.png)
Egressy Zoltán A virágot jelentő deszkák c. ifjúsági regénye már az előrendelés pillanatában felkeltette a figyelmemet és a megjelenés előtti napokban már tűkön ülve vártam, hogy végre a kezembe kaparintsam a kötetet.
Egressy neve noha nem volt ismeretlen számomra, az író eddig a pillanatig olyan műveket írt, amiknek a célközönsége nem én voltam, így kíváncsian vártam, hogy vajon mit is tartogat majd számomra ez a történet, ami a fülszöveg alapján rendkívül ígéretesnek tűnt.
Jelentem, A virágot jelentő deszkák az idei olvasmányaim egyik legjobbja; hatalmas kedvencem lett ❤, amit szívből ajánlok nem csak az ifjúság számára, de a felnőttek részére is!
"- Mondottad, de már múltkor is kértem, hogy
ne bonyolítsd a dolgokat - intette le Sanyi
asztalos. - Fogalmazz egyszerűbben.
- Rendben. A helyzet szar.
- Ez világos beszéd."
Gyönyörű, napsütötte tavaszi napok állnak főhőseink háta mögött - s a nyár már kezdi felütni a fejét abban a csodálatosan felújított téren és sétálóutcán, melynek sarkán áll egy társasház, s melynek lakói immár hosszú-hosszú ideje zsivajban és őrületben élnek...
A gyönyörű tér sima betonrengetege négy huligánt vonzott a ház közelébe, akik minden hétköznap délután és minden hétvégén zajos gördeszkáikkal és még hangosabb hangszóróikkal kivonulva a térre gyakorolják hobbijukat, s élnek élvezettel a gördeszkázás örömének. Lecsó, Metál, Pati és Buckó mit sem törődve a lakók nyugalmával, egyre inkább az emberek agyára mennek.
A ház közös képviselője, Tücsi bácsi azonban nem hagyja annyiban a dolgot, s naponta több alkalommal is fejmosást ad a srácoknak, akik illedelmesen végighallgatják bár a férfi beszédét, annak végén ugyanott folytatják a zajongást, ahol abbahagyták...
Tücsi bácsinak fogalma sincs róla, mit tehetne még, egy azonban bizonyos - a fiúk nem maradhatnak a téren!
"A környék lakóinak május közepére
lett elegük a baromarcúakból."
Főhőseink azonban nem csupán a lakók idegrendszerét nyirbálják töretlen lelkesedéssel, de a téren gyakorta pihenő virágnevű lányokat is ősellenségnek tekintik... Viola, Ibolya és Kamilla nem csupán a zajongást, de a szemétkedést is kénytelen elviselni, ám sajnos nem tudják, mitévők legyenek.
A virágnevű lányok csapatához szeretne csatlakozni az iskola új diákja, Lili is, akit azonban a lányok kizárnak maguk közül a neve miatt... Ám egy nap Lili valami egészen váratlan, meglepő dolgot tesz, s onnantól kezdve minden megváltozik...
Vajon mit tesznek a lányok, hogy letöröljék azt a gúnyos vigyort a fiúk képéről?
S mit tervez vajon Tücsi bácsi és a száz évvel ezelőtti korban ragadt Pölö néni, hogy kiűzzék végre a srácokat a térről?
Váratlan szerelmek, sorsdöntő találkozások, fergeteges karakterek! Ez mind A virágot jelentő deszkák s még annyi minden ennél több!
"- Nemrég kivirágzott boldogságunk nem
nevezhető felhőtlen szárba szökkenésnek..."
A virágot jelentő deszkák egy humorban gazdag, eredeti alapötlettel dolgozó történet, ami a rengeteg megjelenés és számtalan egy kaptafára írt történet mellett tud újat adni és magasan ki is emelkedik társai közül.
A történet erőssége a merészség, a kreatív alapötlet, valamint a páratlan humor, ami végigvonul az egész cselekményen.
Noha a humort, mint lényeges elemet emeltem ki, a történet rengeteg mély, elgondolkodtató, komoly témát is felvet, mint példának okáért a tönkrement házasságok, a családon belüli erőszak, a múltban ragadás témaköre, s noha mivel a regény az ifjúságnak íródott, s nem feltétlen ezeken a komor dolgokon van a hangsúly, árnyékként mégis végigkövetik az események láncolatát...
A történetnek két főhőse van... Noha a "baromarcúak" és a "virágnevű lányok" versengése, majd egymásra találása "áll a középpontban", a cselekmény magja, összetartó ereje és valódi főhőse véleményem szerint Tücsi bácsi, a közös képviselő, aki a baromarcúaknak köszönheti, hogy eddig eseménytelen és borús élete végül kivirágzik és szárba szökken... ^^
"- Maga biztos a nők bálványa volt,
Gedeon - nevetett Katinka.
