretné... Lelkét súlyos titok nyomja, melyet a szeretett nő által elindított változása hoz csak felszínre.
Kettejük párosa remek összhangban van. Messalina hamar felfigyel a férfi nemesebb jellemére, aki sokszor igazán gáláns, s annak ellenére, hogy mást mond, mint amit tesz, avagy cselekedetei elsőre más fényben tűnnek, mind-mind értelemmel és igazsággal teli, még ha néha könyörtelennek is tűnik. Messalina a férfi gyenge pontja, s mulatságos látni, mennyire vak is Gideon a saját érzései iránt... A férfi mindent megtesz a lány biztonságáért, s bár eleinte csupán tárgyként kívánja őt használni a vállalkozása sikeressé tételében, nem veszi észre, hogy soha nem csak erről volt szó... Figyelmessége és tettei, melyekkel megbánt másokat szívének összetörtségéből fakad, ám józan gondolkodású és meghallgatja emberei véleményét is, akiknek ad a szavára. Ebből következik egyik legfájdalmasabban gyönyörű tette is a történet során...
A regényben megjelenik a könyvek és az olvasás szeretete. Messalina igazi könyvmoly, mely jellemvonáshoz a történet egyik legromantikusabb pillanata is kapcsolódik - ám a konkrétumot nem fogom elárulni nektek - olvassátok el ti magatok! ;)
A történet végtelenül romantikus, a kellő helyeken megjelenik benne a humor, s viszont láthatjuk a skót "boszorkányokat" is, akik szerencsére azért nem kaptak itt is központi szerepet, s nem is minden kérdésben mondanak butaságokat a lapokon... Viszontláthatjuk előző kötetünk főhősnőjét, Freyát is, aki sokkalta szimpatikusabb volt most, mint saját regényében, ahol minden férfinál többet ért...
A trilógia cselekménye nem lezárt. Bár főhőseink története mondhatni kerek egész, rengeteg titok lappang még a háttérben, rengeteg kérdés van, amire nem tudjuk a választ, s a végkifejlet után biztosak lehetünk Windemere herceg bosszújának eljövetelében is. A család történetének végére még nem tettünk pontot, s én kíváncsian várom Messalina fivérének könyvét. Bízom benne, hogy az írónő továbbra is józan eszénél marad, s igazi történelmi romantikust ír!
Végezetül pedig nincs más hátra, mint hogy jó szívvel ajánljam ezt a remek írást, ami első mondatával beszippant, magához láncol és el sem ereszt a végkifejletig!
Érdekesség
A regény cselekményével együtt ismételten fut egy másik történet is, melynek részleteit a fejezetek előtt olvashatjuk. Ez Bet és a róka története, ami ismét szorosan kapcsolódik a regényben történtekhez, a karakterek jellemeihez, s szintén elképesztően mesés!
A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 kés
Idézetek
"- Á, Messalina! - szólalt meg Augustus. - Már kezdtem azt hinni, hogy lekésed a saját esküvődet!
Messalinának hideg borzongás futott végig a gerincén. Az esküvőjét?
Augustus bácsi vigyorogva folytatta:
- Bár hogyan is késhettél volna el, amikor a vőlegényed egyben a kísérőd is?
Messalina lassan elfordította a fejét.
És belenézett Mr. Hawthorne ördögien csillogó, fekete szemébe."
"A múltjuk olyan volt, akár egy kétélű kard, amit mindketten magabiztosan forgattak."
"- Megyek, és meggyőzöm Miss Greycourtot, hogy vegyen részt a saját esküvőjén.
Windemere felhorkant:
- Könnyebb olyan kikötői szajhát találni, amelyik nem szifiliszes, mint meggyőzni azt a csökönyös kis tyúkot."
"- Nem kívánok közösülni önnel.
- Most megsértett. - A férfi a mellkasára szorította a kezét, mintha csak tréfálna, de a mosolya kemény volt. - Attól tartok, nem maradhat érintetlen. Nem adhatok okot arra, hogy akár maga, akár valamelyik családtagja bejelentést tegyen. Ráadásul... - tette hozzá, és gúnyosan oldalra billentette a fejét. - Tényleg meg akarom hágni.
Az alpári kifejezés zsigeri döbbenetet váltott ki a nőből...
(...)
- Akkor most zsákutcába jutottunk, nem igaz?
- Nem hinném. - ... - Úgy vélem, hajlandó vagyok némi engedményt tenni a maga kedvéért.
Az ő kedvéért. Valami megmozdult a nőben e szavak hallatán, bár pontosan tudta, hogy a férfi csak úgy tesz, mintha érzelgős lenne.
(...)
- Hagyok önnek egy kis időt, mielőtt ágyba vinném. Mondjuk egy hetet, miután összeházasodtunk."
"Szent egek! Aznap reggel még arra ébredt, hogy az egyetlen gondja valami lehetetlen vita az eszement nagybátyjával, most meg a szüzességéről alkudozik."
"Ha az öreg bármi - vagy bárki - mást ajánlott volna, Gideon már szabad ember lett volna.
