Értékelés: 5/5 medalion

Idézetek

"1940. június 25. Vihar készülődik. A világ újabb változás előtt áll.  Nem tudom, mi lett itt, de attól tartok, hogy nehéz és veszedelmes évek várnak ránk."

"Egyedül én maradtam itt azok közül, akik életem legvadabb, legizgalmasabb, legkeservesebb éveiben lakták a házat. Ami hozzájuk köt, az úgyis örökre velem marad. Például annak a neve, akit a legjobban szerettem: a nevelőanyámé, Irene Adleré. Ezért jegyzem ezt a visszaemlékezést is Irene Mila Adler néven."

"Minél bonyolultabb a valóság, annál fontosabb, hogy életben tartsuk mindazt, ami szép és hihetetlen volt, hogy ne halványítsa el az idő múlása." 

"Sherlock Holmesszal és Arsène Lupinnel való ismeretségem a lehető legrosszabbul kezdődött, amikor Irene társaságában Londonba érkeztem, hogy meggyőzzem őket, tegyék félre ötven éve táplált haragjukat és sértődésüket, és legyenek segítségünkre egy már-már reménytelennek tűnő vállalkozásban."

"1919-et írtunk, az első világháborút az új lehetőségek hajnala követte – és a többé-kevésbé rejtett konfliktusok kora, amelyet jóindulatúan továbbra is a béke névvel illettünk."

"Egy férfi állt előttem, akit nem kellett bemutatni. Hórihorgasabb volt, mint gondoltam, soványsága még feltűnőbbé tette rendkívüli magasságát. Tökéletesen kikeményített, hófehér inggallérja éles ellentétben állt öltönyének, felöltőjének és cilinderének feketeségével. Kesztyűs kezében sétabotot szorongatott, de egyenes tartását látva rögtön tudtam, hogy ez csak afféle kellék. Vagy talán védekezésre alkalmas fegyver. Az idő az ő arcán is nyomot hagyott, akárcsak a nevelőanyámén, de átható tekintete és hegyes orra pont olyan volt, amilyennek doktor Watson leírta. Meg persze Irene."

"Sherlock tudomást sem vett kinyújtott kezemről, mintha csak a nevelőanyám létezne számára.

– Mit keresel itt? – kérdezte mogorván."

"De azért mégis ő volt az a detektív, aki megoldotta a Sátán kutyájának esetét, meg a kék karbunkulusét – egy olyan ember, akinél a zsenialitás és a szertelenség mindig is párban járt."

"Sherlock Holmes, mielőtt világszerte ismert, híres detektív lett volna, élénk eszű, kíváncsi fiú volt. Irene, ő meg Arsène Lupin elválaszthatatlan barátok voltak. Első kalandjuk során ünnepélyesen felvették „a Fekete dáma triója” nevet, örök barátságot fogadtak, és attól kezdve számos bonyolult ügyet oldottak meg. De amikor Irene elszökött Amerikába, megszegte a fogadalmat."

"Csak remélni tudtam, hogy nem szúrják le egymást a vajazókéssel."

"...Még mindig nem kaptam választ a kérdésemre: miért kellene csatlakoznom hozzátok ebben a képtelen kalandban?

– Mert te szereted a képtelen kalandokat! Nem unatkozol nyugdíjasként, egyedül, Sussexben? Mindig is az unalom volt a legnagyobb ellenséged! – felelte Irene lángoló arccal.

– A méheim épp elég munkát adnak nekem..."

"– Nem itt, hanem a Hotel Albionban, ami nagyjából két mérföldre van, abban az irányban – mutatott kelet felé.

– Ott csókoltátok meg egymást Arsène-nel… – tettem hozzá, és a nevelőanyámra sandítottam.

Irene felháborodást színlelve így válaszolt:

– Szavamra mondom, nem tudom, hol hibáztam… de annyi bizonyos, hogy a lányom kezd elszemtelenedni!"

"– Egy időben csakugyan arról ábrándoztam, hogy Arsène lesz a vőlegényem.

– És Sherlock?

– Ő mindig úgy viselkedett, mintha nem érdekelné a szerelem.

– De te érdekelted.

– Pont ez volt a baj! Azt hiszem, éppen emiatt lett minden olyan bonyolult, amikor… De mit művelek? Nem volna szabad ilyen dolgokról beszélgetnem veled, te még túlságosan…

– Túlságosan fiatal vagyok?

– Igen, túlságosan fiatal!

– De hát te is ennyi idős voltál, amikor megcsókoltad Arsène-t!

– Ő csókolt meg engem!

– Nem látom be, ennek mi köze az életkorhoz.

Irene fújt egyet, és tréfásan összevonta a szemöldökét, mintha haragudna.

– Időnként pont úgy beszélsz, mint Sherlock! Ti ketten jól kijönnétek egymással, ha sikerülne rávennünk, hogy álljon mellénk."

"„A jövőt akarom ajándékba adni neked, nem a múlthoz akarlak láncolni”..."

"– Akkor hát vegyük birtokba ezt a jövőt! – súgtam a fülébe."

"– Az a kibírhatatlan ember, meg az ő mizogíniája! – kiáltott fel Irene, és öklével rácsapott a fedélzet korlátjára. 

A komp lassan távolodott a parttól, Sherlock Holmesnak azonban nyoma se volt."

"– Sok év telt el azóta, Irene. Számítanod kellett erre.

– Ne mondj ilyet.

– Milyet?

– Ne mondd, hogy sok év telt el – kérte Irene mosolyogva.

– Én még mindig fiatal lánynak érzem magam.

– És meg kell, hogy mondjam… az alapján, ahogy nézett téged… valószínűleg ő is így gondolja – mondtam erre, és kissé pimasz pillantást vetettem rá.

– Kicsoda? Sherlock? Dehogy nézett engem – felelte Irene. – Gyűlöli a nőket, mondtam már, teljesen hatalmába kerítette a mizogínia. Valószínűleg csak az öltözékemet tanulmányozta, hogy abból állapítsa meg, mi történt velem abban az ötven évben, amíg nem találkoztunk!"

"– Egy automobilt szeretnék – közölte Irene tökéletes franciasággal a kikötői kölcsönzőben, ahol a legmodernebb motoros járművek sorakoztak.

– Hogyne, máris hívom a sofőrt.

– Nem, köszönöm, nem kell sofőr. Inkább én vezetnék.

Néma élvezettel figyeltem a jelenetet, már előre tudtam, mi következik. Amint sejtettem, a kölcsönző alkalmazottja döbbenten, tágra nyílt szemmel bámult a nevelőanyámra, majd azt motyogta:

– De hát… de hát… kegyed nő!

– Na és?

– Hát, a nők nem… nem…

– Vigyázzon, hogy mit mond, kedves uram – figyelmeztette Irene ellentmondást nem tűrően, mire a férfi elnémult."

"Monsieur Lupin azonban, noha legalább annyira híresnek számított, kétségkívül „tünékenyebb” személyiség volt, ezért nehezebben tudtuk felvenni vele a kapcsolatot."

"...valami mást akarok mutatni neked: a világ legmagasabb építményét. Az Eiffel-tornyot! Meg a körülötte elterülő Mars-mezőt.

A torony! Hogyhogy ez nem jutott eszembe? Akkoriban a felhőkarcolók még csak néhány merész tervező fantáziájában léteztek, így hát New York épületei sem vetélkedhettek az Eiffel-torony hihetetlen magasságával.

– Felmegyünk a tetejére? – kérdeztem."

"– Ön is a Keleti nyíllal utazik?

– Hogyne. Már ha fel tudok szállni, mert ez a koffer olyan nehéz, mintha pokolbéli kárhozott lelkekkel volna tele… – fújtatott a férfi."

"– Sajnálatos módon nem az Orient expresszen vagyunk, de azért reméljük, hogy ehető ételt adnak – mondta a professzor, gömbölyű pocakjára csapva. – Ahogy nálunk, Elzászban mondják: a szívünk francia, de a gyomrunk német!"

"– Talán azért, mert ahhoz, hogy jósoljunk, hinni kell a sorsban, és a sors nem létezik – vetette fel Irene."

"- ...Különben is olyan egyformák vagytok, mint két tojás, csak a te hajad szőke."

"– Sherlock Holmes, aki mindig egy lépéssel mások előtt jár – füstölgött Irene.

– Ennek köszönhetem, hogy valamennyi ügyemet megoldottam."

"A férfi, aki ott állt előttünk, veszedelmes, kecses eleganciával töltötte be az ajtónyílást, mint egy nagymacska. Levette aranykeretes csíptetőjét, és azonnal láthatóvá vált a szemében csillogó, eleven fény.

– Te vagy az? – csattant fel Sherlock félig bosszúsan, félig hitetlenkedve.

Irene arcán egyszerre jelent meg csodálkozás, sértettség és elégedettség.

– Arsène Lupin! – kiáltottam fel.

Az állítólagos professzor ekkor letépte álszakállát és nagy műorrát, és egy fehér zsebkendővel letörölte az arcáról a beteges sápadtságot.

– Személyesen, szolgálatára – fordult felém, egy pillanat alatt áttérve a bájolgó, kifinomult párizsi kiejtésre, majd kezet csókolt. Most, hogy először láttam a valódi arcát, megállapítottam, hogy napbarnított a bőre, és büszke arcélével, magas homlokával, dús, deres hajával még mindig jóképű férfinak nevezhető."

"– Szólíts csak Arsène-nek, és tegezz nyugodtan, Mila. Különben még a végén öregnek érezném magam… – kacsintott rám, mire Sherlock Holmes dühösen fújt egyet.

– Ugyanolyan bohóc vagy, mint régen. Mikor veszel már komolyan valamit? – rótta meg.

– A mostani, fegyverbe hívó szót nagyon is komolyan vettem! – felelte Lupin, és széttárta a karját."

"– Ugyan már… nem egyszerű betörő vagyok, hanem úri betörő! – pontosított Arsène kis nevetés kíséretében.

– Inkább afféle modern Robin Hoodnak tartom magam, csak elegánsabb változatban.

