Bródy János A ​dal ugyanaz marad /Dalszövegek kicsiknek és nagyobbaknak/ c. kötet a Móra kiadó újdonsága. A könyv a Bródy János által, gyerekeknek írt dalszövegeket és dalokat tartalmazza, melyek legnagyobb részét a felnőtt közönség biztosan ismeri.  

A kötet az olyan híres dalokon, mint pl. a Micimackó, a Micimackó és barátai Babits Mihály versét éneklik vagy épp az Amikor én még kissrác voltamon túl számos más írást tartalmaz, melyek legnagyobb részét Halász Judit énekelte zengő hangján.

A tartalomjegyzék megtekintésével jól látható, milyen rengeteg dalocskát rejt magában a kötet, melyek közt akadnak szülinapi köszöntések, híres meseszereplők - Micimackó, Mary Poppins, A kis herceg - kalandjairól szóló versek, boldog gyermekdalok, ám a lapok szomorúbb, fájdalmasabb hangvételű strófákat is tartalmaznak, melyek némelyike engem jócskán el is szomorított...

Természetesen a számomra leginkább tetsző dalok a már gyermekkori kedvenceim voltak, de jócskán találtam magamnak új, kiemelkedő alkotásokat is. 

Egy ilyen rengeteg dalszöveget tartalmazó kötet esetén mindet nem fogom kiemelni, de kedvenceim közt vannak a Micimackó-dalok, a Hófehérke, A középső fiú, a Mit tehetnék érted, a Rossz gyerekek és maga a címadó kötet, A dal ugyanaz marad is.

A legkevésbé tetsző alkotások a szomorú, fájdalomról, elvesztésről, gyászról, komolyabb-szomorkásabb témákról szóló dalok voltak, ám teljesen természetes, hogy a válogatás ilyeneket is tartalmaz, hisz ezek a dalok, versek az életről és rólunk szólnak...

Mint ahogy fentebb már említettem a számos boldog szerzemény mellett azért a szív is összeszorul néha olvasás közben, amiért egy fél csillag levonást adtam, hisz némelyik olyan mélyen szívbemarkoló, hogy arra szavak nincsenek...

A dalok közt számtalan ismeretlen volt számomra, annak ellenére, hogy az én gyermekkoromban, az 1990-es években is Halász Judit az egyik legnagyobb ikon és énekes volt a gyerekek körében. Biztosan több ilyen "ismeretlen" darabot hallgattam annak idején, hisz rengeteg kazettánk volt, de már nem emlékeztem rájuk. Volt, ami beugrott, ismerős volt egy-egy rím, egy-egy zenei részlet, de olyan is van, amiről megesküdnék, hogy még soha az életben nem hallottam eddig a pillanatig.

A képi világ hangulatos és remekül illeszkedik a dalszövegekhez, bár több karakteres oldalt is szívesen láttam volna, valahogy azt kevesebbnek éreztem. Hiányzott pl. egy Micimackó, főleg az olyan tündéri Mikulás és Mary Poppins ábrázolás mellett, amiket a montázsban ki is emeltem. A színvilág ellenben teljesen rendben van, a pasztellesebb árnyalatokat néha váltják fel az élénkebb színek és ezek kontrasztja erős kontrasztot alkot - telitalálat.

Dori Elys Oh, ​Halloween Tree c. lapozója az idei év egyik legfrissebb halloweeni újdonsága. Sajnos a külföldi megjelenések bár megjelennek időben az ünnep előtt, de mire eljut hozzám - piciny hazánkba -, addigra az ünnepnek vége. Minden évben így járok egy-egy halloweeni cukisággal, most sem volt ez másképp, azonban ez nem tántorít el attól, hogy megmutassam és értékeljem nektek.

A verses mese főhősei Halloween ünnepének karakterei - szellemek, vámpírok, boszorkányok, zombik, csontvázak, tökök és az éjszaka mindenféle rémes teremtménye...

Ők lesznek azok, akik közös erővel díszítik fel az un. "Halloween-fát", mely az ünnep éjszakájára készül és tökéletes lesz!