- Hát, mi tagadás… Hajszobrásznak hívtak a hátam mögött..."
Főhőseink mind rendkívül színes, egyedi jelenségek, akik között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, s azt a karaktert is, aki a legkevésbé nyeri el a tetszését.
Felnőtt főhőseink közül mindenképp ki kell emelni Tücsi bácsi, Pölö néni és Sanyi, az asztalos karakterét, de beszélhetnénk akár Metál édesanyjáról és Lili édesapjáról is, hogy Viola szüleit már meg se említsem. ^^
Tücsi bácsi igazi üde színfoltja a történetnek, aki mindazonáltal korántsem egy boldog és pozitív karakter. A férfi hosszú-hosszú évek óta egyedül él, tulajdonképpen mindig is egyedül volt, a a háta közepére sem kívánja ezt a ramazurit és bonyodalmat, amit most megkapott...
A férfi nyugalmat szeretne, s csupán a barátja, Sanyi társaságában lel némi vigaszt. Az élet azonban közbeszól, hisz a percek úgy peregnek élete óráján, hogy észre sem veszi, mit szalaszt el...
Tücsi bácsi mellé, aki bár a tőle telhetőt megteszi annak érdekében, hogy a baromarcúak végre eltűnjenek, kell egy még inkább határozott valaki, egy nő, aki a tettek embere, noha ez elsőre korántsem látszik, hisz a férfinak végül is sokszor a szája nagy, de érdemben nem jut egyről a kettőre.
Itt lép a színre Pölö néni, aki bár egy alapvetően jó szándékú, bogaras, a régmúltban ragadt hölgy, képes felkavarni maga körül az állóvizet...
Tücsi bácsi és Pölö néni remekül kiegészítik egymást, hisz ami hiányzik az egyikből, az benne van a másikban és fordítva. Noha a kötetben több alkalommal is kiemelésre kerül, hogy Pölö néni a múltban ragadt (kézzel írt levelekkel tartja a kapcsolat a családjával és a többi és a többi), nekem nagyon tetszett a régi értékeket képviselő karaktere, akiben bár nem egy hiba van, a maga nemében rendkívül bájos az egész lénye.
Tücsi bácsiék mellett fontos szerep jut még Sanyi asztalosnak is, akinek a legfontosabb és legszívbemarkolóbb jelentőségét nem fedem fel - ennek járjon mindenki maga utána :P -, bölcs és okos meglátásaival a jó úton tartja Tücsi bácsit. Ahhoz a bizonyos jelentős csavarhoz pedig: aztaaaaaa! Zseniális volt, s noha már a történet elején felébredt bennem a sanda gyanú egy ilyen végkifejlet iránt, mégis őrült erővel, halálosan boldog érzéssel jött a felismerés az igazamról és a "titok" leleplezéséről...
"- Jöjjenek ki - zakatolta a családfő mindkétszer
a telefonba -, édes örömünkbe keserű üröm vegyült.
- Kérem? - hökkent meg mindkét diszpécser hölgy,
mire Balogh úr néhány szóban ismertette velük a lényeget."
Fiatal főhőseink közül a szívemhez legközelebb Lecsó került, aki bár korántsem a "legjobb" srác, hisz számtalan csúnya húzása, negatív tulajdonsága van, ha összerakjuk a legót, kiderül, miért is olyan ő, amilyen... A családi háttér sok mindent megmagyaráz, s amit nem mindig győzök hangsúlyozni: nem mindegy, milyen közegben nő fel az a gyerek...
A bandából Metál és Buckó is közel került hozzám, annak ellenére, hogy a srácoknak több erkölcsileg is megkérdőjelezhető húzása van a történet folyamán...
A szerelmi szálakat tekintve, véleményem szerint Buckó és Viola párosa volt az, akik a leginkább passzoltak egymáshoz Metál és Lili szála mellett.
Sajnos sokszor érzem erőltetettnek a "szerelmi szálakat" a mai ifjúsági regényekben, s itt is pontosan ugyan úgy éreztem a másik két szerelmi szállal kapcsolatban is, hogy csupán azért kellettek, hogy mindenkinek jusson valaki... Ez nem feltétlenül hiba, vagy negatívum, hisz a célközönségnek legalább így valóban van lehetősége minden szereplővel azonosulni, de felnőtt fejjel véleményem szerint a kevesebb néha több.
Az ifjúsági regényekben használt régi magyar utalások, de legyen bárminemű külföldi ifjúsági regényben régi klasszikusra tett utalás is, mindig elgondolkodtat, hogy vajon ez a célközönség számára mond-e valamit, s ugyanúgy hangosan felnevetnek-e rajta, mint például a felnőtt olvasó...
