értékelés
gyermekkönyv
manókönyvek
mesevilág
tél
Maggie O'Farrell: Ahol a Hóangyalok laknak - Értékelés
Maggie O'Farrell Ahol a Hóangyalok laknak c. kötetére már a megjelenés pillanatában kíváncsi voltam, de sajnos decemberben már nem fért bele a költségvetésbe a kötet megvásárlása. Szerencsére azonban a könyvtárunk beszerezte ezt a gyönyörű kötetet, s most, január végén hozzá is jutottam ehhez a varázslatos történethez, amit egy nap szeretnék majd a polcomon tudni - ha más nem, angol nyelven, ugyanis az a harci helyzet állt elő, hogy a kötet szinte már alig kapható... Az olvasók, a szülők elkapkodták ezt a csodaszép köntösben napvilágot látó mesét, s bizonyára számos gyermeknek okozott a mesekönyv varázslatos meglepetést a karácsonyfa alatt. :3
Köztudott, hogy a könyvpiac telített, s a rengeteg megjelenés között viszonylag nehéz megtalálni a minőségi történeteket. Sokan úgy gondolják, minek egy újabb és újabb téli mese, mit nem mondtak még el, ám sokan szomjaznak ezekre az új gyöngyszemekre. Ámítás nélkül mondhatom, hogy az Ahol a Hóangyalok laknak c. kötet a tavalyi téli szezonban megjelent újdonságok között az egyik legkiemelkedőbb kötet és történet, melyet én magam is - mint ahogy a fülszöveg is hirdeti - kicsiknek és nagyoknak, picuroknak és felnőtteknek egyaránt szívből ajánlok! ❤
No, de miért is ejtett engem ennyire rabul ez a történet? Lássuk...
"- Ki vagy te?
(...)
- Én vagyok a te Hóangyalod."
Történetünk főhőse egy Szilvia nevű kislány, aki egy éjjel igen furcsa események szemtanúja lesz... Miután a családi házban mindenki nyugovóra tér, a kislány meglát egy, a szobájába betévedő áttetsző formát, aki nem más, mint egy Hóangyal... Szilvia Hóangyala, akit a kislány tavaly télen készített, s aki, felszállva az olvadó hóval a fellegek fölé, megőrizte alakját, s a kislány mellett maradt, mint egy védőszellem...
A kislány eleinte nem érti, mi történik vele, ám a csodálatos angyallal való találkozás meghatározza további életét...
A Hóangyal azért jött, hogy megmentse a kislány életét, aki maga sem tudja, hogy beteg... Miután a védőszellem elvégzi küldetését, s felhívja az édesanya figyelmét a bajra, eltűnik a kislány szeme elől, ám megígéri, hogy soha nem hagyja őt el... Noha a Hóangyal láthatatlan marad, örökké vigyáz majd a kislányra...
Szilvia nehezen épül fel hosszan tartó betegségéből, ám közben egyetlen pillanatra sem feledi a csodálatos éjszakát. A kislány nem felejti el a Hóangyalt sem, s kristálytisztán emlékszik minden másodpercre, amit együtt töltöttek. A lány egy idő után azonban egyre elkeseredettebbé válik, ugyanis a Hóangyal hiába ígérte meg, hogy mindig mellette lesz, az óta az éjszaka óta egyszer sem mutatkozott... A kislány ezért elhatározza, hogy életveszélyes helyzetekbe sodorja magát, hogy angyalának ne legyen más választása, mint megjelenni és megmenteni őt...
Mindamellett azonban, hogy a kislány magányos és újra Hóangyala után vágyakozik, még valami kibontakozik a lelkében...
"Aznap este felkelt az ágyból, széthúzta a sötétítőt,
és a gyémántdarabokkal megszórt fekete vászonhoz
hasonló égboltra tekintett."
Az Ahol a Hóangyalok laknak egy bájos, szívet melengető történet egy kislányról, az ő belső félelmeiről, magányáról és kétségbeeséséről; a barátságról; a feltétel nélküli hitről és egy cseppnyi természetfelettiről... ❤
Maggie O'Farrell meséjét beteg kislánya ihlette... ahogy a Hóangyal megszületése is az írónő kislányának köszönhető... Noha a történetben jelen van a megmagyarázhatatlan és a természetfeletti, jelen van benne a gyermeki ártatlanság és a lélek tisztaságából fakadó gyönyörű hit és álomvilág is...
O'Farrell páratlanul szép mesét alkotott, s tette mindezt úgy, hogy egy télen készített, egyszerű és ártalmatlan foglalkozásból, a hóangyal készítésből faragott valami nem mindennapit...
A Hóangyal megteremtése, a hit, hogy mindenkinek van valakije, aki vigyáz rá, az őrangyalokból merített bájos és eredeti ötlet teremtette meg a Hóangyalok figuráját, akik, miután a hó elolvad, felszállnak a felhők fölé és a készítőjük védőangyalává válnak. Egyszerű, mégis zseniális!
A Hóangyal karaktere engem Gábriel arkangyalra emlékeztetett, ahogy akaratlanul eszembe jutottak a védőangyalok is, akik - elméletileg - vigyáznak ránk. A télen készített hóangyalokból megépített őrző-védő angyalok ötlete azonban egészen zseniális, nem is értem, hogy nem jutott még másnak eszébe az ötlet.
