"Kissé" el vagyok maradva a beszámolókkal és értékelésekkel, de még így - az év utolsó napján megteszem a tőlem telhetőt, és írok még egy-két posztot. Persze mindettől attól rettegve, hogy nem leszek kész időben, habár ma tényleg végtelen az éjszaka! :) 

2017. október 19-én szép napra virradtunk, ugyanis e jeles dátum volt Nicholas Sparks Magyarországon tartózkodásának 2. napja, mikor is az író Budapesten, a Rákóczi úton található Líra üzletben dedikált, ahol - szerény személyem dolgozik. 

Tudtam, illetve gondoltam, hogy a sor kígyózni fog, így megkértem páromat, hogy fél 5 körül mindenképpen álljon be a sorba, mert nem akartunk későn hazaérni Esztergomba, tekintve, hogy még előttünk állt a pénteki munkanap. 

Az én Drága Szerelmem becsületesen foglalta is a helyet, és körülbelül a tizedik volt a sorban, mikor felmentem, és odaadtam neki a kiválasztott kötetet a dedikálásra, ami nem volt más mint a Szerelmünk lapjai. Féltem, mivel a dedikálás 17 órakor kezdődött, és az én munkaidőm is addig tartott, hogy lekésem az írót, mire felöltözöm, és felérek, addigra lehet, hogy páromon lesz a sor. Mivel a General Press Kiadó megkért mindenkit, hogy maximum két kötettel érkezzünk, úgy gondoltam, hogy nekem elég lesz egy is, nem szerettem volna feltartani se a sort, no meg az élet úgy hozta, hogy egy Molyos lány is rám írt, tudnék-e nekik szerezni aláírást. Természetesen megígértem, hogy megpróbálom, azonban ez sajnos nem jött össze. :( No, de térjünk vissza szépen sorban az elejére...

Ott tartottam, hogy felmentem páromhoz, odaadtam neki a könyvet, majd lefelé jövet ott állt előttem teljes életnagyságban Nicholas Sparks, akitől hirtelenjében úgy meglepődtem, hogy csak megálltam, mint a sóbálvány, mosolyogtam, mint egy bolond, kinyögtem talán egy hellót (a menedzsere nyilván sok ilyen reakcióval találkozhatott, ugyanis kedvesen mosolygott rám), majd ellibbentem mellette, és még visszamentem dolgozni. Tűkön ülve vártam, hogy öt óra legyen, és a kedves főnökömnek hála elmehettem egy másik munkatársammal hamarabb, így már csak az író konkrét érkezésére vártunk, hogy elfoglalja helyét az asztalnál. 

A sorban állás során a szervezők elmondták, hogy sajnos az író csak könyvet dedikál, így nem tudtam teljesíteni a Molyos kívánságát, pedig könyvjelzőkkel is készültem. :( Továbbá két profi fotós is jelen lesz, így nem kell a mobiltelefonok által készített képek miatt aggódnunk. Nagyszerű! *-*

A dedikálás...
Egész gyorsan rám került a sor, köszöntem, ő is köszönt, aláírta a könyvemet, majd szépen mellé ereszkedtem a közös fotó erejéig, mikor is mind a két fotós elbambulva nem készített képet... Mondom ez az, ez az én szerencsém, próbáltam felhívni magamra a figyelmet, mire Sparks fennhangon megszólalt: "Photos-photos", és lám, kattant a gép, elkészült a fotó. Boldogan magamhoz szorítottam a könyvemet, megköszöntem szépen és búcsút intettem.  💞

A találkozás rövid volt, ám annál életreszólóbb élményt jelentett. Az író eszméletlen jó fej volt, és nyitott, a bátrabbakkal, akik szóba elegyedtek vele jó angolsággal, mosolyogva folytatott beszélgetést.

Kilépve az utcára jómagam még egy darabig szökdécseltem, és ugráltam, szerintem kicsit sem néztek hülyének az emberek - de hát, kit érdekel! 😂

Végül fájlaltam, hogy csak egy könyvet vittem, tekintve, hogy a sor elképesztően gyorsan haladt, jómagam 5 perc alatt végeztem, és a dedikálás is befejeződött - jóval hamarabb a kiírtnál. 

A General Press jóvoltából pedig csodás képekkel gazdagodtam, amik egész jól sikerültek ahhoz képest, hogy gyűlölöm a "festett képmásomat". :) 

A dedikáláson készült videót itt tekinthetitek meg.

Néhány szó Nicholas Sparksról
Sparks 1965-ben született Omahában. Kezdeti írásait nem fogadták lelkesen, és meg kellett dolgozni a sikerért, ő azonban nem adta fel. A Szerelmünk lapjaival vált világhírűvé 1996-ban.

Kedvenc történeteim Nicholas Sparkstól

Először természetesen a Szerelmünk lapjait emelném ki, amit nem tudtunk nem könnyes szemekkel végignézni szerelmemmel. Az én kedvenc történetem azonban a Menedék, a megfilmesített verziók közül pedig a Vissza hozzád, mely könyv formátumban sajnos az én tetszésemet nem igazán nyerte el. A film egy ékes példája annak, hogy jobb, mint a könyv - ebből igen kevés van...

