Hadd meséljek először egy picit a formátumról. A kötet un. játékkönyv (interaktív), ahol az olvasó dönti el, merre viszi tovább a történetet. Egy-egy fejezet végén - jelen könyv esetében - két választási út áll előttünk, melyik ösvényre szeretnénk rálépni és aszerint alakíthatjuk saját szájízünk szerint a cselekményt.

Ezeket a típusú könyveket egyébiránt elsősorban az idősebb korosztálynak készítették eredetileg - értsd nem az ovisoknak ^^, ezért szeretném picit a védelmembe venni ezt a sorozatot. 

Ez igaz, de ne feledjük, hoy jelen sorozat célközönsége a 4+ éves korosztály, akiknek nincs ám szüksége túlbonyolított történetre...

Ha a célközönség / hallgatóság igényel még egy kalandot, visszalapozunk a kezdetekhez és bejárunk egy másik útvonalat. Ha nem, "holnap folytatjuk" egy másik ösvényen, s így rögtön elegendő kalandunk lesz több napra. Nem kell rögtön behabzsolni az egész könyvet. Túlbonyolított, ide-oda lapozgatós verziót ne várjunk egy négy éveseknek / ovisoknak szóló, 32 oldalas könyvtől, mert nincs értelme.

Sári és Ábel ebben a kötetben bringázni megy, virágot ültet, tojást fest (növényi festékekkel és harisnyával), tojást írnak kesicével, piknikeznek, diafilmmel ismerkednek, gólyalesre mennek, répatortát sütnek, húsvéti tojáskeresésre mennek és Ábel még locsolkodni is megy apával.

A szokásos tavaszi programok mellett a pszichológus írónő kiemelt figyelmet fordít ősi magyar hagyományainknak, úgymint a hagymahéjjal, céklával, vörös káposztával való tojásfestés, a viasszal és kesicével írt tojás, vagy harisnya segítségével készült mintás tojás.

Idén úgy érzem, az írók a hagyományok ápolására feküdtek rá, az utóbbi hetekben több ilyen könyv is megfordult a kezemben, aminek nagyon örülök, hisz a mai gyerekeknek át kell adni a "régi jó dolgokat", hogy azok fennmaradjanak.