Mint azt kedves olvasóim tudják, hatalmas Onward-rajongót tisztelhetnek személyemben, aki már tavaly május óta a mesefilm lázában ég. Ez a szenvedély decemberben hágott a tetőpontjára, így kétség sem fért hozzá, hogy csütörtökön, 03.05-én, a hazai premier napján én bizony ott fogok ülni a moziban... És ez így is történt... ;) 

Helyszín: WestEnd CinemaCity

Időpont: 2020.03.05. 16:00 (3D)

Mint néhányan tudjátok, a mesefilm történetét nagy vonalakban már akkor tudtam, amikor beültem a moziterembe, és a végével is tisztában voltam. A Bookdepositorynak köszönhetően ugyanis a külföldi megjelenés előtt kézhez kaptam a mesefilm alapján készült könyveket és ifjúsági regényeket, melyekre azonnal rávetettem magam. A Little Golden Book c. kiadói sorozatban megjelent Onward-kötetről szóló értékelésemet az alábbi linken olvashatjátok, mely teljes mértékben spoilermentes, míg ebben a posztomban akadhatnak spoilerek, így kérlek, csak akkor olvass tovább, ha már láttad a mesét, vagy nem zavarnak az apróbb spoilerek! Köszönöm! 


Történetünk helyszíne New Mushroomton - avagy Újgombaváros, melynek hivatalos magyar megfelelője végül sehol sem hangzott el. ^^ (Írásomban visszautalások találhatók a könyvértékelésemre...)
Réges-régen, az idők kezdetén még léteztek varázslók, s noha ez a világ ma is egy varázslatos világ, melyet különböző mágikus lények népesítenek be, a varázslat már eltűnt, hiszen rendkívül nehéz volt azt elsajátítani, így a világ nyitott a tudomány felé, mely ma már megkönnyíti az elfek, tündérek, koboldok és egyéb mágikus lények életét.
Itt él főszereplőnk, Ian Lightfoot édesanyjával, Laurel-lel, bátyjával, Barley-val és picike házisárkányukkal, Blazey-vel. Ian magányos, visszahúzódó fiú, aki barátok nélkül éli az életét, és rettenetesen hiányolja az édesapját, akit egy betegség ragadott el a családtól, mielőtt Ian megszületett volna. Testvére, Barley pontosan az ellentéte. Határozott, nagyszájú, bátor, pozitív és magabiztos - legalábbis látszólag... ;)  Minden erejével azon van, hogy megmentse a régi varázsvilágból megmaradt ereklyéket és értékeket, ám emiatt mindenki elfuseráltnak tartja... :(
A cselekmény Ian 16. születésnapján veszi kezdetét, mikor a fiú még magányosabbnak érzi magát mint eddig valaha az életben... Édesanyja és Barley mindent megtesz, hogy felvidítsák a fiút, ám nem járnak sikerrel. Ekkor Laurel átadja fiai számára az édesapjuk által rájuk hagyott ajándékot, egy pokrócba bugyolált tárgyat, ami nem más, mint egy ősi varázsbot, melyhez egy varázsigét is mellékeltek. A varázsige elmondásával a két fiú lehetőséget kap arra, hogy 24 óra elejéig találkozhassanak édesapjukkal... A varázsbot azonban nem engedelmeskedik Barley-nak, Ian pedig sajnos nem bízik önmagában eléggé, így a varázslat csupán félig sikerül... A kő, mely a botban volt megsemmisül, s csupán a Mantikór tudja, hol található még egy, mellyel a bot ismét működésbe léphet, így a két fiú útnak indul, hogy a félig visszahozott apjuk testét még időben teljessé tegyék, és Ian végre találkozhasson az oly régóta hiányolt apukájával...

Az Onward egy vérbeli kalandtörténet, mely egyedi ötletekkel és szereplőkkel dolgozik, és mentes a kliséktől. Végtelenül örülök, hogy végre egy olyan mesét láthattam, amiben fiúk kalandoznak, és amiben végre nincs szerelmi szál...! Végre részese lehettem egy olyan mozgóképes alkotásnak, melyet Verne regényeihez hasonlítanék, ahol szintén nincsenek, vagy csupán kevés szereppel bíró nők vannak. Ugyan az Onward két női szereplőre is nagyobb hangsúlyt fektet a srácok édesanyja és a Mantikór személyében, ám ők egyáltalán nem rendelkeznek a manapság oly divatos, mindenképpen előtérbe kényszerítő feminista jellemvonásokkal, hiszen, míg a mantikór egy mitológiai lény, addig Laurel egy fiait mindenek felett szerető és sorsukért aggódó édesanya...
A mese Ian és Barley testvéri kapcsolatára és az édesapjuk hiányára fókuszál... Míg Barley egészen pici volt, s így ismerhette édesapját, akiről bár nem sok emléke van, mégis fennáll az ismeretségi kapocs, addig Ian soha, egyetlen pillanatra sem láthatta. Testvére pedig olyannyira eltér tőle pozitivitásával, életkedvével és harciasságával, hogy egész egyszerűen nem találja vele a közös hangot, és nem is érti meg őt...
A történet előrehaladtával a két testvér egyre közelebb kerül egymáshoz, és Barley végre eléri azt, hogy Ian higgyen, nem csupán saját magában, de bátyjában és annak szeretetében is... 

