Sziasztok!

Beszélgessünk ma egy kicsit az alvásról... ;) 

Aludni minden ember szeret, kivéve a gyerekek, akik nem is tudják, mit meg nem adnának a szüleik és a felnőttek egy kis délutáni pihenésért! Valljuk be, gyermekkorunkban mi sem szerettünk aludni, helyette annál inkább szerettünk viháncolni, aktívak voltunk és éberek, és "nem ismertük" a fáradtság fogalmát - de legalábbis fittyet hánytunk rá! 

Én magam is ilyen voltam... Az óvodában gyűlöltem a déli alvást, és felhőtlenül boldog voltam, amikor pénteken nem kellett ott aludnom, mert anyukám hamar jött értem. Hétvégenként édesapám volt az, aki megpróbált ebéd után szunyókálásra bírni. Mesélt, csitított, majd, mikor nagy nehezen "elnyomott az álom" és megnyugodtam, ő maga is elszenderedett. Igen ám, csakhogy én huncut voltam, és apukám beájulását követően öt perccel már anyukámat boldogítottam, ugyanis kiosontam a besötítétett szobából... ^^ XD Ismerős a helyzet? 

Katie Daynes könyve az alvásról és az álmokról szól - gyermekeknek. Beszél az alvás fontosságáról, bemutatja annak különböző fázisait, az élőlények pihenési szokásait, teszi mindezt sok-sok érdekes és hasznos  információval és gyönyörű illusztrációval körülölelve. *-*

A Nézd meg! sorozat az egyik leggyönyörűbb és leghasznosabb kötetek gyűjteménye a hazai piacon, ami fontos és érdekes témákat ölel fel, egyszerűen bemutatva egy-egy adott témát a gyermekek számára. 

Jelen kötet a gyönyörű illusztrációival hívhatja fel magára a gyermeki figyelmet, és részletgazdagságával ámulatba ejti az olvasót. Ugyan a szöveg nyúlfarknyi és a könyvecske nagyon rövid, mégis tartalmaz minden olyan alap információt az alvás témaköréről, amire egy kisgyermeknek első körben szüksége lehet, kielégítheti kíváncsiságát, valamint további kérdéseket vethet fel. 

Magát a kötetet, és a sorozat többi tagját is bátran ajánlom a szülők és gyermekek számára, garantáltan nem fog csalódást okozni! :)

Kötet: 5/5*

Illusztrációk: 5/5*

Sziasztok!

Mára egy igazi csemegével készültem, mégpedig Olivier Cohen francia író érdekes és szórakoztató vámpír "kisregényével"... :)

Cohen főszereplője maga Dracula gróf, aki felháborodottan veszi tudomásul, hogy egy magát Bram Stocker-nek nevező férfi besározta a nevét, és rossz hírét kelti szerte Angliában. 

Izgalmas, nemde? :) Vágjunk is bele... ;)

"Ha ma tollat ragadtam, azért történt, mert tartozom az igazságnak azzal, hogy megcáfoljam egy magát Bram Stockernak nevező egyén nemtelen rágalmait – legyen átkozott az idők végezetéig!"

Történetünk kezdetén már mindazon borzalom megtörtént London városában, ami felöleli Stocker Drakulájának cselekményét. Mindazonáltal maga a lidérces teremtmény, Dracula gróf aljas rágalomnak nevezi a firkász könyvét, és feldúltan ragad tollat, hogy néhány oldalon keresztül megismertesse az olvasót az "igazsággal"... 

Cohen "nemes" grófja mindössze a körülmények szerencsétlen áldozata, egy - ősének, Vlad Tepes gonosz hírnevének árnyékában élő - hétköznapi férfi, aki beleszeret Lucyba, ám a lány családja, kérői és maga Van Helsing professzor is őt teszi felelőssé a lány haláláért... 