– Ha magad is elhiszed a hazugságokat, amiket az újságoknak adsz elő, hogy hősként fesd le magad, lelked rajta – zárta le a vitát Sherlock."

"– Férfiak. Folyton az izmaikat mutogatják, még hatvan fölött is – jegyezte meg Irene metsző gúnnyal.

"– ...Egy nemzetközi kém, egy nagy nyomozó és egy… egy…

– Egy úriember, aki meglopja a gazdagokat, hogy adhasson a szegényeknek… és valamicskét saját magának is – sietett a segítségemre Arsène."

"– Gátlástalan emberek az ellenségeitek, kedveseim – jelentette ki Lupin felénk fordulva. A szavai hallatán szinte megfagyott a vér az ereimben."

"– Hát nekem nem jut egy kis hízelgés? – szólalt meg Lupin gúnyos mosollyal.

– Te egyelőre akkor segítesz a legtöbbet, ha megkímélsz minket a bohóckodásodtól – jegyezte meg szárazon Holmes.

Arsène megadóan a magasba emelte a kezét, majd a fülembe súgta:

– Az öregség tényleg elviselhetetlenné tette!"

"– „Paródosz a német kém csókjának helyén”?!"

"– Nos, igen, azt hiszem, egy kis kaland a régi barátok társaságában megtörné a hétköznapok unalmát – felelte ő gúnyos vigyorral. – De elárulnád végre, mi a következő állomás? Ennyi feszültség nem tesz jót egy öregember szívének… Például Sherlockénak!"

"Ha valaki ránk bízott egy titkot, azt már nem lehet visszaadni."

"Akkor azonban, abban a bécsi lakásban, minden bátorságomat összeszedve, ökölbe szorított kézzel csak annyit mondtam:

– Ljudmila Romanova vagyok, az utolsó orosz cár eltitkolt lánya."

"– Kindzsal marsall. Ezt a nevet választotta magának az ellenségünk. A bolsevikok embere, de elképzelhető, hogy személyes okok miatt foglalkozik ezzel az üggyel. Minden erejével belevetette magát Anasztázia keresésébe, és ez felkeltette néhány kapcsolatom figyelmét. Nem tudjuk, mit akar tenni a lánnyal, de annyi bizonyos, hogy rendkívül veszedelmes ember."

"Kindzsal. Oroszul azt jelenti: kés."

"Lupin sóhajtva húzta fel az ingét.

– Irene, ha azért csinálod, hogy megcsodálhasd szoborszépségű testem, nem bánom, de tényleg semmiség."

"– Igen. A háború végén aláírt versailles-i békeszerződés értelmében csak néhány független hely maradt ezen a környéken, és Danzig ezek egyike – magyarázta Karl.

– Egy zsebkendőnyi földdarab az Oroszország által ostromolt zóna kellős közepén! Bizonyára csak úgy hemzseg a kémektől! – fakadt ki Holmes.

A férfi angyali nyugalommal elmosolyodott, és annyit felelt:

– Ezért nem tudtuk mostanáig kijuttatni onnan a szökevényt. De ez most már szerencsére az önök gondja!"

"...olyan életkedv buzgott benne, amilyennel ritkán találkozhatunk egy ilyen korú emberben. Mintha minden porcikája mosolygott volna."

"Egyébként Sherlockot se ölelgettem, pedig tudom, hogy még mindig kedvel a vén morgolódó… máskülönben már rég rács mögött lennék!"

"Akkoriban azt hittem, hogy a felnőttek – főleg azok, akik kitűntek valamiben – sosem változnak, mindig is olyan tökéletesen értették a dolgukat, mint most. Sohasem fordult meg a fejemben a gondolat, hogy létezett egy másik kor, egy olyan időszak, amikor még fiatalok, tapasztalatlanok, éretlenek és tökéletlenek voltak."

"– Egyáltalán nem akarok olyan lenni, mint az a zsémbes, emberkerülő Sherlock Holmes!

– Dehogynem! Hiszen a világ legokosabb emberének tartják… gondolj bele! Az viszont biztos, hogy nem akarsz olyan lenni, mint én.

– Hát, tudod…

– Tolvaj, gazember, tenyérbe mászó alak, aki ficsúrnak álcázza magát – pördült egyet, mintha divatbemutatón lennénk."

"Arsène Lupin nélkül Sherlock Holmes és Irene Adler sem lenne az, akinek ma ismerjük."

"Naplemente után értünk Danzigba. A város, amelyet Lengyelország magának követelt, hogy legyen tengeri kijárata, ám a lakossága szinte kizárólag német anyanyelvűekből állt, az első világháború után függetlenné vált, és egyetlen konfliktusból sem maradhatott ki – olyan lett, mint a puskaporos hordó tetején fekvő játékszer. "

"– Ne nézz így rám – vetette oda, miután sokadszor pillantottam rá.

– Hogyan?

– Úgy, mintha egyik pillanatról a másikra darabokra törhetnék.

– A higany nem törik – feleltem biztató mosollyal.

– De mérgező lehet – suttogta komoran. – A megmentésemért a saját életeteket kockáztatjátok. Hiba volt, hogy megkerestelek!"

"Ugyanakkor az életemben mégiscsak Irene volt a biztos pont. Nem Ászja, bár az életemet is kész voltam kockára tenni érte. Nem a nem létező oroszországi családom. Nem az előkelő származásom és az ereimben csordogáló, sok évszázadnyi történelem. Irene úgy fogadott be, hogy semmit sem kért cserébe."

"Minden idők legnagyobb nyomozója ekkor éppen a testőr szerepét töltötte be féltestvérem, a hercegnő mellett."

"– És ha feltűnik a Mar… – kezdtem, de gyorsan elhallgattam és az ajkamba haraptam.

– Nehogy azt hidd, hogy ha kimondod a nevét, azzal megidézed, mint valami démont – gúnyolódott velem Lupin, aki egy pillanatra visszavette Schellinger professzor akcentusát.

– Akkor se mondjuk ki! – vágtam vissza."

"Lupin felsóhajtott:

– Pont olyan vagy, mint Irene!"

"– Arsène-nek igaza van. Ha Danzigban maradunk, a marsall úgy fog játszadozni velünk, mint macska az egérrel. A menekülés kockázatos, de meg kell próbálnunk."

"Együtt vagyunk.

Folytatódik a menekülésünk.

Rendkívüli szövetségesek vannak mellettünk, és hála nekik, új tervünk van, új reményünk."

"Sajnos a külvilág olykor nem tiszteli a lelkünkben táplált, apró illúziókat."

"„Vér”, fogtam fel végre. Kindzsal marsall pisztolygolyója éppen a szíve alatt találta el. És ekkor úgy éreztem, én sem lélegzem többé."

"Rá akartam tapasztani a tenyerem a sebre, de féltem, hogy ha hozzáérek ahhoz a gyenge testhez, összetörik, mint az üveg."

"Tényleg csak egy másodpercig tartott, de ennél a pillantásnál értékesebb ajándékot nem kaptam soha életemben. És miután Ászja így megajándékozott, lehunyta a szemét, és kilehelte a lelkét Holmes karjában."

"Anasztázia Romanovát, az orosz cárok utolsó leszármazottját Ászja Adler néven temették el pár nappal később egy kis danzigi temetőben."

"– Ászja már nincs velünk.

– De Irene igen. És egyvalamiben biztos vagyok: bármit megtenne érted."

"– Sherlock mindig is túlságosan… kíméletlen volt. Másokkal is, de elsősorban saját magával. Ezt ne felejtsd el.

– Miért mondod el ezt nekem?

– Azért, hogy ne végezd úgy, mint ő – felelte Arsène.

– Mit gondolsz, mit rejt az a kemény tekintet, azok a gúnyos megjegyzések, azok a vállvonogatások?

– Mit?

– A megbánás tengerét, Mila, amelybe minden áldott nap kis híján belefullad.

Megdöbbentettek a szavai."

"Kíváncsian követtem, és egy nálam alig idősebb fiúval találtam szembe magam, akinek gondosan homlokba fésült, sötét haja volt, és olyan elegánsan pimasz tekintete, amilyet még soha életemben nem láttam. Rendes körülmények között azonnal megkedveltem volna, de a mostani, gyászos hangulatomban idegesítőnek és oda nem illőnek találtam."

"– Hát, ami azt illeti, pár dolgot még el kellene rendeznem Franciaországban… – tétovázott.

– De a huszadik században vagyunk, és bármit el lehet intézni levélben, táviratban vagy telefonon – feleltem."

"– Öreg vagyok, Mila.

– Nem igaz.

– Fáradt vagyok. Az én helyem Sussexben van, a méheim mellett.

– Nem a te hibád, hogy Ászja meghalt."

"– ...Mila, túl veszélyes játék ez nekünk, három öregnek meg egy kislánynak.

– Ne mondd ezt.

– Csatlakoztam hozzátok, és bohócot csináltam magamból."

"Életemben először éreztem úgy, hogy igazi családom van. Kissé fura család, amely egy nem szokásos korú anyából és két különc nagybácsiból áll, és mindannyian egy nagy házban lakunk, amely még felfedezésre vár."

"– Talán egy széf – mondta Holmes. – De nem tudjuk, hol van… Bárhol lehet Európában.

– Meg kell fejtenünk a rejtélyt – jelentettem ki, és sorban rájuk néztem, azután Holmeson állapodott meg a tekintetem. – Tegyük meg Ászjáért.

Holmes egy pillanatig habozott, azután bólintott.

– Mindenki benne van? – kérdezte Irene.

Elmosolyodtam, és rájuk pillantva így feleltem:

– Ki lenne alkalmasabb egy ilyen vállalkozásra, mint Sherlock, Lupin és… mi ketten?"

Tatsuya Endo Spy ​x Family c. mangájára a VIZ Media várható megjelenéseinek böngészése közben találtam rá a Bookdepositoryn. A kötet borítója és fülszövege azonnal megnyert magának, hiszen a mangaka egy végtelenül ötletes történetet lobogtatott fel a szemem előtt a fülszöveggel. Kémek, "maffia", bérgyilkosok, alvilág - a Katekyo Hitman Reborn! és a Banana Fish után - hogy A keresztapát példának okáért ne is említsem - hihetetlen módon vonz engem a maffia világa, így nem volt kérdéses, hogy a kötet egyszer az enyém lesz... 

