Wéber Anikó Marci ​és a bűvészolimpia kötete a Pagony kiadónak köszönhetően került a látószögembe. Szeretem Wéber Anikó munkásságát, így a kisebb olvasóknak szánt meseregénye is felkeltette a figyelmem - s most sem kellett csalódnom.

A Marci és a bűvészolimpia egy remek, megfontolandó és követendő gondolatokkal tarkított bájos történet, mely rengeteget ad az olvasónak. A történet az egyik legjobb pillanatban talált meg, mikor nyugalomra, s valami jóra, felemelőre volt szüksége a lelkemnek. A kötetet mondhatni földöntúli nyugalommal és egy hatalmas mosollyal a szívemben zártam be. ❤

Egy átlagos reggel az iskolában, a gyerekek osztályfőnöke, Kati néni egy korántsem szokványos hírrel érkezik, mely hatalmas felbolydulást kelt a tanteremben. Kati néni ugyanis nem mást közöl, minthogy megrendezésre kerül a városban a Bűvészolimpia, ahol a második osztályos gyerekek mérhetik össze tudásukat - s természetesen, a jutalom sem marad el. Mint ahogy az lenni szokott, a versenyen természetesen mindenki szeretne részt venni, ám Kati néni egy szomorú hírt is megoszt az osztállyal. 

A négy jóbarát természetesen egy csoportban szeretne lenni, ám amikor kiderül, hogy a matematikai és zenei tudás rendkívül fontos lehet a verseny megnyerésében, mindenki Bálintot és Merkúrt kezdi el "zargatni", hogy válassza be a csapatába. Ellenben van valaki az osztályban, akit senki sem szeretne csapattársnak, ő pedig nem más, mint Ábel, aki látszólag semmiben sem tehetséges és ráadásul nagyon ügyetlen és félénk is...

Ha mindez nem lenne elég, Tibi és Ábel között hatalmas az ellentét, míg Ábel fél mindentől és mindenkitől, addig Tibi szerfelett el van telve magától, s ott bánt mindenkit, ahol tud... Marci képtelen csapatot kovácsolni a négyesből, ezért édesapja segítségét kéri...

A Marci és a bűvészolimpia az egyik legjobb és legbájosabb magyar meseregény, ami a könyvpiacon fellelhető. A történetet átitatja valami kedves, gyermeki báj, s az olvasó a kötet végén egy igazán felemelő érzéssel zárja össze a könyvet úgy, hogy a lelkében valami nagyon szépet vitt magával... ❤

A Marci és a bűvészolimpia tulajdonképpen két részből áll. A történet egyik fele az iskolában tartott elődöntőt és az arra való felkészülést mutatja be, míg a rövidebb fél magáról a Bűvészolimpiáról és annak feladatairól szól. Természetesen, ahogy az lenni szokott a versenyszellem még a legjobb barátságokat is kikezdi, s a győzni akarás, az ellenfél legyőzése olyannyira pillanatnyi életcéllá válik, hogy közben hőseink elfelejtik, mi is az igazán fontos...

Wéber Anikó kitűnő történetet alkotott. Az egészséges versengés mellett a történetben megjelenik azonban a rossz is, a lenézés, a másik lekicsinylése, ami bár nem ölt súlyos méreteket, mégis, hihetetlen fájdalmakat képes okozni. Az írónőnek remek érzéke van ahhoz, hogy egy bájos, izgalmas történetbe mély mondanivalókat rejtsen el, ahogy abban is, hogy bár megjelenik némi elítélendő viselkedésminta, a történet hangulata alapvetően barátságos és jó kedélyű marad, s csupán az események végén vetik fel a fejüket azok a bizonyos gomolyfelhők, amiket valamilyen módon el kell űzni...

Szereplőink legnagyobb része szerethető, s az eleinte még oly unszimpatikus, nagyképű Tibi is kedvesebb, szerethető karakterré válik a végére. Főhősünk, Marci páratlan tehetséggel látja meg a felszín alatt rejlő igazságokat, korához képest nagyon okos, s bár nem pontosan úgy fogalmazza meg mindazt, ami a kicsi fejében megfogalmazódik, mint ahogy kellene, ott áll mellette egy remek édesapa, aki terelgeti picinyét az életnek nevezett bonyolult ösvényen. ❤ Ez az apa a történet egyik legfontosabb és legszerethetőbb karaktere (személyes kedvencem), kinek gondolatai példaértékűek, s a célközönség számára erősen ajánlottan követendőek!