Jelen esetben gondolok itt a "Gedeon bácsi, a nők bálványa" utalásra, amin én fergetegesen jót mulattam és nevettem, de vajon a célközönség érti-e, "mire gondolt az író"...???
Egressy remekül irányítja a szálakat, mindig csak annyit mond, hogy a szórakozás mellett az olvasó fejében elinduljon egy-egy teória - írása így egyetlen pillanatra sem válik unalmassá.
"- Mi van, búsan darvadozó kispipacsok?"
Egressy történetét Szabó-Nyulász Melinda gyönyörű fekete-fehér illusztrációi díszítik, amik több lényeges jelenetet örökítenek meg, s portrét festenek főhőseinkről is, kiknek ábrázolása tökéletesen sikerült. A képi világ és Melinda stílusa remekül passzol a történethez, imádtam ismét a részleteket böngészni; meg-megállni és elmerülni egy-egy képben.
A cím külön figyelmet érdemel - véleményem szerint zseniális és figyelemfelkeltő, pont olyan, amilyennek lennie kell, hogy le akarjam emelni a polcról és megtudni, miről is szól és hogyan is jön itt a kettő egybe, s mi köze is az eredeti mondáshoz...
A virágot jelentő deszkák minden kétséget kizáróan egyik kortárs gyöngyszemünk, amit teljes szívből ajánlok nem csak a gördeszkások vagy azok iránt érdeklődők számára! Bár a gördeszka központi eleme a történetnek, annyi mindent rejt magában ez az írás, annyi mondanivalója és mélyebb rétege van, amit érdemes felfedezni és elmerülni benne, s természetesen az sem kizárt, hogy a rengeteg információnak köszönhetően valakit még a gördeszka kipróbálására is rácsábít ez a remek történet! :3
A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!
Értékelés: 5/5 gördeszka
Kedvenc kötet
Idézetek
"A környék lakóinak május közepére lett elegük a baromarcúakból."
"- Nemrég kivirágzott boldogságunk nem nevezhető felhőtlen szárba szökkenésnek - állapította meg nemegyszer még ennél is szofisztikáltabban Tücsi bácsi, a tér sarkán álló házban lakó közös képviselő.
Ő volt az, aki igen heves ordítozás és fenyegetőzés közepette elnevezte a fiúkat baromarcúaknak."
"- Az ébenfekete sátáni gonoszság testesül meg bennetek, senkiháziak! - kiabált utánuk Tücsi bácsi, miközben öntudatlan mozdulattal beletúrt dús, hullámos, galambősz hajába. - Azt mondom én nektek, ezekkel az átkozott deszkákkal érkeztek majd meg a pokolba, stimmt? Külön fogadóbizottság vár majd ott titeket! Vicsorgó ördög vicsorgó ördög hátán! Vasvillásan! Lángot szórva! Majd akkor eszetekbe jut a jó öreg és az ő intelmei! Csakhogy akkor már késő lesz!"
"Húszéves korában, pontosan negyven évvel ezelőtt, a szakítás után megfogadta: többször nem engedi, hogy a továbbiakban bárki is összetörje a szívét, így aztán értelemszerűen házasságot sem fog kötni soha senkivel. Jó neki egyedül, merengve álmodozhat az egykori szép időkről. Vágyak elnyomva, szép emlékek időnként elővarázsolva – ennyi elég a röpke boldogságpillanatokhoz."
"- Nem várok! - kiáltotta diadalmasan.
- Mire? - ijedt meg az agglegény.
- Tücsi úr, tényleg nem hallott még egyetlen agresszív kismalacos viccet sem?
- Szóval vicc.
- Jó, nem?"
"A csapat eredetileg három tagból állt. Mindannyian tizenöt évesek voltak, csakúgy, mint negyedik társuk, Metál, aki a napokban csatlakozott hozzájuk, miután sikeresen abszolválta a szigorú felvételi vizsgát. Nagyon kellett tudni deszkázni ahhoz, hogy a csapatba kerülhessen valaki, korábban sokan próbálkoztak sikertelenül, Metál ügyessége azonban lenyűgözte a többieket. Pedig nem fogadták túl nagy bizalommal.
- Ha ragaszkodsz hozzá, megpróbálhatod, kismajom - mondta neki a Pati nevű srác, amikor eléjük állt, és közölte, hogy szívesen beállna közéjük. - Új vagy még itt, látom, nem vágod, hogy reménytelen.
- Már az is merész dolog, hogy megszólítottál bennünket, hallod? - egészítette ki őt Lecsó."
"- Treeflilaser!
- Duplaflip!
- Frontshovit!
- Switcollie!
- Nolli hell!
- Az már volt, azt tudja!
- Tud ez mindent, baszki."