A Spy x Family első kötetét végül apukámtól kaptam meg 30. születésnapomra, aki értelemszerűen a pénzt szolgáltatta a rendelésemhez... ^^
Az értékelés előtt elöljáróban csupán annyit szeretnék mondani: Mikor jelenik már meg végre a 2. kötet??????


Helyszínünk Westalis és Ostania szemben álló nagyhatalma, ahol a háború minden pillanatban küszöbön áll... Főszereplőnk, Twilight Westalis legjobb kémje, akire országa a legnehezebb és legtitkosabb küldetéseket bízza... Twilight sok-sok évvel ezelőtt egy nap a szemetesbe dobta valódi személyazonosító iratait, és onnantól kezdve életét kémként éli, magánélet és érzelmek nélkül... A férfi elhivatott, soha nem ejt hibát és ellenségei soha nem tudják elkapni... Nevét mindenki ismeri, ám sokszor csupán akkor ismerik fel, mikor már késő... 
Legújabb sikeres küldetése után Twilight egy szigorúan bizalmas feladatot kap... Westalis célja, hogy megakadályozza a háborút Ostania-val, amit az ottani politikai vezető, Donovan Desmond tervez... Az Operation Strix nevű akció sikeres végrehajtása érdekében Twilight-nak meg kell házasodnia és örökbe kell fogadnia egy gyermeket, akit be kell juttatnia Ostania elit iskolájába, az Eden Akadémiára...
Twilight felveszi új személyazonosságát Loid Forger - pszichiáter - személyében, majd örökbe fogad egy kislányt, aki telepatikus képességekkel rendelkezik, ám a férfi erről mit sem sejt...

Miután Loid örökbe fogadja az Anya névre hallgató kislányt, nekiáll küldetése végrehajtásának, ám hiába írja meg a kislány a felvételi tesztet és jut át az első rostán, a férfi nem tudja kikerülni küldetése második fontos pontját, miszerint feleséget kell találnia... Az Eden Akadémia ugyanis interjúra hívja a gyermekeket és szüleiket, mely második fordulón ha nem mennek át, a küldetés dugába dől... 
Loid-nak nincs tehát más választása, feleséget kell találnia, ám ez korántsem olyan egyszerű, mint örökbe fogadni egy gyermeket...
Eközben a család még hiányzó tagja, Yor kollégái szavainak és gúnyának kereszttüzében él és öccse örökös aggodalmának középpontja. A lány titokban bérgyilkosként dolgozik, a munkájának él és nincs ideje a szerelemre... Mikor Yor és Loid útjai keresztezik egymást - ám fogalmuk sincs a másik titkos életéről - mindketten úgy érzik, profitálhatnak egymásból...


Tatsuya Endo egy zseniális és humorral átitatott kémtörténetet írt, mely azonnal magába szippantott... Adott egy kém, egy bérgyilkos és egy telepata, akik mit sem sejtenek egymás különleges adottságairól és titkos életéről, ám az élet egy olyan szituációba sodorja őket, amiben mindhárman nyerhetnek... Loid feleséget és gyermeket szerez, akikkel az oldalán nekiállhat küldetése végrehajtásának, Yor az orra alá dörgölhet munkatársainak és megnyugtathatja testvérét, hogy nem áll egyedül a világban, míg Anya kikerül az árvaházból és egy olyan család tagja lehet, ahol szeretik és megvédik őt - amire mindig is vágyott...
Főszereplőink tökéletesen működnek együtt a lapokon... Hármasunk személyisége, páratlan zsenialitása és alkalmazkodási képessége teszi lehetővé, hogy az egyébként egymás számára teljesen ismeretlen, egymás életéről mit sem tudó emberek olyannyira összecsiszolódnak és harmonizálnak, hogy bárki elhiszi róluk, hogy egy boldog családdal állnak szemben, akik nem csupán néhány napja vagy épp órája ismerik egymást... 
Szereplőink újdonsült élete természetesen rendkívül humoros szituációk tárháza, melyek olvasása közben hasfalszaggató nevetésben törtem ki minden egyes alkalommal, mikor a mangaka feloldotta a "kémregény" jellegzetes komor hangulatát a fellélegzés pillanataival. Anya telepatikus képességei miatt tudja, hogy papája mekkora hazug, és mégis milyen lenyűgöző, míg ijedten húzódik el újdonsült anyukája közeléből, mikor az arra gondol, hogy gyengéden fogja a kislány kezét, ugyanis az öccse kezét régebben bizony úgy megszorongatta, hogy az abból fakadó sérülés bizony nem múlt el egyhamar... ^^
Ebből a hamis családi képből várható, hogy a történet végére egy boldog család és egy valódi, mély érzelmekkel átitatott kapcsolatrendszer fog kialakulni, ám érdekes lesz látni az utat, miként is jutunk majd el a boldog befejezésig... 


Loid személyében háremem legújabb tagját üdvözölhetem, aki hűvös komolyságával, mélyen elrejtett őszinte és jóságos érzelmeivel és hazája iránti elkötelezettségével azonnal a szívembe lopta magát. ❤ Loid egy talpig becsületes, a jó ügy mellett minden veszély ellenére bátran kiálló ezerarcú kém, aki olyan újdonsült tulajdonságokat és személyiségjegyeket ismer fel magában a küldetés során, ami gondolkodásra sarkallja önmagával kapcsolatban...

Anya egy rendkívül aranyos, tündéri kislány, aki a világtól eddig csak rosszat kapott, s mivel az árvaházban csupa ostoba felnőttel volt dolga, akik telebeszélték a fejét mindenféle marhasággal, soha nem tudja, mivel tesz jót, mikor viselkedik jól és nincs más vágya, mint örömet okozni a férfinak, aki örökbe fogadta... 

Yor egy aranyos, visszafogott lány, aki bár nappal pedáns, példamutató nő, éjjel kegyetlen bérgyilkossá válik, mely két "személyisége" éles ellentétben áll egymással... A lány hűvös, tartózkodó és végtelenül magányos, ám Twilight-hoz hasonlóan mindent megtesz annak érdekében, hogy munkáját maradéktalanul, pontosan és hiba nélkül elvégezze... Kettejükben sokkal több a közös, mint azt ők maguk gondolnák, és kíváncsian várom, miként fog e hármas rejtett élete napvilágot látni egymás előtt...

Meg kell még említenem Henry Henderson kollégiumvezetőt is, aki a kötet utolsó harmadában a humor legfelsőbb fokát hivatott képviselni, s aki remélhetőleg még a további kötetekben is tiszteletét teszi majd...


Tatsuya Endo 1980. július 23-án született Ibaraki prefektúrában és egy western mangával debütált... A Spy x Family címet viselő mangasorozatával kétség sem fér hozzá, hogy valami nagyot, valami maradandót alkotott és az első kötet olvasása után úgy vélem, a mangaka a továbbiakban sem fog csalódást okozni történetével... 
Szeretném megemlíteni a mangaka lenyűgöző stílusát is. Endo illusztrációi gyönyörűek, részletgazdagok és lehengerlőek - és kétségtelenül ajándék a szemnek...

Értékelés: 5/5 kém
Illusztrációk: 5/5 kém

Idézetek

"A happy home life... A family to cherish... nothing but liabilities to a spy." 

"Elegance! Such Ellllllegaaance!"

"The final phase of the Eden Academy admissions process. The family interviews have begun."

"For the first time in over a decade as a spy... I'm actually nervous!"

"A perfect 100 points. They're lots of fun and I love them. I want to be with them forever!"

"Once again, I have proven myself unfit as a spy. I brought emotions into a mission that had no business being there."

Június 30-án véget ért eme vírusos, újratelepítést kívánó 2020. 2. negyedéve, mely maga után vonta a posztsorozat második részének létrejöttét, mely segítségemre kíván majdan lenni év végén az idei Top5 Borító kiválasztásában... 

A borítók ismét a saját magánkönyvtáramból kerültek kiválasztásra a 2020. április 1. és június 30. között birtokomba került kötetek közül, míg felsorolásuk - az első poszthoz hasonlóan - időrendben került feltüntetésre. 

Íme, 2020. 2. negyedévének leggyönyörűbb borítói... ❤

C・S・パキャット · 倉花千夏 (Kurahana Chinatsu) · 冬斗亜紀 (Fuyuto Aki): 叛獄の王子外伝 ​夏の離宮 (Hangoku no Ouji Gaiden Natsu No Rikyu)

夏の離宮 / 原タイトル:THE SUMMER PALACE AND OTHER STORIES (モノクローム・ロマンス文庫 31 叛獄の王子 外伝) / C・S・パキャット/著 冬斗亜紀/訳

宮殿の庭園をふたりが歩いて行く。ここはイオスの「夏の離宮」。デイメンの母が庭園を設計し、19歳のデイメンがかつて狩りに熱中した思い出の離宮。運命を決したキングスミートでの裁判、カストールとの最後の戦いの後負ったデイメンの傷もようやく癒えてきた。アキエロスの政情はまだ不安定で、ローレントの即位もこれからだ。忙しい日々を送る王と王子は、ここでならゆっくりと二人だけの時間を作ることができる。ローレントは戸惑いながらもいつもより素直な表情をデイメンに見せる―。「叛獄の王子」エピローグとなる表題作ほか3作を収録した、「叛獄の王子」外伝。

座裏屋蘭丸 (Ranmaru Zariya): コヨーテ ​III (Coyote III)

「リリー愛してる… 愛しているよ」

「お前に残された選択肢は『一生監禁』か『死』だ」〈人狼〉であることを隠しながら暮らすコヨーテは、

想いを寄せはじめたマレーネが、人狼と敵対しているマフィアの後継者だと知ってしまう。

裏切られたと絶望し、彼を拒絶するコヨーテ。

しかしマレーネは、一目会おうと単独で人狼の住処に乗り込んで来る。

彼を信じたい気持ちと、種族の狭間で揺れるコヨーテだが――。

Elizabeth Lim: So ​This Is Love 

What if Cinderella never tried on the glass slipper? 