De éppen ez volt a lényeg: Messalina volt Gideon gyenge pontja. Szóba sem jöhetett, hogy lemondjon róla."
"- Elárulom, hogy a legtöbb házaspárnak külön hálószobája van.
- Nem - jelentette ki Hawthorne... - A legtöbb embernek összesen egy szobája van, ahová az ágyát teheti. És sokszor az az egyetlen bútora."
"- Te arisztokrata vagy.
Ez azért csak nem számított sértésnek.
- Te meg egy faragatlan tuskó."
"- És mit tehetek őkegyelmességéért?
A herceg nyugtalanítóan elvigyorodott.
- Azt akarom, hogy megöld az örökösömet, Julian Greycourtot."
"- Mit ér egy könyvtár könyvek nélkül?"
"- A kíváncsiság veszélyes lehet."
"- Az egy kés volt a kezedben?
- Igen.
- Nem szúrhatsz csak úgy le valakit a Bond Street kellős közepén! - sziszegte a nő.
(...)
- Biztosíthatlak róla, hogy leszúrhatok."
"A nő soha nem tudja meg, milyen árat fizetett azért, hogy megtartsa őt."
"- A családom meglehetősen botrányos, hölgyem. - Felegyenesedett, és a szája vészjósló mosolyra húzódott. - Tolvajok, szajhák és gyilkosok gyermeke vagyok."
"- Nem kérek elnézést senkitől sem a származásom miatt."
"- Miért? Te mit szeretsz? - ... - Mármint szórakozásul.
- A könyveket."
"- Én úgy gondolom - mondta, gondosan megválogatva a szavait -, hogy az emberiség legnagyobb része arra született, hogy dolgozzon. Néhányan szerencsésnek születtek, és soha nem szenvednek hiányt semmiben. És ez utóbbiak a szerencsét gyakran összekeverik az isteni akarattal."
"Gideonnak valami megmozdult a mellkasában - nem a szívében. Nem volt túl nagy szíve, és az is összeaszalódott a hosszú évek során, amíg nem használta. De egészen közel állt hozzá, és az érzéstől elfogta valami, ami kísértetiesen hasonlított a félelemhez. Messalina nem jelenthetett neki semmit. Csak egy hasznos eszköz volt. Egy lépés egy szebb jövő felé.
Mert ha a nő jelentett neki valamit, akkor nem ölheti meg a bátyját. És nem válthatja valóra a saját álmait.
Ráadásul egy arisztokrata soha nem adta volna oda a szívét egy olyan senkiházi gazembernek, mint ő."
"- Örülök, hogy megtanultál kegyetlennek lenni, ha ez ma este megmentette az életedet."
"Ez a gondolat nyugtalanította Gideont. Ha megöli Messalina bátyját, a lelke nem pusztán csak bemocskolódik.
Egyenesen elemésztődik."
"Egy héten belül már másodszor támadták meg őket.
És a támadókat mindkét esetben jobban érdekelte a gyilkolás, mint a pénz.
Ami azt jelentette, hogy vagy őt akarták megölni, vagy Messalinát. Tizenhárom éves kora óta kellett megvédenie magát. Gideon nem félt senkitől.
De ha Messalina volt a célpont...
Összeszorította az állkapcsát. Nem. Messalinát nem.
Azt nem tudta volna elviselni."
"- Fegyvernek használod a testedet, és nem törődsz azzal, hogy megsérülhet. Szerintem jobban vigyázhatnál azzal a késsel, amit az ingujjadban hordasz."
"A kedvesség gyengeség."
"...éppen arra készült, hogy elárulja.
Arra készült, hogy megölje a bátyját."
"Valami megmozdult benne. Azt akarta, hogy Messalina mindig ilyen boldog legyen. Hogy soha többé ne kelljen megélnie a csalódást vagy a szomorúságot.
Gideon a tányérjára szegezte a tekintetét. Hiszen éppen ő készült fájdalmat okozni neki. Ő volt a szörnyeteg, aki könnyeket csal majd a nő vidám, szürke szemébe."
"- Tudtad, hogy amikor kicsi voltam, azt kívántam, bárcsak bagoly lennék?
(...)
- Miért?
- Mert a legérdekesebb dolgok az éjszaka sötétjében történnek..."
"És akkor Messalina élvezhetné az életet, amelyről soha nem gondolta volna, hogy megadatik neki."
"Úgy érezte magát, mint aki kibontani készül egy ajándékot vagy egy új könyvet. Mintha egy egész világ tárulna fel előtte.
Mintha ez egy szerelem kezdete lenne."
"Ha Messalina szíve egy virág lett volna, ami percekkel ezelőtt nyílt ki, most egy szempillantás alatt megdermedt. Megfagyott és elhervadt."
"Hawthorne a szó szoros értelmében félrelökött egy piperkőc nemest, akinek nem sikerült kellően gyorsan eltűnnie az útjából. A fiatalember felsikoltott, mint egy tyúk, amit üldözőbe vett a kakas."