A történet egészen nyúlfarknyi, Harker alig, míg Mina csupán megemlítés szintjén jelenik meg a kötetben, és a cselekmény nagy részét felöleli Dracula és Lucy megismerkedésének és rövid, baljós szerelmének, majd a gróf üldöztetésének és bújkálásának története. 

A regény olvasása közben az olvasónak olyan érzése támad, mintha bizony itt valami sántítana, és csak a "gonosz lény" saját védőbeszédének sorait olvasná, mindazonáltal rendkívül olvasmányos, szórakoztató és magával ragadó kötetről beszélünk, ahol Dracula egészen emberi formában jelenik meg, és válik "szimpatikussá" a számunkra...  

"Egyszer délután, a Picadilly táján bolyongtam. Hirtelen magára vonta figyelmemet egy könyvkereskedés. Közelebb léptem a kirakathoz, és földbe gyökerezett a lábam. Az üveg mögül saját arcképem – jobban mondva egy gyűlöletes karikatúra – vigyorgott rám. Az én arcom volt a könyv címlapján ez a kegyetlen arc, a mélyen ülő, gonosz szemekkel, a kiálló, ragadozófogakkal. Címe a nevem volt, alatta gót betűkkel a szerző neve: Bram Stocker."

Cohen kötetét Philippe Berthet gyönyörű, részletgazdag és a mindvégig meglapuló veszélyt sugalló illusztrációi teszik teljessé, amik még teljesebbé teszik az olvasás élményét. 

Dracula-fanoknak mindenképpen ajánlom e régi kötetecske beszerzését! ;) 

Történet: 5/5 fokhagyma 

Illusztrációk: 5/5 fokhagyma 

Sziasztok!

Ismét eltelt egy hét, ismét itt a péntek, és egy újabb dolgos hetet tudhatunk magunk mögött. :)

Felfrissülés gyanánt ma két rendkívül bájos történetet hoztam nektek, ami garantáltan megmelengeti a morcosabb lelkületű emberek szívét is. ;)

Katja Reider két lapozója, a Szeretlek kisegérkém, valamint a Megvigasztallak, kismedvém, a Scolar kiadó gondozásában jelent meg, kb. három héttel ezelőtt. 

A legkisebbek kedvenc meséi sorozatcímet viselő két kötet kimagasló minőséget képvisel a hazai piacon. A kötetek illusztrátora, Sebastien Braun csodálatos képi világot alkotott, melyek tökéletesen kiegészítik Katja Reider mesevilágát. Elég, ha ezekre a beszédes képekre ránézünk, amik azonnal megmelengetik az ember szívét, s ha ehhez hozzáadjuk a szülői szeretetről, valamint a szülő-gyermek kapcsolatról szóló rövid történeteket, 100%-os pozitív végeredményt kapunk. 

A kötetek nagy részét az illusztráció öleli fel, míg maguk a történetek nyúlfarknyiak, ám annál több szeretettel átitatottak. Hiszen gondoljunk csak bele, nem kellenek ide 10-20-50 oldalas mesék, nyúlfarknyi szöveggel is átütő sikert érhetünk el. Mindkét esetben kapunk egy rövid, ütős és szívhez szóló történetet, amiket gyönyörű illusztrációk ölelnek körbe, ezzel is emelve a katarzis érzését. 

A Szeretlek, kisegérkém az anyuka kapcsolatát mutatja be piciny porontyával, míg a Megvigasztallak, kismedvém c. kötetben az apai szeretet és a bátorság kerül kibontásra. Mindkét szülő szeretete rendkívül fontos, és meghatározó egy gyermek életében, hiszen más-más értékeket kapunk édesanyánktól és édesapánktól. 

Jómagam szívből ajánlom mindkét kötetet a kisgyermekes szülőknek, és a meserajongóknak egyaránt, hiszen bár felnőtt fejjel 1-2 rövid perc alatt kiolvasható, mégis megmelengeti az ember szívét, és sokáig benne is marad, míg gyermekkel együtt olvasva összebújhatunk a picinyünkkel, együtt nézegethetjük a csodás képeket, és a gyermek elemezheti a hallottakat, ez által megtanulván, hogy az édesanyjára és az édesapjára minden esetben számíthat!

