.png)
disney
értékelés
ifjúsági
manókönyvek
recenzió
sorsfordítótörténetek
twistedtales
waltdisney
Keala Kendall: Ahogy csillan a távoli fény - Értékelés
A Te Ka-val folytatott végzetes harc után, Vaiana legborzalmasabb félelmei válnak valóra: Te Fiti szíve darabokban hever, Maui vulkanikus kővé dermedt, a sötétség pedig azzal fenyegeti, hogy bekebelezi szeretett otthonát. Azonban, ami még ennél is rosszabb, hogy Vaiana se úszta meg sértetlenül a harcot. A karjától induló átok ugyanis lassan felemészti őt. Miközben kétségbeesetten próbál megoldást találni, Vaiana egy szigetre bukkan, ahol csupán egyetlen túlélő maradt: egy fiatal lány, Noe.
Vaiana megkönnyebbül, hogy sorstársra talált, még ha kissé ijesztő is. A jó hír, hogy Noe tudja, hogyan lehet összeforrasztani a szívet: Te Fiti könnyeivel, azaz az istennő erejével átitatott drágakövekkel. Csakhogy a legenda szerint a könnyek szétszóródtak a szörnyek birodalmában.
Vaiana és Noe elindulnak, hogy felkutassák az elveszett, hatalmas erejű könnyeket. Vajon képes lesz Vaiana helyreállítani a szívet a titkok és szörnyek sűrűjében? Vagy a pusztulás mindent elnyel, ami Vaianának igazán fontos?
 |
| "- Halandók... - mordult fel Kala mély, rekedt hangon. - Mindig elfelejtitek, hogy nem Maui az egyetlen alakváltó ezekben a vizekben." ~ "Én voltam az óceán kiválasztottja, hogy eljuttassam a szívet Mauihoz és átszeljem vele az óceánt." |
Keala Kendall 2025-ben vetette papírra a polinéz hercegnő kifordított történetét és a Manó Könyvek kiadó éppoly sebesen érkezett meg a magyar kiadással, mint ahogy Maui, a tenger és a szél félistene, mindenki hőse alakot vált! ;)
No, jól van, picit azért túlzok, Mauihoz senki és semmi sem fogható! :P
Vaiana sorsfordító története az Ahogy csillan a távoli fény c. grandiózus kalandregényben öltött testet, ami vérpezsdítő, fordulatokban gazdag, eseménydús adaptáció lett.
Az eredeti mese szerelmeseként, de főleg Maui-rajongóként türelmetlenül vártam az ismeretlen írónő tollából származó terjedelmes regényt, s bevallom, igencsak kíváncsi voltam, milyen kalandregény született képzeletének szárnyalásából.
A Disney meséje számomra maga a tökély, egy hibátlan alkotás, melynek minden jelenete, poénja a helyén van, a szereplők imádnivalóak, s nem számít, hányadik alkalommal látom, mindig könnyekre fakaszt...
Az írónő ez által egy igen kritikus olvasó szemeinek kereszttüzébe került! ^^
Nem húzogatom azonban tovább a cica bajszát, s elmondom, hogy tetszett a kifordított történet.
De előtte lássuk a cselekményt... :P
Az írónő a mese azon jeleneténél csavarja meg történetét és vezeti teljesen más irányba azt a drámai végkifejletig, mikor Vaiana és Maui először csap össze Te Kā-val, a lávaszörnnyel, aki az anyasziget, Te Fiti és hőseink között áll.
Mivel a regény feltételezi (és nem mellesleg valóban is szükséges hozzá) a mesefilm ismeretét (hiszen durva spoilereket is tartalmaz rá nézve), így én sem ismertetem az alaptörténetet, csupán felveszem és tovább szövöm a fonalat.
Bizonyára emlékeztek a jelenetre, mikor hőseink kudarcot vallanak, Maui kampója megreped, s bár Vaiana meglátja a szorost, amin keresztülhajózva kicselezhetnék Te Kā-t, a szörny mégis visszarepíti hajójukat az óceán közepére.
Nos, az írónő eltörli ezt a pillanatot, s azonnal útnak indítja hősnőjét a szoros felé, hiába érvel Maui, hogy a lány terve esztelenség. Vaiana a biztos elbukás irányába hajszolja a kenut, s mikor Te Kā haragja lecsap rájuk, a lány eszméletét veszti.
Magához térvén Vaiana látja, hová vezetett konoksága...
Te Fiti szíve összetört, Maui kővé dermedt, Vaiana karját pedig a lávaszörny megjelölte - vagyis megátkozta.
Az összecsapás után Te Kā eltűnik, az óceán vize feketévé válik, s elhallgat. Szavát Vaiana többé nem hallja, s elkeseredett magányában csupán nagymamája, Tala az, aki az óceán szélén rátalál, majd azt mondja, talán van még remény...
Tala egy közelben fekvő, megátkozott, elfeketedett szigetre viszi unokáját, ahol egyedül él egy lány, az átok túlélője, Noe. Ha Vaiana megtalálja, együtt esélyük lehet meggyógyítani Te Fiti szívét.