A versike hasonlít az "O Christmas Tree" dalocskára, mely tulajdonképpen az egész könyv alapját képezi, ugyanis a híres karácsonyi dal szolgáltatja az alapot, mely halloweeni hangulattal, rímekkel és tulajdonságokkal lett felruházva. Ennek köszönhetően a versike akár dúdolható - bátrabbaknak énekelhető - is, mely remek szórakozást nyújt a borzongás éjszakájára!

Tea Orsi Sárkánylegendák c. kötete a Móra kiadó egyik legropogósabb novemberi újdonsága. A Láng Anna által illusztrált kötet megjelenését tavaly óta izgatottan vártam, s most végre a polcomat díszíti. A tavaly megjelent Nagy sárkánykönyv a sárkányok fajtáinak rejtelmeibe, valamint a sárkánygondozás részleteibe engedett bepillantást, most pedig híres sárkányok legendáiról olvashatunk. 

A kötet 16 híres sárkány legendáját tartalmazza szerte a világból. Ezek között olyan híres történeteket találunk, mint pl. Szent György lovag legendája, vagy a legendás Fafnir érdekfeszítő életútja, ami a Nibelung-mondakörhöz kapcsolódik. Ám az ismertebb "meséken" túl elkalandozhatunk spanyol és kínai földre, de az író a magyar sárkányokról sem feledkezett meg...

A Bevezetőben rögtön bemutatkozik nekünk "a mesélő", aki a mesék közben ki-ki szól a lapokról az olvasóhoz. Ez eleinte bevallom, engem eléggé zavart, ám semmiképpen sem minősíteném ezt negatívumnak, hisz felolvasás vagy egy-egy foglalkozás során remekül el lehet játszani a mesélő hangjával a gyerekek körében (ki is fogom próbálni).

16 legenda 64 oldalban! Bevallom, a kötet sokkal több történetet rejtett magában, mint amire számítottam, s ez helyenként gyors tempót diktált, melynek pozitív és negatív hozadéka is van. Pozitív és mindenképpen előnyös, hogy a célközönség rengeteg "mesét" hallhat, s a világ minden táját bebarangolhatja a már önmagukban is lenyűgöző sárkányok társaságában, negatív azonban, hogy a részletek sokszor a háttérbe szorulnak és lássuk be, egy-egy történet olyan mélységeket és izgalmakat, titkokat rejt és kérdéseket vet fel, ami további utánajárásért kiált! 

Láng Anna-rajongóként számomra a kötet maga volt a szerelem első látásra, a tehetséges illusztrátor mindig képes elvarázsolni a karakterekkel és a színvilággal, amiket megalkot!

A legendák közül személyes kedvencem a régi nagy kedvenceim voltak - A Wawel sárkány legendája, A Négy Sárkány legendája, Szigurd és Fafnir legendája, az Imugi legendája, valamint Szent György legendája, de új kedvenceket is avattam mellettük az olasz föld sárkányának személyében. Mellettük még Wales és természetesen Japán sárkányai voltak azok, akiket kiemelnék a többiek közül, de mindegyik történetben találtam valami részletet, ami ilyen-olyan okokból megfogott és szeretnék egy picit kutatni a részletek után.

Astrid Lindgren Karácsony ​Lármafalván c. meséje a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot. Az eredetileg 1963-ban íródott történet most először olvasható magyar nyelven Patat Bence fordításában. Mivel a történet több mint hatvan éves, szó szerint igaz rá, hogy a régi karácsonyok csodáját rejti magában...

Lármafalva egy egészen apró közösség, s csupán Felsőlakból, Középlakból és Alsólakból áll, ami három házat takar. Ebben a házban élnek főhőseink, a gyerekek, akik jó barátai egymásnak. Testvérek és barátok, családok készülődnek a karácsonyra, melyben az olyan elengedhetetlenül fontos házi teendők, mint például a tüzifa vágás keveredik a szánkózás-korcsolyázás és mézeskalácssütés boldog időtöltésével.