Történetek: 5/5*

Illusztrációk: 5/5*

Sziasztok!

Londoni utam összefoglalójával picit megkéstem ugyan, de azt hiszem, bőven hagytam olvasnivalót az utóbbi napokban a blogon. :)

Mivel az utazás mind a hat napjáról részletesen beszámoltam, külön kiemelve a számomra meghatározó élményeket (Globe, Waterstone és Foyles), valamint Sunny Londonját is igyekeztem bemutatni, nincs más hátra, minthogy leírjam átfogó véleményemet Londonról, és megmutassam, milyen csodálatos dolgokkal tértem haza. ;)

Összegzés:

London egy hatalmas nagyváros, aminek a feltérképezéséhez édes kevés volt az a hat nap... Előzetes terveink szerint több helyre is szerettünk volna elmenni (mint pl. Az Uborka, Hyde Park - Pán Péter szobor, Cartoon Museum, Charles Dickens múzeum), ez azonban - idő hiányában - lehetetlen volt. :( Ennek ellenére nem vagyok szomorú, hiszen rengeteg szép helyen jártunk, és reménykedem még abban, hogy újra eljutok a városba, és felfedezhetem a többi részét is. Ehhez persze egy jóvalta hosszabb kiruccanást kell terveznünk...

London nevezetességei gyönyörűek, és egészen jól megközelíthetőek. A buszközlekedést kiemelkedően jónak találtam, ellenben a metrót nem ajánlom senkinek, hovatovább, csúcsidőben fokozottan elkerülendő! 

A buszok külön sávban közlekednek, és mindegyik pár perces gyakorisággal jár (egyetlen negatívum, hogy a legforróbb napon valami oknál fogva a 15-ös busz nem közlekedett, minek következtében bajos volt megközelíteni a Towert ^^, de megoldottuk). Londonban emeletes buszok járnak, és én gyermeki izgatottsággal szálltam fel rájuk szinte minden alkalommal. :D A felső szintről pedig pazar kilátás tárul a szemünk elé.  

Ezzel ellentétben a metróban fülledt meleg van, tömeg, és a szerteágazó metróhálózat kész labirintus. Ugyan egyszer sem tévedtünk el, hiszen a kiírások rendkívül egyértelműek (már annak, aki tud térképről olvasni...), néhány vonalnál hosszasan "bolyongtunk" a föld alatt, mire a megfelelő peronra értünk. 

Sajnos a mai napig nem tudok rendre térni afelett, hogy London utcáin hömpölyög a szemét. :( Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy turistaközpont, egy európai nagyváros ilyen mocskos lehet! o.O :( Némelyik utcakép igazán elkeserítő látványt nyújtott. 

Sajnos a kosz és mocsok a rengeteg nemzetiség egymás mellett élésének is köszönhető, ami hatalmas embertömeget jelent a városban, valamint a rengeteg terrortámadás miatt alig találni kukát az utakon = a hatóság igyekezvén ezzel is megszűrni a robbantásokat... Ezt a lépést teljes mértékben meg tudom érteni, azonban ezek miatt a terroristák miatt az emberek, jobb hely nem révén sajnos az utcára kényszerülnek kitenni az összecsomózott kukazsákokat, amiktől sok esetben el sem lehet férni a járdán. :S Borzasztó, hogy milyen fokú környezetszennyezés megy végbe a városban... :( 