Unable to prove that she’s the missing princess, and unable to bear life under Lady Tremaine any longer, Cinderella attempts a fresh start, looking for work at the palace as a seamstress. But when the Grand Duke appoints her to serve under the king’s visiting sister, Cinderella becomes witness to a grand conspiracy to take the king—and the prince—out of power, as well as a longstanding prejudice against fairies, including Cinderella’s own Fairy Godmother. Faced with questions of love and loyalty to the kingdom, Cinderella must find a way to stop the villains of past and present . . . before it’s too late.

Jen Calonita: Conceal, ​Don't Feel

What if Anna and Elsa never knew each other?

When a magical accident erases Anna and Elsa's memories not only of magic, but of each other the sisters are separated for protection. But when Elsa unexpectedly finds herself as a young queen mysterious magic begins to happen and questions of her past start to form. Will the sisters ever be reunited?

Elizabeth Hoyt: Duke ​of Pleasure (Maiden Lane 11.)

IN THE ARMS OF DANGER

Bold. Brave. Brutally handsome. Hugh Fitzroy, the Duke of Kyle, is the king's secret weapon. Sent to defeat the notorious Lords of Chaos, he is ambushed in a London alley—and rescued by an unlikely ally: a masked stranger with the unmistakable curves of a woman.

IN THE HEAT OF DESIRE

Cocky. Clever. Courageously independent. Alf has survived on the perilous streets of St. Giles by disguising her sex. By day she is a boy, dealing in information and secrets. By night she's the notorious Ghost of St. Giles, a masked vigilante. But as she saves Hugh from assassins, she finds herself succumbing to temptation.

ONE KISS WILL CHANGE THEIR LIVES FOREVER

When Hugh hires Alf to investigate the Lords of Chaos, her worlds collide. Once Hugh realizes that the boy and the Ghost are the same, will Alf find the courage to become the woman she needs to be—before the Lords of Chaos destroy them both?

Chika Shiomi: Yukarism ​3. (Yukarism 3.)

Yukari, Satomi and Mahoro are all influenced by their past life personalities and begin to lose control over their present-day behavior. While Mahoro wonders about Yukari’s true feelings for her, Yukari realizes exactly who Mahoro and Satomi were in the past! Meanwhile, Yukari’s journeys to the old days are becoming more and more dangerous…

Tizenegy hét elteltével újra jelentkezem a Könyvborító Kedd rovattal, melybe egy arra méltó borítót találtam a Disney Twisted Tales c. kiadó sorozatba tartozó legfrissebb megjelenés személyében... Lépjünk be együtt a Szívkirálynő Birodalmába... 

Liz Braswell: Unbirthday

What ​if Wonderland was in peril and Alice was very, very late?

Alice is different than other eighteen-year-old ladies in Kexford, which is perfectly fine with her. She'd rather spend golden afternoons with her trusty camera or in her aunt Vivian's lively salon, ignoring her sister's wishes that she stop all that „nonsense” and become a „respectable” member of society. Alice is happy to meander to Miss. Yao's teashop or to visit the children playing in the Square. She's also interested in learning more about the young lawyer she met there, but just because she's curious, of course, not because he was sweet and charming.

But when Alice develops photographs she has recently taken about town, familiar faces of old suddenly appear in the place of her actual subjects-the Queen of Hearts, the Mad Hatter, the Caterpillar. There's something eerily off about them, even for Wonderland creatures. And as Alice develops a self-portrait, she finds the most disturbing image of all-a badly-injured dark-haired girl asking for Alice's help. Mary Ann.

Returning to the place of nonsense from her childhood, Alice finds herself on a mission to stop the Queen of Hearts' tyrannical rule and to find her place in both worlds. But will she able to do so . . . before the End of Time?

A szeptember 1-jén megjelenő Unbirthday Alice világába kalauzol el minket és mondhatni a Szívkirálynőt állítja a középpontba... 

Mi lenne, ha Csodaország veszélyben lenne, és Alice nagyon-nagyon elkésne? 

Erre a kérdésre Liz Braswell adhatja csak meg a választ az olvasónak, ám míg a várakozás idegőrlő perceit töltjük, nézzük meg közelebbről ezt a gyönyörű borítót! :3

A borító a Szívkirálynő színeiben pompázik és a nyúlüreg belsejét jeleníti meg. Láthatjuk a nyúl üregének falait, melyet rózsásra festett a Szívkirálynő haragja, míg felül látszódik a gyönyörű szép kék ég, mely Alice világa fölött magasodik. Az üreg belsejében lebegnek a történetet szimbolizáló ikonikus tárgyak: mint pl. az óra, a teáscsésze és a kártyalapok.
Maga a Szívkirálynő csupán felsejlik, szeme aranyként izzik, ám a gonoszság és a düh így is tökéletesen leolvasható a vonásairól és a sziluettjéről. Kezében szív alakú legyezőjét tartja, és sejtelmes megjelenése, központi pozíciója mind azt sugallja, hogy könyörtelenül Csodaország és annak lakói fölé magasodik...
A királynő alatt szintén sejtelmesen került ábrázolásra Vigyori, tökéletes fehér fogsorával és a fekete háttérben szépen kivehető lila bundája is a szája környékén. Körülötte az erdő látható, szív alakú fákkal és a vörös-fehér rózsákkal, melyek mind-mind a történet szerves, elengedhetetlen részét képezik.

A feliratok túlnyomó többségben most citromsárga színt kaptak, de megjelenik a türkizkék és a piros is.

A borító A Twisted Tale sorozathoz hűen páratlanul részletes és minőségi, melyre öröm ránézni és micsoda öröm lesz majd kézbe fogni... :3 ❤ 

Idézetek

"Furcsán működik az emlékezet. Egyes emlékek örökre elsüllyednek, és hiába próbáljuk minden erőnkkel felidézni őket, soha többé nem bukkannak felszínre. Mások viszont nagyon is elevenek, és elég, ha egyetlen pillanatig nem figyelünk oda, kihasználják az alkalmat és ránk törnek, minket pedig eltölt a nosztalgia és a szomorúság. 

Sherlock Holmes egyszer azt mondta nekem, hogy az emlékezet nem mást, mint hatalmas, poros levéltár: polcok és katalógusszekrények labirintusa, több ezer zárt fiókkal. Azonban - folytatta Holmes - szorgalmas, módszeres munkával megtalálhatjuk azokat a fiókokat, amelyek mindenféle apró részletet és látszólag jelentéktelen információt őriznek. 

- Kizárólag akarat kérdése: az emlékek ott vannak a fejünkben, és ha úgy kívánjuk, bármikor megtalálhatjuk őket - magyarázta." 

"Mert hamarosan történni fog valami, ami örökre megváltoztatja az egész világot, és addig elképzelhetetlen borzalmak előtt tárja ki az ajtót."

"Úgy nőttem fel, hogy Irene Adlert rettenthetetlen kémnek, Sherlock Holmest zseniális detektívnek, Arsène Lupint pedig páratlanul ügyes úri betörőnek tartottam, és most mintha minden gyerekkori álmom szertefoszlott volna. Legyőzhetetlennek hittem őket, azt gondoltam, nincs olyan vállalkozás, amely meghaladná az erejüket, de tévedtem, és ez az egyszerű tény mélységes sebet ütött a lelkemen."

"Arsène mosolygott, mint mindig, őszes sörényét megvilágította az ablakon beszűrődő fény, glóriát rajzolva a feje köré. Ez a kép annyira megragadott, hogy egy pillanatra megfeledkeztem a szomorúságomról, és kis híján elvigyorodtam: ez az angyali külsejű, idős úriember valójában minden idők legnagyobb tolvaja."

"- Mit titkolsz előlünk, öregem? - kérdezte Arsène. - Szótlanul ülted végig a vacsorát, de úgy nézel ki, mint a macska, amelyik épp most falta be a kanárit."

"-Hmm... hosszú pályafutásom során, azt hiszem, bebizonyítottam, hogy Sherlock Holmes elméje számára nem létezik túlságosan bonyolult feladat. 

Arsène rám kacsintott, és odasúgta: 

- Amikor harmadik személyben kezd beszélni magáról, az azt jelenti, hogy közeledik az est fénypontja!"

"A sors nem létezik."

"...az élet ajándék, amelyet mindennap ki kell élvezni."

"- Remek, én leszek a család ügyvédje, így aztán ti ketten játszhatjátok el a...
Sherlock közömbösséget színlelet, de az orra hirtelen vörös színt öltött. 
- Testvérek - zárta le a kérdést Irene, úgyhogy Arsène nem sokáig örülhetett. 
- Hihető - jelentette ki Arsène, és Sherlock felé fordult. - Sherlock pont úgy fest, mint egy öreg, embergyűlölő agglegény, aki a húgával meg az unokahúgával él."

"- Igazad van. Én sokkal szebben öregszem."

"Hihetetlen volt, ahogy megváltozott a tartásuk, a kiejtésük, és teljesen más emberré váltak. Annyira egy hullámhosszon voltak, hogy egy pillanatra elfogott a féltékenység. Hiába szakadtak el egymástól hosszú évekre, ez a kapcsolat vibrált köztük, mint az áram, láthatatlanul, de roppant erővel."

"Tényleg ritkán fordult elő velem, hogy képes voltam ellenállni az édességnek. Még a legnehezebb pillanatokban sem tudott annyira összeszorulni a gyomrom, hogy ne férjen bele egy bonbon vagy egy vékony tortaszelet."

"- ...kikészít ez a várakozás - dünnyögtem a szalvétát gyűrögetve. 
- Minden nyomozás során vannak ilyen pillanatok - mondta Irene. 
- A krimikben bezzeg soha nem fordul elő - vitatkoztam.
- A könyvekben általában csak a legszórakoztatóbb részek szerepelnek, az írók elegánsan elsiklanak a várakozások, a késések, a holtidők fölött. 
- Jó lenne, ha az életben is megtehetnénk, hogy lapozunk egyet, és átugorjuk az unalmas részeket..."

"Anasztázia volt az utolsó Romanov."

