értékelés
generalpress
maryjoputney
onceaspy
történelmiromantikus
Mary Jo Putney: Váratlan szerelem - Értékelés
A kötet 2019-ben jelent meg külföldön, és ahogyan a hazai kiadótól megszokhattuk, rekordsebességgel megkaptuk a magyar fordítást.
Noha a kötet a sorozat negyedik tagja, és női főszereplője a tavalyi évben megjelent Menekülés a háremből címet viselő harmadik részben megismert Suzanne Duval, véleményem szerint a kötet önállóan is olvasható, azonban vétek lenne kihagyni Putney eme lenyűgöző, romantikus és kalanddal átitatott történeteit, melyek a szereplőik által kapcsolódnak egymáshoz... ;) Mivel a kötetben az előző részek számtalan szereplője feltűnik, az értékelés némely pontja homályos lehet mindazok számára, akik nem olvasták az előzményeket.
"– …Bárcsak le tudnám mosni a foltokat a lelkemről, és újra normális lehetnék!"
Történetünk főhőse Suzanne Duval - a harmadik kötetben megismert özvegyasszony, akit kalózok ejtettek fogságba és adtak el háremhölgynek Konstantinápolyban. Suzanne a harmadik kötet végén Gabriel és Rory segítségével megszökött a fogságból, s immáron szabad. A nő egyedül, magányosan él Londonban és varrónőként dolgozik, míg egy napon váratlanul bukkan fel életében sok-sok éve nem látott barátja, volt férjének másod-unokatestvére és a Jó útra tértek testvériségének negyedik tagja, Simon Duval ezredes, aki a napóleoni háborúk során kémként szolgálta hazáját, ám mára visszavonult a hadseregtől és nincs más vágya, mint békében élni.
Suzanne és Simon régi barátként üdvözli egymást - bár tizenkét évig egyetlen egyszer sem találkoztak. Míg a múlt homályába vesző barátságot belepő képzeletbeli port próbálják lesöprögetni a kapcsolatukról, Simon egy hirtelen jött belső erő hatására pillanatok alatt megkéri a nő kezét, akit természetesen váratlanul ér a férfi ajánlata...
Miközben a Jó útra tértek testvériségének tagjai egy fedél alá kerülnek, Kirkland arra kéri Simont - a félig francia-félig angol származású ezredest -, vegyüljön el a Londonban élő francia emigránsok között, és a francia nemesség tagjait megfigyelve derítse ki, mire készül Franciaország száműzött császára, Napóleon...
Bonaparte Napóleont legyőzték, a császárt Elbára száműzték, ám Franciaország császárát nem abból a fából faragták, aki ilyen könnyen megbékélne a vereséggel... Mind az angol, mind a francia katonaság és nemesség tudja, hogy csupán idő kérdése, mikor szökik meg Napóleon a fogságból és téri vissza trónjára, ahonnan elindulva újra lángokba borítja majd Európát...
Suzanne nem akarja, hogy egy, a szíve legmélyéig nemes és tiszta férfi egyedül rohanjon a vesztébe, így elfogadja Simon házassági ajánlatát, s bár kettejük között csupán névházasság köttetik, melynek alapja egy megingathatatlan barátság, ahogy Franciaország és Brüsszel lassacskán lángba borul, úgy hagyja hátra Suzanne apró lépésekkel mindazt a fájdalmat, melyet Gürkán okozott...
"…Simon lépett be a hálószobába, kezében egy csokor illatos, tavaszi virággal, amelyet széles gesztussal nyújtott át.
– A hölgyek leggyönyörűbbikének, ma belle!
– Nagyon kedves tőled! – Suzanne beletemette orrát a csokorba, beszívta a virágok illatát… és észrevette, hogy valami mást is rejt a bokréta. Kíváncsian széttolta a virágokat, és egy bőrtokba bújtatott, csinos kis tőrt talált közöttük. Meglepetten húzta elő. – Hogy te milyen romantikus vagy, mon chéri! – A szívére szorította a fegyvert, és nagyot sóhajtott. – A virágok elhervadnak, de a tőr örökre megmarad.
Simon elvigyorodott."
A Váratlan szerelem 1815-ben, azokban a vérzivataros időkben játszódik, mikor Napóleon, Franciaország karizmatikus császára megszökik Elba szigetéről, hogy aztán Waterloo-nál a Vasherceg végső csapást mérjen rá... A kötet így nem csupán a romantika, de a történelem szerelmeseinek is felejthetetlen élményt nyújt.
Mary Jo Putney regényei sohasem okoznak csalódást. A történelmi romantikusok egyik koronázatlan királynőjének kétségkívül a vérében van a hamisíthatatlan romantikus kalandregény megalkotásának képessége. A Váratlan szerelem egy mélyen gyökerező, lassan felszínre törő, éveken át sarjadó szerelem gyönyörű története, melyben megjelenik az újrakezdés iránti vágy is...