"- Csinálj egy forwardflipet - mondta Lecsó. - Ha az is megy…
- Nem gondoltam, hogy egyszer valakinek ilyet mondok, de akár közénk is tartozhatnál - bólogatott Lecsó, amikor Metál ezt a feladatot is megoldotta."
"- Látom, nem tiszta, miről beszélek, nyálfej - folytatta Lecsó. - Ostoba pillantásodból ez nyilvánvaló. Ahhoz, hogy velünk lógj, teljesítened kell a csajrémisztő feladatot. Mert jó kisfiúkkal nem cimbizünk, hallod?
Pati magyarázta el, miről van szó.
- Figyelj, kisgyík. Kinézel magadnak egy lányt, teljes sebességgel elindulsz felé, és úgy állsz meg, hogy egyetlen centinél ne legyél messzebb tőle. De közelebb se. Nem érhetsz hozzá. Akkor érvényes a dolog, ha a csaj felsikít. Vagy elsírja magát. Az még királyabb.
Metál nem volt elragadtatva az ötlettől, de ráállt a dologra.
- Nézzük a kínálatot. Ott van, nézd, nyálfej, ott az a gesztenyeszínű buksza - mutatott Lecsó egy barna hajú lányra, aki éppen átment a téren. - Egyébként is áldozattípusnak nézem. Vállalod?
- Vállalom - mondta Metál. - De többet ne hívj nyálfejnek."
"Még nem tudta, hogy Lilinek hívják, és azt sem, hogy amikor pár másodperccel később tökéletes ütemben lefékez előtte, a lány sikoltásával egy időben úgy érzi majd, valami édes kellemesség ültetődik a szívébe. A lány ijedtében elfutott, Metál pedig nem tudta eldönteni, mi erősebb benne: a büszkeség, hogy megcsinálta, amit kértek tőle, vagy a sajnálat, hogy megrémisztette a lányt."
"Pati, Lecsó és Buckó magasba emelt jobb tenyérrel fogadták. Metál belecsapott mindháromba. Onnantól kezdve közéjük tartozott.
Próbálta minél gyorsabban felvenni a többiek stílusát, ami kissé nehezen ment, mert alapvetően jól nevelt fiú volt. Igyekezett lezülleszteni magát, még káromkodott is néha, ami egyáltalán nem állt jól neki, de úgy érezte, muszáj a teljes befogadáshoz."
"- Jöjjenek ki - zakatolta a családfő mindkétszer a telefonba -, édes örömünkbe keserű üröm vegyült.
- Kérem? - hökkent meg mindkét diszpécser hölgy, mire Balogh úr néhány szóban ismertette velük a lényeget."
"- Ép testben épp' hogy élek - vihogott fel a társa megint. - Szegény apám mondogatta ezt mindig. Na… Akkor legyen az, hogy… Először is… Most menjetek haza tanulni. Az a legokosabb. Ami pedig a sportolást illeti, be kell szerezni súlyzókat. Sportboltban. Az is sport, a súlyzózás. Ráadásul halk. Persze csak ha nem esik le."
"Ez volt Lili életének legnagyobb fájdalma. Ha rajta múlt volna, szívesen nevet változtat, gondolkodás nélkül átkeresztelteti magát Margarétára, Rózsára vagy Boglárkára, de nem volt mit tenni: tizennégy évvel korábban, amikor a szülei hosszas vívódás után végül megegyeztek a születendő kislány nevében, eldőlt, hogy ha megfeszül, se lehet tagja az akkor persze még nem létező társaságnak."
"- Mi van, búsan darvadozó kispipacsok?"
"- Biztos, de azért az se rossz, az a színes. Tudjátok, amilyen a Lecsó nevűé. Kár, hogy ő talán a leghülyébb közülük – mondta Ibolya, és a tekintetével keresni kezdte a fiút a téren. - Ráférne egy kis nevelés. „Hallod? Hallod?” – utánozta gúnyosan kedvenc szavajárásával és hanglejtésével.
Egyre erősebb csattogás hallatszott. A jól ismert, hamisítatlan hang. A lányok arra számítottak, hogy visszajöttek a fiúk, fel se néztek, csak akkor, amikor konstatálták, hogy nem egy egész csapat, hanem csak egyvalaki húzott el előttük. Egyszerre emelték fel a fejüket, aztán egyszerre tátották ki a szájukat. Őszinte meglepetésükre Lili száguldott át a téren olyan sebességgel, ahogy még a baromarcúak sem szoktak soha."
"- Le kellene csukni ezeket. Milyen szerencse, hogy a maguk gyerekei nem tartoznak közéjük!
- Ezt honnan veszi, Gedeon? – kérdezte Katinka hamiskás mosollyal.
- Csak nem…? - döbbent meg a fodrász.
- Ott van köztük Laci is. Látja? Ott.