"Valami különös érzés - talán ezt hívhatták pániknak -, amit még életében nem tapasztalt, összeszorította a férfi mellkasát."
"...Gideon hirtelen félni kezdett, nemcsak attól, hogy soha többé nem lesz már az övé, hanem attól is, hogy nem fogja túlélni nélküle."
"...mintha összetört volna valami fontosat a lelkében."
"- ...Az öreg kandúrt is akkor támadja meg a többi macska, amikor valami máson gondolkodik."
"- De ne felejtsétek el! Nem mi döntjük el, kibe leszünk szerelmesek, egyikünk sem. Most dühös vagy, méghozzá jó okkal. A férjed hitványul viselkedett. De ez nem oltja ki a szerelmet. Nem számít, mennyire szeretnénk, akkor sem fogja. - ... - Lehetséges, hogy egy hazug, számító szélhámost szeretsz, aki szeret késsel harcolni?"
"- Egész nap itt akarnak maradni? - nyögött fel Keys. - Úgy kell hugyoznom, mint egy nyavalyás lónak."
"Összességében, úgy érezte magát, mint egy kötözött madár, aki várja, hogy betolják a sütőbe."
"Gideon nem borotválkozott, és a fekete borostától úgy festett, mint valami útonálló. Egy összetört útonálló."
"Alatta, a szemöldöke még mindig egy sötét és számító démonra emlékeztette Messalinát, de most már gyengéd érzelmeket táplált a démon iránt. Elvégre az ő démonja volt."
"- Szeretnéd?
(...)
- Tudod, hogy igen.
(...)
- A könyvtár több mint ezer kötetet foglal magába, többek között egy iniciálékkal díszített, ír zsoltároskönyvet, egy kötött kvartót Shakespeare-drámákkal és egy Euripidész összes művét tartalmazó kötetet vörös bőrkötésben, arany betűkkel. - Messalina vett egy mély, izgatott lélegzetet. - Ó, Gideon! Mindent akarok ebből a könyvtárból!
Gideon bólintott.
- Akkor megvesszük az egész könyvtárat."
"Messalina még életében nem látott ilyen gyönyörű kiadást.
És Gideon megvette neki."
"Mert ha Gideon tudta, hogy a könyvtár tökéletes ajándék a számára, az bizonyára azt jelentette, hogy törődik azzal, hogy Messalina mit szeretne."
"És ez megrémisztette - a remény lehetősége -, hiszen magában hordozta a fájdalom lehetőségét is."
"- Szeretted az öcsédet, és ez a penny a bizonyíték rá."
"- St. Gilesben nem laknak tanítómesterek. És olyan okosfélék. Ők tényleg okosak. Könyveket olvasnak."
"- Soha nem gondoltam volna, hogy Gideon ilyen nagylelkű. A könyvtárad nem lehetett két penny.
- Számos dolog van Gideonnal kapcsolatban, amit én biztosan nem gondoltam volna... Amikor a nő Londonba érkezett, megátalkodott gazfickónak gondolta, akinek nincsenek érzései.
De tévedett.
- Cseppet sem tűnik könyvrajongónak - tűnődött Lucretia.
- Nem is az. De tudja, hogy én az vagyok."
"...fölé magasodott a gyéren megvilágított szobában, akár egy furcsa teremtmény, amit az éjszaka legmélyén előtörő vágyai hívtak életre."
"A férfi úgy nézett rá, mintha ő lenne az életben maradása kulcsa. Mintha meghalt volna, ha az elkövetkező percekben nem teheti magáévá."
"Messalina gyorsan beszállt a hintóba, mielőtt zokogni kezd a nyílt utcán. Mégis mikor lettek ilyen fontosak a számára Gideon emberei? Hogy hagyhatta, hogy megszeresse ezt a férfit?
(...)
Soha többé nem lesz már ép egész."
"- Milyen furcsa ékszer! - állapította meg Lucretia. - Miért akarna valaki a nyakában hordani egy pennyt?
- Szerelemből - suttogta Messalina.
- Tessék?
- Ez azt jelenti, hogy Gideon szeret engem - mondta jóval hangosabban, és úgy érezte, hogy a szíve újra életre kel. - Vissza kell fordulnunk!"
"- Persze, hogy maradok te rémes ember! Szeretlek. Szeretlek. Szeret..."
"A rókát mindenki ismeri errefelé, bár nem mindenki szereti, mert meglehetősen ravasz teremtmény."
"- A szerelem féktelen dolog: oda megy, ahová akar."
"Látta az enyhe zavart a férje szemében. Még mindig szoknia kellett, hogy meghallgassa és viszonozni tudja ezt a szót.
- Én is szeretlek - felelte, és megérintette a felesége arcát. - Fogalmam sincs, hogy éltem előtted, a világom olyan sötét és üres volt. De te örömet varázsoltál bele.
Ó, de szépen fejlődött!
Messalina elmosolyodott, újra belekarolt a férjébe, és bevezette a fénybe."