A lapokat a boldogságon kívül a háború borzalmai is átitatják, és az olvasó egyetlen percig sem érezhet nyugalmat, hiszen tudja, bármikor történhet valami borzalom.
Főszereplőink tiszta szívvel szerethető karakterek, akik hihetetlen erővel vannak jelen a lapokon. A mellékszereplők pedig szintén mind-mind érdekes, szerethető karakterek, kiknek sorsáért éppúgy izgulunk, mint főszereplőinkért.
Suzanne akaratereje, élni akarása, bátorsága minden nő számára példakép lehet. Az élet ezernyi borzalmat tartogatott a nő számára, ám ő nem omlott össze a terhek alatt. Ment tovább, előre...
Simon személyében pedig Putney egy újabb tökéletes, romantikus hőst alkotott, aki bátorságával, nemességével és határtalan szívével pillanatok alatt belopja magát a női olvasók szívébe. Mindig mondom, hogy ezzel csak egyetlen probléma van - ilyen férfi a valódi életben nem létezik, s ezzel bizony az írónő csak a szívünket fájdítja...
Suzanne és Simon tökéletesen kiegészíti egymást, és kettejük párosa megtestesíti mindazt, amit az oltár előtt a papnál "az együtt jóban-rosszban" rész foglal magában...
A regény két nagy fejezetre tagolódik, s míg az első része Londonban és Angliában, a mézesheteiket töltő fiatal párra összpontosít, addig a másik, nagyobb részt felölelő Brüsszel címet viselő nagy fejezetben már egy lángokban álló világ tárul a szemünk elé. A történet hihetetlen módon olvasatja magát, hiszen Putney mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését. Romantika, humor, háború, kémkedés, család, újrakezdés - ez mind a Váratlan szerelem...
"– Az ott Wellington?
Simon odanézett.
– Igen, a Vasherceg személyesen."
Mindent összevetve a Váratlan szerelem egy gyönyörű történet a szerelem hatalmas erejéről és az újrakezdésről nem csupán a háború árnyékában, de a háború kellős közepén is... Két ember erős és megingathatatlan szövetsége, akik a kötelességük teljesítése közben igyekeznek túlélni és az egymás iránt érzett szerelemből erőt meríteni. Mi, olvasók pedig biztosak lehetünk benne, hogy mikor a csatatér felett gomolygó füst eloszlik, e sokat szenvedett és nélkülözött két ember győztesen fog egymás mellett állni, hisz megharcoltak a boldogságukért...
A kötetet a történelmi romantika kedvelőinek, Putney-rajongóknak és a napóleoni háborúk szerelemeseinek ajánlom!
Értékelés: 5/5 kém
Kedvenc kötet
Sajnos a magyar kiadás nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. :( Számtalan elírás található a kötetben, melyek jelen esetben nem helyesírási hibák, hanem szó végi betűlehagyások, betűtoldások, a/az névelők helytelen használata, melyek csakis figyelmetlenségből vagy felszínes korrektúrázásból adódóan maradhattak a szövegben. Mindezen felül sajnos nem csupán efféle hiba található a kötetben, hanem szereplők nevének felcserélésére is találtam példát, ami felettébb bosszantó, hiszen ez a hanyagság egyáltalán nem megszokott a General Press Kiadónál. Emlékeim szerint nem olvastam még olyan kötetet tőlük, ami ennyi hibát tartalmazott volna. :(
Érdekesség
A kötetben megismert Lucas Mandeville 2020-ban külön kötetet kap, és szeptember 29-én érkezik a Once Dishonored, mely a fülszövege alapján bevallom nekem most nem igazán tetszik, ugyanis a férfi mellé egyáltalán nem egy olyan nőt képzeltem el, akit ott megjelenítenek, de ez már egy másik történet...
A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!
Idézetek
– …Az összes nagyvárosnak megvan a maga lelke, szépsége és hibája…
– Egészen addig nem tudtam, milyen boldog az életem, amíg el nem veszítettem mindenkit, aki fontos volt a számomra.
– A macskáknak megvan az a képességük, hogy elhitessék velünk, megtiszteltetés, hogy a szolgáik lehetünk…
– Drága fiam! Hát hogy van az én kedvenc ifjú gazemberem?
– Immár nem annyira ifjú, és éppen visszavonulóban van a gazember szakmából.
– Az életemből túl sok idő ment el azzal, hogy tojáshéjon lépkedek, vagy épp rettegésben tartanak.
– Ha mellettem állsz, bárkivel szembenézek.
– Amióta találkoztam veled, bátrabban nézek szembe a múlttal – felelte a nő elgondolkodva. – Kis lépésekkel egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy megszabaduljak a félelmemtől.
– Aki egyszer katona volt, az is marad – jegyezte meg Suzanne kissé remegő hangon.
– És aki kém volt, mindig az marad.
Örökké ott vagy a szívemben…
0 comments