Ma egy új musicalről hoztam nektek némi információt. 

Nagy Disney, Pixar - és versenytársai - rajongó révén figyelemmel kísérem a stúdiók és a hozzájuk kapcsolódó projektek friss információit, erre a musicalre azonban egy ismerősöm hívta fel a figyelmem. 

Nem egészen egy hónappal ezelőtt még fogalmam sem volt, hogy az Anasztáziából Brodway musical készült. Természetesen az 1997-ben megjelent meséből, némi változtatással, melynek célja a történet reálisabbá tétele volt.

A mesében a főellenség Raszputyin, akiről szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna már történeteket. A mesét átjárja a mágia, és a földöntúli gonosz, melyet egy musicalben valószínűleg minden gond nélkül meg tudtak volna oldani a modern effekteknek hála, azonban a történet így elrugaszkodna a valóságtól.

Nagy szívfájdalmam Raszputyin hiánya, aki a mese legnagyobb arca volt! A "Mikor eljön az éj" c. dal mai napig az egyik kedvencem. Raszputyinnál őrültebb és viccesebb gonosz karakter nem sok van. 😆💖
Főellenség nélkül azonban a musicalben sem maradunk, aki számomra nem igazán lett szimpatikus, és a története sem igazán ejtett rabul.
Azonban a musical csodálatos és szemet gyönyörködtető lett. A jól ismert dalok mellett új dallamok is felcsendülnek az előadás során, amik mind-mind megállják a helyüket a régi slágerek mellett, sőt tovább emelik a darab fényét.

Maga az alap történet természetesen ugyanaz, mint a Fox Animation Studios által rendezett meséé. Anya Szentpéterváron találkozik Dimitrivel és Vladal, akiknek a fülébe jutott a hír, amitől egész Szentpétervár nyüzsög, mégpedig az, hogy őfelsége Grand Duchess Anastasia Nikolaevna of Russia életben maradt a Romanovok halála után.
A musical és a mese cselekménye innen válik ketté - ami a főellenség kiléte és tettei okán változtatja csak meg némileg az eredeti sztorit. A történet idején Szentpétervárat Gleb Vaganov tábornok irányítja, akinek nincs ínyére a szóbeszéd az eltűnt nagyhercegnőről. Dimitri és Vlad a tábornok háta mögött képezik a lányt, hogy Párizsba vigyék, és az anyacárnőt becsapva zsebre tegyék a lány megtalálásáért járó jutalmat.
Dimitri és Anya között gyönyörű szerelem szövődik. A fiú, mint megtudjuk árva, és a régi zenedoboz birtokában van, melynek felfedése után a lányban ébredezni kezdenek a régen elfeledett emlékek. A három "jóbarát" körözött szökevényekké válik Oroszországban, és Gleb utánuk megy Párizsba...
Párizsban Anya, Dimitri és Vlad felfedezi a város szépségét. Vlad régi szerelmének segítségével kieszközölnek egy találkozót az anyacárnővel, aki nem akar több hamis Anasztáziát látni.
A musical egyik legcsodálatosabb dala az In a Crowd of Thousands, mikor Anya emlékei visszatérnek és Dimitri számára világossá válik, hogy megtalálta az elveszett cárlányt. Dimitri szívből szereti Anyat, de tudja, hogy ő az igazi Anasztázia, így fejet hajt a lány előtt.
A balett után természetesen - mint a mesében - az anyacárnő nem akar találkozni a lánnyal, és Anya számára világossá válik, hogy Dimitri és Vlad kihasználta őt. Dimitri azonban bátran szembeszáll az anyacárnővel, aki a fiú bátorságának elismerése képen, fejet hajtva előtte, megnézi Anyát. A nagymama és régen látott unokája természetesen újra egymásra talál, Dimitri pedig elmegy. A debütáló bál előtt az anyacárnő lehetőséget ad unokájának a gondolkodásra, aki szerelmes Dimitribe, és egyáltalán nem vágyik a cárságra és a fényűző életre. Ám hirtelen megjelenik Gleb, kinek apja végzett Anya családjával, és az be akarja fejezni annak küldetését: megakarja ölni a hercegnőt, de képtelen rá... mert szerelmes belé. Végül útjaik szétválnak, Anya elengedi a tábornokot, kinek meghagyja az életét.
Ezt követően a lány Dimitri után szalad, majd kart karba öltve elhagyják Párizst, miközben a Romanovok szellemei kísérik őket...