A városban sétálva rengeteg nemzetiséggel találkozni, és ne haragudjatok meg, de nem tudok elmenni szó nélkül a mellett, amit a rengeteg arab ember mellett lépdelve éreztem. Féltem... Az első és második napon igyekeztem parányira zsugorodni, ha elmentem egy arab ember mellett, míg a rá következő napokon már "megszoktam" a jelenlétüket, a McDonald's mosdójában várakozva azonban nem állt mellettem más, mint öt csadort viselő arab nő, és én nagyon féltem... Alig vártam, hogy végre sorra kerüljek, és kimenjek... Mivel az angolom nem túl jó, és sajnos megszólalni sem merek, mert van bennem egy gát, nagyon féltem, hogy megszólítanak, és én nem fogok tudni válaszolni, amiből baj lesz... Szerencsére azonban senki nem szólt hozzám, de a gyomorgörcs még jó néhány percen keresztül nem múlt el... Nem általánosítok, de félelmet keltő és hátborzongató érzés volt ezt megélni. :( 

Az emberek életritmusa teljesen más, mint itthon, és noha sok helyen tapasztaltam a rohanást, a legtöbb ember teljesen nyugodtnak - s nem űzött vadnak, mint itthon - tűnt, ami mindenképpen hatalmas pozitívum. :) 

Amennyit a kivilágított városból láttunk, arra nem tudok mást mondani, minthogy gyönyörű, akárcsak a Temze, ami meglepő módon elég gyorsan hömpölyög. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nyugtalan folyóról van szó, de az illat, a szellő, a látvány - varázslatos. *-*

Szuvenírek:

Könyvmoly révén természetesen nem jöttem haza üres kézzel, ám a listát még nem összegeztem egyben.
Íme, a könyvek listája, amik keresztülszelték velem a levegőt Londonból Magyarországra. ;) ❤

Caroline Taggart: Her Ladyship's Guide to Greeting the Queen
Richard Appignanesi: Twelfth Night
Terry Deary: The Woeful Second World War
Walt Disney – Snow White and the Seven Dwarfs
Nicki Thornton: The Last Chance Hotel
Sarra Manning: London Belongs to Us
J. K. Rowling: Harry Potter and the Chamber of Secrets
Ryan North: Romeo and/or Juliet

A Disney üzletből egy irtó cuki Hádész Funko Pop figurát hoztam el, amit lehetetlen lett volna ott hagyni. *-*

A Sherlock Holmes múzeum mellett található shopból egy minihegedű, egy zenedoboz (ami az Over the Rainbow-t játssza), egy könyvjelző és egy képeslap jött velem haza, míg párom egy Baker Street 221B gyufát vásárolt magának. :)

A Primarkból sem jöttünk haza üres kézzel, az én kiemelkedő beszerzéseim között megtalálható 1 db Ariel és 2 db Harry Potter póló, 1 db Griffendél-pléd, valamint egy London feliratú pulóver is. A Madam Tussauds viaszmúzeumból pedig egy arany színű talpazaton álló gitár dísztárgyat hoztam el, gitár- és zenerajongóként nem maradhatott ott. Szerencsére a repülőút során sem lett semmi baja egyik törékeny tárgynak sem, pedig nagyon féltünk, hogy valami kipurcan. :D XD

Hatalmas öröm a számomra, hogy egy Jane Austen képével ellátott 10 fontos bankjegy is a birtokomba került, amiről tudtam, hogy megjelent, de fogalmam sem volt róla, hogyan szerezhetnék belőle. :D Nos, a visszajáró a zsebembe vándorolt, és soha ki nem adom a kezemből! :)

Ennyi lett volna az én angliai utam hosszú és részletes beszámolója, amit ezzel az összegző poszttal le is zárok. Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem, hogy sokak érdeklődését felkeltettem London iránt, és jól szórakoztatok olvasás közben! :) Tartsatok velem legközelebb is! :) 

Sziasztok!

Ma egy új sorozat egyik kötetével jelentkezem, ez pedig nem más, mint a Gaston érzelmei, ahol egy pici, cuki unikornis különféle érzelmeket él át, s ezek által a rövid történetek által a gyerekek maguk is megtapasztalhatják a különféle érzelmek mivoltját és működését. 

Először is szeretném leszögezni, hogy soha nem szerettem az unikornisokat! A világból lehetne kikergetni velük, de ahogy rápillantottam az alábbi könyvborítókra, úgy éreztem, hogy adnom kell egy esélyt a sorozatnak, hiszen rendkívül bájos illusztrációkat tartalmaz. 