- Lacika? Ezekkel? Igen, látom. Velük barátkozik? Persze alapvetően helyes gyerekek, megmondom őszintén, nekem személy szerint nincs bajom velük.
- Most akarta lecsukatni őket, Gedeon - szólalt meg kuncogva a másik kuncsaft."
"- Maga biztos a nők bálványa volt, Gedeon - nevetett Katinka.
- Hát, mi tagadás… Hajszobrásznak hívtak a hátam mögött. Na, készen vagyunk, kibújhat a búra alól. Szóval Lacika is gördeszkázik… Nahát, nem is tudtam. Jó dolog ez, egészséges dolog a sportolás."
"- ...Rókák viszonylag ritkán járnak a műhelyemben.
- Mi lenne, ha rókajelmezt adnánk a baromarcúakra? Minden megoldódna, stimmt?"
"- Mondottad, de már múltkor is kértem, hogy ne bonyolítsd a dolgokat - intette le Sanyi asztalos. - Fogalmazz egyszerűbben.
- Rendben. A helyzet szar.
- Ez világos beszéd."
"- „A vágy örökre visszavon kék karjaidba, Lisszabon.”
- Ez jó! - nevetett fel Viola. - Voltál ott?
- Még nem. És ezt nem én találtam ki, hanem anyám kedvenc költője. Kosztolányi Dezső. Persze lehet, hogy ő sem volt ott soha.
- Anyukád?
- Kosztolányi..."
"- Előre, mi? Maga, előre? Még mobiltelefonja sincs, Alíz. Leveleket ad fel. Micsoda régimódi dolog ez?"
"- Bernáthegyi? Ebben a minikutyában? - nevetett Buckó.
- Nézd a fejét - mutatta Lecsó. - Ezek bernáthegyivonások. Csak még kicsi. Legyen Turmix a neve!
- Nem, ő Fülöp - erősködött Metál. - Ahogy te Lecsó vagy, úgy ő Fülöp. Nem kérdés.
- Én azért vagyok Lecsó, mert Lehoczky a nevem - nevetett Lecsó.
- Nem azért, mert szereted a lecsót?
- Utálja a lecsót - mondta Pati."
"- Szép kis család, hallod? - köpött a földre Lecsó. - A lány vörös, mint az ördög, vagy mint a vér, vagy mint a tűz, az anyja egy hárpia, az apja meg… Besúgó. Legalábbis minket besúgó."
"- Balogh Viola… Ugyanaz a monogramja, mint nekem. B. V.
- Ó, te nyálfej - csóválta a fejét Lecsó. - A szerelemnél feleslegesebb és nagyobb baromság nincs a világon.
Pati egyetértése jeleként nagyot bólintott."
"Haza egyik baromarcú sem vihette a kis korcsot, Lecsót valószínűleg két pofonnal fogadta volna a nevelőapja, Patinak is tartania kellett volna némi atrocitástól, Buckó szülei pedig vélhetően ugyanúgy nem törődtek volna az állattal, ahogy a fiukkal. Metál elvből ellenezte, hogy kutyák lakásban lakjanak. A fiúk így aztán a tér egyik bokra mögötti területet jelölték ki."
"A „csibész” szó szinonimája a „lányok” lett, Lecsó és Pati ugyanis azt tervezgette, hogy Fülöp segítségével adott pillanatban menekülésre késztetik a virágnevűeket."
"Fülöp gyorsan elsajátította a legfontosabb vezényszavakat, és megbízhatóan hallgatott is új gazdáira. Mind a négy fiúval barátságosan viselkedett, de Lecsót és Patit a jelek szerint kicsit jobban szerette, mint Buckót és Metált.
Pár nappal később elérkezett a pillanat: a baromarcúak úgy ítélték meg, Fülöp bevetésre kész."
"Békebeli nyugalom öntötte el, olyan, amilyent több mint másfél évtizede érzett utoljára, még azelőtt, hogy a felesége egy komolyabb vita után összepakolt, és mindörökre távozott az életéből. Fiukkal, Gergővel együtt. A válás óta egyiküket sem látta. Egy ideig kereste a fiát, aztán feladta. Volt felesége nem tartott igényt gyerektartásra, új telefonszáma lett, lenyomozhatatlanná vált."
"- A stílustalanság megbocsáthatatlan bűn..."
"Felmerült bennük a kérdés, vajon a baromarcúak miért nem itt szórakoztatják magukat.
- Talán azért - mondta Kamilla -, mert nem magukat akarják szórakoztatni. Másokat akarnak idegesíteni."
"Katinka arra gondolt, ha valami romantikus filmben szerepelnének, ez a jelenet óhatatlanul azzal folytatódna, hogy beszédbe elegyednek. És azzal, hogy egymásba szerelmesednek. Csakhogy nem egy filmben voltak, hanem egy rossz hangulatú közértben."
