Heartland - Gyógyír a lovak számára!
A Heartland történetével a 2016-os Könyvhét előtt
ismerkedhettem meg, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, ami megjelentette a Lauren
Brooke által írt Heartland sorozat első kötetét. Kicsi korom óta szeretem a
lovakat, és szeretnék megtanulni lovagolni, de erre sajnos még nem volt
lehetőségem. Munka mellett igen nehéz időt szakítani egy olyan új tevékenység elsajátítására,
amire rengeteg időt, energiát kell szánni és nem szabad elhanyagolni, hisz
akkor nem lesz eredmény.
Tettem egy próbát és megrendeltem a regényt, amit a
napokban kezdtem el olvasni. A regény megjelenésekor láttam, hogy a
könyvsorozatból filmadaptáció is készült, mégpedig egy jó hosszú, több évados
sorozat keretében. Így hát megnéztem az első részt, és onnantól kezdve nem volt
megállás. Megfogott a történet, a szereplők, és azt kell mondjam, hogy jobb,
mint a könyv – ami nagyon-nagyon ritka, mint a fehér holló. Eddig csak a
Csillagpor kapcsán éreztem így, aminek a filmváltozata ezerszer jobb, mint Neil
Gaiman műve – ezt bátran ki merem jelenteni.
Az első évad első részét 2016.07.06-án néztem meg,
és ma, 2016.08.11-én már a kilencedik évad nyolcas résznél tartok, ami nálam
igen nagy szó, ugyanis eddig csak az Once Upon a Time c. sorozat volt az, ami
ennyire rabul ejtett. Közre játszott ebben az is, hogy július végén két hét
szabadságon voltam, ami igencsak megkönnyíti az ember életét, ha a hobbyjaira
szánt időről van szó. Hiszen ekkor szabad az ember, mindenre van ideje, míg a
dolgos hétköznapokon alig jut 1-2 órácska a szerteágazó érdeklődési körömre –
mélységes sajnálatomra…
A történetről néhány szóban
Amy Fleming egy sötét éjszakán édesanyjával együtt
egy fekete csődör megmentésére indul, aki a vihar és a rossz bánásmód miatt
zaklatott állapotban van. A ló szállító tréner út közben felborul és a két nő
balesetet szenved. Amy édesanyja meghal, míg a lány kómába kerül. Nagyapja,
Jack Bartlett az, aki értesíti a New Yorkban dolgozó nővért, Lou-t, hogy haza
kell jönnie… Amy felépül, de a lelke mélyen sérül. E viharos időben toppan be a
Bartlett-Fleming család életébe Ty Borden, a javítóintézetes fiatalember, akit
Amy édesanyja vett fel munkára, a próbaidő letöltése alatt. Amy és Ty között
szoros kapcsolat alakul ki és Amy folytatja édesanyja munkáját a lovak
gyógyításával és trénerezésével kapcsolatban.
A szereplők
A szereplők mind érdekes karakterek, mégis, számomra
a legkedvesebb karakter Jack Bartlett, a nagyapa. Számtalan örömteli pillanatot
szerzett a sorozat követése alatt, ugyanakkor megszámolni sem tudom, hányszor
szorult el a szívem miatta. Ő olyan ember, akire bátran felnézhet az ember
lánya, avagy fia, aki mindig meglátja a jót és a lehetőségeket az emberekben.
Kicsit hasonlít a nagypapámra, akit több mint hat éve vesztettem el, és akinek
hiánya a mai napig megvisel.
Amy és Ty a tökéletes, aranyos és szerethető páros,
akiknek viselkedése néha bosszúságot okoz, akiknek döntésével többnyire egyet
ért az ember, de olykor-olykor azért elkelne nekik egy-egy pofon, mielőtt
ostobaságot cselekszenek.
Lou, a nővér néha idegesítő, de szerethető karakter.
Negatív érzelmek
Teljes mértékben ellenszenves karakter a lányok
édesapja, Tim Fleming, akit a 9. szezonra sem sikerült megszeretnem. Ostoba,
fennhéjázó marha, aki olyan egóval rendelkezik, hogy a képernyőn is átsüt a
felsőbbrendűség érzése. Kár, hogy nincs mire büszkének és nagyképűnek lennie… Mindenkit
megbánt, ahelyett, hogy elgondolkodna, és előbb önmagába nézne. A karaktert
játszó színész remekül játssza a visszataszító apát, és igazán ellenszenves
alakítást nyújt, akinek a képét legtöbbször kedvem lenne betörni… (Még jó, hogy
nem vagyok híve az erőszaknak. :))
Külön pozitívum az indián karakterek szerepeltetése
a történetben. Pici korom óta rajongok Észak-Amerika méltatlanul meghurcolt
indián nemzetségeiért, Karl May könyvein nőttem fel. Sajnos lasszóval kell
vadásznom a csekélyke választékból, ami a mai világban, ebben a témában
fellelhető. Az amerikai nép hadjárata és az indiánok rezervátumba kényszerítése
szennyfolt a történelemben, akiknek csupán annyi volt a bűnük, hogy bőrük színe
nem fehér, és szabadon élnek. Ennyi elég volt több indián népcsoport kiirtásához…
Erről a témáról órákon keresztül tudnék beszélni, és
írni, így visszatérek posztom fő témájához.
Nagyon várom a sorozat 10. évadát és azt, hogy a Könyvmolyképző
Kiadó minél hamarabb eljuttassa hozzánk ezeket a csodálatos műveket, hogy e
remek sorozat méltán kapjon helyet minden nagyszerű történetet kedvelő olvasó
polcán! :)
Caledonia Valley
0 comments