Így történt mindaz, hogy a mai napon - megérkezvén a Lírába - rávetettem magam a Félek alcímet viselő kötetre, és pár perc alatt ki is "végeztem". ^^ :) 

Gaston ebben a kötetben megtanulja legyőzni a félelmet... a félelmet a sötétségtől... A pici unikornis egy légzőgyakorlat segítségével jut túl az éjszakában eluralkodó sötétségen, mégpedig oly módon, hogy egy fényes páncélt ölt magára, ami megvédi őt képzeletének szörnyeitől. 

A könyv segíthet a gyermekeknek legyőzni saját félelmeiket, s ugyan a gyermekek képzelőereje határtalan, ennek ellenére úgy érzem, hogy a könyvben túlságosan is hamar túlkerekedünk a félelem érzésén... 

A történet aranyos és tanulságos, de talán nem ártott volna többet foglalkozni magával a félelem legyőzésével...

A kötet írója, Aurélie Chien Chow Chine francia terapeuta és grafikus, aki könyvei segítségével is igyekszik irányt mutatni és segíteni a gyermekeknek az érzelmek labirintusában. 

Idézetek:

"Mintha az éjszaka nem lenne önmagában is elég sötét, még a szemét is le kell hunynia!"

"Amikor eljön az esti mese ideje, összekészít egy hatalmas könyvkupacot. Bárcsak anya felolvasná az egészet!"

A könyvecskét ajánlom minden kisgyermekes szülőnek és az aprónépnek! :) 

Történet: 5/5*

Illusztráció: 5/5*

Sziasztok!

Következő beszámolómban London értékelése következik könyvmoly szemmel. :) 

Könyvmoly révén nem is volt kérdéses, hogy könyvesbolti túrákat is be kell iktatni a hat napos utunk során, s mikor a Google keresőjébe beírtam a "London könyvesbolt" kombinációt, a több apró könyvesbolt mellett felugrott a Waterstone neve, mint a Picadilly Circuson található legnagyobb könyves üzleté a városban. Egyértelmű volt, hogy nekem ezt látnom kell... aztán jött a csalódás...

Waterstone: 

A Waterstone látogatására a harmadik, esős vasárnapi napon került sor. A hat szintes üzlet roskadásig tele volt könyvekkel, ám rideg hangulatot árasztott. :( 

Maga a bolt kétségkívül grandiózus látványt nyújtott, ám a legalsó, 0. szinten található könyvjelzők, képeslapok, íróeszközök sokkal hívogatóbbak voltak, mint maga az öt emelet könyves tartalma. 

Jómagam egy konkrét listával indultam el Londonba, melyekben dupla borítós kiadványok is szerepeltek, amiknek a Bookdepositoryn való megvásárlása igencsak bóvli /ezzel már meg is ütöttem egyszer a bokám/. 

Ennek ellenére sajnos az üzletben egyik címet sem találtam meg, hovatovább még a híresebb könyvekből is alig volt készleten! o.O

Az üzletben rengeteg új megjelenésű könyvet láttam, amiknek nem csak a borítója, de a fülszövege is hívogató volt. Azon kevés könyvek közül, amik igazán érdekeltek volna, csupán egy-egy darab, ki tudja mióta ott porosodó példány lett volna megvásárolható, amik rosszabbul néztek ki, mint egy ezer éves antikvár könyv. :( 

Sajnos a könyvesbolt könyveinek állapota igen elkeserítő volt! A délelőtti órákban kevés ember lézengett az üzletben, ahhoz azonban bőven elegendően voltak, hogy lemérhessem, az angol könyvesboltokban sokkalta több ember kószál, olvasgat a kihelyezett fotelekben és vásárol, mint Magyarországon... A délutáni órákra pedig már igencsak nagy tömeg gyűlt össze a földszinten, azonban az emberek, mint a csürhék randalíroztak a könyvek között, lesodorva, földhöz vágva azokat... A szívem szorult össze a könyvek állapota láttán, és az érdektelenség láttán is! Egyetlen eladó nem volt, aki rájuk szólt volna, ami egyrészt igen szomorú, másrészt igazán felháborító! 