Adott egy életvidám kislány, aki egy látszólag ártatlan és minden következménytől mentes játékot játszik a hóban, s a tudtán kívül megteremt valami természetfelettit, valami egészen varázslatosat, ami gondoskodik arról, hogy az élete szép legyen. Azt hiszem, hogy csupán az őszinte, gyermeki lélek képes hinni egy ilyen csodában, ám nekünk, felnőtteknek sem ártana sokszor hinni valami varázslatban, ami könnyebbé teszi az életünket... Éppen ezért szól ez a történet gyermeknek és felnőttek egyaránt... A gyermeknek, aki hisz és a felnőttnek, aki elfelejtett hinni... Akinek újra hinni kellene! S talán akkor a világ is egy jobb hellyé válhat...
A mesében megjelenik a betegség, mint alattomos, ámde láthatatlan ellenség; a barátság, a bizalom és a hit sorsdöntő szerepe, s megjelenik benne egy ártatlan gyermeki lélek is, aki felismeri, hogy mindenkinek szüksége lenne egy védőangyalra, aki vigyáz rá, s majdnem belebetegszik abba a tudatba, hogy mi történik majd azon szeretteivel, akik még soha nem készítettek hóangyalt... Szilvia nagy kívánságáról a leplet nem szeretném lerántani, azt azonban szeretném elmondani, mennyire állhatatos is a kislány, aki beteljesíti célját és hitéből fakadóan segít mindenkin, akit szeret... ❤
A történetet Daniela Jaglenka Terrazzini gyönyörű és lélegzetelállító illusztrációi díszítik, amik egészen varázslatos, galéria falára illő festménycsodák, amiknek köszönhetően kristálytisztán megelevenedik a szemünk előtt a történet.
Az Ahol a Hóangyalok laknak c. kötet szívből ajánlott minden olyan embernek, akinek varázslat lakozik a lelkében. ❤
Értékelés: 5/5 hóangyal
Kedvenc kötet
Idézetek
"- Ennek nem így kellett volna történnie."
"- Hogy megments? - ... - Mégis mitől kellene engem megmentened?"
"- Ki vagy te?
(...)
- Én vagyok a te Hóangyalod."
"- ...te készítettél engem!"
"- ...Amikor Hóangyalt készítesz - magyarázta -, az örökké a tied marad, soha nem tűnik el. Mindig figyel rád, de csak akkor jön vissza, amikor szükséged van rá."
"- Tudomány? Az angyal, akit tavaly télen készítettem, megjelenik a szobámban, ez lenne tudomány?"
"- Hóangyal - suttogta Szilvia -, visszajössz?
A Hóangyal most mosolyodott el először.
- Soha nem megyek el - felelte. Reggel már semmire sem fogsz emlékezni. Ez a helyzet a Hóangyalokkal, soha nem látsz minket, és soha nem emlékszel ránk. Ha mégis, akkor azt gondolod, hogy csak egy furcsa álmot láttál. De én mindig itt leszek, és vigyázok rád."
"Aznap este felkelt az ágyból, széthúzta a sötétítőt, és a gyémántdarabokkal megszórt fekete vászonhoz hasonló égboltra tekintett."
"Most már biztosan tudta, hogy a Hóangyal ott van vele, és folyamatosan figyeli, ahogy azt megígérte. Nem felejtette el, és tudta, hogy soha nem is fogja.
Ám nem csalhatta elő azzal, hogy folyamatosan veszélyes dolgokat művel. Ez nem így működött. Csak akkor jött, amikor tényleg szüksége volt rá."
"- Köszönöm - suttogta az ég felé.
Nem érkezett válasz."
"- Szükségem van a segítségedre! - szólongatta a Hóangyalát. - Ott vagy?
(...)
- Merre vagy? - kérdezte, - Tudom, hogy hallasz engem,
- Nem felejtettelek el! Azt mondtad, nem fogok rád emlékezni, de nem így történt!"
"- Kérlek - suttogta a kislány lehunyt szemmel."
"- Itt vagyok - mondta -, minden rendben. Mondtam, hogy jövök, ha szükséged van rám, nemde?"
"- Kívánságot? - ... - Úgy nézek én ki, mint egy dzsinn, aki most szabadult ki egy üvegből? Nem ráncigálhatsz ide egy kívánság miatt. Ez nem így működik..."
"- ...De te már a kezdettől más voltál - ... - Még csak azt sem tudom, miért. Nem elég, hogy látsz engem, beszélsz hozzám, emlékszel rám, de úgy tűnik, hogy több bajba is keveredsz, mint mások. Miért pont egy olyan gyerek készített engem, aki ennyit foglalkoztat?"
...
- Sajnálom - ... - Hiányzol, ha nem vagy itt.
- De én mindig itt vagyok..."
"- Elmondjak neked valamit?
- Mit? - suttogott vissza Szilvia. - Egy titkot?
- Igen, egy titkot - mondta a Hóangyal, és még egyszer gyorsan felnézett. - Néha... - felelte habozva - néha... örülök, hogy nem felejtették el engem."
"Riadtál már fel hirtelen, az éjszaka közepén anélkül, hogy tudtad volna, miért? Csupán a Hóangyalod suhanhatott el fölötted, miután meglátogatott."
0 comments