agathachristie
értékelés
helikonkiadó
herculepoirot
krimi
nyomozás
poirot
regény
Agatha Christie: Ház a sziklán - Értékelés
Az idei évem első olvasmánya Agatha Christie Ház a sziklán c. regénye volt. Már tavaly év végén éreztem, s felettébb frusztrált is, hogy borzasztó régen olvastam krimit, amit egyébiránt nagyon szeretek, ám a sok gyermek- és ifjúsági kötet mellett picit háttérbe szorult minden más kedvenc műfajom. Idén ezen mindenképpen változtatok, mert érzem az égető hiányát a felnőtt regényeknek, amikért ugyanúgy bolondulok, mint az apróknak írt történetekért.
A Ház a sziklán a híres detektív, Hercule Poirot hetedik nyomozását tárja az olvasó elé, amit Arthur Hastings mesél el az olvasónak.
"- Az öreg házaknak - ... -
néha gonosz a légkörük."
Főhősünk, a nyomozástól visszavonult Poirot pihenni érkezik a festői szépségű cornwalli üdülőhelyre, barátja, Hastings kapitány társaságában, ám a megoldandó rejtélyek és furfangos bűntények itt sem hagyják magára a zseniális detektívet.
Poirot a szálloda kertjében ismerkedik meg egy gyönyörű, élettel teli fiatal lánnyal, aki rögtön felkelti a nyomozó figyelmét.
Nick Buckley vidám, szórakozott teremtés, aki hanyag nemtörődömségben éli az életét és a sziklaoromzaton álló baljós, öreg ház, az End House tulajdonosa.
Nick jókedvűen, fesztelenül, s a gyanú legcsekélyebb árnyéka nélkül meséli el a nyomozónak, hogy az elmúlt napok során csodával határos módon menekült meg több véletlennek tűnő balesetből is, melyek akár a halálát is okozhatták volna...
Mikor Poirot egy pisztolytöltényt talál a kertben a lány távozása után, már biztosan tudja, hogy ezek a véletlennek tűnő "balesetek" valójában komoly gyilkossági kísérletek voltak...
Poirot felkeresi az ifjú hölgyet, aki addig a pillanatig nem hisz a nyomozó "vad teóriájának", míg fel nem fedezi, hogy a töltény az ő pisztolyából való, amelyik eltűnt...
Poirot kezébe veszi a nyomozást, s eltökéli, hogy megmenti a fiatal, gyönyörű lányt a haláltól...
"- Évek óta nem láttam, Monsieur Poirot. Már
azt hittem, tököt termeszt vidéken.
- Próbáltam, Japp, próbáltam. De ha az ember tököt
termel, akkor se szabadulhat a gyilkosságtól."
A Ház a sziklán egy Agatha Christie-remek! Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy írónő minden kötete egyformán jó, ám a több mint hatvan regény közül mindenki megtalálhatja a maga kedvére valót, s kedvenceit.
A Ház a sziklán az igazi klasszikusokat és legnagyobb kedvenceimet (Tíz kicsi néger, Gyilkosság az Orient-expresszen) a trónjukról letaszítani nem tudta, azonban ott a helye az élmezőnyben az eddig olvasottak közül. Poirot jelenlegi nyomozása (is) bővelkedik a rejtélyekben, az ötletes és az arcunkba csapó fordulatokban, s bár örülök, hogy sikerült kitalálnom, ki áll a háttérben, s mi is történik itt valójában, az indíték és a cselekmény előrehaladtával mozaikdarabkákként felbukkanó legnagyobb csattanók mondhatni "pofán vágtak", ám én a részeredményeimet is sikerként könyvelem el, hisz jól nyomoztam... Olyan zseniális pedig soha sem lehetek, mint Poirot, akit magát is bizony sikerült az elkövetőnek lóvá tenni...
Egy krimiről értékelést írni spoilerek nélkül, szerény véleményem szerint igen nehéz. Poirot karakterét talán senkinek sem kell bemutatnom, hisz biztos vagyok benne, ha más nem, akkor a televízióból mindenki lelki szemei előtt megjelenik az alacsony, bajszos belga nyomozó képe. Bevallom, Suchet Poirotja tőlem mindig is kicsit távol állt, s ugyan korántsem mondanám ellenszenvesnek, ám én magam mindig is picit máshogy képzeltem el a karaktert. Tudom azt is, hogy sokan imádják őt, s ezért savazzák Kenneth Branagh új, fiatalosabb, modernebb - nagyobb bajszú ^^ - megjelenését, a fejemben élő képhez mégis sokkalta jobban passzol az ő által megálmodott kép, s azt mondanám, hogy valahol a kettő között képzelem el a magam tökéletes Poirotját.
A nyomozó ebben a kötetben is remekül hozza a bogaras, különc viselkedését, amire csupán túlfejlett önbizalma tesz rá egy lapáttal.
A Ház a sziklán egy gyönyörű, ámde tragikus szerelmi szálat rejt magában, amiről szintén vétek lenne lerántani a leplet a leendő olvasók elől.
Mivel valóban nem látom sok értelmét rébuszokban beszélni a szereplőkről és a cselekményről, ezért azt mondanám, így végszó gyanánt, hogy a Ház a sziklán egy zseniális, csavaros krimi, ami pillanatok alatt magába szippant; megdolgoztatja az agytekervényeket; a nyomozás izgalma mellett számos humoros pillanatot tartogat; s természetesen el is borzaszt, ahol kell... A regény szereplői színes egyéniségek, szerethetők és gyűlölhetők, de mindenképp rendkívül érdekes karakterek, akik felkeltik a figyelmet. A gyilkos hideg számítása hátborzongató, ám a múltjáról feltárt apró tények fényében nem meglepő az, hová jutott az életben...
