Általában véve nem szeretem azokat a mai, modern átiratokat, amik az erős férfi karaktereket félredobva, a nőt már-már hihetetlen mód kiemelve hirdetik a feminizmust, s áldozzák fel az erős férfi karaktereket a feminizmus oltárán. Jelen regény esetében sokat gondolkodtam egy-egy jelenet olvasása közben, s eleinte nem is nagyon  tetszett Robin ennyire háttérbe szorítása; hovatovább annak kísérlete, hogy megpróbálja a gyáva jelzőt ráhúzni a karakterére. Ezt már más értékelésben is láttam kiemelve, ahol Robin gyávaságát szembeállítják Marian bátorságával, amiben nyilván a férfi marad alul, hisz ebben a regényben nem ő a hős. Mancusi mellett szól azonban, hogy árnyalja Robin jellemét és a későbbiek során finomít a gondolatain, kiemelve, hogy Robin nem gyáva, csupán az emberei életét tartja szem előtt. Fontosnak tartom azonban elmondani, s ennek a legnagyobb feminista sem mondhat ellent, s mindenkinek el kell ismerni, bármilyen buzgó aktivista is, hogy az igazi Robin Hood soha nem volt gyáva, ezt a jelzőt senki sem húzhatja rá! Mivel itt azonban Marian a hős, értelemszerű, hogy háttérbe kellett őt szorítani, s minden jó tulajdonságát a női hősnek adni, hisz azok nélkül nem lehetett volna ő a csuklyás igazságosztó.

A romantikus pillanatokon, valamint a nyomozási szálon túl az egyik kedvenc jelenetem a kandallóból kilépő "kísértetanya" testet öltése volt, melyben szintén rendkívül jól megelevenedett a középkor babonásabb, misztikusabb szellemisége, mely ebben a történetben mindig is gazdagon jelen volt.

Mivel a Disney-mesékben a nyelvezet modern, így itt sem róttam fel a történetben elhangzó modern szavak jelenlétét, bár engem még továbbra is megakaszt olvasás közben a korba nem illő nyelvezet. Már megszoktam, hogy a mai írók és fordítók már nem tudnak/akarnak, vagy épp nem törekednek korhű szöveget alkotni, ezen egy ponton túl kellett lépnem. Egyvalamit azonban szeretnék kiemelni, azért arra legközelebb figyeljenek a készítők, hogy zseblámpával azért csak nem világítottak a 12-13. században. ^^