Az előadás egyik fénypontja a gyönyörű zárójelenet, mikor Anya elhunyt családja körbeállja a lányt és szerelmét, létrehozva így egy kétkörös zenedobozt. Szemet gyönyörködtető látvány, hatalmas pacsi innen, a parányi Magyarországról a koreográfusnak! 💞  

A musical főbb szerepeiben Christy Altomare és Derek Klena látható, mint Anya és Dimitri. Derek szakasztott mása a mesebeli Dimitrinek, egyedül azzal a ténnyel nem tud mit kezdeni a rajongó közönség, hogy hogyan is lett a vörös Anya-ból szőke cárlány... No de, a színésznő hangja és játéka azt hiszem kárpótol ezért a csekélységért mindenkit. 😄

A hab a tortán már csak az lenne, ha az Operettszínház felfigyelne ere a nagyszerű darabra, és elhozná nekünk a produkciót Magyarországra, de azt hiszem, erre még egy darabig várhatnak a musicalrajongók, köztük én is. Azonban, aki szereti a musicaleket, netán magát a mesét, kíváncsi egy érdekes történetre, vagy csak szeretne fülbemászó muzsikát hallgatni, nézzen utána az új Bordway musicalnek, melynek címe: Anastasia!

2017 októbere óta dolgozom a Lírában, mint ügyfélszolgálati munkatárs, és az életem jobb lett. Megnyugodtam, könyvek között tölthetem a mindennapjaimat, és több időm van olvasni az utazás miatt.

A munkahelyem által sok olyan könyves megjelenésről és promóciós anyagról szerzek tudomást, amikről egyébiránt soha nem tudtam. Az egyik ilyen promóció az idei év Karácsonyára szánt Líra és Nivea promóció, melynek során a mesekönyv vásárlások mellé ajándék Nivea könyvecskéket lehetett kapni az üzletekben.

Mivel a Nivea termékek az életem szoros részét képezik, s mert oda vagyok a mesékért és a könyvekért,  én is szereztem magamnak mind a négy, magyarul megjelent történetből egyet-egyet. Hatalmas volt az öröm és boldogság, mikor a kezembe foghattam ezeket a csodaszép füzetecskéket, melyet nagy igényességgel készítettek el számunkra. 💞

A Nivea mindig igényes volt a promóciójában, s nem vitás, hogy termékei a világ legnépszerűbb márkáinak első sorában foglalnak helyet. Számomra a Nivea a dobogó első fokán áll, mindezt pedig a tusfürdők, és kézkrémek elsőrangú minősége végett érdemelték ki.
A Nivea krémek világában már nem számít újdonságnak a gyermekkarakterek és cuki állatok megjelenítése, azonban a Nivea mesevilág oldala idén született meg elsőként. 

A Nivea
A Nivea Creme 1911-ben jelent meg, akkoriban még zöld indákkal díszített sárga tégely formájában. A ma ismert formáját, a legendás kék tégelyt 1925-ben kapta, ugyanis alkotói modernizálni szerették volna a terméket. (Forrás: www.nivea.hu) 



A mesefüzetek

A Nivea meséinek világát Udo Weigelt német meseíró alkotta. Az illusztrációk pedig Joelle Tourlonias nevéhez fűződnek. Idén télies kiadású krémeket kaptunk.  

A Nivea Mesevilág oldala 
A Nivea nagyszerűen ért a gyermekek figyelmének lekötéséhez, elég, ha csak ránézünk a Nivea Mesevilág oldalára, ahol több, mint húsz mese várj az apró, lelkes olvasókat, ezen felül színezők, puzzlek, párnacsaták is várnak ránk. Az oldalt böngészve újabb és újabb felfedezéseket tehetünk, ha szemfülesek vagyunk. Én magam, 27 éves fejjel teljesen elmerültem az oldalon található mesék világában, bár én elfogult vagyok, hiszen egyrészt könyvmoly vagyok és örök gyerek, másrészt a Nivea és mesevilágának lelkes rajongója.

Most pedig, beszéljenek helyettem a képek.

Ma (12.23.) végre én is kézhez kaptam a nem kevés kíváncsisággal várt Meglepetésdobozomat a Könyvmolyképző Kiadótól. Már két napja csukott szemmel kellett járnom a Molyon, tekintve, hogy szépen sorban mindenki megkapta a rendelését, én pedig nem akartam spoilerbe futni. Sajnos egy-két kisebb spoilerre így is sikerült rátalálnom, a nem éppen körültekintő molyok és bloggerek miatt, amit nem is igazán tudok megérteni. Tekintettel arra, hogy nem mindenkihez ér el egyszerre a rendelése, jobban is figyelhetnénk egymásra. 

A karcoknál arra lettem elsőre figyelmes, hogy a doboznak elég negatív visszhangja van, így már majd megevett a penész, mit is rejthet Pandóra szelencéje. Valljuk be, hogy ezeknek a meglepetésdobozoknak az ára - bármelyik jelenleg piacon lévő doboz tekintetében - elég húzós a magyar fizetésekhez képest, és elég kétesélyes, hiszen olyan könyveket rejthet, amit egy igazi könyvmoly már régen a magáénak tudhat.

Ez történt most velem is...

Doboznyitás...

