Kb. 2 hónapja fogalmazódott meg bennem komolyabban az ötlet, miszerint szeretnék egy tetoválást a karomra, ami piciben jelképezi azt az embert, aki én vagyok. :) Egyértelműen könyvet és pennát szerettem volna, tekintve, hogy gyermekkorom óta könyvmoly vagyok, és történeteket írok. Azt is tudtam, hogy a kedvenc színeim, a kék és a lila jelenjen meg rajta, és szerettem volna karaktereim nevét, valamint kedvenc regényhőseim nevét is magamon tudni.💞

Mindig is szerettem volna bátrabb lenni, és elengedni a sok rosszat, ami ért az életben, és úgy gondoltam, hogy a tetoválás segíteni fog nekem ebben, hogy járjam tovább ezt az utat. A másik ok, amiért elszántam magam erre a lépésre, az én szeretett nagyapám emléke előtti tisztelgés volt. Papóm a bal karja belső oldalán viselte a rádiós jelet, tekintve, hogy katona volt. 7 évvel ezelőtt hagyott itt minket, s hiánya a mai napig égeti a lelkem. Számtalanszor szeretném felhívni, és megölelni, de sajnos már nem lehet.😢

A tetováló személye úgymond varázsütésre hullott az ölembe, ugyanis a lány, aki a regény illusztrációimat készíti ajánlotta nekem. Simon Zsófia Budapesten a Dark Art Tattoo tetováló szalonban dolgozik,  és megnézve a munkáit tudtam, hogy ő egy jó választás lesz. Időpontot kértem tőle, és megbeszéltük a részleteket, az összes félelmemet és kételyemet. Zsófi nagyon kedves volt és megbízható, olyan, akire rábízom magam, hogy elkészítse a tetoválást. 

December 15-én fel is virradt a tetoválás napja, mondanom sem kell, hogy rettenetesen ideges voltam, és féltem, hisz az ember fél az ismeretlentől. Tűfóbiám van, a vérvételt sem bírom, és nem igazán hittem benne, hogy nem fog fájni. Hát, ehhez képest bátran kijelenthetem, hogy nem fájt, sőt! Picit kellemetlen volt, az is inkább a belső karomon, és égetett, amikor többször volt a tű egy helyen, azonban olyan érzés volt ez inkább, mintha karcolnák a bőröd. Nyilván ehhez hozzájárult Zsófi tapasztalata és a légkör is, amit megteremtett a szalonban. Párom támogatása és jelenléti is sokat segített. Időt nem kellett kérnem pihenésre, amire rettentő büszke vagyok, a minta elsőre elrabolta a szívem, változtatni sem kellett rajta. 

Most már inkább az aggaszt, hogy a kezelést el ne rontsam, és ha január közepén visszamegyek, minden rendben legyen vele.

A két karakter melyet megnevezhetek két csodálatos könyvből: Ross - mint Ross Robinson /Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke/ és Clayton, aki a saját karakterem, azonban őt, nem meglepő módon az Utánad a sötétbe Clayton Reedje hozta életre.