Olvasni a regényt nyitott szemmel, gyanakvással érdemes, figyelni minden elejtett mondatra, ami látszólag körítésként van ott, ám ez korántsem igaz, hisz az írónőnél minden elejtett információnak köze van valamilyen módon a fő cselekményhez és megoldandó rejtélyhez.
A Ház a sziklán kedvencem lett, s mivel rendkívül jól esett újra a krimi berkeiben járnom, idén bizton folytatom a várólistás Agatha Christie-kötetekkel a sort!
Ha egy jó krimire vágysz, vagy netalán még csak most ismerkedsz az írónő műveivel, szívből ajánlom a kötetet, remek kezdés lehet az életmű megismeréséhez!
Az illusztrációkat AI segítségével készítettem, felhasználásuk engedélyköteles!
Értékelés: 5/5 repülőgép
Kedvenc kötet
Idézetek
"- Az embernek szüksége van bizonyos mértékű szórakozásra."
"- Meglehetősen baljós és impozáns, ahogyan ott áll magában, távol mindentől."
"- ...Pedig már elképzeltem önt a sötét és titokzatos kúriában, amint kísérti a családi átok."
"- Poirot - mondtam -, gondolkodtam.
- Csodálatra méltó időtöltés, barátom. Folytassa!"
"- Nem szeretném megfosztani attól az élvezettől, hogy okos lehessen a rovásomra!"
"- ...Nem bánnám, ha valaki megpróbálna megölni, izgalmas lenne, azt hiszem, de attól tartok, erre semmi remény!"
"- ...Az ember ne zengje önmaga dicséretét."
"- Maga olyan csökönyös, mint az ördög!
- Innen a nevem. Nagyapámról azt tartották a környéken, hogy eladta a lelkét az ördögnek. Mindenki Vén Ördögnek, Old Nicknek hívta. Gonosz vénember volt, de igen szórakoztató. Imádtam. Mindenhová vele mentem, így aztán úgy hívtak minket, hogy Vén Ördög és Ifjú Ördög, azaz Old Nick és Young Nick. Az igazi nevem Magdala."
"- Bárcsak ne mondta volna ezt - ... - "Tánc a sír szélén." Ez nem tetszik."
"- Mondja ön! Tudom, hogy ez tetszene az ön romantikus, ám kissé középszerű gondolatvilágának. Elásott kincs... igen, élvezné ezt a gondolatot."
"- ...Ám még az angoloknak is vannak érzelmei."
"- ...Ott van az irigység, irigység a vagyonra, a fölényre. Ilyen féltékenység vitte rá az önök nagy Shakespearejének Jagóját az egyik (szakmai szempontból) legokosabb bűntettre, amelyet valaha is elkövettek."
"Meg kell tudom a választ arra a három kérdésre. És akkor... és akkor... látni kezdek..."
"Nick boldogtalan tekintete találkozott az enyémmel.
- Michael Seton, a pilóta - mondta. - A vőlegényem volt... és halott."
"- Tudom, tudom. Mindnyájunknál eljön a pillanat, mademoiselle, amikor a halál kívánatosabb az életnél. De elmúlik... elmúlik a bánat és a gyász."
"- Ugyan már! Valaki tudott. Mert valaki mindig tud mindenről. Ha nem tudják, sejtik."
"- Pouf - mondta Poirot. - Meredek volt az út. Melegem van. Lekonyul a bajszom."
"- Az öreg házaknak - mondta - néha gonosz a légkörük."
"- ...Mindig tudtam, hogy egyszer valami rossz fog történni ebben a házban."
"- Én nem játszom, mon ami. - A hangja most nyers és szigorú volt. - Egy gyilkost próbálok kézre keríteni."
"- Igen, mademoiselle - mondta Poirot, Nick kérdő pillantására válaszolva. - Olyan vagyok, mint a ládikából kiugró ördög."
"- Az élet kellős közepén a halálban létezünk..."
"- Évek óta nem láttam, Monsieur Poirot. Már azt hittem, tököt termeszt vidéken.
- Próbáltam, Japp, próbáltam. De ha az ember tököt termel, akkor se szabadulhat a gyilkosságtól."
"- Szívesen elbeszélgetnék időnként magával mostanában is. A módszerei talán régimódiak, de a fejét jól csavarozták a helyére, Monsieur Poirot."
"- Én nem álcázom magam, Japp. Sosem tettem.
- Nem is lett volna képes rá - mondta Japp. - Maga páratlan. Aki egyszer látta, sosem felejti el."
"- Soha senki nem biztos semmiben? A detektívregényekben igen. De az életben, a való életben mindig minden zavaros."
"- Mindig pirkadat előtt van a legsötétebb - jegyeztem meg biztatón."
"- Semmiképpen nem veszélyeztetem a kis ötletem holmi érzelmek kedvéért. Élettel és halállal játszunk, mon cher."
- ...A lakosztályomban persze elfogyasztok néhány brióst és csokoládés ekler fánkot... Et vous?*
- Még egy kis kinint, azt hiszem..."
0 comments