Berg Judit ismét egy rendkívül bájos kötetet írt apró rajongóinak. A Sári és a mókusok bármikor fellapozható, sem évszakhoz, sem tárgyhoz (pl. járműhöz - Maszat a repülőn), sem eseményhez (pl. fogorvos) nem köthető, s éppen ezért tökéletes bárhol s bármikor az olvasása.

A mesék szórakoztatóak, hangulatosak és tanulságosak, elrepítik a mese birodalmába az apró olvasót és felolvasó szülőt egyaránt. Kiragadnak a dolgos hétköznapokból és egy rövid, bájos kirándulást tesznek velünk, éppúgy, mint ahogy Sáriék vándorolnak az erdőben. A kötetet Agócs Írisz bájos illusztrációi teszik teljessé, amik már-már elengedhetetlen tartozékai Maszat és Sári történeteinek.

Az illusztrációk mindig nagy hangsúlyt fektetnek az új szereplőkre és az új helyszínekre, "főhőseinkből" azonban - szerény véleményem szerint - rendkívül keveset kapunk... Értsd, elképesztően elhanyagolva érzem a Szélkirálynő legénységét, akik szinte alig jelennek meg a lapokon... Szinte sehol egy Bojtos Benedek, Sebestyén, Ajtony vagy éppen Cincogi doktor, de Negrót is drámaian mellőzöttnek érzem! 

A mellékszereplőkhöz - vagyis az adott kötetben új szereplőkké váló karakterek -, valamint a gonosz karakterekhez képest a matrózok vajmi kevés teret kapnak, s csak remélni tudom, hogy ez az arány a későbbiek folyamán változik majd... Példának okáért, ha nincs a Rumini Iskolaelőkészítő játékos füzet, nem tudom meg, hogyan is néz ki Negró... 

Ebben a kötetben egyetlen egy helyesírási hiba is felütötte a fejét és ezt csupán azon okból kifolyólag emelem ki, hogy olvasás közben meg kellett állnom és egy darabig pislognom kellett, valóban jól látom-e, tekintve hogy eleddig soha egyetlen hibát sem láttam a Rumini-kötetekben, ami óriási szó, na de a Pagony kiadó a minőségéről - is - híres! :D