Az Onward erőssége a történet, a szereplők és ez a számtalan, különleges varázslénnyel benépesített világ, melyet az alkotók remekül építettek fel... Biztos vagyok benne, hogy a könyv olvasása, vagy a film nézése közben mindenki megtalálja azt a szereplőt, akivel azonosulni tud, hiszen a főszereplőkön kívül találkozhatunk még kentaurokkal, motoron száguldó bőrruhás tündérekkel és számos egyéb szerethető, vicces figurával.

Negatívumként, vagy inkább a történet egy picit gyengébb pontjaként a "főellenség" vizuális látványát emelném ki, ami véleményem szerint egy picit komolytalanra és röhejesre sikerült.  Noha a gyermekek miatt mindenképpen tompítani kellett a gonosz látványán, szerintem egy picit túllőttek a célon... E negatívum mellett pedig eszméletlenül vicces, hogy ebből a meséből sem maradhatott ki a bőrszín kérdése, ami szerintem egy varázsvilágban rendkívül komikusan hat, hiszen a kék bőrű elfek mellett a lila bőrű elf szerepeltetése, aki a négereket hivatott volt ábrázolni szerintem eléggé nevetséges és túlságosan is beleerőltetően hat... De sajnos ez a 21. század, melyben azonnal rasszista és homofób vagy, ha nincs egy-egy ilyen karaktered... :( 

A történet nagy része Barley furgonjában, Guinevere-ben játszódik, s noha egy kocsiról van szó, mégis végtelenül fontos szerepet játszik a történetben, melyet érdemes figyelemmel kísérni már a legelejétől...


Az Onward kalandos, humoros - számtalan észveszejtően jó poént tartalmaz -, látványos, ezernyi érzelemmel átitatott történet, melynek végéhez ajánlott a zsepiket előkészíteni, ugyanis szíven üti az embert... Noha jómagam tisztában voltam a végkifejlettel, mégis, a könnyfüggönyömön keresztül néztem a tetőpontot, s noha a katarzist követően az alkotók az utolsó képkockákban igyekeznek újra mosolyt csalni a nézők arcára, sűrűn pislognom kellett, hogy lássak is belőlük valamit...

Nem titok, az Onward elrabolta a szívemet, és örökké magánál is fogja tartani azt... 

Személyes kedvencemnek a könyvek olvasása után, és a mozifilm megtekintése előtt Ian-t emeltem volna ki, hiszen a fiú akár én is lehetnék, mondhatni egy az egyben, magányossága, félénksége és önbizalomhiánya miatt. A mozifilm megtekintése után azonban egy picit máshogy látom a helyzetet, s noha Ian a második számú kedvencem, minden kétséget kizáróan ki merem jelenteni, hogy Barley az, aki elrabolta a szívem... A srác a végtelen jókedvével, és a felszín alatt meghúzódó, láthatatlan sebeivel és magányával teljesen levett a lábamról. 

Az Onward-nak két hőse van... Noha a készítők Iant tették meg központi főhősnek, nem csupán ő az, aki végtelen hosszú utat tesz meg 24 óra leforgása alatt, mely teljesen megváltoztatja az életét és a gondolkodásmódját...

Egy zseniális ifjúsági regényről hoztam nektek ma értékelést, melyet nyolc nagyszerű magyar író írt, név szerint Dávid Ádám, Finy Petra, Gévai Csilla, Kertész Erzsi, Majoros Nóra, Mészöly Ágnes, Miklya Anna és Nyulász Péter. A Találj ​ki! c. kötet a Betűtészta kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben, azonban nekem csak most került a kezembe a Merítés ifjúsági irodalmi zsűrijében való részvételem mivoltából. Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy ezt a könyvet választottam következő olvasmányomként, hiszen annak ellenére, hogy tudtam, az országban számtalan példány lelt gazdára, én magam nem mertem belevágni... És ez borzasztó ostobaság volt a részemről...
A Találj ki! 2020 egyik kedvenc olvasmányává vált számomra, és bekerült a kedvenc köteteim sorába is...  

Történetünk színhelye Bükksárvölgy, egy ódon kastély, ahol egy csapat magának való gyerek kénytelen elszenvedni az osztálykirándulás borzalmait. Angi, Döme, Kitti, Lilili, Pinyő, Robertó, Vilma és Zénó ellen úgy látszik a Sors fog össze, amikor ki-ki kényszerűségből avagy szánt szándékából a kastélyban ragad éjszakára... Az osztály ugyanis éppen egy éjszakai túrára készül, ám a kirándulás kezdetén az osztály szépe, Angi rosszul lesz, és szép arcát ragyák borítják el, mely miatt nem kíván részt venni a túrán. Kebelbarátnői az első adandó alkalommal cserben hagyják a lányt, hiszen így már ciki vele mutatkozni..., ezért a csendes művészlélek, Lilili lesz az, aki felajánlja az osztályfőnöknek, hogy az éjszaka folyamán vigyáz Angira... A túra és a wifi nélküli hely hallatán elsápadó játékmániás Vilma segítségére barátja, az okos Döme siet, aki a tisztítószer-raktárban talált szerek segítségével rögtönzött pacsulit kever, melytől mind a ketten kiütésesek lesznek. Eközben a sportmániás Kitti orrba vágja a "rossz viccekért" felelős és a folyamatosan bajt kereső Pinyőt, aki beszólt Lililinek, így a tanárnő eltiltja őket a kirándulástól. Mivel így már hat főre duzzad a kastélyban maradó diákok száma, az osztály szépfiúja, Robertó felajánlja, hogy Lilili segítségére lesz a "pesztrálásban"... Az osztály elindul, így a hét fiatal magára marad, akikre a kastély gondnoka, a suhanós macinacit viselő Károly bácsi kezd el "vigyázni". Miközben a gyerekek az osztálykirándulást és a kastélyt kezdik el ócsárolni, furcsa dolgok történnek velük... Pinyő és Kitti egymásba zuhan a lépcsőn, Vilmát elnyeli egy kőszobor, majd váratlanul felbukkan a letargikus Zénó, aki éppen akkor kelt fel legszebb álmából, és lekéste a túrát...