A Waterstone egyáltalán nem hozta azt a színvonalat, minőséget és választékot, amit a város legnagyobb könyvesboltjától várt volna az ember!

Rendkívül csalódott voltam a nap végén, hiszen semmi konkrétumot nem találtam, de példának okáért, ha csak a nagyobb írók neveit vesszük, akkor sem találtunk volna rogyadozó polcokat! Julia Quinn könyveiből alig volt egy-két rongyos darab, Josh Malerman neve sehol sem bukkant fel, az újonnan megjelent Harry Potter és a Titkok kamrája c. jubileumi kötetekből pedig egy-két darab állt csupán rendelkezésre, szörnyű állapotban!! Ahhoz elég szörnyen, hogy az eredeti áron vegye meg az ember, amiért legalább egy hibátlan példányt várna el - joggal!

Szerencsére a páromnak megtaláltuk az itthon becsődölt, Ulpius kiadó által kiadott Az ifjú szamuráj c. sorozat utolsó három megjelent kötetét, amik szintén kicsit érdekes állapotban voltak, de azt mondtuk, hogy ezek még beleférnek a megvehető kategóriába. 

Nyilvánvalóan az újonnan megjelent ifjúsági kötetek között akadtak csodaszép példányok is, ám ezekből jóval kevesebb akadt a kezeink közé.
:(

Természetesen rengeteg könyv kapható volt, ám sehol egy - pl. a Könyvmolyképző által kiadott sikeres regényt nem láttunk, legyen szó romantikáról, fiatal felnőtteknek szóló könyvekről, vagy fantasyról. Jennifer L. Armentrout legjobb tudomásom szerint elég népszerű, mégsem láttuk egyetlen könyvét sem! 

Jómagam, hogy ne üres kézzel jöjjek el, egy most megjelent kötetet választottam, aminek először bevallom, a borítója keltette fel a figyelmem, ám a tartalom elolvasása után döntöttem csak úgy, hogy elég érdekesen hangzik ahhoz, hogy érdemes legyen megvennem. 

A történelmi és az idegen nyelvű szint kínálata azonban (ahol a németen keresztül, az arabon át megtalálható volt minden) sokkal igényesebben volt összeállítva, mint bármelyik másik szekció. Az már ugyan ás lapra tartozik, hogy nem érdekelt szinte senkit sem...

A könyvek besorolása is igencsak eltér az itthonitól. Pl. A víz érintése a kemény horror könyvek között kapott helyet, míg a Tüskék és rózsák udvarának kiegészítő kötete, A ​Court of Frost and Starlight a gyermekek és ifjúsági könyvek között volt kihelyezve, aminek erotikus tartalma miatt nem gondolnám éppen odavalónak!

Sajnos a Waterstone könyvesboltot egyáltalán nem tudom ajánlani az igazi könyvmolyok számára!

A Rays Jazz At Foyles nevet viselő, öt szintes könyvesboltra barátnőm hívta fel a figyelmem, ahová a hétfői nap során látogattunk el párommal.
Az előtérbe belépve azonnal magával ragadott az igazi könyves vásár hangulata. ❤ A berendezés, a dizájn, a könyvek állapota - mind-mind csodálatos és elsöprő erejű volt!
Azonnal magunkhoz is vettünk egy kosarat, mert éreztük, hogy itt igazi kincsekre bukkanhatunk! Nos, így is történt... ;)

Az első, amit megláttunk, az a hegyekben álló, négy ház színeiben pompázó Harry Potter és a titkok kamrája jubileumi kötet volt, melyből aztán kedvére válogathatott az ember. :) Be is zsebeltem a házam kötetét, egy puha kötéses Griffendél kötetet. :)