"- ...Ne felejtsd el azt, amit nem egy ízben mondottam már neked.
- Csak nem a szárba szökkenésről?
- De, arra gondoltam."
"- Tudom, mit keres - mondta halkan Pölö néni. - De látja, felhős az ég. Meg egyébként se az égen keresgesse azt, amit a földön is megtalálhat."
"- Látja, mindenben támogatnak! - Ragyogott a boldogságtól. - Ehhez nagyon kellett a maga sármos fellépése.
- Meg a maga erőszakossága - húzta ki a karját Pölö néni szorításából Tücsi bácsi. Aztán, ki tudja, miért, visszaerőltette. Pölö nénivel madarat lehetett volna fogatni."
"Buckó a távolból szemlélte az eseményeket. Nagy levegőt vett, és amikor nem figyeltek a barátai, odarobogott a lányokhoz. Átnyújtotta Violának a gördeszkáját.
- Nem csak mára - mondta a fiú. - Nekem kettő van.
Violának arra sem volt ideje, hogy megköszönje, Buckó sietve távozott. Menet közben idegesen nézegetett körbe, nem szerette volna, ha Pati és Lecsó látja, mi történt.
Nem látták, mással voltak elfoglalva. Lecsó Ibolyát, Pati Kamillát stírölte a távolból. Mindketten azon tűnődtek, hogyan válthatnának egy-két szót velük. Nyilván lekezelően, ez alap, szinte kötelező, főleg, ha tanúk is vannak, de aztán talán másképp is alakulhatnának a dolgok. Egymásnak persze nem árulták volna el, hogy efféle gondolatok foglalkoztatják őket, maguknak viszont már bevallották – külön-külön persze –, hogy tetszenek nekik a lányok, és ez sem volt kis lépés a részükről."
"- Ugyan, ne nevezzen így, nem vagyok a lovagja, Alíz. - És már emelte volna a fejét, amikor Pölö néni határozottan rászólt."
"- ...Kifordult magából a világ.
- Belőlem? - tréfálkozott volna Pölö néni, de ahogy kimondta a szót, már meg is bánta."
"- A hölgynek egy konyakot legyen szíves, én pedig a konyak mellé egy feketét is kérek – mondta a fiatal pincérlánynak, aki úgy nézett rá, mintha törökül rendelt volna.
- Pardon? - kérdezett vissza.
- Két konyak, egy fekete.
A pincérlány tovább értetlenkedett.
- Milyen fekete? Fekete tea? – kérdezte.
- Nem. Presszókávéra gondoltam.
- És milyen konyak? Metaxa? Napoleon? Hennessy?
- Ööö… Nem is tudom. Legyen talán Metaxa. Az jó lesz?
Katinka bólintott. A pincérlány is. Amikor elment, Ádám nagyot fújtatott.
- Régen minden egyszerűbb lehetett.
- Talán - mondta Katinka, miközben az ujjaival dobolt az asztalon. - Kivéve a szívügyeket."
"- Talán… Nem is tudom… - nyökögte Kamilla.
- Most nem jó - mondta Ibolya Patinak. - Nekem most tanulnom kell.
- Téged nem is én hívlak - mondta Pati -, téged a Lecsó hív.
Ibolya és Lecsó is elvörösödött. Ibolyának Lecsó tetszett kevésbé, azért is nem felé intézte a szavait, most viszont megsajnálta őt. És ettől máris szimpatikussá vált a számára.
- Semmi baj, talán majd máskor - próbálta felülviselkedni a helyzetet Lecsó -, mindegy, nem érdekes… Viszont ha már beszélünk, megmondom a nevemet. Csak hogy tudd. Lehoczky Gergő."
"- Mi is vigyázunk, hallod? - mondta Lecsó, és Ibolya abban a pillanatban határozta el, hogy a következő napok nagy feladata a gördeszkázás tökélyre fejlesztése mellett az lesz, hogy leszoktassa Lecsót ennek a szónak az indokolatlan használatáról. Elindultak."
"- Nem ez a lényeg! Rezső, gondolkodj! Hazudott nekünk! Az orrunknál fogva vezetett! Csatlakozott a gazemberekhez! Gazembernő lett a lányod! Zajongó őrült! Ő az egyik hangrobbanásos vasalólapos, aki halálra idegesít minket!"
"- Viola a legtehetségesebb… - Balogh papa egyre nagyobb büszkeséget érzett. De ezt nem merte bevallani a feleségének. - Ha viszont tehetséges – fűzte óvatosan a szót -, nem is tudom, talán nem akkora baj a gördeszkázás… Olvastam, hogy a Barcelona kapusa például elektromos rollerrel jár edzésre.
- Az más, te szerencsétlen! Az csendes!"