A nyolc rosszcsontot Károly bácsi villámgyorsan a szobájukba parancsolja, melyhez egy intelmet is űz, nevezetesen azt, hogy ne bosszantsák fel a kastély szellemeit... Mivel a gondnok borzalmas magatartást tanúsít velük szemben, Pinyőke úgy dönt, kezébe veszi a bosszút, és elárasztja az öreg szobáját az alagsorban. Ám ezzel a tettével a fiú magára haragítja a kastély szellemeit, és az őrült gondnokot...
Pinyőt komoly veszély fenyegeti, így osztálytársai összefognak, hogy megmentsék a bőrét, ám eközben a fiú sem ül tétlenül a fenekén... 


A kötet a nyolc főszereplő szemszögéből íródott, így az olvasó minden karakter gondolatait megismerheti. Ez a váltott szemszög mind-mind hozzátesz a kastélyban történő lidérces menekülés történetéhez, és ennek az írásmódnak köszönhetően az olvasó több jelenetet is láthat különböző nézőpontból, ami a plusz információkon túl még egy külön kis varázst is ad a történetnek. A szereplők "fejébe látva" haladunk mi magunk is előre a történetben, és minden fejezetben másvalaki gondolatait követhetjük nyomon. A szereplők egyenként 3-3 fejezetet kapnak, melyek tökéletesen illeszkednek egymáshoz.
A nyolc író nyolc hihetetlenül különböző gondolkodású és jellemvonásokkal bíró karaktert alkotott, akik egytől-egyig egyediek. Erősségeik és gyengeségeik által tökéletesen kiegészítik egymást miután rájönnek, hogy ezt a kalandot csupán együtt "élhetik túl"...
Karcsi bá őrült és veszélyes játéka során az addig a pontig maguknak való gyerekek - akik között a teljes érdektelenségen túl néha napján még gyűlölet is dúlt - összekovácsolódnak. Láthatjuk a srácok csapatmunkájának grandiózus eredményét, továbbá Karcsi bá eléri, hogy a kaland végére a srácok életre szóló barátságot kössenek...

Az illusztrációt rólam és Pinyőkéről Mimi készítette. A kép bármely felületen való megosztása és ellopása szigorúan tilos!

Személyes kedvencem Pinyőke, aki a történet fő mozgatórugója, és mondhatni az egész káosz elindítója, hiszen az ő csintalansága, "rosszfiús" mivoltja és tette az, ami kiváltja a gondnok, Károly bácsi haragját...
Pinyőke magánya, az életben és az osztályban is fennálló egyedülléte magamra emlékeztetett, hiszen engem sem fogadtak el soha a társaim, noha a sráccal ellentétben én soha nem törtem rosszaságon a fejem, hogy felfigyeljenek rám. ^^ Én mindvégig próbáltam észrevétlen maradni, s noha ebből a szempontból tökéletes ellentétben állok a karakterrel, mégis, tökéletesen át tudom érezni mindazt, amit ő érez és tesz... ❤ 

Másik kedvenc karakterem Vilma lett, a videójáték-függő, animéket néző és mangákat olvasó leányzó, aki számtalan olyan Japán karaktert sorol fel a fejezeteiben, akiket magam is ismerek és szeretek. :3 

A Találj ki! nem csupán a történetében, a szereplőiben, de a humorában is erős. Az abszurd helyzetekből, az ódon kastélyból és a szereplők különbözőségeiből fakadó humormorzsák sokszor hasfalszaggató nevetésre csábítják az olvasót, melyek pontosan ott bukkannak fel, ahol szükség van rájuk, némiképp oldva ezzel a feszült hangulatot. 

Az írók képesek voltak arra, hogy mindaz, amit az olvasó a regény elején lát, 180 fokos fordulatot vegyen, majd a végén napvilágra kerüljön a valódi igazság... Itt bizony semmi sem az, ami elsőre látszik, s noha a kötet tele van misztikummal és természetfelettivel, a végére minden mozaikdarabka összeáll, és láthatjuk, hogy mindenre van logikus magyarázat. A csattanó, a kastély igazi rejtélye pedig a lehető legjobb érzéssel csapja képen az olvasót, hiszen minden szédületes módon kerül a helyére... Mindezek ellenére azonban hihetetlenül jó érzés hinni a természetfelettiben, nem? ;) 