"Pedig valahol komoly veszély rejlett. 
Arsène meglátott valamit vagy valakit. és megijedt tőle."

"A kis világ, amelyet Ászja elvesztése után nagy nehezen felépítettem magamnak, kezdett darabokra hullani."

"- A tolvajok közt nincs becsületszó!"

"- Jól megy nekem az emberölés, de elárulok egy titkot: ha nincs belőle semmi hasznom, könnyedén lemondok róla."

"- A kis törvénytelen Romanov-örökös! Hogy vagy, gyévuska? - sziszegte vérfagyasztó hangon."

"- Sherlock... neked mindig van egy pár bilincs a zsebedben? - kérdezte zavartan Arsène."

"Mi csak gyalogosok vagyunk az óriások játszmájában, és a sakktábla az egész világ."

"Biztonságérzetem úgy porladt szét, mint egy homokvár."

"- Kindzsal rónin volt, ahogy Japánban mondanák. Úr nélküli harcos. Zsoldoskatona."

"- Teljesen elgémberedtem! - kiáltott fel Arsène, és nagyot nyújtózkodott, majd pár nyakkörzést végzett, hogy megmozgassa a tagjait a hosszú autóvezetés után. 
- Mert öreg vagy, barátom, törődj bele! - tréfálkozott Sherlock, és sietve kikapkodta a bőröndöket a csomagtartóból, hogy bebizonyítsa, bezzeg őt a legkevésbé sem fárasztotta ki az utazás. De az ízületei elárulták, mert úgy recsegtek, mint a száraz fa. 
Irene-nal kitört belőlünk a kuncogás, mire Sherlock lesújt pillantást vetett ránk."

"- Igen, legalább egy ideig egymás közt lehettek, és mindenfélét csinálhattok, olyasmit... nem is tudom, olyasmit, amit a nők szeretnek - mondta Sherlock egy bizonytalan legyintéssel, Arsène pedig égnek emelete a tekintetét, és a fejét csóválta.
- Hát persze! Hölgyek vagyunk, és hölgyekhez illő dolgokat csinálunk - mondta pár órával ezután Irene, egy belvárosi vendéglátóhely asztalánál ülve. 
- Hogyne - bólogattam... - Finom és nőies dolgokat, ahogy az ilyen törékeny virágszálakhoz illik. 
Irene rám kacsintott, és csak annyit tett hozzá:
- Akkor jó étvágyat. 
Két hatalmas tényér volt előttünk, bőségesen megrakva frankfurti kolbásszal, csípős mustárral és finom savanyú káposztával. A söröző többi vendége csodálattal vegyes döbbenettel néztek ránk." 

"- Talpraesett fiúnak tűnik - ... - Még az is lehet, hogy képes lesz életben tartani Sherlock imádott méheit - feltételeztem. 
- Az ő érdekében nagyon remélem, mert különben saját magát is nehezen fogja életben tartani, amikor visszaérünk - tréfált Irene."

"- Ne izgulj, nem árulom el a titkod. Romanov vagy, ugye? 
Elállt a szavam. 
- Ugyanúgy nézel ki, mint Anasztázia..."

"- Nos, hölgyeim és uraim, ez az ember komplett őrült! - állapította meg Arsène.
- Egy őrült, akinek valami rettentően veszélyes dolog van a birtokában - tette hozzá Sherlock. meg kell szereznünk a képletet, mielőtt még odaadná egy másik futóbolondnak, aki meg akarja hódítani a világot!"

"- Akkor csak egy dolgot lehet tenni! - kiáltottam fel. - El kell lopni tőle!
- Ezt már szeretem! Hasonlítasz Arsène bácsikádra! - kacsintott rám Lupin."

"...ebben a pillanatban még valamit megértettem. Tévedtem, amikor olyan egyértelműen megkülönböztettem a rablókat és a pandúrokat. Vannak rablók, akik képesek harcolni az igazságért, és pandúrok, akiknek néha lopniuk kell, hogy megakadályozzanak valami még rosszabbat. Talán felnőttkorban sem ennyire nyilvánvalóak a határok, ha az ember nem felejti el a múltját és azt, hogy mi a fontos számára. Márpedig Sherlock, Arsène és Irene múltja az a trió volt, amely ötven éve alakult meg Saint-Malóban. Én pedig bíztam ebben a trióban, és tudtam, hogy együtt képesek leszünk megakadályozni azt, ami - ha Rehmer igazat mondott - elképzelhetetlen horderejű katasztrófának ígérkezik."

"...az álmok olyan üzenetek, amelyek a lelkünk legmélyéről jönnek."

"- És mit akart közölni velem a lelkem legmélye?
- Hogy képes vagy rá..."

"- Sherlock, Arsène meg én nagyon kalandos életet éltünk... Sherlock egyenesen irodalmi alakká vált, hála a barátjának, John Watsonnak! De öregkorunkra egy kicsit...
Irene az állát simogatva kereste a helyes kifejezést. 
- Megroppantunk - mondta végül."

"- Nézd meg Sherlockot, ő a legokosabb ember, akit ismerek, de az érzelmek terén kész katasztrófa! És Arsène... olyan meggondolatlan, fittyet hány a veszélyre, mintha már egyáltalán nem érdekelnék a következmények. Én meg... rossz döntéseket hoztam, sok olyan embertől szakadtam el, akik fontosak voltak nekem. Nem csak a gyerekkori barátaimtól."

"- Tudod, mi az a kincugi? - kérdezte aztán. Értetlenül bámultam rá. 
- nem. Valami japán dolog lehet, gondolom. 
Irene bólintott, majd elmagyarázta: 
- Azt jelenti, hogy "arannyal javítani", és az a lényege, hogy a törött kerámiaedények darabjait folyékony arannyá ragasztják össze. Te vagy a mi aranyunk, Mila."

"Nehezen tudtam képzeletben összeegyeztetni a kémek életét a szerelmi kapcsolat romantikájával."

"...azt mondtad, hogy nem is a szépségükért szereted a rózsákat, hanem azért, mert erősek és ellenállók, tüskéik vannak, és még a hó alatt is képesek virágozni."

"- Néha a tudósoknak is aludniuk kell, éjfélkor pedig üt a betörők órája!"

"Még ebben a feszült, vészterhes pillanatban is elöntött a büszkeség. A világhírű Sherlock Holmes megdicsért! Az ilyesmit nemigen felejti el az ember."

"A fehér futót leszedték a sakktábláról, de a játszma még csak most kezdődik!"

"Mosolyra késztetett ez a képtelen helyzet. Két ember, akiket ilyen rendkívüli szellemi képességekkel áldott meg a sors, és az ő korukban úgy pörölnek egymással, mint két gyerek!"

"Mit tudnak maguk erről? Maguknak az emberek csak dróton rángatott bábok a nemzetközi politika bábszínházában!"

"Sherlock a pandúrt játszotta, Arsène a rablót, Irene pedig egy bonyolult bújócskába kezdett."

"Túl veszélyes manapság, ha olyan valaki tartózkodik az ember hazájában, akinek az ereiben a Romanovok vére folyik." 

"- Annak, hogy a hazámban vagy, több előnye van, mint hátránya. Először is értelmet adhatsz a három magányos harcos életének, márpedig ez bizonyos fokig nekem is érdekemben áll..."

"- Ezekkel? Ezekkel semmilyen háborút nem lehet megnyerni. Ezek legfeljebb arra jók, hogy az az idióta Homo sapiens kipusztítsa magát!"

"Stefan Rehmer gonosz, ám zseniális elméje nem hozhat pusztulást az amúgy is sokat szenvedett Európára." 

"Ami Danzigban elkezdődött, az Darmstadtban véget ért."

Melinda Metz Cirmos-hadművelet c. kötete június utolsó napján gördült be a nyomdából. Noha távol állnak tőlem a modern történetek, a fülszöveg és a végtelenül aranyos borító felkeltette a figyelmem a történet iránt, s bár izgatottan és kíváncsian, ám egy picit félénken is kezdtem neki az olvasásnak... Most, a kötet utolsó mondata után azt kell mondjam, hogy őrülten hálás vagyok a belső megérzéseimnek, amik az esetek kilencvenkilenc százalékában nem vezetnek tévútra... Imádtam a könyvet! ❤ 

Be kell vallanom és önmagamban is mélyebben elfogadnom, hogy bizony megéri néha kilépnem a komfortzónámból, s bár kalandozásaimat igyekszem óvatosan megejteni, olykor-olykor nyitnom kell, hiszen eddig minden alkalommal rejtett gyöngyszemekre bukkantam... :3

Történetünk főszereplője Jamie Snyder, a harmincnégy éves történelemtanár, aki édesanyja elvesztése után úgy dönt, hogy Los Angeles-be költözik cicájával, MacGyverrel és egy teljes évig csak önmaga megismerésére koncentrál. Jamie belefáradt, hogy a középiskolai tananyag szerint haladjon, s bár imádja a történelmet, nem tud tovább a tanmenet által diktált, őrült tempóban tanítani... Édesanyja elegendő pénzt hagy rá, ezért Jamie maga mögött hagyja a pennsylvaniai Avella-t és Los Angeles egy "eldugott" lakóparkjába költözik, a Meseudvarba... Az Üvegcipő utca 185. szám alatt Jamie Hófehérke kunyhójának tökéletes mását kapja, és készen áll arra, hogy belevágjon "Az Én Évem" projektbe...

Jamie izgatott új élete és a jövője miatt. A lány pillanatok alatt összeismerkedik szomszédaival, a pletykás Marie-vel és annak barátnőjével, Helennel, valamint a sorsába már régen beletörődött Allal, Marie férjével. Noha szomszédai igencsak furcsák, rendkívül barátságosan fogadják, így Jamie hamar beilleszkedik új otthonába, ahol azonban furcsábbnál furcsább dolgok történnek vele... 