"- Mi vagyunk a Cilinderes eltüntetők!"

Elárulom, a fülszöveg elolvasását követően ne érezzük még magunkat olyasvalakinek, mint aki hatalmas titokra jött rá, ugyanis csak a belelapozást követően fogjuk majd csak meglátni, mivel is van dolgunk... ;)

No, én is én vagyok ezzel. Merthogy kedvencem a husky és a németjuhász, ismerem a pulit, a pumit, az agárt, a bernáthegyit, a dalmatát, a csivavát, a csaucsaut, a skót juhászkutyát, a... na várjunk, csak! Én azt hittem, eddig fogalmam sincs, melyik kutya melyik, de többet ismerek mint hinnék! Nem semmi! o.O 

Az írónő a kötet elején bevezeti az olvasót a kutyák történelmébe, mesél egy picit a kutyusokról, a testükről, csontozatukról, bemutatja a viselkedésmintákat, mellékel egy kis ugatási és farokcsóválási kalauzt, majd pedig szépen sorban, nagyobb csoportokra osztva mesél magukról a kutyusokról (a kutyafajtákról) is. Olvashatunk példának okáért a szánhúzó kutyákról, a juhászkutyákról, a vadászkutyákról, a vakvezető kutyusokról vagy éppen a harci kutyákról és ölebekről, s ha mindez nem lenne elég, még ezeket a fő kategóriákat is több alkategóriára osztja, melynek köszönhetően tényleg mindenki megtalálhatja bennük a maga kedvencét! 

Egy-egy oldalon körülbelül két-három kutyus történetét, leírását és paramétereit olvashatjuk, s hihetetlennek tűnhet, de mindennek megvan a maga helye. Természetesen ne számítsunk olyan grandiózusan kidolgozott, részletekbe menő leírásokra, hiszen annak nem elég a hely, a leglényegesebb információk azonban, valamilyen érdekességgel karöltve illetve megfűszerezve azonban helyet kaptak a kötetben.

Mondhatnám, hogy a kötet olyannyira részletesen és gyönyörűen, féltő gonddal felépített, hogy a létező összes kutyafaj fellelhető benne, de akkor nyilván hatalmasat tódítanék. ^^ Bár az előbbi állítás kicsit fizikai képtelenség egy gyermekkönyv esetén, higgyétek el, hogy senkinek sem lesz az olvasás végén oka panaszra, ugyanis az írónő rendkívül részletesen mutatja be a kutyák fajtáit és csoportjait.

A mesék nem csupán színesítik a kötetet, de egy pici fellélegzést is adnak az olvasónak a kutyafajták között, ez által figyelemfenntartási funkciót is ellát, hisz valljuk be, egyszerre ledarálni ennyi ebfajta történetét a végére már igencsak száraz volna.

A Pagony kiadótól, valamint magától az írónőtől nem is vártam kevesebbet, mint amit kaptam - ám mondhatom, még többet is kaptam, mint azt vártam! Egy páratlan, kidolgozott kötetet a kutyusokról, amiről ordít, hogy mekkora féltő gonddal is készült! A lapokon átüt a kutyusok iránti szeretet, a történelmük iránti érdeklődés, s ha ennyi információ láttán valaki még mindig azt gondolná, hogy ez csupán egy száraz információkat tartalmazó kötet, akkor annak hadd adjak még egy kegyelemdöfést a szívébe azzal az információmorzsával, hogy milyen páratlanul szép is ez a kötet! ❤

Lackfi János Igaz ​mese a Mikulásról c. kötetének megjelenését izgatottan vártam. Most azonban nem, mint könyvmoly, hanem, mint rendezvényszervező, hisz ezt a kötetet néztem ki a Mikulás ünnepe köré felépülő foglalkozáshoz a munkahelyemen. 

