Sherlock Bonesnak és dr. Catsonnak a vadregényes Macspátok hegyei között álló, karomvári kastélyba kell utazniuk egy roppant különös ügyben. Az ódon falak között úgy tűnik, kísértet jár. Bár Bones szerint kísértetek márpedig nincsenek, Catson koránt sincs meggyőződve erről. Ráadásul a világhírű detektívnek hirtelen vissza kell utaznia Londonba, így hűséges segítőjének egyedül kell felgöngyölítenie az ügyet. Vajon sikerül megoldania a rejtélyt?

Megjelent a legújabb Sherlock Bones-kötet, ami az előző részekhez hasonlóan színvonalas, szórakoztató olvasmány - nem csak a fiatal krimirajongók számára!

A Sherlock Bones és a kísértetjárta kastély a régi rémregények hangulatát hivatott megidézni, de célközönsége fiatal kora miatt természetesen visszafogott módon. Megvan azonban benne minden, ami a stílust jellemzi: felújtásra szoruló, megörökölt kúria, elhunyt rokon, meglepődött örökösök, ottmaradt, ósdi személyzet, félelmetes táj, reszkető falusiak és egy kísértet.

Ahogy az már lenni szokott, a semmiből megjelent, egy kastélyt önmagukban elvezetni képtelen új tulajdonosok, a tulajdon birtokba vételét követően halálra rémülnek, jelen esetben egy fel-feltűnő szellemalaktól, aki rendre halálra rémít mindenkit. Nem árt senkinek, de érezteti a jelenlétét - vele egy fedél alatt lakni pedig természetesen képtelenség.

Az örökösök éppen ezért keresik fel a Londonban éppen kísérleteket folytató Sherlock Bonest, akihez dr. Catson is a megfelelő pillanatban toppan be. Gabriella és férje, Archie könyörög a nyomozónak, hogy kísérjék el őket a vadregényes Transzcickániába és oldják meg a rejtélyt. Természetesen Bones nem hisz a kísértet létezésében, de igent mond a felkérésre, s hűséges társával az oldalán négyesünk felkerekedik és bevackolja magát Karomvárba. Ahol az első éjjel meg is jelenik a szellem, halálra rémítve szegény Catsont...

Bones legújabb kalandja fordulatokban gazdag, zegzugos cselekményű történet, amiben talán Catsonnak egy picivel több szerep jut...

Bones hozza a szokásos különc, roppant okos és agyafúrt karakterét, s szerencsére a fülszövegben hirdetett "távozására" már szinte csak a finálében kerül sor, így nem kellett sokáig hiányolnom a személyét. Az itt használt bravúros írói csavarhoz pedig csak gratulálni tudok az alkotónk, brilliáns történszövést álmodott meg!

A detektívvel ellentétben dr. Catson továbbra is félős, sokat agyaló, de már szépen fejlődő karakter, aki a történet végén brillírozhat igazán, mikor Bones előtt járva egy lépéssel megadja az utolsó feltett kérdésre a választ. Ez eddig nem fordult elő, s az író szépen tálalta az önálló nyomozásból eredő eredményességét, amire a cica igazán büszke lehet! 

A magyar fordítás Demény Eszternek köszönhetően ismét pazar (Transzcickánia, Macspátok, Vlad, a kárókatona, A legnagyobb macsedón - Nagy Sándor élete, Attila, Isten póráza) - izgatottan és repesve várom a (jelenleg) utolsó, ötödik kaland megjelenését!

A kötetet John Bigwood illusztrációi díszítik, aki már együtt rezdül a történettel, s olyan részleteket rejt el a rajzain, ami segíti az olvasót a nyomozásban, így nem árt, ha hosszabban elmélyültök a képi világ tanulmányozásában! 

Pitypang, a kutyus és gazdája, Lili pár éve már elmaradhatatlan kellékei az ünnepeknek! A bájos Mikulás és Diótörős részek után az írónő most az ünnepvárás napjairól mesél olvasóinak. Legújabb meséjét átitatja az ünnepvárás izgalma, a levegőbe már bekúszó karácsonyi varázslat, no és persze a szeretet!

A történet elején anya feltesz egy kérdést mézeskalácst sütögető lányainak, akik olyan választ adnak a kérdésre, mint amilyet minden gyerek adna. Nem önző, de gyermeki választ. Hisz ki ne volna izgatott a karácsony közeledtével? Jobb esetben a szülőket is elfogja a fennkölt ünnepi hangulat és a varázsos légkör, ami a gyerekeket minden kétséget kizáróan igen.

