Gertheis Veronika Kerek ​erdő /Mesék tavasztól télig/ c. mesekönyve a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet négy mesét tartalmaz, s ahogy az alcím is hirdeti, ezek a négy évszakhoz köthetők.

A kötet első meséje a Szirmokba rejtett napsugár /Tavasz/, melyben Nyuszit teljesen elvarázsolja a körömvirág gyönyörű sárga színe, s amit aztán életben is szeretne tartani, hogy megmutassa Őzikének, de a virágok minden reggelre elhervadnak, s főhősünk még a barátjával is összevész... Ebben a mesében költözik erre a tájékra a mezei pocok is, aki nem csak Nyuszi, de Vakond úr életét is megnehezíti.

Az Erdei strandkaland /Nyár/ már a forró nyári levegőn játszódik, s főszereplője a Cinke, aki szeretne megtanulni úszni. A kismadár az első önálló úszóleckéje során azonban nem csak hogy pórul jár, de életveszélybe is kerül, ám szerencsére akadnak még jó barátok az erdőn és mezőn a Mogyorós Pele és a nádirigó személyében.

A Szép álmokat! /Ősz/ c. mesében Mogyorós Pele kerül összetűzésbe a Mezei Pocokkal, aki szégyentelenül elrabolja hősünk téli lakhelyét, aki holtfáradtan merül álomba egy hideg hajlékban. A betolakodót végül Nyuszi leleményességének köszönhetően sikerül elűzni, de úgy, hogy a pocok egy életre megemlegesse azt a találkozást...

A kötet utolsó meséje a Foltok és pettyek /Tél/, amiben főszereplőnk Őzike lesz, aki aggodalommal vegyített szomorúsággal veszi észre, hogy oly csinos pöttyei eltűntek a hátáról! Cinke lesz a segítségére, s a két állat együtt indul útra az erdőben, hogy kiderítsék, hová tűntek az őz pettyei?

A négy mesén túl a kötet egy-egy évszakhoz kapcsolódva Játékos feladatokat is tartalmaz, melyek segítségével nem csupán szórakozhattok, de az apró olvasó ellenőrizheti is a tudását. Ha kitöltitek a feladatokat, az is kiderül, mennyit tanultatok olvasás közben, de megtanulhattok őszi leveleket préselni és találós kérdésre felelni is...

A mesék tanulságosak, némelyiket átszövi a humor és játékosan tanít, mások pedig komolyabb hangvételűek bár, de éppúgy szórakoztatóak. Gyovai Katalin szerethető karakterként ábrázolta őket, az írónő által megírt mindenféle tulajdonságuk visszaköszön a pofijukról, ahogy az érzelmek is remekül ábrázoltak. Személyes kedvencem a szemüveget viselő, öreg Vakond úr, aki grafikában és személyiségben is elfoglalta nálam az első dobogót, de megérne egy misét a foltjait kereső, ijedt őzike, vagy a minden hájjal megkent, önelégült mezei pockot ábrázoló illusztráció is.

A mesék gyorsan olvashatók, s a négy történet szépen bemutatja a természet körforgását. A történetek néhány ponton kapcsolódnak egymáshoz, a későbbi mesék visszautalnak a korábbiakra, illetve az először megismert karakterek vissza-visszatérnek és nagyobb szerepet kapnak a későbbiek során is. Gertheis Veronika bemutatja többek között az őszi erdőt, az úszó és úszóképtelen madarak közti különbséget, a mezei pocok rossz természetét, az őzgidák felnövéséből adódó külső jegyek megváltozását, hogy miként változik a természet, az erdő egy-egy hónapban, s teszi mindezt érdekes módon.