Nos, azt hiszem mondanom sem kell, hogy mind az én, mind a foglalkozáson részt vevő gyerekek körében nagy sikert aratott a mese, melyet Lackfi a papírra vetett...

Az Igaz mese a Mikulásról - valamint maga az író-költő úr is - nem kisebb feladatot vállal magára, minthogy elkalauzolja a gyerekeket a Mikulás szövevényes világában, akiből ma, a 21. században már oooolyan sok van... A mesekönyv tulajdonképpen a magyarok által is ismert, illetve leginkább a hívők körében népszerű verziót meséli el és mutatja be az ifjoncok számára Myra város püspökét, Szent Miklóst, kinek alakja ihlette a Mikulást - az egyik forrás szerint... Merthogy Mikulásból és eredettörténetben ezer van, s akár mind is igaz lehet. Legyen Lackfi meséje most a magyarok Mikulásának eredettörténete, melyben a szeretet, mint apró hógolyó indul el a világban... ❤

A mesekönyv röviden és lényegre törően mutatja be Szent Miklós életét, egészen baba korától kezdve, püspökké választásának csodás körülményéig, valamint elmeséli a három lány történetét is, akik olyan szegények voltak, hogy nem tudtak férjhez menni, ám Miklós püspök ajándékot adott számukra - a legnagyobb titokban.

Lackfi humorosan kezdi írását, s megjeleníti még az áruház oldalán felkúszó Mikulás alakját is, majd egyre áhítatosabb hangulatba kerül, mikor belekezd Miklós püspök nem mindennapi életének elmesélésébe. A kötetből megismerhetjük ennek a nem mindennapi férfinak az életét, láthatjuk jóságát, valamint mindazon tettek sorát, ami oda vezetett, hogy ma a világban több millió gyerek lel valamilyen ajándékot a csizmájában Mikulás reggelén - avagy a karácsonyfa alatt (hisz a Mikulás világszerte máshogy jár...).

A kötet olvasmányos, egyszerű nyelvezetű és könnyen befogadható, egyetlen hibájának talán azt tudnám felróni, hogy nagyon rövid! ^^ Szívesen olvastam volna még egy picit részletesebben Miklós püspökről, s bár ez egy gyerekkönyv, a végén egy picit azt éreztem, hogy csak a felszínt kapargattuk meg, s lehetett volna egy hangyányit részletesebb is ez a kötet, de ne legyünk telhetetlenek, igaz? ;)

Az írónő tollából született, a szívemnek legkedvesebb történet gyermekkorom óta a Télapó és Ezüstmackó szívhez szóló, szerfelett bájos meséje, amit minden Karácsonykor újra és újra előveszek, legyen szó magáról a mesekönyvről, vagy a még ma is kapható, gyönyörű diafilmről. ❤

Az írónő egyik legújabb kötete, a Kéményseprő Kelemen a fülszöveg szerint egy réges-régi történet - kb. hatvan évvel ezelőtt születhetett -, mely most kerül az olvasók színe elé Szegedi Katalin gyönyörű illusztrációival karöltve. A történet az én szívemet teljesen elvarázsolta... ❤

Egy kellemes, áprilisi napon Kelemen éppen a város fölött jár, a kémények maga módján csodálatos labirintusvilágában, ahonnan páratlan kilátás nyílik a városra és a tájra, mikor egy rozsdás szélkakas veszélyre hívja fel főhősünk figyelmét... A szélkakas egy közelgő viharra figyelmezteti Kelement, akinek első gondolata - miután meglátja a vészesen közelgő, óriási vihart ígérő felhőket -, hogy megsegítse embertársait.

A kémények alatt megbúvó városban az emberek mit sem tudnak a veszélyről, jókedvűen sétálgatnak, s nem figyelnek fel a magasban veszélyt jelző Kelemenre... A fiú nem tudja, mitévő is lehetne, ám amikor meglát a tömegben egy kék ruhás lányt, ragyogó, fekete hajjal, tudja mit kell tennie...

Kelemen magára marad másodlagos otthonában, ahol az eső és a szél cudarul veri és tépázza őt, ám a fiú elhatározza, hogy mindaddig nem mozdul a helyéről, míg valaki fel nem veszi a földről a sapkáját, amivel odalenn, a hálátlan nép mit sem törődik... Ám egy pillanatban Kelemen szíve megdobban, mikor a kék ruhás lány, mit sem törődve új ruhájával kiszalad az esőbe a sapkáért, s tanácstalanul keresi annak gazdáját.

