Majoros Nóra Ramszesz ​80 gyereke c. kötete május végén jelent meg a Csimota kiadó gondozásában. A kötet azonnal kívánságlistára repült nálam, amint megláttam a várható megjelenések között. 

Örömmel és nagy boldogsággal válaszoltam - hisz imádom Nóra írásait. A megtisztelő felkérést követően izgatottan vártam a kötet megérkezését, s azt, vajon hogy is fog nekem tetszeni Ramszesz fáraó története... 

Ez a vágya már kezdetben meghiúsulni látszik, mikor egy szolga üzenetet hoz az édesanyjától, Tuja királynőtől, aki nincs megelégedve a fáraóról készült szoborral... Ramszesz engedélyt ad a szobrász kivégzésére, vagy egyéb, bárminemű megtorlásra, csak vonulhasson már végre félre - mindenkitől távol... Ha a szobrász alkalmatlansága nem lenne elég, a fáraó gyerekei is háborút indítottak a reggeliző asztalnál, mely probléma megoldására Ramszesz hadi parancsnokát küldi a gyermekei közé.

Rá és Ámon kegyeltje - feleségei távozását követően - belecsöppen az apaszerepbe, s hogy a palota még álljon, mire az asszonyok visszatérnek, kénytelen csemetéit ráncba szedni...

Főhősünk, Ramszesz, a nagy fáraó a történet elején még csak nem is sejti, mekkora kalamajkába keverik az istenek - és trükkös feleségeik -, ám a fáraó játszi könnyedséggel és páratlan bravúrral vesz minden elé gördülő akadályt. Hiába no, nem véletlen a fáraó az istenek kegyeltje, Ramszeszre is rámosolyognak az égiek, hisz az eleinte bosszúságnak és leküzdhetetlen problémának tűnő helyzetből a fáraó pillanatok alatt előnyös és tanulságos helyzeteket farag, s öröm nézni, mi is kerekedik ki végül gyermekei rendbontásából - no meg a horgászatra szánt nyugalmas napból és még két másikból... ^^

Nóra meséje rendkívül olvasmányos és szerethető, s nekem külön tetszett, hogy igyekezett minél többet megmutatni az ősi Egyiptomból. Az istenek említése és "bemutatása", a nyakatekertnek és kacifántosnak tűnő egyiptomi beszéd mind-mind alkalmas arra, hogy felkeltse Egyiptom világa és istenei iránt az apró olvasó érdeklődését, ami talán azt a csodát vonja majd maga után, hogy esetleg hosszabb és részletesebb könyvet is a kezükbe vesznek majd, ami Egyiptom földjén játszódik. Ez igaz azokra az apró mesehallgatókra is, akiknek a történetet a szülők mesélik el, hisz a kötet öt éves kortól ajánlott.

Néhány humormorzsa, mint például a hettitákra való utalás, lehetséges, hogy a felnőttek számára sokkalta mulatságosabb lesz (én például hangosan felnevettem), de ez korántsem baj, hiszen ha a gyerkőc már ebben a korban megismerkedik lenyűgöző, idegen kultúrákkal, amikről később az iskolapadban bizony tanulni fog, emlékezik majd rá, hogy bizony ő már olvasott erről valahol valamit.

Példának okáért itt van Rontom, Bontom, Hammbekapom, Szépdalom hercegnő (aki csodásan énekel), Apacuka, Teszetosza, Apaszíve (ez különösen tetszett!), s még Iszepisze vagy Piszepösze (akinek valódi nevére soha nem derül fény ^^) is, akik szó szerint megkeserítik a szolgák életét, de ha a nagy és bölcs fáraó feltűnik a színen, nemsokára rendben lesz minden...

Egész napos meseolvasással, könyvajánlókkal, könyvjelzőkkel, könyvtári beiratkozási lehetősséggel, instavers és "kuflicsipesz" készítéssel várjuk az olvasás szerelmeseit!