Jamie

MacGyver pillanatok alatt feltérképezi a Meseudvart és a történet legfontosabb narrátorává válik. Főszereplő cicánk, szíve legmélyéig szereti gazdáját, aki a magányosság és a szomorúság szagát árasztja, ezért MacGyver úgy dönt, megkeresi neki a tökéletes falkatársat...
Mivel a Meseudvar több lakója magányosságszagot áraszt, Mac úgy dönt, nem csupán Jamie életét tereli a helyes mederbe, de segít egymásra találni azoknak is, akik életüket szomorúságban töltik... 
Mac már az első estén kiszökik és afelé a ház felé veszi az irányt, ahonnan ugyanolyan hatalmas magányosságszag árad, mint amit Jamie-n is érez... Mac így jut el férfi főszereplőnk, David otthonába, aki évekkel ezelőtt vesztette el a feleségét és most kutyájával, Diogee-val él... 

MacGyver először egy törlőkendőt, majd egy alsónadrágot visz Jamie tornácára, ám a cica reményeivel ellentétben a lány nem érzi azokat a szagokat, melyeket Mac szerint éreznie kellene... Minő fejletlen szaglás... ^^
Jamie tornácán minden reggel újabb és újabb holmik jelennek meg, s ha mindez nem lenne elég, a Meseudvar több lakója is oda nem illő tárgyakra lel a saját tornácán... 

A Cirmos-hadművelet egy rendkívül szórakoztató, szívet melengető romantikus regény, melyben a szerelem cicatalpakon érkezik és mindent elsöpör... ❤

A kötet legszerethetőbb figurája és mondhatni első számú főszereplője maga MacGyver, ez a hatalmas szívvel megáldott, végtelenül aranyos cica, kinek legmélyebb és legőszintébb gondolataiba nyerhetünk bepillantást. Gondolatai, jelenetei, aranyos próbálkozásai tökéletes keretet adnak a történetnek. Szórakoztató és üdítő egy cica szemszögén át látni a cselekményt, és a Mac szemszögéből íródott jelenetek egy plusz varázst adnak az egyébiránt is érdekes és jól megírt történetnek. Mac teljesen máshogy tekint a világra, mint az emberek, és nem érti, miért kell annyira a szájukba rágni az egyébként oly nyilvánvalót... Nézetbeli különbségeiből számtalan humoros szituáció kerekedik, mely mosolyt csal az olvasó arcára és melegséget költöztet a szívébe. :3


Jamie egy szerethető, önmagát kereső főhősnő, aki elveszett az élet útvesztőjében... A regény elején a lány még nem is sejti, milyen jó döntést hozott, amikor a Meseudvarba költözött, ahol olyan emberekkel hozta össze a sors, akiktől rengeteget tanulhat. Jamie egyedül áll a világban, és személyisége eléggé kettős, hiszen bizonyos mértékig teljesen önálló és határozott, olykor-olykor azonban nem tud ellent mondani, sodródik az árral és félénkké válik... 

David

A könyvet köszönöm a General Press kiadónak! 

Értékelés: 5/5 cica

Idézetek

"MacGyver kinyitotta a szemét, és elégedetten dorombolni kezdett."

"Vajon hogy tudná rávenni Jamie-t, hogy felfedezze van itt valaki, aki remek falkatárs lehetne...?"

"A férfinak kell idősebbnek lennie egy kapcsolatban."

"- A barátod vagyok. Ismerlek még azelőttről, hogy kitört volna rajtad a pubertáskor, tehát legalább öt éve..."

"- Írjuk bele, hogy van egy kutyád. Ez megmutatja, hogy legalább képes vagy életben tartani egy másik lényt."

"Nem volt semmi baja a laptoppal, de ha listákat vagy terveket kellett írnia, még mindig előnyben részesítette a papírt és a tollat."

"Jamie-nek már-már az volt az érzése, hogy belepottyant egy nyúl üregébe, és Csodaországba került, mint Alice vagy egy tornádó kapta fel, mint Dorothyt. Minta egy másik világba csöppent volna."

"A képzeletem a legjobb barátom. Mindig megtalálom a módját, hogyan szórakoztassam el magamat. Sok képzeletbeli kalandom akad, és néhány valódi is." 

"Az, hogy nem akart tovább történelmet tanítani, még nem jelentette azt, hogy nem imádta a történelmet, és ez az új város szolgált jó néhány érdekes sztorival." 

"Amikor hazaért, Davidet a kutyája, Diogee az ajtóban fogadta. A szájában tartotta a pórázt, és úgy csóválta a farkát, hogy az egész hátsója beleremegett."

"Őszintén szólva a srác elég sok mindent nem szeretett. Úgy tűnt, kizárólag mogyoróvajon, rágcsálnivalókon és gumicukron él."

"Aranysárga szemével a kutyát bámulta, és olyan volt a pillantása, mint két gyűlölettel teli lézersugár."

"Egyszerűen csak több erőfeszítésre lesz szükség, hogy megértesse vele: a boldogsághoz az kell, hogy megtalálja a megfelelő falkatársat. De MacGyver készen állt a kihívásra. Bármit megtenne Jamie-ért!"

"Ő sem tökéletes, az igaz, de akkor is hozzá tartozik." 

"- Mert a rózsaszín ugyebár lányos, és a nők általában alárendelik magukat - jegyezte meg Jamie."

"Jamie vetett még egy pillantást a hátsójára - elég szemrevaló volt -, annak ellenére, hogy ez "Az Én Évem" és különben is, a férfiakat tárgyként kezelni ugyanolyan helytelen, mint a nőket."

"- Talán épp azért érzed ezt az intenzív fájdalmat, mert készen állsz a továbblépésre. És tudod, hogy ehhez el kell engedned Clarissát."

"Emlékeztetnie kellett magát, hogy Jamie csak ember, és nem lehet tőle elvárni, hogy mindent megértsen." 

"Jamie nagyot pislogott rá. Olvasta valahol, hogy a macskáknak ez olyan, mint egy puszi, a szeret jele, és ezzel kimutathatja, hogy nem az ellenfele vagy a riválisa."

"- Azt hiszem, sétálok egyet, hogy kicsit jobban megismerjem a környéket. Van valami javaslatuk, merre induljak? 

- A Hírességek sétánya innen pár saroknyira kezdődik. Hollywood nem a legbiztonságosabb ezen a fertályon, de napközben nem lesz baj. Jó séta lenne."

"Azért vannak a hirtelen rátörő gyászrohamok, mert bűntudata van?"

"- Számítok rá, hogy az anyja bármelyik nap megkérhet, hogy tartsak vele egy nagy beszélgetést a férfidolgokról -...

Ruby elnevette magát. 

- Mondd neki, hogy csinálja azt, amit az én szüleim, és tegye ki a könyvespolcra a Minden, amit tudni akartál a szexről egy példányát. 

- Ennyivel elintéztétek? - kérdezte David. 

- Az is bőven elég volt. Benne volt minden, amit tudni akartam, plusz egy-két dolog, amit nem..."

"- ...Ez a póni Miss Riley Brewer tulajdona, aki a Sohaország utcában lakik."

"Lehet, hogy Rubynak igaza van. Talán saját magát szorítja korlátok közé azzal, hogy csak olyasmire koncentrál, amiről már tudja, hogy szereti csinálni. Talán van valami olyan tevékenység, amit egyenesen imádna, de még soha eszébe sem jutott kipróbálni.

Azt gyanította, a szörfözés nem tartozik ebbe a kategóriába. De a fenébe, miért is ne próbálná ki? "Az Én Évem" önmaga felfedezéséről szól."

"Úgy tűnt, még álmában is elszántan tartotta magát ahhoz, hogy nem hajlandó megérteni a cicája sugallta üzenetet."

"Mac emlékeztette magát, hogy bizonyos értelemben Jamie-ről úgy kell gondoskodni, mint egy kiscicáról."

"Nem is kellett megízlelnie a levegőben lengedező szagokat, anélkül is tudta, hová kell mennie. Volt egy szag, ami elnyomott minden mást. Szinte sütött belőle a magányosság, és még valami erősebb érzés, valami fájdalom, aminek a vibrálását Mac még a csontjaiban is érezte."

"Mac kötelességének érezte, hogy segítsen annak az embernek, akiből ez a szag árad, és aki ilyen fájdalmat sugároz." 

"Azonnal kiszúrta a szag forrását: egy átizzadt póló. Az emberek meg az állandó izzadás... Ha neki nagyon melege volt, egészen kicsikét izzadt a lábujjai között, ami frissítő érzés volt. De az emberek nevetséges mennyiséget képesek kiizzadni. A póló úgy festett, mintha az eső áztatta volna el. Mac undorral megborzongott."

"Az izzadságtól olyan átható lett az az emberi magányosságszag, hogy ezt már Jamie-nek is fel kell ismernie."

"Ha Jamie megérzi a szagot - úgy is menni fog, ha a kezébe sem veszi -, akkor rá fog jönni, hogy annak, aki ezt viselte, ugyanannyira szüksége van valakire, mint neki." 

"- És már nincs ingyen pattogatott kukorica. Régebben azon éltem. Megmentette a májamat, mert felszívta a sok piát."

"- ...a leghalványabb elvárást is feladtam, hogy tökéletesen csináljak bármit is..."

"...Jamie-nek továbbra is szüksége lett volna egy falkatársra. A kutyák és az emberek már csak ilyenek. Nem tehetnek róla."

"- A bűnözőelme elbűvölő - jegyezte meg Hud."

"Nagyon hosszú ideje nem randizott már, de arra nem számított, hogy még az ujjai között is izzadni fog."

"Mi lenne a címe a rólad készült filmnek?"

"Jó humorérzéke volt, habár nem értett meg egy utalást, amit David a Ponyvaregényre tett, és ő mindig egy kicsit óvatos volt azokkal, akik nem szeretik a kedvenc filmjét."

"David felvette a telefont. Az üdvözléssel nem is fáradt. 

- A nő terhes. És barátja van - közölte. 

- Ne hagyd, hogy ez elvegye a kedvedet - mondta Adam, miután abbahagyta a nevetést."

"Jamie megértette, hogy vannak dolgok, amikről jobb nem beszélni."

"- Sidecar koktél volt. Én nem ismertem. Most már tudom, hogy szánalmasan műveletlen vagyok a koktélok terén."