Ezt követően célirányosan haladtunk, és megnéztük, hogy a kérdéses dupla borítójú könyvekből akad-e esetleg egy-egy példány. Sajnos nem találtuk meg a kérdéses kiadásokat, de a kedves eladó hölgy tájékoztatása alapján sajnos azokat már nem forgalmazzák, így azokat Ebayen keresztül lehet megszerezni. :) Találtunk viszont más kívánságlistás könyvet, amitől majd kiugrottam a bőrömből! Vííí *-* ❤


Mindezek mellett a könyvesbolt tele volt a Magyarországon is ismert kötetek külföldi kiadásaival, rengeteg Könyvmolyképzős címet és igazi bestsellert láttam. :)
Számtalan olyan kötet akadt a kezembe, amit hiányoltam a Waterstone kínálatából, és előbbivel ellentétben itt valóban igényes választékot talált az ember, melyekből a neked tetsző példányt is ki tudtad választani, mert nem egy megrágott, megsárgult és gyűrött példányt találtál csak a könyvespolcon!

A Foylesben a friss - és a már Waterstoneban is látott - külföldi sikerek és friss megjelenések mellett rengeteg ifjúsági regényt, mesekönyvet, fantasy kötetet és még sorolhatnám milyen ínyencségeket is találtunk. :)

Az öt emelet minden egyes lépcsősorát egy-egy Harry Potteres ház díszítette, a hozzá tartozó jubileumi kötetekkel, Funko pop figurákkal, könyvjelzőkkel és a ház színeivel harmonizáló egyéb kiegészítővel. Elképesztően hangulatos volt! *-*
Az első emeleten külön Harry Potter szekciót is találtunk, míg a második emeleten a manga és fantasy mennyországban találtuk magunkat. :)


A történelmi és az idegen nyelvi szekció itt is lenyűgöző méreteket öltött, valószínűleg ezekre a kötetekre odakinn sokkal nagyobb a kereslet, mint piciny hazánkban - lássuk be, ezt meg is tudom érteni...
Az ötödik emeleten a fonendoszkópok között, az orvosi könyvek árnyékában egy igen fess és jópofa csontvázzal is volt alkalmam kezet fogni. ;) XD

Az egyik ifjúsági részlegen lévő asztalon szemközt találtam magam egy nagyon vágyott kötettel is, azonban, mivel megrendeltem az augusztusi angol BaSC dobozt, ami reményeim szerint ezt a kötetet fogja rejteni, így nem mertem megvenni. :( Nagyon fogom fogni a fejem, ha mégsem az lesz benne.... ^^ Mindenesetre akkor rárepülök a Bookdepositoryra! :D ;)

A könyvesboltban szintén sok ember tartózkodott, hasonlóan előző "társához", itt azonban éreztem a könyvek iránti szeretet! Mindenki óvatosan közlekedett, nézelődött, és az arcokon boldogság ült.
Az egész helyet betöltötte a boldogság és az emberek tökéletes harmóniába kerülhettek a könyvekkel. Mondhatnám, hogy a légy zümmögését sem lehetett hallani, mindenki óvatosan és halkan keresgélt, hogy ne zavarja meg a fotelekben és beugrókban üldögélő, olvasó társait. :)

A Foyles-ba belépve egy egyszerű, ám annál nagyszerűbb felirat fogadja a látogatókat, ami azonnal mosolyt csalt az én arcomra is: "Welcome book lover, you are among friends." Ilyen békességet és szeretetet a Waterstone-ban sajnos nem tapasztaltam. Mindezek felett olyan apró részletekre is figyeltek a berendezők és a dolgozók, amik igazán sokat jelentenek egy-egy rajongó számára. Ilyen pl. a Harry Potter levelek mintája a fapadlózaton, amik mintha véletlenszerűen szétszóródtak volna kézbesítés közben. *-* /Hát nem bájos? ;)/


S most beszéljenek helyettem a képek: *-* ❤