Izgatottan álltam neki a bontogatásnak, és azt kell mondjam, hogy én összességében meg vagyok elégedve a doboz tartalmával, noha olyan könyvet rejtett, amit már előrendeltem annak megjelenésekor. A könyvjelzőknek és a képeslapoknak nagyon örültem, engem kilóra meg lehet venni az ilyen könyvhöz kapcsolódó ereklyékkel. A tea egy teamániásnak nagyon találó, és a gyertya is tetszik. A rúzstoll kicsit giccses, de illik a csomagba, és toll, tehát jöhet. :) A vászontáskát nagyon eltalálták, lesz mibe vinnem az olvasnivalóimat a vonatra, és még biztonságban is lesznek.
Cseppet sem bánom azonban, hogy nem a legmagasabb fokozatot rendeltem, mert nem rejtett nagyon sokkal többet, leszámítva persze a plusz könyvet. A sima Happy doboz nem tudom mennyivel rejtett kevesebbet magában, mert szinte mindenhol a Luxury fokozattal találkoztam a neten.
A következő dobozoknál viszont már óvatosabb leszek, tekintve, hogy valóban nem olcsó mulatságról van szó, és nem szeretnék még egyszer olyan könyvet venni, ami már megvan. Ennek ellenére nem vagyok csalódott, a könyvet majd elajándékozom, a doboz tartalmát pedig dédelgetem. 😊

Caledonia Valley

A héten megérkezett a Book a Sloth Club dobozom 💝, ami teljesen meglepett, mert azt hittem, hogy december 15-én kezdik csak el postázni, így nem is volt senki itthon, aki átvegye...
Végül pénteken, párom tudott elmenni érte a helyi postára, s mikor a tetováltatásból hazaértünk, bontogathattam. Rettentően kíváncsi voltam a doboz tartalmára, és egész héten próbáltam elkerülni a spoilereket, több-kevesebb sikerrel. Sajnos egy híres blogger oldalán már az üdvözlőlapot megmutatták, és a Molyon is voltak, akik spoiler nélkül bejelölték a kérdéses könyveket, szerencsémre időben hunytam le a szemem, és tekertem tovább.


Nagy meglepetés volt, mikor kinyitottam a dobozt, és találkoztam A kis herceg tematikával. *-* Az egyik kedvenc történetem A kis herceg, így nagyon örültem az ajándékoknak. A két könyv telitalálat volt, mindkettőre vágytam, de szerencsére nem vettem még meg, halogattam, s milyen jól tettem. :)


A könyvjelzők, képeslapok nagyon ötletesek, a gyertyának finom illata van. A zokni valami halálosan cuki, az enyém Mikulásfejes, pihe-puha. :3
A Téli romantika tematikát bemutató lap szerintem csodaszép lett, és az idézet is nagyon találó. Vonzza a szemet.
A forrócsoki az nagyon jó helyen van nálam, ugyanis bolondulok ezért az italért, és nem csak télen, de nyáron is jöhet, korlátlan mennyiségben. :D 

Egyáltalán nem bántam meg a vásárlást. Valószínűleg fogok még egy próbát tenni valamelyik későbbi dobozzal, de most szüneteltetem pár hónapig.
Egyszóval köszönöm a Book a Sloth Club csapatának, nagy örömet sikerült nekem szerezniük! Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Kb. 2 hónapja fogalmazódott meg bennem komolyabban az ötlet, miszerint szeretnék egy tetoválást a karomra, ami piciben jelképezi azt az embert, aki én vagyok. :) Egyértelműen könyvet és pennát szerettem volna, tekintve, hogy gyermekkorom óta könyvmoly vagyok, és történeteket írok. Azt is tudtam, hogy a kedvenc színeim, a kék és a lila jelenjen meg rajta, és szerettem volna karaktereim nevét, valamint kedvenc regényhőseim nevét is magamon tudni.💞

Mindig is szerettem volna bátrabb lenni, és elengedni a sok rosszat, ami ért az életben, és úgy gondoltam, hogy a tetoválás segíteni fog nekem ebben, hogy járjam tovább ezt az utat. A másik ok, amiért elszántam magam erre a lépésre, az én szeretett nagyapám emléke előtti tisztelgés volt. Papóm a bal karja belső oldalán viselte a rádiós jelet, tekintve, hogy katona volt. 7 évvel ezelőtt hagyott itt minket, s hiánya a mai napig égeti a lelkem. Számtalanszor szeretném felhívni, és megölelni, de sajnos már nem lehet.😢

A tetováló személye úgymond varázsütésre hullott az ölembe, ugyanis a lány, aki a regény illusztrációimat készíti ajánlotta nekem. Simon Zsófia Budapesten a Dark Art Tattoo tetováló szalonban dolgozik,  és megnézve a munkáit tudtam, hogy ő egy jó választás lesz. Időpontot kértem tőle, és megbeszéltük a részleteket, az összes félelmemet és kételyemet. Zsófi nagyon kedves volt és megbízható, olyan, akire rábízom magam, hogy elkészítse a tetoválást. 