"- Néha úgy érzem magam, mintha a harmadik gyereketek lennék - jegyezte meg David.
- A mi nagyra nőtt, kissé tökkelütött gyerekünk - mondta Adam. - Igen, pontosan így érzünk veled kapcsolatban."

"...szinte biztos volt benne, hogy ez a kurzus nem neki való. Ő szerette elfojtani az érzéseit, míg a megfelelő helyen nem engedhetett nekik szabad folyást..."

"- Te vagy az egyetlen férfi, akire szükségem van MacGyver!"

"Vannak napok, amikor én is csak Calvin és Hobbes kalandjaira vágyom."

"- Hm... Olyan íze van, mint a vodkába áztatott gumimacinak, amit egyetemista koromban eszegettem.
- Úgy látom, jó élmény volt magának az egyetem - jegyezte meg David.
Jamie elnevette magát.
- Igen. És meglepő módon tanultam is ezt-azt..."

"Elszántabban neki kell látnia a küldetésének, hogy falkatársat találjon neki. Az emberek roppant furcsák... Néha csak a magukfajta érti meg őket teljesen."

"Ahol a tökfej kutya lakott meg a magányos férfi. Talán ez a hívás, ami árad belőle, azt jelenti, hogy neki is emberi falkatársra van szüksége. Mivel Jamie-nek is ugyanez a szaga volt, talán végre megérti, hogy Mac megtalálta neki azt az embert, aki a megfelelő társ lenne. Azért visz neki még holmikat néhány más potenciális falkatárstól is, hátha nem tetszik neki a választása. Időként előfordult, hogy nem értettek egyet. Mac például soha nem tudta meggyőzni, hogy ahányszor enni kér, mindig adjon neki."

"Emberek... annyian vannak, akik a segítségére szorulnak!"

"- Ha elloptam volna, gondolja, hogy a tornácomon tárolom? Nem kell ördögi zseninek lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy a lopott szajrét el kell dugni."

"A macskám egy erőszakos kis dög..."


"- Jaj, ne! - suttogta Jamie. - Jaj, ne! Mac a tolvaj! Egy besurranó macska!"

"- Ezt nem visszük haza! - közölte szigorúan Mackel. - Rossz cica vagy. Nagyon rossz! - Mac erre hangos dorombolásba kezdett. Soha nem zavarta, ha leszidta. Néha, mint most is, szinte úgy tűnt, mintha egyenesen élvezné."

"- Diogee? Ez meg miféle név?
- A D.O.G. szó, betűzve - magyarázta David."

" ...Jöjjön át bármikor, ha meg akarja nézni a macskám által begyűjtött szajrét. Abban a házban lakom, ami úgy néz ki, mint Hófehérke kunyhója, Defranciscóék szomszédságában.
- Oké, átmegyek. - David kikísérte a vendéget az ajtóig. - Szeretnék találkozni azzal a kis besurranóval."

"Mac félig kinyitotta a száját, és nagyot szippantott a levegőből. Élvezte, hogy mennyire megváltozott Jamie illata, amikor ezzel a férfival beszélgetett. A férfié is megváltozott. A magányosság szaga enyhült, és hívogató melegség váltotta fel."

" ...Például meg van győződve róla, hogy azért hagytam ott a dolgokat mások lábtörlőjén, hogy eltereljem magamról a gyanút. Amire igazán fájt a fogam, azt a saját ajtóm elé tettem, a többi csak elterelés. Ugye sejted, mennyire vágyom egy neon-narancssárga fecskenadrágra?"

"- Senkinek nem kéne olyannal együtt maradni, aki rosszul bánik vele..."

"Az emberek hibája minden... Rémes, hogy milyen ostobák! Eleinte az orrukat okolta azért, ami olyan hasznavehetetlen, hogy nem is lenne szabad orrnak nevezni. Inkább csak egy arcdudor."

"...És azt is érezte, hogy boldogabbá teszik egymást. De ettől még akartak több időt együtt tölteni? Nem. Mert csak emberek, és azt is alig tudják, hogyan kell segítség nélkül életben maradni."

"...És Jamie is hálás lehetne, hogy ő Mac gazdija. Ha az élete végéig minden este ki kell szöknie, akkor is meg fogja értetni vele, hogy mi az, ami boldoggá tenné."

"- Most megvagy! Lebuktál, MacGyver!"

"- A hálószobámban volt.
- Ó, te jó ég! Nem tudom, mi üthetett belé. A végén még kipenderítenek miatta a Meseudvarból."

"- Szörnyű, hogy mennyi baj van veled! De azért én szeretlek. - Odadörgölte az arcát a macska fejéhez, Mac pedig hangosan dorombolni kezdett."

"- ...Mostanában tényleg gyomorszájon vágott az a gondolat, hogy esetleg életem végéig egyedül maradok..."

"- Megírom neki, hogy járni kezdtem egy szomszédommal, és megvárnám, ez hogy alakul... - David rámosolygott. - Maga nagyon jól jön nekem."

"Ha Diogee, Jamie és David együtt akarnak lenni Mac felségterületén, akkor a kutyának tisztában kell lennie azzal, hogy hol a helye a falkában - legalul."

"- Nem gondolod, hogy Davidnek furcsa lesz, hogy miért csíptem így ki magam? - aggodalmaskodott Jamie.
- Elfelejted, hogy a pasik nem elemezgetnek ilyen dolgokat. Az biztos, hogy nem keresik egy rúzsárnyalat titkos jelentését."

"- David küldött egy üzenetet. Tudni szeretné, vannak-e tetoválásaim, mert nem hajlandó időt tölteni egy olyan nővel, aki nem szereti annyira a testét, hogy kellőképpen feldíszítse..."

"Jamie macskája mag az ördög, gondolta David."

"De amikor Jamie este ajtót nyitott, már nem volt kedve nevetni. Erre nem számított..."

"- Nincs semmi baj azzal, ha azt csinálod, amit szeretsz..."

"Ez már nem olyan volt, mint egy álrandi. Nagyon is valósnak tűnt. És pokolian szexinek."

"- Szóval beveted a nagyágyút, igaz? Egyetlen nő sem tud ellenállni a minitortáidnak. - Lucy elvett egyet a tálcáról. - Ez majdhogynem tisztességtelen módszer. Mintha szerelmi bájitalt használnál."

"Dzsem az én Jamemnek."

"- Lucy már nagyon szeretne találkozni veled. Meg akar győződni róla, hogy elég jó vagy-e nekem - magyarázta David. Ahogy leült, Mac azonnal az ölébe ugrott.
- Nem hinném, hogy elég jó vagyok - mondta Jamie. - Az biztos, hogy nem tudok versenyezni egy ilyen ajándékkal, mint a macskanyommintás, dzsemmel töltött süti. Még cuki becenevet se találtak ki neked.
- Hál Istennek! - jegyezte meg David..."

"- Felismerte a melltartóját?
- Azt mondta, hogy szerinte az övé. Talán egyszer kivillant a ruhája alól a melltartó pántja, és meglátta. Egy tizennégy éves fiúnak eléggé beindíthatja a fantáziáját egy lány melltartópántja, akibe bele van zúgva, főleg, ha párducmintás, mint ez."

"- Látod? A férfiakra inkább ez jellemző. Ők nem őrjítik meg saját magukat azzal, hogy folyton elemezgetik, amit mondanak."

"- ...Szered a pizza szélét?
- Szerintem a széle a második legjobb dolog benne, a sajt után.
- Nagyszerű. Az enyémet is megeheted, nekem az túl száraz, de nem szeretem kidobni.
- Tökéletes álpárt alkotunk - jelentette ki David..."

"Ennek ellenére valami nem hagyta nyugodni. Van még más küldetése is... Nem nyugszik, amíg nem segít minden rászorulónak!"

"David rendes fickó."

"- Játszunk megint rodeósat?
- Hát persze - felelte Ruby, mire a kislány szeme felcsillant. Az is egyértelmű volt, hogy az asszony jelenléte boldoggá teszi - gondolta Jamie. És az ő bolond besurranó macskája hozta össze őket."

"- Ez az enyém?...
- El a kezekkel! Ezt a tolvaj macskádnak hoztam...
- Csak kétszer szaglászta meg, mielőtt bekapta, ez olyan, mintha ötcsillagos értékelést adott volna rá..."

"- Csak azt kezdtem mondani, hogy ha igazán meggyőző akarnék lenni, akkor ki sem engednélek a hálószobából legalább az első pár hónapban - vallotta be David."

"- ...Készíthetnél egy fotósorozatot  kis sztorikkal azokról az emberekről, akik ezt csinálják, amit szeretnek..."

"- Ha most látnád magad, akkor saját magadat is le akarnád fotózni..."

"- ...Itt volt az orrom előtt, de lehet, hogy nélküled nem vettem volna észre."

"Miközben Jamie megfújta a gyümölcsöt, David a száját figyelte, és megint csak a szexre tudott gondolni. Úgy érezte magát, mint egy kamasz fiú. Mindenről, amit Jamie csinált, a szex jutott eszébe. Habár, ahogy a nő óvatosan belenyalt a keverékbe, hogy nem túl forró-e, attól egy nyolcvanéves is beindult volna."

"- ...Annak ellenére, hogy nem vagy hajlandó lefeküdni velem, amíg meg nem hívlak egy jó vacsorára, gondolom, egy kis nyálcsere belefér - ugratta Jamie."

"- Kampai! - koccintotta oda a poharát.
- Kampai! - ismételte meg Jamie, és felült az egyik asztal szélére. - Nem baj, ha ideülök?
- Nem, dehogy. - David is mellé telepedett. - Tudtad, hogy van egy hagyományos japán pohárköszöntő, aminek az a jelentése, hogy "Fáradt vagy", Ez egy nagy bóknak számít, mert ők nagyra tartják, ha valaki keményen dolgozik."

"David is leugrott az asztal széléről, és kivette Jamie kezéből a mérőpoharat. Magához húzta, és megcsókolta úgy, ahogy egész nap vágyott rá, a kezét lassan végigsimítva a hátán..."

 "Mac tudta, hogy annak a tökfej kutyának a gazdájával volt, Daviddel. Megérezte rajta a szagát. Jól választott. Jamie-nek hagynia kéne, hogy ő hozza meg a döntéseket az életében." 

