Az itt felsorolt címek a 2022.01.01. és 2022.03.31. között magánkönyvtáramba került kötetek közül kerültek kiválasztásra.

Ez elég összetett, de a leginkább attól, hogy teljesen magába szippant, ámulatba ejt, kiszakít a komor hétköznapokból, egy olyan világba repít el, ami csak a könyvekben létezik (mert például már elmúlt az a kor vagy éppen fantázia az a világ), a szereplők szerethetőek, nem idegesítenek halálra, van tartásuk és normálisak (nem úgy, mint a mai emberek...). 

Ami nem tetszik, azt ki is mondom, kapok is érte hideget elég gyakran..., de mit dicsőítsem azt, ami rossz vagy amiben hibáztak, ha például a helyesírási hibákat is ide soroljuk.

Nem érdekel. Manapság már nehéz újat és formabontót alkotni - természetesen van az az író, akinek ez is megy -, de túlzás nélkül lehet azt mondani, hogy mára már mindent megírtak, amit lehetett, ha az adott stílus jellemzőit és a klisés húzásokat nézzük. Ha jó a történet, egyáltalán nem zavar, hogy hasonló, de szerencsére olyan érdeklődési körrel rendelkezem, amiben az írók tudnak számomra újat nyújtani.

Nem. Se pia, se kaja, nálam ez mind kizárt! Vigyázok a könyveimre, s mivel béna vagyok, tuti ráborítanék valamit, vagy ragacsos kézzel hozzáérnék és akkor rögtön mehetnék a tisztítótűzbe...

Egyáltalán nem érdekel és nem is olvasom el. Azokat az értékeléseket olvasom csak el: 

Egyébiránt nem adok véleményekre, a könyv olvasása előtt pláne ostobaságnak tartom, hisz befolyásolja az embert, akárhogy nem szeretnénk azt. Plusz, olyan könyvek vannak az egekig magasztalva, amiktől én herótot kaptam, olyan bűn rosszak és olyan zseniális művek vannak alul értékelve, amiket imádtam. Mivel minden könyv egyéni ízlés kérdése, kinek hogy tetszik, merőben felesleges volna azt néznem, ki alázta porig, vagy emelte piedesztálra...

Tea Stilton Varázslatok földje c. könyvsorozatának hetedik kötetét néhány nappal ezelőtt vehették kezükbe a magyar rajongók. A Teljes ​holdfogyatkozás címet viselő kötet megjelenésére már én magam is nagyon vártam, s bár ismét egy teljes értékű, kalandos, szeretni való és csodás történetet kaptam, nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy sajnos rémesen lassan halad a magyar kiadás. :( Most, több mint három év után is kevesebb, mint a sorozat felénél tartunk, ami elképesztően lassú, hisz bár én felnőtt fejjel kivárom a történet lezárását, a pici rajongók türelme már annál végesebb lesz és nem ismerik majd meg azt, hisz időközben felnőnek és érdektelenné válnak... Arról nem is beszélve, hogy a korábbi kötetek beszerezhetetlensége végett a könyvsorozat új rajongókat sem tud szerezni...

Főhőseink a Vérvörös Hold Báljára készülődnek lázasan. Az ünnepség - a Holdfogyatkozás éjszakája - előestjén, melyen ősi szokás, hogy különféle borzongató történetek regéi szálljanak a kastély falai között, harcos hercegnőink a házigazda szerepét töltik be, s látják vendégül szobájukban társaikat. A mulatságot, mint rendszerint mindig, most is Any teszi tönkre, ám az éj folyamán a hercegnő még váratlan meglepetést is tartogat társai számára...

Az unalmas történetek hallgatása helyett Any egy rémisztő játékot kíván játszani, melyben szerepet kap a Sötétség Tölgyének kérge is... A lány a csodálatos, mágikus erejű, ámde gonosz ősi regével bíró fa kérgének darabkáira bukkan az udvaron, s azt akarja, hogy mindenki írja fel a legnagyobb félelmét egy darabkára, melyet aztán egy zsákba gyűjtenek, majd megpróbálják kitalálni, melyiket ki írta...

