Az e heti Mesevilág-péntek rovatommal - mint látjátok - jelentősen megcsúsztam, de bevallom nektek, hogy ihlet nélkül nem akartam veletek megosztani egyetlen gyengébb minőségű posztot sem, ezért relaxáltam, s most remélem, hogy egy méltó poszt kerülhet ki az oldalra így vasárnap este. 

Ezen a héten Bosnyák Viktória: Pacák ​a pácban c. kötetére esett a választásom, ami a Könyvfesztivál egyik újdonsága volt a Kolibri Kiadó standján. A kötetet Dudás Győző gyönyörű, mókás, ötletes rajzai díszítik. 

Azt hiszem Bosnyák Viktóriát senkinek sem kell bemutatnom! A hölgy bármihez is nyúl, aranyat ér, meséi és történetei pedig lehetővé teszik a magyar gyerekek számára azt, hogy ne csupán a külföldi kötetek fordításait vehessék kézbe, hanem  eredeti, hamisíthatatlan magyar nyelvű, minőségi olvasnivalóhoz is jussanak a kortárs írók tollából...

"Volt egyszer egy papírtapír, 

Kedvence a tinta s papír. 

Lakása az íróasztal, 

Ahol mindent megtapasztal."

A Pacák a pácban egy humoros, rímekbe szedett verses mese a kisebbek számára. Adott főszereplőnk, a papírtapír, kinek lakhelye az íróasztal, s mindaddig nyugalmasan tengeti perceit, míg meg nem látja közeledni a nyitott ablakon át a veszedelmes papírsárkányt, aki azért jött, hogy az óvatlanul fedetlenül hagyott tintatartóból bevedelvén az édes nedűt becsiccsentsen. ^^

A kissé ingatag papírsárkány a szemeteskosárba dől, ahol jelenleg ártalmatlanul szédeleg, ám a papírokra kiborított tintapacák életre kelnek... 

A tintapacák azonban egyszeriben alakot kezdenek ölteni, s egyaránt találkozhatunk aranyos, dundi mackóval és félelmetes, őrült nyúllal, valamint különféle állatok bizarr keverékeivel is...

Tapper, a tinták réme ezt a fejetlenséget látván pedig úgy dönt, tisztogató hadműveletbe kezd...

"Trappolva jön a Nagy Tapper, 

Minden tinta réme. 

Retteg tőle a szúette 

Íróasztal népe."

A kötet 48 oldala tömény humor, önfeledt móka és kacagás. Papírtapír mondhatni az íróasztal őre, a rend felelőse, aki a legparányibb apróságon is halálra izgatja magát. ^^ Papírsárkány a tipikus bajkeverő, egy cuki, tökkelütött csirkefogó, akinél hord azonban a hátán a Föld még nagyobb "gazembereket" is... Tapper pedig... ő tulajdonképpen az a bizonyos tintafelitató, félkör alakú eszköz, amit régen még nagyapáink is használtak, azonban az én íróasztalomra már nem kerülhetett fel - bárhogyan is szerettem volna azt kiskoromban... :( 

A Pacák a pácban egy hangulatos, eredeti, ötletes gyermekkönyv, aminek olvasása közben a gyerkőc nem csupán vidám pillanatokat és őrült kalandokat élhet át ebben az elborult világban, de a részletgazdag, élénk, gyönyörű illusztrációknak köszönhetően minden jelenet tökéletesen meg is elevenedik a szeme előtt. 

Figyelem! A kötet humora hasizomfájdalmat okozhat - ám ennek ellenére kifejezetten ajánlott! ;) 

Idézetek

"– Hol a kupak, ó, te pupák! 

Ezek ám a rémes hibák! – 

Szidja magát a tapír, 

S a dühtől elönti a pír."

"A sárkány fejét felkapja: 

Mintha rászólt volna apja… 

Talán ma van annak napja, 

Sárkányapja rajtakapja?"

"Pacamaci picit duci, 

Valójában nagyon cuki. 

Icipici paci paca 

Lábán csöppnyi tintapata."

"A pumajom apumajom, 

Kettőt, hármat, négyet púzik, 

Pingvíziló grimaszolva, 

Sóhajtozva odébb úszik."

Értékelés: 5/5 tintapaca

Illusztrációk: 5/5 tintapaca

Kántor Kata Forró nyomon c. kötetére a Dudás Győző által tervezett gyönyörű borító miatt figyeltem fel, amint a Könyvfesztiválos listámat állítottam össze a megvásárolni kívánt könyvekről. 

A Forró nyomon a Nózi nyomoz c. sorozat negyedik kötete, melyek közül még egyet sem olvastam, ám ennek fülszövege és illusztrációja erősen megfogott. Bíztam benne, hogy a kötet az előzmények nélkül is érthető és élvezhető lesz - és szerencsére ez így is volt! 

A Forró nyomon egy teljesen különálló történet, és gyanítom, hogy csupán a főszereplő kutyusok kötik össze az előző kötetekkel - természetesen a címszereplő Nózin kívül...

"Nózi peckesen vonult be Huszár őrmester oldalán az irodába."

Történetünk főhőse Nózi, a rendőrkutya, Huszár őrmester hűséges társa, aki rendületlenül segít gazdájának a nyomozások során. 