Az eseményhez készítettem el életem első két A2-es méretű plakátját, ami nyomdába is ment (valamint több könyvjelzőt és képeslapot, könyves bingót is - de ezekkel egyszerű dolgom volt), amit most ezen a felületen is megosztok veletek! Az eredeti plakátok a Kapcsolatok Házában tekinthetőek meg "vízjel" nélkül, s a helyszínen végig is játszhatók! A könyvjelzők/képeslapok/bingó szintén ingyenes promóanyag! 

Egressy neve noha nem volt ismeretlen számomra, az író eddig a pillanatig olyan műveket írt, amiknek a célközönsége nem én voltam, így kíváncsian vártam, hogy vajon mit is tartogat majd számomra ez a történet, ami a fülszöveg alapján rendkívül ígéretesnek tűnt.

A gyönyörű tér sima betonrengetege négy huligánt vonzott a ház közelébe, akik minden hétköznap délután és minden hétvégén zajos gördeszkáikkal és még hangosabb hangszóróikkal kivonulva a térre gyakorolják hobbijukat, s élnek élvezettel a gördeszkázás örömének. Lecsó, Metál, Pati és Buckó mit sem törődve a lakók nyugalmával, egyre inkább az emberek agyára mennek.

A ház közös képviselője, Tücsi bácsi azonban nem hagyja annyiban a dolgot, s naponta több alkalommal is fejmosást ad a srácoknak, akik illedelmesen végighallgatják bár a férfi beszédét, annak végén ugyanott folytatják a zajongást, ahol abbahagyták...

Tücsi bácsinak fogalma sincs róla, mit tehetne még, egy azonban bizonyos - a fiúk nem maradhatnak a téren!

A virágnevű lányok csapatához szeretne csatlakozni az iskola új diákja, Lili is, akit azonban a lányok kizárnak maguk közül a neve miatt... Ám egy nap Lili valami egészen váratlan, meglepő dolgot tesz, s onnantól kezdve minden megváltozik...

Noha a humort, mint lényeges elemet emeltem ki, a történet rengeteg mély, elgondolkodtató, komoly témát is felvet, mint példának okáért a tönkrement házasságok, a családon belüli erőszak, a múltban ragadás témaköre, s noha mivel a regény az ifjúságnak íródott, s nem feltétlen ezeken a komor dolgokon van a hangsúly, árnyékként mégis végigkövetik az események láncolatát...

A történetnek két főhőse van... Noha a "baromarcúak" és a "virágnevű lányok" versengése, majd egymásra találása "áll a középpontban", a cselekmény magja, összetartó ereje és valódi főhőse véleményem szerint Tücsi bácsi, a közös képviselő, aki a baromarcúaknak köszönheti, hogy eddig eseménytelen és borús élete végül kivirágzik és szárba szökken... ^^ 

Főhőseink mind rendkívül színes, egyedi jelenségek, akik között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, s azt a karaktert is, aki a legkevésbé nyeri el a tetszését.

A férfi nyugalmat szeretne, s csupán a barátja, Sanyi társaságában lel némi vigaszt. Az élet azonban közbeszól, hisz a percek úgy peregnek élete óráján, hogy észre sem veszi, mit szalaszt el...

Tücsi bácsi mellé, aki bár a tőle telhetőt megteszi annak érdekében, hogy a baromarcúak végre eltűnjenek, kell egy még inkább határozott valaki, egy nő, aki a tettek embere, noha ez elsőre korántsem látszik, hisz a férfinak végül is sokszor a szája nagy, de érdemben nem jut egyről a kettőre.

Tücsi bácsi és Pölö néni remekül kiegészítik egymást, hisz ami hiányzik az egyikből, az benne van a másikban és fordítva. Noha a kötetben több alkalommal is kiemelésre kerül, hogy Pölö néni a múltban ragadt (kézzel írt levelekkel tartja a kapcsolat a családjával és a többi és a többi), nekem nagyon tetszett a régi értékeket képviselő karaktere, akiben bár nem egy hiba van, a maga nemében rendkívül bájos az egész lénye.

