Franz Wittkamp 1998-as!!! meséje érkezett meg hazánkba a Pagony kiadó jóvoltából. 

A mesén érződik, hogy több mint harminc éves, kimondani is egészen elképesztő! o.O

A verses mesét Papp Gábor Zsigmond fordította magyarra, aki ismét kimagasló teljesítményt nyújtott, ennek köszönhetően mi, olvasók pedig ismét kezünkbe foghatunk egy újabb parányi csodácskát.

A nyuszik játszanak, dolgoznak, földet művelnek, meztelenül fürdőznek, szerelembe esnek, tojást festenek, hajótörést szenvedhetnek (o.O komolyan...? ^^), túráznak, tévéznek, hangosan mobiloznak a búzamezőn, a picik répát csennek, este pedig nyugovóra térnek.

Csupa hétköznapi tett, melyek mindennapi életünk részét képezik. 

A nyulak is tudnak ám szórakozni, nem? :P

A kötet legnagyobb erőssége azonban a harminc éves bája. A légkört átitatja a "régi világ", amikor én még csak nyolc éves voltam, de külföldön már olyan hatalmas kihúzható antennás fekete mobiltelefonok voltak, mint amiket itt láthattam viszont a búzaföld táblán, s ami hatalmas mosolyt csalt az arcomra.

De ez, nyilvánvalóan csak felnőtt fejjel szúr szemet, olyannak, mint én, aki tudja mikre figyeljen.

A mai gyerekeknek egy mese lesz, amin jókat lehet szórakozni, hisz bőséggel tartalmaz humort, nyelvi játékot, érdekes képeket, mégis reménykedem, hogy olvasás és mesehallgatás közben őket és a felolvasót is megszállja majd a régi korok varázslata, melyből ez a kötet magában rejt egy darabkát. ❤