.png)
Tim Hogenbosh és Jan Paul Schutten Tim, az erdőjáró c. kötete a Zseblámpás Könyvek egyik legropogósabb újdonsága. Az írópáros regénye az erdő és a természet szerelmeseinek lehet a legmegfelelőbb választás, hisz a történet bepillantást enged egy erdész életébe. Az erdő, az állatok és növények "bemutatásán" túl, láthatjuk, mi mindent is lehet csinálni a gyönyörű természetben, megspékelve természetesen ezt a környezetvédelemmel és rengeteg izgalmas kalanddal.
A regény úgy tanít, hogy közben szórakoztat, s bizton eléri, hogy te is elvágyódj egy kirándulásra a természet lágy ölén!
"A rádióban ugyanis bemondták, hogy havazni fog. És
a hó jobb, mint a Mikulás és a karácsony együttvéve. A hó
az egész télben a legjobb dolog."
Főhősünk Tim, egy erdész apa gyermeke, aki imádja az erdőt. A fiú, ha teheti és épp nem iskolába jár, apja oldalán kalandozik az erdőben, segíti annak munkáját, s közben természetesen mindent megtanul a növény- és állatvilágról, amely körbeveszi.
Tim imádja a természetet, de ez nem meglepő, ha a gyereknek olyan szülei vannak, mint a történetben szereplő felnőttek, akikkel közösen lehet a pocsolyában ugrálni, bőrig ázni és segíteni a bajba jutott állatokon.
Egy nap felvirrad Tim hetedik születésnapja, aki egy igazi erdész ruháját kapja ajándékba, megspékelve egy "erdőjáróval", a Turbótekerővel. A fiú sikeresen leteszi az apja vizsgáját, s "hivatalosan is erdész lesz"...
Egyik erdei járőrútja során főhősünk sebesült madárkát talál, akinek eltört a szárnya. Az állatorvos útmutatásai alapján Tim és szülei gondjaikba veszik a kis sebesültet, aki hat hétig a fiú gondoskodására szorul. Így a család négy tagúra bővül Karcsi, a csóka személyével...
Egy nap azonban eljön a kötés levételének ideje...
Vajon mi történik Karcsival és Timmel ezek után?
"- Ez az erdő elsősorban az állatoké. A nyulaké, rókáké,
szarvasoké, őzeké, és így tovább. Ők már eleve kezdenek
a túlélésért. Annyit mindenki megtehet, hogy nem
ereszti szabadon a kutyáját, és így az erdei állatoknak
nem kell folyton menekülniük. De ez még nem is a legrosszabb,
mert előfordul, hogy a kutyák halálra marják őket."
A Tim, az erdőjáró egy szívet melengető történet egy kisfiúról és a természet csodáiról, s annak szeretetéről.
Az írópáros regénye egyfajta Fekete István-történet a legkisebbek számára... annak minden szépségével és leíró részeivel együtt. Az erdő és annak lakói, a környezet megóvása, az erdészélet szépségei mind gyönyörűen ábrázoltak, ami bizton beszippantja majd a 7-10 éves célközönséget. A kötetet azonban nem csupán a kis kalandoroknak ajánlom kézbe venni, de mindazoknak is, akik szeretnék egy picit közelebb érzeni magukat a természethez.
Adott egy erdészcsalád. Egy, a munkáját szívvel-lélekkel végző apuka, akinek szenvedélyét örökölte a kisfia, Tim is.
Főhősünk rendkívül szimpatikus, aranyos karakter, aki óvja és vigyázza környezetét, ügyel az állatok szükségleteire és épségére, s minden időben jól érzi magát a szabad levegőn. A család különösen a hóesést és a telet szereti, mikor az erdőre vastag, fehér hótakaró borul, s érintetlen és csendes minden. Ezt a képet sajnos mi már csak lelki szemeink előtt láthatjuk, azonban én emlékszem a havas tájra és a hóval fedett erdőkre gyermekkoromból, mikor én magam is a természetben jártam a szüleimmel.
Sajnos manapság a globális felmelegedésnek "köszönhetően" se a havat nem élvezhetjük, míg a technológia fejlődése a szabadban töltött időt is megrövidítette. Bár mondanám, hogy túlzás lenne általánosítani, de kétségtelenül igaz, hogy a kütyük miatt sokkal kevesebbet vagyunk a természetben, mint régen, s ez érvényes felnőttre és gyermekre egyaránt.