"Viola nem hallott új városközpontról, parkolóról vagy uszodáról, de nem foglalkozott különösebben a szülei furcsa viselkedésével, arra koncentrált, nehogy elárulja magát. Ő a szülei előtt titkolózott, a szülei őelőtte. És volt még valami, ami lefoglalta a gondolatait. Buckó járt a fejében. Aki egyszer majd biztosan nagy színész lesz. Hiszen varázsütésre tud sírni és nevetni. És olyan ábrándos a tekintete… Messze a legnormálisabb baromarcú… Nem is igazi baromarcú… Szelíd és kedves… Csak az a rossz társaság… Bár tulajdonképpen Metál is rendes srácnak tűnik. Patival és Lecsóval azonban még mindig nem volt kibékülve.
Nem úgy Kamilla és Ibolya. A fiúk úriemberként viselkedtek a moziban, még csak át sem karolták a hölgyeket a sötétben, pedig ők ezt nem feltétlenül bánták volna. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy amikor négyesben visszatértek a térre, mindketten csókot kaptak a lányoktól. Nem is egyet."
"- Tiszteletem, Tücsi bá! - harsogott Pati. - Hol járt az utóbbi napokban?
- Már hiányoltuk, Tücsi bá! - kiabált Lecsó. - Jöjjön, körbeálljuk, kezdődhet a mai első fejmosás!
Tücsi bácsi somolygott. Ezt egyelőre nem tudták értelmezni a baromarcúak.
- Pupákok! - kezdte. - Meglepetéssel készültem úgy a magam, mint mindenki más nevében. Akik benneteket joggal tartanak idegesítő zajkeltő brigádnak. Namármost. A helyzet alapvetően semmit nem változott a közelmúltban, stimmt? Hiába foganatosítottam jelentős beszédeket. A lényeg, hogy most végre megvalósul a régi szép terv: ti innen el lesztek tanácsolva. Visszatér a tér békés nyugalma. Ezt elősegítendő, úgy a polgármester, mint özvegy Szalkainé hathatós támogatásával és közreműködésével… Továbbá a magam és a mindenki más nevében megkérlek most titeket egy furcsaságra. Hogy gyertek utánam.
A fiúk tanácstalanul néztek egymásra. Az járt a fejükben, vajon megbuggyant-e a közös képviselő."
"Tücsi bácsi addig-addig körülményeskedett, és olyan feltűnően, hogy köréje gyűltek a lányok is. Nem lehetett kibogozni a szavaiból, mit akar, ezt ő is belátta egy idő után, úgyhogy summázta a gondolatait.
- Lett egy valami, na. Kövessetek!"
"Némi meglepetést keltett, amikor a tájékoztatótáblán megjelentek a csapatnevek. A baromarcúak ugyanis Baromarcúak néven indultak. Tücsi bácsi nem kis büszkeséggel konstatálta mindezt."
"- Gyanús vagy te nekem, pupák - csóválta a fejét Tücsi bácsi, miközben tétován a hajába túrt. - Honnan tudsz ilyen szakkifejezéseket? Megmondom én, mi van. Te gördeszkáztál valaha, stimmt?"
"- Élvezni kell a verseny minden percét! - mondta Pölö néni. - Sőt, az egész életet, úgy, ahogy van!
A baromarcúak csapata a hagyományoknak megfelelően nagy robajjal érkezett egy utolsó gyakorlásra. Tettek néhány kört, ugrattak, szaltóztak, láthatóan élvezték az új pályát. Lecsó elégedetlen volt a deszkájával, lejött, meghúzta a főcsavart. Mielőtt visszament volna, odalépett a tájékoztatótáblához. Olvasni kezdte."
"- Fokozottan ügyelni kell mások testi épségére - olvasta valaki mögüle a kiírást. - Még szép. A pályát kizárólag sportolók használhatják. Hát persze. Néző és élő állat a pálya területén nem tartózkodhat. Na de akkor Bazalttal mi lesz? Semmi, majd a lelátóról figyel. Tényleg, nem kéne bemutatnod neki Fülöpöt? Mi a véleményed, Gergő?
A hang ismerős volt Lecsónak, valahonnan nagyon régről. Először nem tudta hova tenni. Aztán ahogy megfordult, hirtelen minden a helyére került. Sanyi asztalos akkor már ölelte őt.
- Először a mozgásodra figyeltem fel - mondta könnyekkel a szemében. - Mintha magamat láttam volna, de nem voltam biztos benne, hogy te vagy. Aztán megláttam a nevedet a táblán.
Lecsó is sírni kezdett. Olyan hevesen, hogy Buckó akkor sem tudta volna leutánozni, ha többszörös Oscar-díjas színész lett volna."
"- Ott van! - szúrta ki a tömegben egykori szerelmét Tücsi bácsi. - Látom!