A kötet nem rejt magában véresen komoly, összetett történetet. Ez csupán egy tündéri lak aranyos gyerekeiről szól, akik játszanak, házimunkát végeznek, segítenek a szüleiknek és várják a karácsonyt. S mivel - ahogy fentebb is említettem - az 1960-as években íródott, igazi klasszikus, régmúltbeli illusztrációkkal, amik a mai gyerekek számára biztosan furcsák lesznek, hisz az én gyermekkoromban is kissé ódivatúnak számított már ez a stílus. Felnőtt szemmel szemlélve azonban számomra egy meseszép képi világgal rendelkező kötet, amiben a gyerekek mára már divatjamúlt, képekről mégis ismerős ruhákat hordanak, hajviseletük is teljesen a hajdani korokat idézi, s érdemes elidőzni a Ilon Wikland készített illusztrációkban és felfedezni a régi hintaszékeket és bútorokat, a még hatalmas hóval fedett táj szépségét, a száradó konyharuhákat felaggatva a konyhában, s az elektronika mintegy teljes hiányát...

A történet és a képek is egy szebb és boldogabb gyermekkort mutatnak be, mely bár dolgosabb, mint a mai gyerekeké, mégis tartalmasabb. Vannak emberi kapcsolatok, barátságok, játék a természetben, emberekkel együtt töltött idő. Meghittség és szeretet árad a lapokról, s annak ellenére, hogy nem tartalmaz mást, mint cselekvések egymásutánját, amit mi magunk is elvégzünk a karácsonyi készülődés során, mégis érezhető a régi karácsonyok szelleme és a teljesen más hangulat...

A kötetben együtt zajlik a karácsonyfa-díszítés, a gyerekek maguk is részt vesznek a fák kiválasztásában és kivágásában, így amelyik háztartásban a kis Jézus, vagy az angyalka hozza a fát - avagy legyen bármely más ettől eltérő hagyományotok, ami szerint ünnepeltek - azoknak felejtős, hacsak nem akartok más szokásokkal is megismerkedni. Külföldi kötetről lévén szó természetesen az ajándékokat is Karácsonyapó hozza szenteste, így ezt is fontosnak tartom kiemelni, mielőtt meglepetés ér titeket. Tudom, hogy vannak olyan szülők, akik erre nagyon odafigyelnek, s nem szeretik - mi befogadók vagyunk, s érdekelődünk mindenféle szokás iránt. 

Ughy Szabina Bingó ​és Kókusz karácsonya c. kemény lapos leporellója a Móra kiadó egyik karácsonyi újdonsága. A könyvsorozat második része ismét 12 oldalas, ízig-vérig átitatja a karácsonyi hangulat és Megyeri Annamária hangulatos illusztrációi díszítik.

Reggelre leesik a hó, gyönyörű hótakaró fedi az egész környéket, s elkezdődik az örömteli várakozás, az advent időszaka. December folyamán hőseink hóembert építenek, mézeskalácsot sütnek és díszítenek, meggyújtják az adventi koszorún a gyertyákat, feldíszítik a lakást, kívánságlistát írnak, énekelnek, az izgalomtól alig tudnak aludni, míg szentestén, mikor végre valahára felvirrad a nagyon várt ünnep, finom ételeket esznek és meghitt, boldog karácsonyi ünnepeket töltenek el a szépen feldíszített fa mellett. 

A szöveg továbbra is oldalanként mindössze 2-4 sor, gyorsan pörgethető, s garantálom, hogy oda-vissza lapozgatós is lesz, hisz ha egyszer rákapunk a karácsony ízére - nincs megállás! A részletgazdag, kidolgozott illusztrációkat érdemes alaposan átböngészni, vajon milyen díszeket rejt a fa, a díszítés, milyen formákat öltenek a mézeskalácsok, milyen élethű és lenyűgöző a havas táj...!

Történetünk főhőse az ötödik osztályos Leó, aki élete egyik legnehezebb időszakát éli. Apukája a kórházban vár életmentő szívműtétjére, ami bár az orvosoknak "rutinoperáció", az operált személy családtagjainak maga a pokol...