Éppen ezért olyan gyönyörű ez a történet. Sehol egy elektronikai kütyü, csak a tartalmas, gazdagon együtt töltött idő a családunkkal és a barátainkkal, miközben egészségesek is maradunk, hisz semmilyen időjárási viszony el nem ronthatja a kedvünket. Szívet melengetően gyönyörű történet, ami felemeli a lelket, s felnőttként elgondolkodtat, mennyi mindent is elveszített az emberiség, s mennyi minden megváltozott a gyerekkor óta... Természetesen ezt a mai célközönség nem tudhatja, ám a szülőnek érdemes volna erről a témáról beszélgetést kezdeményeznie a történet olvasását követően, melyet akár közösen is "feldolgozhatnak".
A kötet a természet szeretetén túl középpontba helyezi a barátságot és mindenekelőtt a családot is. A szülő-gyermek kapcsolaton túl megjelenik a gyermek nagyszülőkkel való kapcsolata; láthatjuk milyen az, mikor hasznos ajándékot kap az ünnepelt; mi történik akkor, mikor valaki "farkast kiált"; mikor valaki nem érdemli meg a vadászengedélyt; mikor a kutyasétáltató felelőtlenül engedi szabadon a kutyát az erdőben; de az árnyoldalak bemutatásán túl természetesen az önfeledt játék a hóban (hógolyó-csata), a bajba jutottak megsegítése; a "hazugság" a nagyobb jobb kedvéért és a közlekedésben való segítségnyújtás is megjelenik a kötetben.
A remek történeten túl az Emanuel Wiemans által papírra vetett képi világ is lenyűgöző. A fekete-fehér illusztrációk tökéletesen kiegészítik a történetet, s megelevenítik a szemünk előtt azt, melynek köszönhetően úgy érezhetjük mi magunk is az erdőt szeljük keresztül-kasul hőseinkkel.
Szívből ajánlom a kötetet mindenkinek, aki egy igazán szép történetet szeretne olvasni, s természetesen az apró természetkedvelőknek és kis kalandoroknak is tökéletes ajándék lehet, hisz közelednek az ünnepek!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 erdész
Kedvenc kötet
Idézetek
"- Úgy nézel ki, mint egy egyszemélyes zápor!"
"Elgondolkodik. Mi legyen a neve? Csé, a Csóka? Csóka Csongor? Csaba?"
"- Nem tudsz egy jó nevet, apa?
- Lássuk csak - töpreng apa. - Régen volt egy csókáról szóló könyvem. Az volt a címe, hogy Károly, a kéményseprő madár. A csókát olykor kéményseprő madárnak is nevezik. Mit szólnál ahhoz, hogy Károly?
- Akkor legyen Karcsi - feleli Tim. - Mert ez a csóka még kicsi.
- Remek - helyesel apa. - Akkor Karcsinak fogjuk hívni."
"Miféle madár az, ami nem tud repülni?, töpreng Tim. Mint a béka, ami nem tud ugrani. Vagy a kacsa, ami nem tud úszni. A majom, ami nem tud fákon ugrálni. Tim felsóhajt. Karcsi ránéz. Aztán odaugrál hozzá, felugrik a fejére, rákakil, majd arrébb vonul."
"- Ez az erdő elsősorban az állatoké. A nyulaké, rókáké, szarvasoké, őzeké, és így tovább. Ők már eleve kezdenek a túlélésért. Annyit mindenki megtehet, hogy nem ereszti szabadon a kutyáját, és így az erdei állatoknak nem kell folyton menekülniük. De ez még nem is a legrosszabb, mert előfordul, hogy a kutyák halálra marják őket."
"- Ezt a kettőt letartóztatták? - kérdi apa nevetve. - Bedugják őket a börtönbe?"
"A rádióban ugyanis bemondták, hogy havazni fog. És a hó jobb, mint a Mikulás és a karácsony együttvéve. A hó az egész télben a legjobb dolog."
"- De most élvezd a látványt! Ilyenkor a legszebb az erdő. Az összes ág és fatörzs hófehér. Néma csend van, mert a hó tompítja a hangot. És még egyetlen emberi lábnyom sincs a földön."
"Milyen hihetetlenül szépek az erdő tavasz végén! Az a sok ezer új, friss falevél megannyi élénkzöld kis lámpára hasonlít."
"- Nagy tapsot a világ két legfiatalabb erdészének! - kiáltja apa.
- És a két legaranyosabbnak! - nevet anya."
.jpg)
