A kötet habos kemény kötésű borítóval látott napvilágot, amit öröm kézbe venni. A rövid, rímekbe szedett szöveget Kertész Edina fordította magyarra.

Az anyuka a biztos támasz, akire mindig számítani lehet, míg a kisegér, az apró teremtmény, aki szépen-lassan felfedezi a hatalmas világot, ami körbeveszi. De tegyen bármit is a gyermek, az anyukája karjaiban mindig biztonságot és menedéket talál majd, a szívében pedig szeretetet... ❤

Sajnos a magyar fordítás nem mindenhol rímel, ami az én egyik vesszőparipám, de ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni (bár nem is akarok ^^). Ezt valóban sajnálom, mint minden alkalommal, mikor lehetne még egy picit csiszolni azokon a rímeken, de más hibát nem tudok felróni a kötetnek.

Szó mi szó, a könyvpiac rengeteg lapozót jelenít meg, melyek között szempillantás alatt el lehet veszni, s mondhatnánk, hogy számos remek lapozó volt már eddig is a piacon ebben a témában, amivel tökéletesen egyet is értek, azonban azt kell mondjam, hogy Lobo kötete valóban megérdemli az anyukák figyelmét. Érdemes levenni a polcról, belelapozni és hazavinni, mert olyan szépen és finoman ábrázolja az anyát és gyermekét összekötő szeretetet, hogy ezt a tényt öröm újra és újra nyugtázni! 

Az első kötet, a Loni és a kísértetek, valamint a folytatás a kiadó útmutatása alapján a 6-10 éves korosztály számára ajánlott. Véleményem szerint a kötet valóban a kisebb korosztály részére ajánlatos, a történet egyszerű bája és a cselekmény kevésbé összetettsége végett. Noha a fülszöveg alapján a kötet önálló olvasmányként is megállja a helyét, a teljes élményhez nem árt az első kötet ismerete sem, amihez sajnos, nekem nem volt szerencsém, ám valóban nem ártana tudni, miként is talált egymásra két főszereplőnk, Loni és Levélke, a kísértet.

A Loni és a Varázsvár mondatni egy teljesen hétköznapi, átlagos napon veszi kezdetét, ami már csak azért is furcsa, mert maga a történet korántsem hétköznapi... 

A főszereplő kislány, Loni édesanyjával, Ildikóval, édesapjával, Tamással, valamint bátyjával, Petivel él otthonában, ahová egy nap, kora reggel becsönget a szomszéd Juliska néni, aki - mondhatni - jól nyakon csípi Ildikót... Juliska néni panaszt tesz Lonira, aki valószínűleg egész éjszaka seprűn repkedett és eltörte a néni virágcserepeit... A néni a tetőn ragadt rózsaszín mamusszal is bizonyítani tudja teóriáját, melyet Ildikó hevesen próbál tagadni. Juliska néni azonban közli, hogy bár öreg, korántsem egy vén bolond, ezért Ildikó legyen kedves megfegyelmezni a lányát, aki akkor repked, amikor csak akar, de hagyja békén a virágcserepeit... ^^

Levélke és Loni egy különleges, nem mindennapi bújócskát játszanak - "Bújócska, csak nem tudod!" -, amiben nagyon úgy tűnik, Levélke csalt, tekintve, hogy a lakáson kívül bújt el, s ha az emberek felfedezik, nagy baj lehet belőle... 

Mivel Levélke immár Loniék házában lakik, szülei úgy döntenek, ideje megismerni közelebbről is a családot. A kísértetcsalád egy végtelenül különös meghívót küld Ildikóéknak, akiknek kötelességük elfogadni a tiszteletteljes meghívást. Mivel a meghívó a család egészére vonatkozik, Levélke létezésének tényét Peti előtt is felfedik, aki nem hűl el különösképp a természetfeletti jelenség láttán... Levélke természetesen nagyon örül ennek a hírnek, hiszen titkon több, mint valószínű, szerelmes a vízipólós srácba, majd a család felkerekedik és vonattal utazik Levélke családjához...

A Vértes hegységben megbúvó Kupackő, vagyis a Varázsvár egy különleges szellemvonattal közelíthető meg, s az út már a kezdetek kezdetén érdekes kalandokat tartogat hőseink számára... Mivel Loni és a szülei hatalmas veszedelmet jelentenek a kísértetek számára, akik beengedik a halandókat középkori várukba, a titkos fészekben legalább kétszáz nyüzsgő kísértetet találnak, akik mind-mind azért vannak ott, hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy Loni családja megóvja titkos létezésük titkát az emberiség elől...

A kötet rendkívül jó minőségű, masszív keménykötés, erős lapokkal, amikkel megint csak az a bajom, hogy úgy csillog rajta a fény, hogy képtelenség egy normális képet készíteni róla... ^^

A Sportszelfi /Avagy a sportolás művészete/ c. kötetre a Pagony kiadó egyik posztjában figyeltem fel. A több neves, kortárs magyar szerző által írt kötet a Móra kiadó gondozásában jelent meg és számos sporttal kapcsolatos versikét és mesét tartalmaz. 