Az olvasás kezdetén rettenetesen vágytam megtudni, vajon melyik író, melyik karaktert alkotta, és fogalmam sem volt róla, honnan is tudhatnám ezt meg... Kizárt dolognak tartottam, hogy mi, olvasók, nem tudhatjuk meg azt, melyik karaktert, melyik író keltette életre. Aztán - mondhatni - kutatómunkába kezdtem, hogy megtudjam, vajon ki alkotta a két kedvenc karakterem és az alkotócsapatban szereplő két kedvenc kortárs íróm vajon kinek a szemszögéből írt... 
A csodára, vagyis arra, hogy egyáltalán nem titok ám az, hogy melyik karakter kinek a nevéhez fűződik, az alábbiak szerint derült fény... Egy könyvmoly soha nem lapoz hátra! Annak ellenére sem, ha iszonyatosan ég a vágytól megtudni egy történet végét... (Néha persze akadnak kivételek... ^^) No... Én bizony hátralapoztam, szigorúan csukott szemmel, ugyanis a fene se akarta volna magának lelőni a történet végét, amit szerencsére el is tudtam kerülni. :) Tudniillik - s most figyeljen mindenki jól, aki olvasás előtt szeretné tudni azt, amit én annó... - a tartalomjegyzék előtt található két teljes oldal a karakterek rajzaival, nevükkel és mellettük az ÍRÓ NEVÉVEL!!! Háááá!!! Mondanom sem kell, hogy örültem mint betűtészta a levesben, hogy a továbbolvasás előtt megtudom, "ki kicsoda", s ha mindez nem volna elég, mit ad a Sors, a két kedvenc karakteremet a két kedvenc szerzőm alkotta... Unbelievable!!!!! Igen! Majoros Nóri és Mészöly Ági Pinyőke és Vilma szülőanyja! Alig akartam hinni a szememnek, mikor ezt megláttam. Hihetetlen, mennyire ráérez az ember tudat alatt, és mennyire megismeri a kedvencei írását, noha Vilma esetében magamtól is tudhattam volna, hogy nem alkothatott más Japán-rajongót, csak a Hinata profilképével rendelkező Mészöly Ági! :D 


A kötetet Orosz Annabella gyönyörű, fekete-fehér illusztrációi díszítik, melyek mindamellett, hogy számos pluszt adnak a sztorihoz, rendkívül hangulatossá is varázsolják a történetet...
Annabella a karakterek ismertetőjegyei alapján megálmodta a tökéletes külsőt a szereplőknek, kikre elég csupán ránéznünk ahhoz, hogy megállapítsuk jellemvonásaikat.
A teljes oldalas illusztrációk mellett, a fejezetek között találhatunk apróbb, a kastélyhoz tökéletesen illő motívumokat is, melyek feldobják a fehér lapokat, mosolyt csalva ezzel az olvasó arcára. :3





Értékelés: 5/5 szabadulószoba
Illusztráció: 5/5 szabadulószoba














Idézetek

"- Vilmácska, örülnék, ha uzsonna idejére letennéd a telefonodat! - érinti meg Dóra néni a vállamat.
Ijedtemben majdnem leesem a székről. Mintha egy haragoszöld karmú, jéghideg bőrű rém rángatná vissza a tudatomat Remnant fantasztikus világából ebbe az elmosódott, körvonalazatlan semmibe, ahol a testem lenni kényszerül: egy lepukkant kastély kockás terítős ebédlőjébe, ahol margarinos-párizsis kenyeret majszolok." (Vilma)

"Fergeteges tehetséggel olvad bele a környezetébe, most is csak a világoskék szeme villog ki a fekete haja alól. Pont, mint a kedvenc szereplőm, a melegítős isten a Noragamiból... vagy, ha a végtelen agyi kapacitását nézzük, akkor inkább L., a szuperdetektív. Ráadásul ő az egyetlen az osztályban, akinek fogalma van arról, mi a különbség egy shounen és egy shoujo között." (Vilma)

"Majd egyszer megmondom neki, hogy sportolnia kéne. Ha valaha leszünk olyan viszonyban, hogy bármit is mondjak neki. Viszony? Mi bajom van nekem? Soha nem érdekeltek a fiúk. Nem is szoktam a szemükbe nézni.
Jesszus! Ennek a Pinyédinek micsoda kék szeme van! Az előbb előrehajolt (...), és az orráig lógó haja alól kiragyogott ez az eszméletlen kék szempár. Egek!" (Kitti)

"- Az az alapelvem, hogy az élet egy nagy szívatás. Két tábor van, az egyik, akik szívnak, a másik, akik szívatnak. Előbbi kaki, utóbbi kúl." (Pinyőke)

"Tipikus, a portások meg a gondnokok mindig lúzer figurák." (Pinyőke)

"Nem tudom, hogy a suhogós melegítők mikor tűnnek már el a világból." (Pinyőke)

"Na, mi a titkos üzenet, ifjú Skywalker? Csak nem egy hologramos Leila hercegnő kaparászik körülöttünk a falban? (Vilma)

"Most sikerül csak befókuszálnom Karcsi bá fejét. Hááát, az arckifejezése igazán aggasztó. Szerintem, ha rajta múlna, Pinyédi Lászlóból már ma engesztelő áldozat lenne a kastély szellemeinek oltárán." (Lilili)

" -Nem beszél! Némán baktat lefelé! - fojtja belé a szót a legeslegmogorvább gondnok, akit életemben láttam." (Lilili)

"...vagy most azonnal önként bementek a mosodába, vagy rátok szabadítom az "éjszakai borzalmat". (Karcsi bá)

"Aztán ki kéne szabadítanunk Pinyédi Lacit is, mielőtt trolleledel vagy éjszakaiborzalom-aprólék lesz belőle." (Lilili)

"Karcsi bá, vagy kicsoda, na, az legalább jó arc! Totál horror az öreg. A haja szerteszét áll, a szemében őrület izzik, szóval király! A mackógatyája is nagyon ütős, még a kastély egykori gazdájáé lehetett. Ebben krikettezett, vagy valami. Szerintem Karcsi bá azt hiszi, hogy ő most itt a Kastély Lelke, vagy legalábbis az élő lelkiismerete. Nagyon vágja a gondnoki szakmát!" (Zénó)