Az öt hercegnő nem tehet mást, minthogy részt vesz a játékban, s Nives kivételével - aki nem fél semmitől... - mindenki felfedi legnagyobb félelmét, majd társaik távozását követően a fakérgeket óvatlanul az asztalon hagyják...

Másnap, a bál előtt a lányok amulettjei felvillannak, ezért Aldenhez sietnek, aki megmutatja, hogy az Utazók Síkságát Egor sötét rontással átkozta meg. A hercegnők útnak indulnak, hogy ismét megmentsék a Varázslatok Földjét...

Ebben a kötetben ismét megjelenik a testvéri kötelék hatalmas ereje, s bár minden kötetben hangsúlyozzák az összetartozást és a hercegnők közötti szoros kapcsolatot, nem sikerült mindig olyan erősen átadni, mint itt, mi is ez a nagy erő és milyen nagy ereje is van a testvéri szeretetnek.

Nives remekül veszi az akadályokat és természetesen a maguk előnyére fordítja a helyzetet, majd e tanulságos lecke végén mégis rádöbben, mitől is fél igazán...

A Varázslatok földje rajongóinak ez a kötet sem fog csalódást okozni! Stilton képes fenntartani a figyelmet, újabb és újabb kreatív bonyodalmakat és ötleteket előhúzni a tarsolyából. A történet olyannyira beszippant, hogy az olvasó szomjazza a történet végét, ami azonban még korántsem érkezett el...

Aranyos, kedves mese egy hányattatott kalandról, a családtól való elszakadástól és a boldog hazatalálásról, ám valamiért nem volt az igazi. Néhol a rímek és a szöveg számomra döcögött, s ez vissza vett az élvezhetőségből. Egy helyen a szívem megállt, mikor szerencsétlen faágat hazavitték gyújtósnak és a kandallóban feküdt, de reméltem, hogy nem lesz tragédia a vége, az nem illene az írónőhöz. Megmenekülése és a Mikulás felbukkanása nagyon aranyos volt, nem számítottam rá.

Ismét egy Donaldson-gyöngyszem! ❤ Érdekes, aranyos történet, remek fordításban, bár a sok csók és ölelés emlegetése miatt talán egy picit nagyobbaknak ajánlott. ^^ A felfuvalkodott cowboyra emlékeztető hólyag - vagyis a "pót madárijesztő" - figurája halálosan vicces volt, a hasamat fogtam a nevetéstől minden soránál. Újabb kedvencet avattam! :3

Az eddigi legborzalmasabb és igen, legszörnyűbb Donaldson-mese, de gyanítom, hogy itt a fordítás ment félre. Sehol egy rím, sehol a játékosság és igazság szerint az illusztrációk is rémesen rondák. Ezt a kötetet azt hiszem jobb elkerülni messzire... A főhőse sem szerethető és igazán tanulsága sincs, hisz a kishal végül annak köszönhetően talál haza, hogy folyamatosan hazudik... Nem épp a legjobb tanulság...

Bár szintén egy újabb aranyos történetet kaptam, ennek a mesének hatalmas népszerűségét sem értem a többi kötet ismeretének fényében. Valahogy az illusztráció miatt a főhős számomra rémesen ellenszenves volt, s végtelenül bugyuta is szegénykém, annak ellenére, hogy a szíve az hatalmas, egy szerencsétlen, tökkelütött flótás. Megvan ennek a maga bája, értem én, de valahogy ez nálam nem pendítette meg azt a bizonyos húrt és a szívembe sem sikerült zárni... Kár!

Megkésve bár, de törve nem érkeztem meg Berg Judit világhírű gyermek-és ifjúsági regénysorozata következő kötetének értékelésével. A Rumini ​Datolyaparton az ötödik, s egyben egyik legvaskosabb kötet, melyben a későbbiek során még fontos szereplők bukkannak fel, s amiben visszatérünk Datolyapartra, a negyedik kötetben megismert Galléros Fecó hányattatásainak és kalandjainak színhelyére.