December 15-én fel is virradt a tetoválás napja, mondanom sem kell, hogy rettenetesen ideges voltam, és féltem, hisz az ember fél az ismeretlentől. Tűfóbiám van, a vérvételt sem bírom, és nem igazán hittem benne, hogy nem fog fájni. Hát, ehhez képest bátran kijelenthetem, hogy nem fájt, sőt! Picit kellemetlen volt, az is inkább a belső karomon, és égetett, amikor többször volt a tű egy helyen, azonban olyan érzés volt ez inkább, mintha karcolnák a bőröd. Nyilván ehhez hozzájárult Zsófi tapasztalata és a légkör is, amit megteremtett a szalonban. Párom támogatása és jelenléti is sokat segített. Időt nem kellett kérnem pihenésre, amire rettentő büszke vagyok, a minta elsőre elrabolta a szívem, változtatni sem kellett rajta. 

Most már inkább az aggaszt, hogy a kezelést el ne rontsam, és ha január közepén visszamegyek, minden rendben legyen vele.

A két karakter melyet megnevezhetek két csodálatos könyvből: Ross - mint Ross Robinson /Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke/ és Clayton, aki a saját karakterem, azonban őt, nem meglepő módon az Utánad a sötétbe Clayton Reedje hozta életre.

Nem az én műfajom... Nagyon nem... és mégis, amikor a Fumax Kiadó leleplezte a borítót, én tudtam, hogy nekem ez a könyv kell... Most, névnapomra meg is kaptam. A fülszöveg azonnal megfogott, és noha nagyon nem vagyok oda a horror műfajért, sem könyvben - sem filmben (kivéve a Drakula - az alapmű), éreztem, hogy ezt el kell olvasnom.💀

Előre szeretném bocsájtani, hogy spoileres értékelés következik, ugyanis ki kell írnom magamból ezt a könyvet és az érzéseimet. :) 😊

A regény két szálon fut (jelen és múlt), és a jelen a főszereplő Philip Tonka és az őt ápoló nő, Ellen szemszögén keresztül tárul a szemünk elé. A két idősík a legvégén összekapcsolódik, s mi visszatérünk a Namib-sivatagba...

Az alap történet: van egy híres - veteránokból álló - rock banda, akiket az amerikai hadsereg felkér, hogy utazzanak el Afrikába, és azonosítsák be a hangforrást, ami tönkreteszi a fegyvereiket, és őrületbe kergeti a rádiósaikat... A Danes elvállalja a feladatot, s a repülőgép kiteszi őket a Namib-sivatag partján. Mindössze két hetük van arra, hogy megtalálják a hang forrását. 

A főszereplő, Philip nem igazán nőtt a szívemhez, annak ellenére, hogy róla tudunk meg a legtöbbet. A történet elején a férfi Iowa-ban fekszik, egy katonai kórházban, mozdulatlanul. Hat hónap telt el azóta, hogy visszatért a sivatagból - hat hónapig feküdt kómában, s most felébredt. Minden csontja összezúzódott a testében, s az orvosok érthetetlenül állnak az eset mögött. Sejtik, hogy a HANG tette ezt vele, de nem tudják, miképpen is volt ez lehetséges - s hogy maradt életben. 

Pihlip teste olyannyira zúzódott, hogy arca, és mellkasa asszimetrikussá vált, s a katonaság nem hagy neki időt a gyógyulásra. Össze van zárva egy őrült orvossal, aki elszántan lábra akarja állítani. Az őt ápoló nővér, Ellen számára érthetetlen, hogyan gyógyulhat oly gyorsan a férfi, hogy hat hónap után, egy héten belül már tudja mozgatni az ujjait, és a fejét. 

Vissza a Namiba...

A Danest a gép három másik személlyel teszi ki a sivatagban. A főszereplő mellett a további bandatagok: Duane, Larry és Ross...

Ross Robinson - akiről ugyan nem sokat tudunk meg... Ross Robinson a férfi, akibe beleszerettem... 💘Ross Robinson - akit az első nap magával ragad a HANG

Vezetőjük - Lovejoy - a lefokozott katona, Stein - a fényképész és Greer - a történész. 

Miután a gép leszáll a sivatagban, és kicsiny csapatuk túléli a homokvihart, szinte rögtön megjelenik a HANG, amitől mindannyian rosszul lesznek. A HANG - melyet, ha meghallasz, ledönt a lábadról, szétcincálja a belsőd, és olyan rosszul leszel, hogy mindent kiadsz magadból, amit a gyomrod tartalmaz... Egyedül Philip marad annyira tudatánál, hogy meglássa a homokban a borzalmat, mely magával ragadja a barátját. 

Egy kecskét, vörös patákkal, hosszú ősz hajjal, és a szarvai közt feszülő acéllemezzel... Szellem...

Senki más nem látta az alakot, ám Philip társai nem sokáig maradnak hitetlenek a történet iránt - két lábon járó patanyomok vezetnek befelé a sivatag belsejébe - egyikük sem tétovázik - meg kell menteniük Rosst. 

Pszichológiai horror... Nem nekem való - először ezt gondoltam, s be is igazolódott, ahogy egyre mélyebben haladtam a történet nyomasztó oldalain át, a rosszullétek és szellemek leírásán át, a fekete bennszülöttek legendájáig,  miszerint a HANG belemászik a fejedbe, és valami láthatatlan ráakaszkodik a hátadra... Akaratlanul is szétnéztem, nincs-e mellettem valami láthatatlan, valami gonosz, ami engem is készül behálózni... 