- Na hát akkor… Örülök. Micsoda találkozás.
Pölö néni szeméből két könnycsepp gördült ki."
"Finoman maga felé fordította Pölö nénit, aki titokban már megtörölte a szemét, nem mintha ezzel el tudta volna rejteni a bánatát."
"...a verseny első helyezettje a baromarcúak csapata lett!
- Pillanat, pillanat – próbálta tartani a rendet Szokolai doktor. - A zsűri különdíjat isz felajánlott a legügyeszebb, legakrobatikuszabb verszenyzőnek. Annak, aki a legnagyobb biztonszággal mutatott be nehész elemeket. A díj egy gyönyörűszégesz, codaszép, nagyon drága gördeszka, amelynek jogosz tulajdonosza mosztantól: Horváth László!"
"- Pölö ők, igen. Meg más is - folytatta Tücsi bácsi. - Szóval köszönjük, Sanyi. A díj az csak ennyi, tárgyat vagy plakettet nem kapsz.
- Így is nagyon megtisztelő - dünnyögte az asztalos.
- Megállapítást nyert, hogy nemrég kivirágzott boldogságunk most már kétségtelenül felhőtlen szárba szökkenésnek nevezhető - fejezte be mondandóját Tücsi bácsi."
"- Lehoczky Sándor vagyok. És hát nem a szavak embere - motyogta -, úgy értem, nem kenyerem a beszéd, de annyit hadd mondjak el, hogy viszont ezzel szemben a világ legboldogabb asztalosa lettem mára. Merthogy van egy kiskutyám, egy ilyen kis tacseklány, aki a verseny alatt összebarátkozott a vőlegényével. Úgy látom, már a vőlegénye - nézett oldalra, ahol Fülöp és Bazalt kergetőzött jókedvűen. - De nem ezért vagyok a legboldogabb, hanem mert tizenkét éve nem találkoztam a fiammal, most meg hát… Most meg itt van. Mert úgy mozgott, mint én, és erről… Eddig is észrevehettem volna a téren, de nem vettem, mert én mindig csak a műhelyben… Na mindegy, és ő is tagja a győztes csapatnak, és én csak ezt szerettem volna, jó napot kívánok mindenkinek!
Sanyi asztalos lesántikált a színpadról. Szűnni nem akaró taps kíséretében."
"Pölö néni nem lett volna Pölö néni, ha nem ajánl fel ő is egy különdíjat. Természetesen Tücsi bácsinak. Ezt semmivel nem indokolta, viszont ünnepélyesen átadta egy forró csók formájában. A díj maga a csók volt. Aztán megkérdezte, tulajdonképpen miért nevezte el annak idején baromarcúaknak a baromarcúakat."
"- De azt azért nem tudhattad, hogy leejtem a kígyóuborkát.
- Én vertem ki a kezedből. A könyökömmel.
A közelben álldogáló Lecsó megpróbálta tovább színezni a történetet.
- Mi meg csak azért mentünk be lopni, hogy a kialakuló botrány elősegítse ezt a szép szerelmet, hallod?"
"A pálya a későbbiekben rengeteg lélegzetelállító mutatvány, nagy esés és temérdek szerelmes csók helyszínévé vált. Fülöp és Bazalt többnyire valamelyik sarokból figyelte a fiúkat és a lányokat, elsősorban persze Violát, aki mindkét kutya tiszteletbeli gazdája lett. Fülöp beköltözött Sanyi asztaloshoz, a verseny napjától ott lakott Bazalttal együtt, Viola pedig szinte naponta látogatta őket. Lecsó és Pati nem bánta, hogy új gazdája lett Fülöpnek, annyit kértek csak, hogy bármikor felkereshessék. Lecsóval kapcsolatban ennél nagyobb öröm nem is érhette volna Sanyi asztalost.
Ételt a továbbiakban már nem kellett lopniuk, és a pórázt is visszaadták annak a goldenretriever-tulajdonos kislánynak, akitől Lecsó annak idején elcsaklizta."
"A pálya legemlékezetesebb eseménye minden kétséget kizáróan Tücsi bácsi és Pölö néni nyári esküvői bulija volt. Megjelentek a baromarcúak, a virágnevű lányok, Ádám és Katinka, Sanyi asztalos és a kutyák, valamint a környék sok-sok lakója; volt házilag készített almás rétes, spenót, rántott gomba, eperfagyi és egy gördeszka alakú csokitorta is - meg persze rengeteg vidéki Pölö-rokon és ismerős, akik levélben értesültek a nagy eseményről.
Tücsi bácsi éjfél felé felnézett az égre. Ragyogóan szép, csillagos volt az ég. Csak éppen a Hold nem mutatkozott. De ő ezt egyáltalán nem bánta."