A mézeskalács sütögetés közben Pitypang is a konyhában szimatol, ám sajnos ő nem ehet az embereknek készült süteményből, így a család különleges receptet keres számára. A kutyakeksz gyorsan el is készül, s a kezdeti figyelmesség egy egészen grandiózus sütögetéssé és jótékonykodássá alakul át, ugyanis Lilinek az az ötlete támad, hogy lepjék meg az állatmenhelyen lakó állatokat is a csodafinom sütikkel!

Az állatok tárt karokkal fogadják mind a finomságokat, mind a rájuk gondoló embereket, s az akció közben Lili gondolkodása is megváltozik. 

A gyönyörű üzenet egyszerűen, mégis kristálytisztán megfogalmazódik, s érthetően kerül közvetítésre a gyerekek felé. A mesét az élettel és ünnepekkel teli illusztrációk kísérik, s teszik teljessé, amikkel együtt válik a történet olyan varázsossá. 

Az Aggie Morton 1. kötete a Holttest ​a zongora alatt címet viseli, Marthe Jocelyn írta és Isabelle Follath illusztrálta. A könyvsorozatból külföldön már négy rész látott napvilágot. Reméljük, nálunk is érkezhet majd minden darab!

Ez a felfedezés különös módon nem ijedelemmel, hanem izgatottsággal tölti el a tizenkét éves Aggie-t, aki egy tengerparti kisvárosban éli az angol kisasszonyok életét. Ráadásul nemcsak a fegyvert, de a holttestet is ő fedezi fel, így minden adott ahhoz, hogy a nyomozásban is főszerepet vállaljon - hiszen, ha a rendőrségre bízza a feladatot, könnyen imádott tánctanárnőjére terelődik a gyanú. A nyomok felfedésében pedig új barátja, a titokzatos belga menekült, Hector Perot is a segítségére siet.

A Pagony 9–12 éveseknek szóló sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút könnyű őket olvasni, de mégsem felszínesek, abszolút nem megterhelőek, de mégis elgondolkodtatók. 

Széna Bogi és családja története 2023-ban indult útjára, s most végre eléerkeztünk az elmaradhatatlan karácsonyi részhez, ami - a sorozat különcségét tekintve - szintén formabontó kötet lett. 

Különc. Miért is mondom mindezt? Széna Bogi és a családja bizony egészen furcsa szokásokat ápoló, humoros egyénekből álló família, akiknél semmi sem úgy zajlik, mint a normális háztatársokban... A vicces és felettébb kreatív szülők egy elképesztően kócos kislányt nevelnek, akinek a fantáziája még a szüleiét is jócskán túlszárnyalja. Bogi sokszor szerethető, máskor igen szeleburdi és mint minden ő korában lévő gyerek, hibákat követ el... A pozitív nevelés és a lelki sérülések elkerülésének érdekében tett lépések végett azonban a végkimenetel sosem az, amire egy felnőtt olvasó először számítana.

Kaptam helyette viszont éjszakára lefektetett karácsonyfát, amit így a kutyának esélye nincs feldönteni, egy kitört konyhaablakot, amin olyan természetes módon lendül át az egész család, hogy ilyen konkrétan tényleg csak a mesében van, kaptam elmaradhatatlan mézeskalács készítést, ami ebben a családban szintén teljesen egyedi és frappáns módon és mintára készül, majd következett a a karácsonyfában lakó csimpánzos játék sok-sok banánnal, majommakogással és talált tárgyakkal. 

Kapaszkodjatok meg, ezt követően a Széna család saját bábszínházába nyerhetünk bepillantást, ami igazi ételcsatába torkollik, olyan kupit hagyva maga után, hogy ember legyen a talpán, aki azt jókedvvel takarítja fel. ^^ Ellenben felhívja a figyelmet a hajmosás fontosságára. :P

A kötet záró története egy lóversenypályán játszódik o.O, amit az ember egy karácsonyi kötetben végképp nem várna, így a lóbolond kislányok még vicces nevű lovaknak is szurkolhatnak a végén.