"Repül a kosára, aztán szakadozó papír hangja, tompa puffanás hallatszik, és a következő pillanatban megszürkült törülközők landolnak a fejünkön meg a mosókonyha padlóján. Leszedem az arcomról a rongyot, és megborzongok a gondolatra, hogy utoljára Karcsi bá törölhette bele a retkes lábát." (Zénó)

"- Ide nézzetek, egy zongora! Pinyő meg van mentve!" (Döme)

"- ELÉÉÉÉG! Valamit baromira elfelejtettetek!
Belénk fagy a szó, feszült csöndben várjuk a folytatást.
- Ti még Márióval sem jutnátok el az első teknősig! Nincs az a kalandpálya, ahol ki ne nyuvadnátok az első szakaszon!" (Vilma)

"- Az a vén lúzer azt hitte, hogy egy duplára zárt ajtó meg egy mozgásérzékelős riasztó megállíthatja Pinyédi Csúcsszuper Lacikát..." (Pinyő)

"Nincs igaza Vilmának, én egyáltalán nem nézem le az embereket, ha hülyék. Egyszerűen csak érzékelem a bennük lévő mélységes, tompa sötétséget, és az efölött érzett bánatom kiül az arcomra." (Döme)

" - Nem szégyelled magad, hogy az a kis valami okosabb, mint te? - ripakodik rá Karcsi bá. - Könnyű mindent megoldani, ha kigóglézod." (Karcsi bá, Döme)

" - Vettem az adást - mondja Pinyőke még mindig a földön kuporogva. - Ez a szadista állat még mindig ki akar nyírni." (Pinyő)

"- Várjatok! Megvan, hogy mi legyen a zenekar neve. - The Castle Horror Show." (Angi)

"Belépünk a könyvtárba, és belém fagy a nevetés. Nem gondoltam, hogy ebben a lepukkant épületben ilyen klassz termek is vannak." (Pinyő)

"- Tudod, az ember éppen attól menő, hogy nem ő követ másokat, hanem mások akarják utánozni őt." (Angi)

"- Karcsi bának nem is kell szemétkednie, ha itt vagy velünk, Pinyesz." (Angi)

"Hogy lehet egy ilyen szép lány ennyire csúnya?" (Kitti)

"- Jó csapat vagyunk, még akkor is, ha egyesével elég nyomorékok bírunk lenni." (Kitti)

" Haladjunk! Muszáj vagyok az ajtó felé vonulni, mert a romantika rothadást árasztó mocsarának cuppogós, émelyítő bűze, ami ezt az egész osztálykirándulást belengi, lassan teljesen beivódik a pólusaimba." (Zénó)

" - Megy ez, mint a paripakacsás!...
- Karikacsapás." (Robertó és Lilili)

"Na most én nem vagyok egy lélekbúvár, de eddig sem nagyon hitte el az olyan jellegű okosságokat, hogy nem számít, hogy hogy nézel ki, csakis az a lényeg, ami benned van. Mert most aztán simán kijön, hogy mennyire számít, hogy hogy néz ki valaki." (Vilma)

"Ahol te vagy, ott előbb-utóbb tönkremegy valami." (Kitti Pinyőnek)

" - Na jó, csináljuk végig együtt! - dörmögi, és utánunk jön.
Éljen! Pont ezt akartam elérni." (Pinyő (Zénó))

" - Állj! Franciául is el kell énekelni a végén a refrént, különben Pinyőnek annyi! Feje hullik!" (Lilili)

"Nem baj, semmi sem baj, csak sikerüljön jól ez a hajnali koncert. Csak maradjon Pinyő feje a helyén." (Lilili)

"Na, újra együtt! Megjött végre a Hely Szelleme is." (Zénó)

" - A koncert területén tilos a dohányzás! - hadonászik Pinyő, aki arra született, hogy keresse a bajt." (Zénó)

Ma a Manó Kiadónál megjelent pancsolókönyvekről és un. zörgős textilkönyvekről hoztam nektek értékelést. A Disney ​Baby kiadói sorozatban egyszerre látott napvilágot a Csobbanjunk!, Pancsoljunk!, Egy csodás nap és az Állatok c. könyvecske. A címek alapján pedig könnyen kikövetkeztethető, melyik könyvecske mit tud.

A Csobbanjunk! és a Pancsoljunk! játékosan, bűbájos szereplőket felvonultatva mutatja meg a gyerekek számára, hogy a fürdés valójában igazi móka. Míg "a lányoknak szóló kötetben" a tengerek mélyén kalandozhatunk, addig Mickey egér és társai a fürdőszobai higiénével ismertetik meg a piciket. A hajmosást, fogmosást és törölközőbe burkolózást nem minden kicsi szereti, bár gyanítom, a legutolsó tevékenység megy a legkönnyebben. ^^

Az Egy csodás nap és az Állatok zörgős textilkönyvek, melyek a gyermekek számára igazi kincsesbányát jelentenek, hiszen teljesen lekötheti őket a csörgés zaja, illetve a belső oldalak lágy érintése, mellyel a hallásukat és a tapintásukat fejleszthetik, ám a szülők számára a könyv forgatása, rágcsálása közben kiadott zaj egy idő után valószínűleg a pokol zajával fog felérni... XD

Mind a négy kötet szeretett mesehőseink gyermekkori verziójával illusztrált, amik könnyen mosolyt csalnak a legmarconább felnőtt arcára is... ;) Mivel a könyvecskék a kádban való pancsoláshoz, valamint a legkisebbek számára készültek, csupán néhány rövid mondat található bennük, melyet a szülő egy-két felolvasás után könnyen memorizálhat.