Ezen a szomorú, vészterhes napon Leó osztálya, osztályfőnökük, a kedves, sokat csicsergő Viola néni és maga Leó vezetésével úton van a fiú nagybátyjához, Szegedi Balázshoz, aki éppen a Lánchíd négy oroszlánjának restaurációs munkálatait végzi... Miközben a férfi érdekes információkat igyekszik megosztani az osztállyal a kőoroszlánokról, addig ki nem mondott-szép vonzalom ébred közte és Viola néni közt, míg Leó alig bírja már szó nélkül régi barátja, a mára teljesen megváltozott, lökött gyerekként viselkedő Roland örökös gúnyolódását...

Miközben Balázs kikíséri az osztályt, Leó a műhelyben marad - s várja a híreket édesapjáról -, ám ebben az egyedüllétben hamarost különös dolog történik... A kőoroszlánok megszólalnak!

Tamás Zsuzsa történetében életre kel a múlt, melynek szomorú-melankolikus eseményei a jelenben is zajló, tépelődő és búskomor hangulathoz tökéletesen passzolnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy mélyen depressziós történetet rejtenének a lapok, mielőtt bárkit is elrettentenék ezzel a véleményemmel...

Leó éppen olyan, mint bármelyik ötödik osztályos tanuló, azzal a különbséggel - bár gyanítom, hogy sokan még ezzel is azonosulni tudnak vele -, hogy édesapja kórházban van, s a fiú feje felett olyannyira megsűrűsödtek azok a bizonyos fekete felhők, amiket már egy ilyen korú gyermek egymaga képtelen eloszlatni...

Segítségre van szüksége, melyet - természetesen - egyrészt a fantáziája, másrészt szeretett rokonai adnak meg számára. A fiú felső tagozatra egyedül maradt az osztályban, abban a korban, mikor minden nyálas, ami romantikus és pőre; s mikor volt legjobb barátját már mások verbális - és akár fizikai - bántalmazása elégíti ki... No, természetesen lehet, hogy annak a fiúnak sincs minden rendben az életében, s ezért viselkedik úgy, ahogy, ám Leó és Roland különböző fejlődéstörténetéből szépen levonható a következtetés, kire miként hathatnak különféle negatív élettapasztalatok és történések...

Szerencsére a két fiú remek osztályfőnököt kap Viola néni személyében, aki bár elsőre úgy tűnik, sokat beszél, de édes-bájos, szerethető személyisége és remek útmutatásai vonzó és követendő példaképpé tehetik őt, aki tudja, miként gyakoroljon hatást tanítványaira. Ám Viola néni kedves személyisége nem csupán a "gyerekeire", de Leó nagybátyjára is rendkívül erős hatást gyakorol...

Szegedi Balázs restaurátor ideje nagy részét a kőoroszlánok társaságában tölti, s szoros kapcsolatot ápol unokaöccsével is. Leó így maga is közel kerül az oroszlánokhoz, akik igazi színfoltjai a regénynek.

Leó negyedik, hallgatag oroszlánjának története a regény egyik központi, mély szála, mely elválaszthatatlanul összefonódik a jelen eseményeivel. Ez a II. világháborús történet mélyen megindító, szépen felépített, szívet melengető szál, ami meghatja az olvasót. Értelemszerűen erről nem árulok el többet, fedezzétek fel ti magatok!

Egyetlen negatívum számomra a kötet képi világa, melyet Radnóti Blanka készített. Sajnos az illusztrátor munkásságát sosem szerettem, s bár a montázsban látható néhány olyan jelenet, ami kifejezetten elnyerte a tetszésemet és külön kiemelem Viola néni bájos megjelenítését, egyszerűen számomra félelmetesek és csúnyák ezek az emberalakok, akikre nem esik jól ránéznem. :( 

Külön öröm volt számomra Dalma igazgató néni megjelenése - sajnos nagyon ritkán találkozom a nevemmel könyvben, váratlanul ért és nagy mosolyt is csalt az arcomra! 

"A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa."