értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
mórakiadó
recenzió
Varga Katalin: Vadállatok - Értékelés
A Móra kiadó október elején négy gyönyörű lapozót dobott piacra. A három, klasszikus téli történet mellé egy 1966-os verses mese avagy mondóka felújított változatát kaptuk meg, nevezetesen Varga Katalin Vadállatok c. munkáját. A klasszikus történetek új köntösben, friss, modern illusztrációkkal és látványvilággal való kiadása életben tartja ezeket a történeteket a mai gyerekek számára, amiért igen hálásak lehetünk a kiadónak, hisz régi íróink, költőink gyöngyszemeit őrzik meg az utókornak.
"Morran a tigris, dzsungelt bejárja.
Villog a zöldben sárga pofája.
Nincs ki legyőzze: mancsa ha csattan,
Rettegi szarvas, rettegi vadkan."
Varga Katalin jelen alkotása számomra "ismeretlen" volt. Azaz, utánanézve a korábbi kiadásoknak tudom, hogy nagyon régen, gyermekkoromban volt szerencsém a műhöz, ám az sajnos már a feledés homályába veszett. Éppen ezért örülök, hogy a Tuza Edit képi világával újraalkotott lapozót most a kezembe foghattam és újra olvashattam.
Varga Katalin írása "a szavanna állatairól szól", amiben egy-egy, négysoros versikében kerülnek bemutatásra a legkisebbek számára a jól ismert állatok, akikkel talán képeken találkoztak már, ám most, ebből a pár sorból meg is tudhatnak róluk némi lényegi információt.
"Trappog az erdőn, trappog a lába.
Fákat emelget nyurga ormánya.
Nap süti, fürdik. Sáros a bőre.
Két füle lengő, víz legyezője."
Bemutatkozik a zebra, a majom, a kenguru, az elefánt, a tigris, a zsiráf és a víziló, de "mellékszerepben" találkozhatunk a kecses flamingókkal és a minden oldalt végigkísérő, gyönyörű pillangóval is, aki mintegy útikalauzként röpül végig a szavannán, s tesz némi kitérőt a dzsungelek mélyére is, hisz a tigris példának okáért nem kifejezetten a homokos fövenyen vadászik...
A Vadállatok egy kedves és bájos verses "elbeszélés" a különböző vadállatokról, melyeket az illusztrátor gyönyörűen életre keltett. A rímek szerencsére az esetek 99%-ban a helyükön vannak, így az olyanoknak, mint példának okáért én, akik herótot kapnak a rímtelenségtől sem kell tartani a formátumtól, ami igazán dallamos.
"Nem fut, csak ugrik, mégis oly fürge,
Nincs ki lehagyja, nincs mi legyűrje.
Étke a rét. Hűs szállása erdő.
Kisfia zsebben kuksol, míg megnő."
A lapozóhoz tartozik továbbá egy, a kötet hátoldalán található QR-kód is, aminek a beolvasásával különböző zenei felületekre jelentkezhetünk be, s hallgathatjuk meg a megzenésített versszakokat a Veronaki előadásában. Sajnos a megzenésített formáról sok jót nem mondhatok, mikor elindításkor meghallottam a reppelő "dalt" a zebráról, nem kicsit borzadtam el, így ezt meghagyom a fiatalabb korosztálynak, bár nem hiszem, hogy a célközönségnek ezt a fajta stílust én jó szívvel ajánlanám. De hagyjuk is ezt a pluszt, hadd térjek vissza a kötetre, amit olvasni, lapozni, szagolni, újra és újra forgatni kell. A "zenélő lapozó" funkció egy kiegészítő lehetőség a modernebb gyerekek és családok számára, s a zenei forma is erősen egyéni ízlés kérdése, így én csupán az olvasható kötetet értékelném, ami megérdemli a maximális csillagot!
Állatrajongó apróságoknak a lapozó kifejezetten ajánlott!
Személyes kedvencem:
"Vízben a háza, vízben az ágya.
Prüsszög az orra. Toccsan a lába.
Fénylik a bőre. Háta nagy, ringó.
Bámulja hosszan karcsú flamingó."
A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!
Értékelés: 5/5
0 comments