A könyvecskék minőségére sem lehet panasz, anyaguk miatt jó érzés kézbe venni és forgatni őket. Mivel a piacon jelen pillanatban nem sok olyan pancsolós könyvet és egészen piciknek készült könyvet lehet találni, melyben Disney karaktereket találhatunk, ezek a kötetek betölthetik azt a rést, mellyel a Disney-rajongó szülők már szembesültek...

Pici babák és szüleik számára kifejezetten ajánlom a köteteket, hiszen ezzel a négy cukorbombával csupa játék és móka lesz a fürdés és még készségeket is fejleszt... ;)

A könyveket köszönöm a Manó Kiadónak! 

Értékelés: 5/5 little baby

Akik nyomon követik a blogomat, tudhatják, hogy Laura Ellen Anderson és Amelia Fang rajongó vagyok és már elképesztően, hihetetlenül, tűkön ülve - ^^ - vártam a sorozat magyar megjelenését, melyről 2018 decembere óta tudomásom volt, ám egy szót sem szólhattam. ^^
Most azonban, február közepén a  Móra Kiadónál végre megjelent Amelia Fang vámpírisztikus és humoros kalandjainak első felvonása a Vámpyr ​Vilma és a barbárbál. 
A kötetet a zseniális Magyari Andrea fordította. 

Történetünk főhőse Amelia Fang - avagy Vámpyr Vilma - Noktürnia egyik legősibb vámpírcsaládjának tízéves leánya, aki édesapjával, Draku gróffal és édesanyjával, Frivola grófnővel él ódon kastélyukban. A kislány édesanyja minden évben megrendezi a címadó barbárbált, melyet Vilma szívből rühell. Az idei bál azonban a megszokottnál is különlegesebbnek ígérkezik, hiszen Noktürnia uralkodója, Vladimír király - aki hosszú évek óta elzártan él kastélyában -, részt kíván venni a mulatságon! Ez ám a hír! Frivola grófnő azt sem tudja, hová legyen örömében, és még lelkesebben veti bele magát az előkészületekbe. Eközben Vilma és barátai, Rémeó, a parányi halál, valamint Mona, egy igen különleges fajtájú yeti az iskolában egy újabb hihetetlen információval gazdagodik. A király kiengedi hét lakat alatt tartott fiát, Mandaré herceget, aki soha nem járt még a "pórnép" között, és bizony hozzá van szokva, hogy mindenki engedelmeskedik a parancsainak... Az igazgatónő Vilmát rendeli a herceg kísérőjéül, és elvárja, hogy mindenben a fiú segítségére legyen. Csakhogy Mandaré herceg egy utálatos, kötekedő, nagyképű és gonosz lélekkel megáldott vámpír, aki elköveti a legnagyobb gaztettet Vilma ellen, melyet a lány nem tud megbocsájtani... A herceg magával viszi a kastélyába a lány kis kedvencét, a parányi tököt, Tökkencset, mellyel kivívja Vilma haragját és utálatát... A kislány barátai segítségével indul Tökkencs kiszabadítására, akikkel nem csupán Noktürnia világában kalandoznak, de számtalan életveszélyes helyzetben is találják magukat a fény lényeivel... Záros határidőn belül minden a feje tetejére áll, majd eljön a barbálbál estéje...

Laura Ellen Anderson zseniális történetet írt, és a Móra Kiadó a lehető legjobb fordítót kérte fel a magyar nyelvre történő adaptálásra... Magyari Andrea már a Holdas Hanna köteteknél bebizonyította, milyen hihetetlen fantáziával és névalkotási képességekkel rendelkezik, ám amit ezzel a kötettel a tett, az az igazi varázslat! Andreának köszönhetően egy olyan kötettel lett gazdagabb a hazai könyvkínálat, melyet a Harry Potterhez tudnék hasonlítani, hiszen ebben az esetben ugyanúgy páratlan magyar fordítást kaptunk a végtelenül ötletesen fordított nevek, a gasztronómia és a fergeteges humor szempontjából, mint Rowling klasszikusánál...
Amelia Fang története egy nem mindennapi vámpírsztori, ami a legkisebbeknek és az ifjúságnak íródott, ám egy 30 éves olvasó elméjét is teljesen magába szippantja... A történet, Noktürnia felépítése, a szereplők, a poénok együtt hoznak létre egy gyönyörű varázslatot és egy olyan világot, melyben mi magunk is szívesen élnénk... A történet izgalmas, gördülékeny, ez által a figyelmünknek egy percre sincs ideje lankadni. ;)
Laura Ellen Anderson nem csupán megírta, de illusztrálta is könyvét, rajzstílusa pedig éppoly lenyűgöző, mint írásmódja. Karakterei egytől-egyig egyediek, szerethetőek, személyiségük pedig tökéletesen passzol fajtájuk ismertetőjegyeihez. Az illusztrációk aranyosak, részletgazdagok, és fekete-fehér mivoltjuknak köszönhetően tökéletes halloween-i hangulatot árasztanak...
Kedvenc szereplőm Rémeó lett, az apró halál - telefonjának csengőhangja fentebb olvasható az első idézet személyében ^^-, de Amelia is a szívemhez nőtt. Bevallom, hogy első ránézésre - a könyv előrendelhetővé tételekor - egy picit felszaladt a szemöldököm a Vilma név láttán, noha  sejtettem, hogy - csakúgy, mint Holdas Hanna esetében úgy - Andrea most is az alliterációra törekedett. Sajnos a Vilma név engem gyermekkorom egyik híres meséjére, a Frédi és Bénire emlékeztet, ám szerencsére olvasás közben egyszer sem jutott eszembe a No.1. kőkorszaki karakter, így mondhatni sikerült félig megbarátkoznom Amelia magyar nevével. ^^
A karakterek közül kiemelkedik Huhú, a szellemkomornyik, kinek számtalan zseniális hozzászólása van - mindamellett pedig egy áldott jótét lélek... :3
A szereplők közül azonban senkit nem lehet tartósan utálni és mindenki megtalálhatja a maga kedvencét ebben a színes kompániában.
Érdemes még szót ejtenem a kötet kivitelezéséről is, mely nem csupán külcsínében varázslatos a gyönyörű színeivel és dizájnjával, hanem számos plusz illusztrációt is találhatunk benne, melyeken láthatjuk Tökkencs ezernyi arcát, Noktürnia térképét, és a végén még a kötetben elhangzott ocsmány ételek receptjeit is megtalálhatjuk... ;) 