Noha én magam nem vagyok nagy sportember (tornázni és szobabiciklizni szeretek), Békés humorral teli verse, no meg a könyvekben szinte soha viszont nem látott nevem azonnal meggyőztek arról, hogy olvasnom kell a kötetet, melybe ABC-sorrendbe szedve az alábbi kortársok írtak: Acsai Roland, Balázs Imre József, Békés Márta, Dávid Ádám, Demény Péter, Dragomán György, Gáti István, Grecsó Krisztián, Hevesi Judit, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, Lackfi János, Miklya Zsolt, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna, Vörös István.

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a kötet alapvetően rossz lett, aminek egyetlen erőssége az illusztráció, azokat gyorsan meg is nyugtatom, hogy ez koránt sincs így... Mindazonáltal azonban, mivel a kötet több író - költő írását is tartalmazza, elkerülhetetlenül is abba a kategóriába esik, amire azt mondjuk, hogy bizony "változó minőségű"...

Sajnos ezek mellett, a kötet több rossz, egyáltalán nem rímelő, avagy éppen se füle-se farka írás nyugvóhelye is, amik sajnos valóban rontják az összképet... 

Békés Dzsúdója, avagy a kosárlabdáról, bringáról szóló versek mind-mind kiemelkednek a többiek közül, ám az én szívemnek legkedvesebb írások minden kétséget kizáróan a japán sportokhoz köthetők. 

Óriási csalódás volt számomra Miklya Zsolt Teniszdal c. verse, melynek nevezetesen Dalma a hősnője - ami végett a legjobban vártam a kötetet. A versben előkerült a hőn gyűlölt "Delma" asszociáció, amire én magam kiskorom óta rendkívül pipa vagyok és mindig ki is kértem magamnak, hogy ne illessenek a vaj nevével... A rímekkel nem lett volna gond és a vers is aranyos, de ez az egész Delma-őrület, szépen hazavágta számomra a várva várt alkotást... #sosad 

Mint ahogy fentebb már írtam, a versek mellett mesék, rövidebb, összefüggő szövegek is kerültek a válogatásba, melyek közül nem mindegyik képes végig fenntartani az érdeklődést. Példának okáért a Galambocska végtelenül hosszú volt, a Téruszonyba kapaszkodva duci lány képe pedig annak ellenére is egy picit negatív töltetű, hogy jelen esetben a két girnyó a puhány, akik nem bírnak lépést tartani a lánnyal. Az írás bár humoros, de előtérbe állítja a vékony és a duci közti különbséget, ami csúfolódáshoz vezethet - és már így is annyi csúfság van a világban... Grecsó vízilabdás találós kérdéseitől a falra másztam, a Korong-dalokban pedig némi kis"koppintást" véltem felfedezni, tekintve, hogy a versikék méltán nagy híres művek kvázi "átiratai" (Odüsszeia, Már nyílnak a völgyben a kerti virágok stb.)...

Hevesi Judit Erő c. versikéjéről, illetve a hozzá készült képről is a gülüszemű sakkos nő jutott eszembe, míg Molnár Krisztina Rita Mire jó egy vívótőr? aranyos kis történet bár, szívet melengető üzenettel, de rossz csomagolásban, ami valahogy félrevitte az egészet...

Mint ahogy fentebb is látszik, a Sportszelfi beltartalmának minősége valóban változó. Ám ez egyáltalán nem baj, hisz nem vagyunk egyformák. Lehetséges, hogy amit én rossznak találtam, az másnak kimagasló alkotás, s amit én egekbe magasztaltam, az másnál elbújhat a sarokban... Éppen ezért is jó egy ilyen válogatás - mert mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét és e mellett még talán bosszankodhat is egy jót egy rím hiányán (már ha épp annyira kényes ezekre, mint jómagam ^^).

A kötet a legkisebbek számára készült, amit Matthew Scott aranyos, élettel teli illusztrációi, valamint mozgatható fülecskéi tesznek különlegessé.

A lapozó egy állatcirkusz előadásába enged betekintést, melynek köszönhetően a legkisebbek elefánttal, egerekkel, papagájokkal, fókákkal, majmokkal, oroszlánokkal, tigrissel, nyuszival, pingvinekkel, mackókkal és békával találkozhatnak a kötet lapjain.

Egy cirkuszi előadás gyermek és felnőtt számára egyaránt érdekes - minden egyes alkalommal. A Móra kiadónak köszönhetően azonban most a legpirinyóbbakat varázsolják el a bűvészkedő, ugráló, bicikliző, labdázó állatok, akik óriási színkavalkád közepette hivatottak a gyerkőcök szemét magukra vonni.

Maga a kiadvány masszív, erős lapokból készült, így biztosan jó darabig állni tudja a strapát a legkisebbek kezében. 

Felnőtt szemmel nézve, a lapozó egy igazán minőségi, aranyos darab, amit öröm kézbe venni és forgatni - bár azt hiszem ez korántsem jelent majd újdonságot a gyermekkönyvek világában otthon levők számára, hisz a Móra kiadó neve mára már egybeforrt a minőségi gyermekkönyvekkel.