Az anyasziget szíve azonban csak Te Fiti elhullajtott könnycseppeinek összegyűjtésével gyógyítható, ám a könnyek Lalotai-ban, a szörnyek birodalmában vannak...
Vaiananak nincs más választása, mint aláereszkedni a mélybe, s begyógyítani a szívet, mielőtt túl késő lenne. Ha az átok eléri a szemét, Vaiana lelke megszűnik létezni...
Kendall retellingje egy lebilincselő, váratlan fordulatokban és új, figyelemre méltó karakterekben gazdag, ízig-vérig fergeteges kalandregény, amit a végkifejletig elképesztő mértékben sikerült tökéletesen egyesítenie az alapművel.
Vaiana ugyanaz a lány, akit a mesében megismertünk, ám felemésztő bűntudat gyötri. A cselekmény egészén végighajózik a lány kérdése - vajon miért választotta őt az óceán?
Elbukása, önmagában való kételyei, népe elvesztése iránt érzett félelme végigkíséri az útját, s ezen kérdések megválaszolása nem csupán rajta áll... Vaiana az új karakterek által formálódik, hol pizitív megerősítést, hol könyörtelen szembesítést kap, melyek tőrdöfésként hatolnak a szívébe.
Ez az utazás nem csak arról szól, miként állítható vissza egy istennő szíve...
Ez egy élet-halál harc.
Az új karakterek közül első számű kedvencem Kala, az őrző lett, aki képes volt betölteni a Maui hiánya okozta űrt.
Maui szerelmeseként bevallom, féltem, hogy a regény csalódást okoz majd, hisz a történet elején Maui kővé dermedt. Kíváncsian tekintettem magamba, vajon mennyire viselem majd el, hogy nem hajózik velem ezen az úton, s meglepődve tapasztaltam, hogy az írónőnek sikerült olyan izgalmas adaptációt írnia, ami magával ragadott, s nem vérzett olyannyira a szívem a félisten után, mint korábban gondoltam. Ennek azonban Kala az oka, aki rendkívül hasonlított mindenki hősére, mégis különleges lényéért, önmagáért zártam a szívembe. ❤
Kala ragyogó színfoltja volt a történetnek, a nem várt fordulatok egyike. Megjelenése rendre erőt, magabiztosságot és védelmet sugárzott, minden jelenetét uralta.
Figyelemre méltó, üdítő színfolt volt Kanapi is, a gonosz megtestesülése, aki kellően hátborzongatóra és sötétre sikerült. Igazi ellenfele volt hősnőnknek, egy kifejezetten jól megírt karakter, aki maga volt a romlás.
A titokzatos Noe, Vaiana útitársa nem lett a szívem csücske, hogy finoman fogalmazzak.
Kiléte már az elejétől fogva gyanús volt. Valódi titka nem ért akkora pofonként, hisz cseppet sem bíztam benne, s hiába volt sokszor "kedves és segítőkész", önös érdekből tetszelgett megmentőként.
Lalotai első osztályú helyszínválasztás. A szörnyek birodalma kiaknázatlan, feneketlen kút volt, aminek csupán egy parányi részletét ismerhettük meg a mesében, míg most több szelete is feltárult. Az itt élő szörnyek mind figyelemre méltó, lebilincselő karakterek, akik igyekeztek semmisé tenni a sztereotípiát, miszerint minden szörnyeteg gonosz. Véleményem szerint ez a szándék tökéletesen sikerült!
Kendall kifordított Vaiana-meséje magával ragadott, faltam az oldalakat egymás után, s közben mindvégig találgattam, végül miként is kapcsolja össze regényét az eredeti mese végével. Sajnos egyik teróriám sem igazolódott be, s végül a végkifejlettel pici csalódást is okozott, ami fél csillag levonást eredményezett, ugyanis az írónő teljesen átírta a végső harcot és Te Fiti szívének visszaadását.
Az írónő ezzel a tettével eltörölte Maui óriási szerepét is, semmissé téve a félisten tiszteletre méltó önfeláldozását (kampójának elvesztését), amit nem tudok megbocsátani neki. Ezzel túlságosan elrugaszkodott változtatást eszközölt, azzal a ténnyel együtt, hogy sikerült egy grandiózus tetőpontot írnia.
Ezzel azonban teljesen eltörölte az eredeti Vaianat, ami hiba volt a részéről! Nem beszélve a hibáról, hogy Maui kampóját sem állította helyre...
A változtatások miatt mindenképp a mesefilm megtekintése után ajánlott csak a regény olvasása!
Mindent összevetve, és a számomra nem teljesen kielégítő befejezést leszámítva az írónő csodás munkát adott ki a kezei közül. Regénye olvasmányos, szerethető, Vaiana-rajongóknak tökéletes választás, hisz a szeretett polinéz világ rejtett mélységeibe kalauzol, felfedve annak további, lenyűgöző, csodás titkait.
A könyvet köszönöm a Manó Könyvek kiadónak!
0 comments