Sosem olvastam Malermant, de meg kell mondjam, ez a pasi tud valamit... Remekül ért ahhoz, hogy olvasás közben kirázzon a hideg.

Én is ott voltam a Danes-sel a sivatagban, átéreztem minden fájdalmukat, Ross hiányát, a rosszullétet, és azt, hogy valami követ. 

Elhittem, hogy egy Szellem az, aki követi őket, hiszen miért ne létezhetne olyan a világban, amiben egyes törzsek hisznek, még ha én saját szememmel nem is láttam. Aztán megjelentek a MARADVÁNYOK... Régen letűnt korok katonái, fegyverei, akik megfogják a zseblámpádat, s mégis inkább szellemek, mint élők... Majd rátaláltunk az első hullára - melynek mindkét szeme fejének egyazon oldalán található, s tökéletesen lapos volt annak ellenére, hogy minden szerve a testében volt még. 

Aztán bezuhanunk egy lyukba, rátalálunk a HANGRA - s az széttöri minden csontunkat...

A jelenben - a kórházban - megtudjuk, hogy Pihilip-et drogozzák, és vissza akarják küldeni a Namib-sivatagba, hogy elvezesse a katonákat a szobába, ahonnan a HANG szól, és a hadsereg felhasználhatja saját szörnyű, katonai céljaira. Megtörténik a bosszú a kórház teljes személyzetén, s felnyílik a szemünk - a hadsereg nyakig benne van ebben a bizonyos ügyben - tudják, hol a HANG, mindent tudnak, s menekülnünk kell...

Nem tudtam letenni a könyvet, míg meg nem tudtam a végét... Amikor kiderült, hogy a sivatag alatt található - régen kifosztott - gyémántbánya kongó folyosóin járunk, s egy ősidők óta lenn élő zenész viseli a kecske jelmezét, aki a fegyver ellentéteként akarja használni a HANGOT =) De akaratlanul is elgondolkodunk, mi a fegyver ellentéte? - a tetőpontra érünk. 

Nem tudunk meg mindent, olvastam volna még a regényt, de tovább tudom képzelni, és értem, mit akar üzenni az író...

Amikor a HANG mögött felfedezzük az üreget a falban, megtaláljuk a hat hónappal ezelőtt eltűnt, és a sivatag foglyaként hagyott barátainkat - ROSS ÉLETBEN VAN! <3 - menekülnünk kell. Nem hagyjuk el Detroit-ot, de a hadsereg soha nem találhat ránk...

1,2,3,4

Lámpaoltás...

Sziasztok!

Könyvhéten jártam, életemben 2. alkalommal. Csodásan éreztem magam, a tavalyinál sokkal jobban, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy nem csak célirányosan mentem a hatalmas tömegben és azt próbáltam beszerezni, ami kell, hanem volt időm nézelődni is. 

2017.06.09. Péntek

Nagyszerű ötlet volt az idei látogatásunkat péntek reggelre-délelőttre időzíteni, ugyanis alig volt valaki a standoknál. 

Izgatott készülődés után párommal reggel indultunk el Dorogról vonattal, szerettem volna nyitásra odaérni. A vonat szépen be is ért 9 órára, így még bőven volt idő elmenni az antikváriumi rendelésemért a Vörösmarty utcába, ahol máris 3 db szép könyvvel lettem gazdagabb.

Ezt követően kb. 10 óra előtt 15-20 perccel érkeztünk meg az 1Metróval a Vörösmarty-térre, ahol - ahogy fentebb említettem - alig volt ember, de azért már voltak nézelődők. El is határoztuk, hogy először gyorsan körbenézünk célirányosan, hogy kik vannak már nyitva, és megvesszük amit kell. Az egyik ilyen sarkallatos pont a Könyvmolyképző standja, ahol mindig ezren állnak, nem is csodálkozom. Úgy történt, hogy az Alexandra Value standja volt hozzánk közelebb, ahol már láttuk is, hogy az összes új drágaság kinn van, és nem áll ott senki. Mondom, menjünk még egy kört, nézzük meg a Könyvmolyképző standját is, hátha ott sincs senki, és vegyük is meg rögtön ott a könyveket. Hát, gondolom mindenki sejti, hogy állt már egy csapat lány náluk, így gyorsan visszarongyoltunk párommal, ahol szerencsénkre csak egy család nézelődött, majd gyorsan össze is válogattuk az alábbi szépségeket. Mivel nem akartam cipekedni, két rendelése már leadtam a Könyvmolyképző weboldalán, aminek az első része hétfőn már be is fog futni a GLS-sel (remélem...)

Határtalan öröm és boldogság, amikor te vagy az első péntek reggel, aki az Alexandra Value standnál vásárol! *-* Sosem történt még velem ilyesmi, így rögtön fel is dobódtam, mivel 10 óra előtt 10 perccel jártunk, és még nem volt beüzemelve a kassza, 5 percet kellett várakozni, de megérte. A két hölgy roppant kedves volt, kaptam egy csodaszép nyakláncot, nyitható könyv medállal, most arany színben, aminek azért is örültem nagyon, mert a Könyvfeszten ezüst színűt kaptam. 