Nem titok, számomra kedvenc lett! :3

A könyvet köszönöm a Móra Kiadónak! ❤

Értékelés: 5/5 Rémeó

Illusztráció: 5/5 Rémeó

illetve
Tökkencs ^^

Idézetek

"Sötét és nyomasztó szerda hajnal telepedett Noktürniára."

"– Elég a sületlenségekből, kislányom! Edd meg szépen a falafelt, mielőtt kihűl, aztán irány lefeküdni! Ha nem alszod ki magad, nem lesz ilyen gyönyörű holtsápadt a bőröd, és úgy fogsz kinézni, mint aki él! – ijesztgette a lányát a grófnő."

"– A gróf és a grófnő azonnal megérkeznek – közölte Huhú. – Óhajtanak addig esetleg egy italt? Szolgálhatok házi szemgolyósziruppal, illetve kitűnő a hónaljkoktélunk."

"– Drága barátom, ezer éve nem találkoztunk! Látom, majd kicsattansz a betegségtől, remek!"

"Huhú ekkor megrakott tálcával suhant be az ebédlőbe. A tálcán halmokban állt a rántott rüh meg a marinált lapostetű, a szélén flambírozott ujjfalatkák sorakoztak."

"– Ó, azt a veszedelmes vérlemezkéjét neki! – nézett az órára Vilma. – Már ilyen késő van?"

"– Ma megtanuljunk, hogyan készítsünk körömdarabkás tortát, valamint lábujjlekvárt. Először is kezdjük azzal, hogy mindenki kiszedi, ami a lábujjkörme alatt felgyűlt! Jó mélyre nyúljatok, ott van a legtöbb vitamin!"

"Eljött a szombat, a barbálbál napja.

A Vámpyr-házban gyertya- és kozmáskoboldillat áradt. A büfét ugyanis a Nevesincs Koboldok csapata üzemeltette, amelynek egy különlegesen szerencsétlen tagja maga is a sütőbe szorult, miközben azt akarta ellenőrizni, eléggé felfújódott-e már különlegességük, a messze földön híres fikafelfújt."

"– Ó, édes kis rémségem, hogy te milyen rettenetesen undorítóan nézel ki! Annyira büszke vagyok rád! – nézett a lányára lelkendezve a grófnő."

"A tömeg felujjongott. Egy csontváz izgalmában darabokra hullott."

"– Rémeó, te is kész vagy?

– Én egyszer már szemtől szemben álltam egy egyszarvúval – jegyezte meg Rémeó. – Annál félelmetesebb dolog már úgyse történhet velem. Kivéve talán, ha katicabogarakkal találkozunk. De ilyen rémségre azért még a palotában sem számítok."

"– Ha gonosz vagy, és parancsolgatsz, persze hogy senki sem akar barátkozni veled."

"Huhú besuhant az üres bálterembe, de amikor meglátta az ott uralkodó fejetlenséget, megtorpant.

– Azt hiszem, legjobb lesz, ha hozok egy partvist – jelentette ki, és újra eltűnt."

Ma a Manó Kiadónál megjelent bűbájos történetről, Turbuly Lilla: A ​Károlyi-kert nyuszija c. kötetéről hoztam értékelést, mely egy igaz történetet mesél el...

"Ez a történet egy jó nagy sikítással kezdődik, Budapest kellős közepén, a Károlyi-kertben."

Történetünk helyszíne Budapest, a Károlyi-kert, ahol két osztálytárs, a saját árnyékától is megijedő, Huba és a hintázást kedvelő kislány, Dzseni tölti a szabadidejét. Egy napon Huba velőtrázóan felsikít egy, a bokor mögött elsuhanó nyusziárnyék hirtelen látványától, melyet szellemnyúlnak nevez el. Mivel Huba állandóan farkast kiállt, sem a park többi tartozéka, édesanyja, Torpedóné Emőke, a keresztrejtvényt szerető, Sass néni és kutyája, Kund, Rudi, az "újságárus", a mogorva parkőr, Piroska, sem pedig Dzseni nem hisz a kisfiúnak... Ám Huba most igazat szólt... A kertbe új lakó költözött, egy gyönyörű, hófehér nyuszi személyében, aki nem kis felbolydulást okoz a szereplők között. Míg Piroska, a szigorúságáról és szabálymániájáról ismert parkőr eldönti, mi legyen nyuszink sorsa, a gyermekek belefognak Karcsi meséjébe, kinek diófarönkből készült szobra ma is ott áll, hogy régi barátjai meglátogathassák... 