"Eltekintve a csókoktól. Jamie érezte, hogy forróság önti el az arcát és az egész testét, csak ha eszébe jut. 
Ruby vádlón rábökött a mutatóujjával. 
- Te lefeküdtél vele. 
- Dehogy! - kiáltott fel a lány."

"David igyekezett kitalálni, hogy lehetne tapintatosan közölni, amit mondani akart. - Lehet, hogy egy kicsit le kéne mosnod a kölniből. - Ennél jobb ötlete nem volt. 
Zachary elvörösödött. 
- Ennyire büdös? - kérdezte rémülten. 
- Nem, de hogy, csak ebből egy egészen kicsi is elég..."

"Úgy döntött, átmegy Jamie-hez, és elmeséli neki, mik a legújabb fejlemények a Meseudvar tinirománcában."

"- Hogy vagytok, ti nagy idióták?" - üdvözölte őket, és lehajolt, hogy megölelgesse a kutyát, mielőtt a vállára ágaskodna. 
- Hé, egyikünk sem egy észkombájn, de az "idióták" kicsit durva - tiltakozott David."

"Másnap reggel Mac az ablakpárkányon üldögélve bámult kifelé, és várta a megfelelő pillanatot. Jobban szerette éjszaka végrehajtani a küldetéseit, a sötétség jótékony leple alatt, de ezt olyan feladat volt, amit csak nappal lehet elvégezni. Szemernyi kétsége sem volt, hogy sikerülni fog. Végül is ő MacGyver!"

"Mac nem igazán értette, hogy a nő miért reagál így arra a férfira. Az egész teste megfeszült és kővé dermedt, ahogy egyes macskák akkor szoktak, ha egy nagy kutyával találják szemben magukat. Persze Mac nem. Ha ő meglátott egy nagy kutyát, hát az megkapta a magáét. Rögtön eljárt a mancsa."

"- Álljon csak meg egy percre, cukipofa!"

"- Már annyira meguntuk a megjátszott szexuális életünket, hogy pornót kölcsönzünk?"

"- Isten hozott a titkos Los Angeles-i klubok világában!"

"- Ez jó lett - mondta kissé kifulladva. Valószínűleg David hangja is ilyen lett volna, ha megpróbál megszólalni. Egyetlen csók is elég volt, hogy elnémuljon." 

"Annyira jól érezte magát, hogy úgy döntött, tesz egy szívességet a kutyának. Felugrott a kapu tetejére, egy szakavatott mozdulattal kipiszkálta a reteszt, aztán félig rádőlt a kapura, hogy kinyíljon. 
Annak ellenére, hogy szabad lett, a kutya csak ült egy helyben. Tényleg egy tökfej!
Nyilván kell neki egy kis segítség. Nem probléma. Mac a kapuról ráugrott a kutya hátára. Diogee abbahagyta a nyüszítést, és vonításban tört ki. Aztán fejvesztve kirohant a kapun, miközben Mac a hátán lovagolt. Juhééé!"

"Ki kell szabadulnia innen..."

"- ...Akkor halljuk a jó dolgokat. Milyen volt? - vonta fel kérdőn a szemöldökét Ruby. 
- Olyan jó, mint ahogy elképzeltem - felelte Jamie. - Illetve százszor jobb."

"Mintha valaha is el tudná felejteni a tegnapi éjszakát..."

"A csönd az csönd."

"- Ne tegyél úgy, mintha nem értenéd! Ne tegyél úgy, mintha őrült lennék! Tegnap éjjel szexeltünk, ma meg úgy viselkedsz, mintha fertőző lennék, és annyit vetsz oda, hogy "majd kereslek". 

"Mac figyelte Jamie-t, aki az ágyon feküdt. Sírt, és Mac nem tudta, hogyan segíthetne rajta. Végül odament, mellé feküdt, és amilyen szorosan tudott, odasimult hozzá. Jamie tovább zokogott.
A belőle áradó szag rosszabb volt, mint a magányosságé, ami miatt elhatározta, hogy falkatársat talál neki. Valami félresiklott. Érezte, amikor korábban David bejött a házba. Jamie illata azóta sokkal rosszabb lett. A szomorúság nyomasztóan ránehezedett Macre, szinte fojtogatta.
Davidet választotta ki neki, és most az lett a vége, hogy Jamie itt zokog. Kudarcot vallott a küldetésével, cserben hagyta. 
Mac felállt, leugrott az ágyról, aztán bebújt alá, és összegömbölyödött. Jobb lesz, ha távol marad Jamie-től. Meg mindenki mástól."

"- Ez gyáva lépés lenne, és te nem vagy az - jelentette ki Lucy. - Felnőtt férfi vagy, viselkedj is úgy!
- Amíg nem teszed meg, úgysem fogod jobban érezni magad - fűzte hozzá Adam."

"- MacGyver, ha azért vagy szomorú, mert azt hiszed, én az vagyok, hát ne legyél! Semmi bajom. - Ez persze hazugság volt. A legszívesebben ő is begömbölyödött volna az ágy alá Mac mellé, és soha többé ki se jönne onnan."

"Rubynak igaza volt. Hiányzott neki David. Nem, a "hiányzott" túl enyhe kifejezés. Vágyott utána, valósággal fájdalmat okozott, hogy nem lehet vele."

"- Jó cica vagy! Csak annyi kell, hogy én jól legyek, akkor te is jobban leszel."

"Mac elszántan kinyitotta a szemét. Végre felismerte, mi az igazság. Nem ő tévedett Daviddel kapcsolatban. Igenis ő volt a megfelelő falkatárs Jamie számára. Tudta, hogy a gazdája mikor boldog, és vele boldog volt. David is boldog volt vele. Mac orra soha nem tévedett. Ők ketten kavarták össze a dolgokat. Vagy talán annak a tökfej kutyának a hibája. De Mac majd renbe hozza! Nem maradhat örökké az ágy alatt. Nem hagyhatja cserben Jamie-t. Szüksége van rá, ő pedig szereti."

"Mac olyan dorombolásba kezdett, hogy a bundája is belerezgett. Ha tele lesz a hasa szardíniával, bármire képes!"

"Amióta előbújt az ágy alól, olyan pajkos volt, mint egy kiscica, és tovább játszotta a besurranó tolvajt."

"Amíg Mac beteg volt, nem történtek újabb lopások, de amint jobban lett, megint elkezdődtek." 

"Mac meg tudta állapítani Jamie légzéséből, hogy csak úgy teszi, mintha aludna. És azt is tudta, mikor aludt el tényleg. Akkor a kéményhez sietett, és felmászott benne. Leült a tetőre. Nem volt biztos benne, most mi is legyen a következő lépés. Amit eddig csinált, nem vált be. 
Jamie és David ott hagyták az ajándékait a szökőkútnál. Már kezdte azt gondolni, hogy tényleg olyan tökfejek, mint a kutya. Ő tökéletesen tisztában van vele, hogy arra vannak teremtve, hogy falkatársak legyenek, akkor ők miért nem tudják?!"

"Várjunk csak, a kutya! David imádta azt a kutyát. Mac el sem tudta képzelni, miért. Nem csinált mást, csak nyáladzott és mindent levizelt. De David szerette, ahogy Jamie szerette Macet."

"A mellkasa egyre jobban szorított, ahogy közeledett Jamie házához. Csak egy percre kell találkoznia vele, ettől még nem kell félni. De mire bekopogott az ajtaján, már küzdenie kellett minden lélegzetvételért. A bordái satuként szorították össze a tüdejét."

"...a lelke mélyén meg volt győződve róla, hogy neki soha nem lesz szüksége terápiára, és elég okos ahhoz, hogy megoldja a saját problémáit. De nyilván nem így van."

"- Képzeld, Hud kénytelen lesz beletörődni, hogy Mac áll a betörések mögött. Épp a szemtanúja volt, ahogy ellop valamit. És én nem voltam ott, hogy jeleket adjak neki, vagy szardíniával próbáljam megvesztegetni. Meg arra is rájöttem, hol szökik ki - mutatott a kandalló felé. 
David MacGyverre pillantott. 
- Figyelemre méltó teljesítmény - jegyezte meg."

"Nem a férfiak állnak az álmai útjába úgy általában, csak azok a fajta férfiak, akikkel régebben kapcsolata volt. És az, hogy saját magával nem törődve mindenben csak az ő kedvüket kereste."

"- Oké, akkor most kinyitom az ajtót. Készüljetek fel Diogee üdvözlésére! - figyelmeztetett mindenkit Jamie, aztán beengedte a vendégeket a házba, ahol a kutya mindenkit lelkesen képen nyalt. 
- Jobban csókol, mint te, Zachary - jegyezte meg Addison szeretetteljesen. 
- Szóval több nyelv, értem - mondta Zachary. 
- Ezt nem is hallottam - szólt közbe Addison anyukája."

"- Teljes mértékben Macet illeti a dicséret."

"- Nem gondoltam volna, hogy sikerül kiadnod egy könyvet egy ilyen tapadós, követelőző, kontrollmániás pasi mellett, mint David.
- Nagyon vicces - felelte Jamie. - Na gyere, menjünk ki! - Hátranézett a válla fölött. - Te maradsz, Mac! - figyelmeztette a macskáját. - Szobacica vagy. A kémény le van zárva!"

"Kinek kell a kémény? Van sok más módja is annak, hogyan lehet kijutni egy házból, már ha valaki olyan leleményes, mint MacGyver."

"A grillsütő felé ballagott, élvezte a sülő hús illatát és a boldog emberek szagát, főleg azt, ami Jamie-ből és Davidből áradt. A farka vége megremegett. Jó munkát végzett. Még egy nagyot szippantott, a nyelvét is használva, hogy jobban érezze a levegőben terjengő szagokat. Vannak még a környéken emberek, akiknek szükségük van a segítségére. Ma este kiválaszt egy újabb szagnyomot." 

"Ki tudja, egyik-másik küldetésen szüksége lehet majd egy izomagy segítségére is. Ez a tökfej jó lesz erre a célra. Macnek pedig van elég esze kettőjük helyett is!"