Párom is kiválasztott magának egy be nem tervezett könyvet, On Sai új könyvét. 

Felpakolva megindultunk, és láttuk, hogy a célirányos pavilonok még pakolnak, így elindultunk szépen sorban és mondanom sem kell, hogy becsusszantak a be nem tervezett könyvek is, páromnak szám szerint 6 db, nekem csupán 1 és egy hangoskönyv, amit potom 500 Ft-ért vesztegettek. 

Szépen végigjártuk a standokat, és nagy örömömre lehetett venni sok szép könyvjelzőt is (illetve ajándékba is kaptam jó párat) és egy jópofa radírt, amit nem tudtam otthagyni. 

A Twister Media és az Animus kiadó volt az, ahová nagyon szerettem volna már menni, de pakolás alatt voltak. Ki kell emelnem a Twister Media standján álló szőke hölgyet, akivel sikerült két alkalommal is hosszabban elbeszélgetnem. A hölgy nagyon kedves volt, a legkedvesebb eladó az egész Könyvhéten.

Be is zsebeltem a tátott szájjal bámult Jótett helyébe... c. könyvet, aminek meg is lepődtünk párommal a vastagságán, majd a hölggyel kölcsönösen megállapítottuk, hogy mindketten azt szeretjük, ha egy könyv minél vastagabb. :) Jó fél óra múlva (egy kávé és egy kóla - és egy kis pihenés után) vissza is tértem, és kedvesen megkaptam a könyvet, egy benti példányt, amit még nem tapiztak meg előttem huszan, bocsi, nagyon nem szeretek olyan könyvet venni, amit már előttem sokan átforgattak. Megvettem A kárhozottat is, kaptam két gyönyör könyvjelzőt, választhattam lila és rózsaszín kulcstartó között, s mivel a rózsaszínt utálom, így lett egy csodaszép lila kulcstartóm is. 

Az Animus standja szintén nyitva állt már, így meg is vehettem a két vágyott könyvet, ahol az eladő idősebb, barna hajú hölgy szintén nagyon kedves volt velünk. 

Ki kell emelnem a Fumax és a Delta Vision standját is, ahol az eladó fiúk igen kedvesek voltak, a Fumaxnál ajándék könyvjelzőt, a Deltánál a Túlontúlhoz gyönyörű posztert kaptam ajándékba, amit már variálok, hová is tehetném ki. 

Mentünk még egy kört, felpakolva az itthon összeszámolt 21 db könyv + 1 hangoskönyv és egyéb beszerzett holmik társaságában, és készítettünk pár képet. 

A Könyvmolyképző Kiadónál ki kell emelnem a két gyönyörű Böszörményi könyvet, amiket még most is csodálok, csak azt sajnálom, hogy az íróval még sohasem sikerült személyesen találkoznom, és ez most sem jön össze, hétvégén már nem tudunk visszamenni, és a tömeget is utálom. 

Kb. fél 12-re kellemesen kifáradva végeztünk is, és jó is volt, hogy nem akkor lófráltunk még itt-ott, ugyanis a tömeg kezdett gyűlni, igaz elenyésző volt a számuk, de minden standnál álltak jó páran, a furakodást pedig nem szeretem. 

Ezt követően még egy kedves molytól átvettem cserematricákat, majd párommal sétáltunk picit a városba, elmentünk ebédelni, ahol megkóstoltam a McDonald's új McFlurryét, és lila poharat kértünk ajándékba. 

A vonaton ketten + csomagjaink elfoglaltak egy négyes ülést, és elpilledve nézelődtünk hazáig, ahol nekiálltunk a könyvek simizésének, szagolgatásának, és az új szerzemények okozta boldogságnak. 

Remélem mindenki hasonlóan jól érezte vagy fogja érezni magát a hétvégén! 

Kellemes időtöltést kívánok!

Caledonia Valley

Könyvfesztivál 2017

Életem első Könyvfesztiválján vettem részt 2017.04.21-én pénteken Párommal Budapesten, a Millenárison. 

Először nem is gondolkodtam azon, hogy elmegyünk-e ugyanis minden olyan könyvet előrendeltem, ami érdekelt, aztán pénteken délelőtt történ a fordulópont az előrendelésekkel kapcsolatban. 

A Könyvfesztivál csütörtökön nyitott, és én irigykedve néztem az újabb és újabb feltöltött képeket a standokról, ahogy szinte csak az eladók voltak, meg egy-két kósza lélek. De jó is volna ekkor menni, hisze minden újdonság ott virít, ami érdekel, és nincs tömegnyomor. De hát ugye meló van, nincs mit tenni, a mi programunk pénteken fog elkezdődni, kb. 16 órakor. 