"– A nyúl neve: Károly."

A kötet igaz történeten alapul. Karcsi létezett és a Károlyi-kertben élt. A nyuszi 2016-ban hunyt el, és egy gyönyörű szobrot állítottak neki a parkban az iránta érzett szeretet és az emlékezés jeleként. Természetesen Turbuly Lilla meséjének szereplői és a történetszál csupán fikció, mellyel az írónő szépen megemlékszik erről a sokak által szeretett nyusziról. :3

A történet szereplői eléggé vegyes karakterek, melyek között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét vagy éppen ellenszenvének tárgyát...

Az én kedvencem egyértelműen Huba volt, az ijedős kisfiú, akivel teljes mértékben azonosulni tudtam, míg Rudi, a kiskertjét magával hordozó, kissé hajléktalan benyomást keltő férfit gyűlöltem... A pasi a mese teljes hosszán át nyúlpástétomról és régen megevett nyulakról morfondírozik, álmodozik és a Karcsival történő első találkozásakor is csupán egy jó vacsora jut eszébe a nyusziról... Ez nálam sajnos nem fér bele egy gyermekkönyvbe, nem is értem, miért kellett ezt a témát erőltetni... Természetesen a férfi végül "összebarátkozik" Karcsival, ám végig végtelenül ellenszenves marad... Ez a nyuszievős téma sajnos nem engedte, hogy maradéktalanul élvezni tudjam a kötetet... Tudom, hogy a gyerekek nagyon strapabíróak, és beszélgetni kell velük komolyabb, mélyebb témákról is, de ezt picit túlzásnak érzem...

Halkan és egy pici kitérőként megjegyezném, mielőtt bárki elkezdene gondolkodni azon, miért akaszt ki ez a téma egy alapvetően nem vegetáriánus embert, elmondanám, hogy soha az életben nem ettem csirke- és sertéshúson kívül mást, és egy ideig vegetáriánus voltam. A nyuszi és az őzike elfogyasztása nálam példának okáért tabu téma, és ha az illető erről szeretne beszélgetni, nemes egyszerűséggel faképnél hagyom... 

"Mintha az embernek az álmaiért is szégyellni kellene magát!"

Mindent egybevetve Turbuly Lilla meséje egy bűbájos megemlékezés a Károlyi-kert nyuszijáról - aki maga választotta ki a nevét... ha érdekel hogyan, olvasd el a könyvet ;) - kinek létezése így nem merül feledésbe, ám a cselekményben újra és újra felbukkanó nyúlpástétom, valamint egy-két kevésbé szerethető szereplő jelenléte miatt sajnos nem lett kedvenc. 

A kötetet Horváth Lili gyönyörű illusztrációi díszítik, akinek sikerült megteremtenie egy csodálatos kerti világot, melyben az olvasó úgy érzi, ő maga is a szabad levegőn szaladgál a parkban, miközben a friss, tavaszi szellő legyezgeti az arcát...

A kötetet az igaz történetek kedvelőinek ajánlom, a hatalmas nyuszibarátok pedig próbáljanak a történet szépségére koncentrálni, és elfelejteni a nyúlpástétomos jeleneteket, mint ahogyan én is ezt fogom tenni... 

Értékelés: 4,5/5 nyuszi

Illusztrációk: 5/5 nyuszi

Idézetek

"Szavazás lesz, hogy maradhat-e. Addig is beírtam a leltárba, a vendég rovatba. Nyúl: egy darab, kicsi, fehér, selymes, piros szemekkel."

"– Talán mégis tudok egy nyuszimesét, Hubácska. Még a nagypapámtól hallottam.

– És hogy hívták azt a nyuszit? – ült fel izgatottan az ágyában Huba.

– Nyúl Péternek. Nagyon szerette a zöldségeket… Volt egy gazda, akinek mindig beszökött a kertjébe…"

"A parkőr köteles… igen… hát persze… tudjuk… még jó, hogy… vigyázni a növényzetre… a nyúl rág!… kiutasítani a szabályszegőket… akkor is, ha ilyen kicsi?… kis nyúl, kis szabály, kis szegés… jelenteni a rendkívüli eseményeket… annyira rendkívüli, hogy nyúl van egy parkban?… végül is a nyúl a mezőn lakik… mezei nyúl… jó ez nem, de nyúlnak nyúl… kerti nyúl… konkrétan Károly-kerti… ilyen fajta… akkor meg ott a helye, ugye… Világos! – sóhajtott fel megkönnyebbülten."

"Kund visszaballagott Sass nénihez, aki nagyon megdicsérte, amiért ilyen jó kutya volt, és segített Karcsinak.

– A végén még egészen megszereted ezt a tapsi-hapsit – vakargatta meg a fülét, de erre a feltételezésre Kund felháborodottan morogni kezdett. Elvégre egy vadászkutya mégsem paktálhat le egy nyúllal!"

Viiiiíííííííííííí! Felvirradt a nagy nap, ma Onward premierre ébredtem, délután pedig iránya mozi!!! A készítők e jeles nap alkalmából pedig még két csodaszép poszterrel is megörvendeztettek minket! :3 ❤