Kelemen, ezt látván már repül is a védelmet nyújtó kapualjba a neki rendelt lányhoz, aki az eső elvonultával vissza akarja adni a fiú sapkáját, aki visszautasítja azt, s megkéri a lányt, hogy várjon rá másnap a folyó mellett...

A Kéményseprő Kelemen egy rendkívül bájos, szívhez szóló - és igen -, romantikus történet. ❤ A kötet az igaz szerelem, a várakozás, a reménykedés, a lemondás, az elszakadás és az újra egymásra találás története, mely az elején boldog, szinte rózsaszín ködös felhőbe bugyolálja az olvasó gondolatait, majd megszakajtja a szívét, míg végül, egy hatalmas, benn tartott levegő kisóhajtása után, ismét hatalmas, fülig érő mosolyt varázsol az arcára. ❤

A mese egyszerű, könnyen befogadható, s véleményem szerint nem csupán a gyermekeket, de a felnőttek szívét is el fogja varázsolni! :3

Megjelenik benne a segíteni vágyás erős érzelme, mely maga mögé utasít minden józan észt, s végül az, aki megmenti sokak "életét" lesz az, akire bár rámosolyog a jószerencse, mégis, előbb megtépázza az élet... De megjelenik benne a nemtörődömség és a "majd a másik megteszi helyettem" tipikus esete is, ami az egyként hömpölygő tömeget jellemzi, amiből szerencsére mindig van EGYVALAKI, aki kitűnik a jóságával...

Marék Veronika ismét megmutatta, hogy nem véletlenül ő az egyik LEGNAGYOBB MAGYAR MESEMONDÓ piciny hazánkban! ❤

A kötetet Szegedi Katalin gyönyörű illusztrációi díszítik, melyek tökéletesen illenek a szöveghez, s a képeknek köszönhetően a szemünk előtt elevenedik meg Marék Veronika lenyűgöző története. Az egyszerű, a mesében is többször megemlített, lényeges színekre koncentráló illusztrációk vonzzák a szemet, míg a karakterek olyannyira remekül eltaláltak, hogy jelen esetben az olvasónak nincs más dolga, mint hátradőlni a kényelmes fotelben és élvezni a mesét, ami sok-sok évvel ezelőtt született, s egy olyan letűnt korba repít vissza, melyben néhányan bár élni szeretnénk, erre sohasem lesz lehetőségünk, ám felmenőink még emlékezhetnek milyen volt ebben a városban, ebben a másik korban élni... ❤

A november a Hálaadás hónapja, s egyben - idén - az Advent kezdete is. Nos, azt hiszem, én idén novemberben rengeteg mindenért lehetek hálás...

Az első és legfontosabb az, hogy a párom és én végre elköltözhettünk és most, úgy istenigazából kezdhetjük meg a közös életünket kettecskén a frissen vásárolt lakásunkban, melynek épp a felújításával és csinosítgatásával telnek a dolgos munkanapok utáni estéink, valamint a hétvégéink. Hálás vagyok érte, hogy van nekem, ahogy a szüleimért is, akik segítettek nekünk az egy hetes átcipekedésben, de legfőképpen az én drága apukámnak, aki a kora ellenére is ment rendületlenül, hogy minden féltett kincsemet épségben áthozza. No, egy könyvmoly esetében gondolhatjátok, hogy ez nem volt kevés... ^^

A rengeteg változás miatt, ami idén az életemben beállt, egy rendkívül ramaty évet zárok majd december végén az olvasás, a könyvek és az elolvasott oldalak szempontjából, s abba már bele sem merek gondolni, mennyi könyvértékelést kell majd behoznom a blogon, ami elmaradt. Éppen ezért, a legnagyobb boldogságba is, hogy végre az új hálószobánk ágyikójából írhatom e sorokat, azért némi szomorúság is vegyül, hisz vérbeli könyvmoly vagyok, nincs mese, minden könyvektől külön töltött idő szomorúvá tesz. :3