Péntek délelőtt böngésztem a Molyon, és jó páran kérdezgették a könyvkiadókat az előrendelések postázása végett. Sajnos kissé morcosabb sorok következnek, ugyanis nem először élem át (tavaly is ugyanez volt, mikor nem jutottam fel), hogy az előrendelések majd ideérnek valamikor a következő hét folyamán, és aki eljut a Könyvfesztiválra, az megint hamarabb hozzájut, mire én a kezembe foghatom 20 értékelés lesz róla a Molyon, stb. stb. 

A félreértések elkerülése végett, nem akartam én azonnal nekiugrani az összes könyvnek, de nem látom manapság értelmét az előrendelésnek, főleg nem Budapesttel szemben, ahol mindenki egy szempillantás alatt hozzájut, én meg várakozok. Azért rendeltem elő, hogy ne kelljen annyi könyvet hazacipelni (lsd. 1000 oldalas Outlander), de bepipultam, visszamondtam az előrendeléseket, és megvettem mindent a helyszínen, szombaton pedig átvettem a két előrendelésemet, ami már ott volt a MOL Posta Pontján. 

A Könyvfesztiválról és a Millenárisról: 

Péntek 16 óra révén már jócskán sok ember sétálgatott benn és a szabadtéren is, de nem volt olyan vészes a tömegnyomor, mint amire számítottunk, bár Páromat így is megviselte a sok ember, a tolakodás, egymás kerülgetése, én sem szeretem ezeket a helyeket. Meleg is volt, a tetőn elvakított a nap, néha azt sem tudtuk, melyik kiadó standja előtt állunk, mire hunyorogva ki lehetett olvasni. Viszont a hangulat és a sok-sok gyönyörű könyv látványa csodálatos volt! :) *-*

Térképet és kiadólistát nyomtattam, és célirányosan mentünk beszerezni a könyveket. Az 1-1 darabokkal kezdtük, először felkerestük a Gabo standját A papírmágusért, Lorelei könyvét szombaton vettem át. A két eladó fiú nagyon kedves volt, kaptam ajándék könyvjelzőt, illetve szabadon válogathattunk az oldalsó asztalról is. Ezt követően beszereztem a Lestrapált lelkeket, ahol az eladó lány szintén kedves volt, kérdésemre, miszerint a kipakolt könyvjelzők közül lehet-e választani, azt felelte, persze, többet is. Ez meglepett, ugyanis tavaly a Könyvhéten egy darabot választhattam csupán, így pozitívat csalódtam az Agave kiadóban. :)

A harmadik megálló a Könyvmolyképző volt, ahol beszereztem 5 db könyvet. A legdrágább mostohabátyámat egyszerűen sehol sem találtam, az eladó szőke hölgy készségesen odanyújtott számomra egy példányt, megajándékozott egy irtó édes könyves medállal (amibe azóta már képet is szerkesztettem és készen áll a viselésre), kuponokkal, és mivel jó kis összeget otthagytam (15.000 Ft-ot) választhattam egy plusz ajándékot is. Az én választásom egy szép pillangó formájú könyvjelzőre esett, imádom a pillangókat. *-*

Ezt követően jól felpakolva szétnéztünk még a B épületben, szereztünk néhány ingyenes anyagot, majd átsétáltunk a D épületbe, ahol megvettem a Királyok harcát. 

A Könyvtündér standja előtt hirtelen lefékeztünk, meglátván a hirdetést: Itt minden könyv 590Ft. Be is szereztünk Párommal 1-1 db könyvet, promóció anyagot és egy szuper könyvjelzőt ajándékba. :) Nem hallottam még erről a Mr. Darcy iskolás sztoriról, de egy könnyed kis kikapcsolódásnak jó lesz. 

Mivel itt inkább mesekönyvek voltak, nem nézelődtünk sokáig, szereztem egy irtó édes kis moziplakátot és boldogan, büszkén libbenve (aka cipekedve) kisétáltunk a szép időbe. 

Mivel a Könyvfesztivál egybe esett valamiféle kaja fesztivállal együtt, gyors ötletként berobbantunk a kürtőskalácsos kocsihoz és hazafelé a vonaton jóízűen elfogyasztottuk a vaníliás szerzeményünket. :) 

Mindent egybevetve nagyon jól éreztük magunkat, kb. két órát töltöttünk el a Könyvfeszten, és ilyen nagy eseményekkor nem fogok előrendelni, inkább hazacipelem. 

A beszerzett könyvek gyönyörűségesek, egy kis szálka van csupán bennem, mégpedig hogy az Outlander Őszi dobszóban nincs Elit Team szám, holott országos megjelenése csak májusban lesz. Úgy voltam vele, hogy mindegy, nem számít, hisz az a legkevesebb, de akkor is, kicsit rosszul esett. 

Beszerzett könyvek száma: 10 db + 2 db szombaton előrendelés

Sok-sok könyvjelző és két fáradt, lógó, lenyúló kéz :) *-*

Kiegészítés: A Könyvfesztre menet egy gyors kitérő a Sakura Zakába, ahol végre átvettem a megérkezett Totoro kifestőmet, ami irtó cuki. :) 

Remélem mindenki jól érezte magát a Millenárisban és kellemes olvasást a friss, ropogós könyvekhez!

Caledonia Valley