Tücsi bácsiék mellett fontos szerep jut még Sanyi asztalosnak is, akinek a legfontosabb és legszívbemarkolóbb jelentőségét nem fedem fel - ennek járjon mindenki maga utána :P -, bölcs és okos meglátásaival a jó úton tartja Tücsi bácsit. Ahhoz a bizonyos jelentős csavarhoz pedig: aztaaaaaa! Zseniális volt, s noha már a történet elején felébredt bennem a sanda gyanú egy ilyen végkifejlet iránt, mégis őrült erővel, halálosan boldog érzéssel jött a felismerés az igazamról és a "titok" leleplezéséről...

A Móra kiadó tavaly augusztusban indította útjára új, kiadói sorozatát, Már tudok olvasni címmel. A modern formát öltött sorozat idén már második alkalommal bővült - most három új darabbal!

A jég ezen a bizonyos nyolcadik születésnapon azonban megtörik, ugyanis a nagymama felfedi származásukat és szülei sorsát Írisz előtt, aki igencsak megdöbben a hallottakon...

A nagyi, hogy jókedvre derítse elkeseredett unokáját, a szokásos epertorta megsütésén kívül egy lakatlan bolygón landol, ahol Írisz kiszellőztetheti a fejét. A kislány csupán egy barátra vágyik, egy társra, akivel hatalmas kalandokat élhet át, s aki meghallgatná...

Noha a nagyi szerint a bolygón nincs élet, Írisz titkon reménykedik abban, hogy valami különleges életformára - állatkára - bukkan. Csakhogy  bolygón valami egészen más várja, mikor hirtelen belebotlik valamibe, ami aztán fejjel lefelé lógatva kérdi meg tőle, nem ütötte-e meg magát...

Dóka írását Oravecz Gergely illusztrálta, aki egy nagyon szép színvilágot álmodott meg a történetnek, ami tökéletesen passzolt a meséhez. Imádtam a kék és fehér színkombináció találkozását és a látványvilágot, s bár a nagyi ábrázolása egy picikét furcsa volt számomra, a robotokra, valamint a világűrre egyáltalán nem volt panaszom! 

Bár főhősünk, Írisz kedvelhető karakter, számomra mégis a robotok voltak azok, akik igazán a szívemhez nőttek a maguk egyediségével, furcsaságával és különleges történelmével. Fémfölde egy kissé zakkant, ámde igencsak izgalmas hely, ahol épp robotháború zajlik, s egy ember lesz az, aki békét teremt... Maga az alapötlet, miszerint egy ember ennyire hatással lehet egy robotra is zseniális, hisz általában ezek a dolgok épp fordítva vannak, a robotok azok, amik elvarázsolják az embert, s mivel jóval fejlettebbek nálunk, nos... esélyünk sincs, hogy tiszteljenek minket. XD 

Oké, oké, a robot általában tiszteli a tervezőjét - jaj, tervezőm, hogy is mondhatok ilyet. ^^

Igazán ötletes megoldásnak tartottam a robotok elnevezését is, ami elsőre talán furcsának hathat, de a végebeli csattanóval már egészen más fényben látja az ember a helyzetet. ^^ /Csak győzzétek kivárni! :P/

Sophie Schoenwald Sokasodik ​az állatkert c. kötete immár a harmadik a sorban az állatkert lakóinak főszereplésével. A kötet idén februárban látott napvilágot a Manó Könyvek jóvoltából, s bizony már én magam is tűkön ülve vártam, mit is tartogat majd számomra ez a legújabb kötet.

A Sokasodik az állatkertben most az apró, kicsi, új lakóké a főszerep, akik akarva vagy akaratlanul, de valamilyen formában mégis borsot törnek szüleik orra alá, akik aztán aggódhatnak csemetéjük jövője miatt. ^^ 

Ebben a bűbájos mesében rengeteg különféle problémával találkozhatunk, ám főhősünk, Menta Márton most is igyekszik mindent megoldani. 

Főszereplőnk, Menta Márton éppen téli álmát alussza, csakhogy a télnek lassan vége szakad, beköszönt a tavasz, s ezzel együtt az állatkert igazgatójának nyakába rengeteg probléma zúdul. Nincs más megoldás, dr. Száy Lehel felkelti hétalvónkat, aki sorra megismerkedik az állatkert új lakóival.