A Rumini Datolyaparton tavaly látott napvilágot Nagy Zoltán illusztrációival, így az új köntös szerelmeseinek ez az év igencsak gyümölcsözőnek bizonyult Rumini szempontból. 

A kötet számomra a második legkedvesebb történetet tartalmazza, mely a második kedvencem az első rész után. ❤

Galléros Fecó és Szimathy Johanna esküvőjének hírére felbolydult egész Egérváros! Rumini és legjobb barátja, Balikó azon tanakodik, mivel is lepjék meg az ifjú párt az esküvőn - de az ajándékozás nehezebb, mint azt valaha gondolták.

Az esküvőre mindenki hivatalos, aki számít, s a lakodalomban tálalt fenséges ételek, valamint Fecó régi, gyerekkori barátainak hála két matrózlegényünk is jól érzi magát az egyébiránt igencsak romantikus kézfogón. Az esküvőn részt vesz Sajtos Pedro unokatestvére, Sajtos Rozi is, akit Rumini a távolból figyel észrevétlen...

Az éjjeli falatozáson, valamint a mulatságon túl azonban egy új "ellenség" is feltűnik a horizonton Burzen gróf fiának, Rikárdó úrfinak személyében, aki halálos ellenségévé fogadja főhőseinket...

Rikit egyedül Negró fogadja barátsággal a hajón, ám az is annak köszönhető, hogy Riki minden alkalmat megragad, hogy Rumini és Balikó nyaka köré hurkot tekerjen és a fedélzetmestert - aki különben sem szívleli hőseinket - ellenük fordítsa...

A Szélkirálynő útja Datolyapart felé nem éppen zökkenőmentes, hála Rikárdó úrfi gonoszságának, s mikor a hajó úti célja közelébe ér, Miszlik Medárd kalózkapitány megtámadja hőseinket és elragadja a Szélkirálynőt!

Természetesen főhőseink nem is azok a kelekótya, a veszélyre fittyet hányó, hőn szeretett alakok lennének, ha nem sodornák ismét veszélybe önmagukat és egész Datolyapartot, mikor a tiltás ellenére is kinyitják a toronyszoba ablakát, hogy friss levegő áramoljon a szobába. A megrázkódtatások és kalandok hamar álomba sodorják hőseinket, ám ekkor az éjszakában suttogás támad...

Rumini különös hangokra lesz figyelmes és kíváncsi természetének köszönhetően gyorsan felfedezi, hogy Datolyapart jogos uralkodója, Elbán herceg Mokka-szigetén rejtőzködik, ám óvatlanságuknak köszönhetően a herceg ősi ellenségei és ellenfele, a vérszívó denevérek is tudomást szereznek a herceg hollétéről, akik a nyitott ablakon át bejutnak a toronyba...

Hőseink útját nem várt veszélyek akadályozzák, elszakadnak egymástól s nem csupán Elbán herceg lesz az, aki egyre távolabb kerül a tróntól...

 

A Rumini Datolyaparton ízig-vérig kalandregény! Berg Judit az ötödik kötetre olyan izgalmas kalandokat, torokszorító jeleneteket és humormorzsákat tartogatott, ami egészen elképesztő, hisz mindez idáig immár több mint ezernyi oldalt olvashattunk Rumini világából! ❤ 

A Galléros Fecó naplójából jól megismert szereplők sorsát gyönyörűen szövi tovább az ötödik kötetben az írónő, míg az előző regényből megismert alapkonfliktus és a készülő háború itt már kézzel fogható és borzalmas, míg Datolyapart romlása immár kristálytisztán látható... A több szálon futó cselekmény szerteágazóvá teszi a történetet, ami csupán a legvégén fut össze, a szó szoros értelmében véve. ^^ Mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét, régi kedvencekkel találkozhat avagy éppen új kedvencet avathat.