Mindazonáltal számomra a karácsonyi mesegyűjtemény nem tudta felülmúlni a nyári, valamint a megfázós részeket, így az első kötet mellett toporog a sorban. Több mese meglepetésként ért, s nem hozta a várt karácsonyi hangulatot. Például a lóverseny nem éppen karácsonyi kötetbe illő téma, hisz a szerencsejátékok függőséget okozhatnak, s bár elismerem, hogy passzol egy Széna Bogi-kötetbe és teljesen váratlan fordulatot okozó "sokk", mégis, nekem picit visszás a témaválasztás. Azzal együtt, hogy itt már Szilvesztert írunk a történetben. 

A másik, amit kiragadnék, az az asztalnál mobilozó apuka képe, ami rögtön megragadta a figyelmem. Bár apuka a konyhaablak üvegezésének ügyében telefonál, ami a szövegből kristálytisztán kiderül, önmagában az illusztrációra ránézve mégis azt a látszatot kelti, hogy a családi étkezés közben szabad a mobilozás, ami ebben a digitális világban viszont nem szerencsés. Sok szülő engedi a mobilt használni étkezés közben, ami mondanom sem kell, mennyire rossz, s bár ennek a kötetnek a célközönsége remélhetőleg!!! még nem használ mobilt, láttam én már cifrábbakat is ennél. Az olvasott szülők intelligensebbek, gondolhatnánk, de tapasztalat alapján sajnos jócskán akadnak kivételek...

Mindazonáltal kiemelném, hogy mindkét téma remek beszélgetésindító lehet, csupán lelkes szülők kellenek hozzá, továbbá ösztönözhetik a kobakok összedugását és az eszmecseréket, s én úgy gondolom, mindenképpen érdemes lenne ezen beszélgetések megejtése, különösen, ha egy rosszcsont, elven gyereket nevel a szülő, hisz a szórakoztató mesék mellett ezek a dolgok többféle irányba elindíthatják a gondolkodást és nem mindegyik kimenetele pozitív.

A könyvsorozattól megszokottan a kötet két mesét rejt magában, melyek ezúttal szépen összekapcsolódnak. A Sári és a lovak c. mesében főhősünket barátnője, Hédi meghívja a lovardába, hogy megmutassa neki ezt a lenyűgöző helyet, ahol mindenféle lovak élnek. Sári még sosem lovagolt, Hédi ellenben igazi lóbolond. A körbevezetés során Sári megtanulja, miként hívjuk a különböző színű lovakat, mi az a kobak, s ezen kívül még félelmét is legyőzi...

A második történet A kismacskák címet viseli, melyben az első mesében megismert Máu cica eltűnésének rejtélyét kell megoldania főhőseinknek. A történetben Maszat is tiszteletét teszi, s végül Máu is előkerül kedves barátjának, Hókának köszönhetően. Vajon mik rejtőznek a lovarda udvarán álló szénabálában? 

A Sári-mesék gyűjteménye két bájos történettel gyarapodott. A lovarda életébe bepillantást engedő történetek minden bizonnyal rabul ejtik majd a célközönséget, akik már ebből a rövid mesekönyvből sokat megtanulhatnak a lovakról és a lovaglásról. Az írónő szépen adagolja az információkat, kedves meséi szórakoztatva tanítanak és bátorságra sarkallnak. A két mese most szorosan összekapcsolódik, hisz mindkettő a lovarda területén játszódik. Míg az első mesében az alapok lefektetésén és a lovarda életének megismerésén van hangsúly, addig a második történet már a teljeskörű szórakoztatásért felel. 

Mindkét történetben megjelennek pozitív és követendő emberi tulajdonságok és példák, központi szerepet kap a segítségnyújtás és az egymásra való odafigyelés, míg a saját bátorságunkra való rátalálás szép köntösben tálalt, a segítségnyújtásról való beszélgetés pedig már ebben a korban nagyon fontos.

Agócs Írisz is kitett magáért, a cicusok tüneményesek, számomra ők voltak a kötet fénypontjai! S hadd jegyezzem meg azt is, hogy én még életemben nem láttam ilyen aranyos pókot, mint itt, ami a gerendán lóg lefelé - mondom mindezt úgy, hogy pókiszonyos vagyok!

Levendula és Majdnem a nagypapával együtt boldogan várja a karácsonyt, amikor a nagypapa sóhajtva felidézi, hogy milyen szépek voltak is a régi, fehér karácsonyok. Levendula nagyon szeretné meglepni a nagypapát, de Majdnem még soha nem látott havat, olyat pedig nem tud varázsolni, amit nem ismer! Levendula a barátait is segítségül hívja, Majdnem pedig ismét mindenkit elkápráztat a varázstudományával. Karácsonykor pedig végre megint minden csupa hó!