A történet a rendőrségen veszi kezdetét, ahol megtudjuk, hogy az utóbbi napokban nyoma veszett néhány kutyusnak és egy különös sípnak, aminek hangját emberi fül nem hallja, s csupán a kutyákra hatásos... Különös... Ennél többet azonban nem tudunk meg, ugyanis Nózi nemsokára Illaberek parkjában veri fel főhadiszállását Huszár kislányával, Lillával és annak barátnőivel, akik éppen egy pikniket tartanak a szép időben. 

Nózi itt találkozik barátaival: Elzával, Dokival, Jessicával, Csin-Csinnel és Mayával, ahol kedélyesen eltársalognak mindenféle kutyadologról. :) 

A kislányok remekül érzik magukat, ám a kutyusok unatkozni kezdenek, ezért úgy döntenek, hogy meglátogatják régi barátaikat az erdőn túl... 

Jessica, a gyönyörűen ápolt, kissé beképzelt csivava azonban nem tart velük az általa csak utcakutyáknak nevezett Bigi és Bogi meglátogatására, így Nózi, Elza és Doki végül hármasban indul el. A "találka" végeztével Bigi és Bogi visszakíséri hőseinket a tisztásra, ahol óriási zűrzavar fogadja őket... Nózi higgadtan konstatálja, hogy gazdáik őket keresik fejvesztve a parkban, mivel azt hiszik, hogy eltűntek... A kezdeti riadalom és a boldog egymásra találás azonban nem tart sokáig, ugyanis Jessica valóban eltűnt! A tisztáson maradt Maya és Csin-Csin azonban semmilyen információval nem tud szolgálni a csivava eltűnéséről, ugyanis fogalmuk sincs róla, mikor látták őt utoljára! A kislányok késlekedés nélkül értesítik szüleiket, ám Nózi és Doki az erődben forró nyomot találnak Jessica méregdrága parfümjének illatát követve... egy kesztyűt! Mivel nemsokára besötétedik, és a kutyusok rendkívül féltik barátnőjüket, Nózi úgy dönt, hogy elindulnak forró nyomon - és még ma felgöngyölítik az ügyet! S ezennel a tisztás kis szélén meg is alakul a nyomozócsapat Nózi vezetésével az élén, akinek a BÉKA hadművelet során Elza, Doki, Bigi, Bogi, Maya és Csin-Csin alkotja a csapatát... Nemsokára kiderül, hogy a kis csivava eltűnésének bizony köze van a rendőrségen hallott kutyalopásokhoz... 

S most induljatok el ti is forró nyomon megkeresni Jessicát! ;) 

A Forró nyomon egy remekül felépített, izgalmas nyomozás története, szerethető szereplőkkel. A nyomozás során minden kutyusnak egyedi szerep jut, mely által mindegyiküket megismerhetjük egy picit közelebbről, ez által mindenki megtalálhatja a maga kedvencét! Az én No.1. favoritom a kissé butus, de annál imádnivalóbb Csin-Csin, aki egy igazi kis hős. ❤ A főhős, Nózi pedig egy igazi rendőrkutyus: okos, határozott, kemény - néha már túlontúl is az... Bár alapvetően rendkívül szimpatikus, néhol picit túlzásnak éreztem a keménységét, amire - noha a nyomozás sikeressége végett - szükség volt, szavaival mégis megbántotta társait... :(

"– Csin-Csin zászlós jobban teszi, ha a lila nyelvét a szájában tartja, jó szorosan összezárva, és feszülten figyeli, amit mondok. Megértette, zászlós? Vagy akarja, hogy lefokozzam? – vakkantotta mérgesen."

/Kedvenc idézetem/

A történet gyorsan olvasható, fordulatos, humoros - és ajánlott minden kis nyomozópalánta számára! ;) Itt pedig meg kell említenem, hogy Nózi bizony egy létező, tündéri kiskutyus, aki az írónővel együtt a dedikálások alkalmával is jelen szokott lenni! /Bár ne vasárnap lenne minden olyan dedikálás, ami valóban érdekel, és nem jutok el rá. :(/

A kötetet a kutyusok szerelmeseinek, az izgalmas történetek kedvelőinek, gyermeklelkű felnőtteknek, hovatovább Kántor-rajongóknak... egyaránt ajánlom! :) 

Idézetek

"- …A másik ügyben meg megfújtak egy sípot. 

- Megfújták? – értetlenkedett Elza. - Mióta számít bűncselekménynek, ha valaki sípol? 

Doki és Nózi felnevetett. 

- Megfújták, vagyis ellopták, elcsórták, elcsenték - tisztázta Doki, Nózi pedig rákontrázott: 

- Vagyis meglovasították, lenyúlták, elorozták."

"Sokszor az is nagyon sokat segít, ha egyszerűen elcsendesíti a gondolatait. Számos esetben ilyenkor ugrik be a megoldás."

"Nózi nagyon hivatalosan beszélt, és a hangjában volt valami különös. Valami, ami akkor, abban a pillanatban mindenki fölé emelte őt."

Értékelés: 5/5 tappancs

Illusztrációk: 5/5 tappancs

A mai Mesevilág-péntek posztomban egy gyönyörű meséről hoztam nektek értékelés. A Nyuszi Papa leckéi címet viselő kötet a Disney Mesék az Aranygyűjteményből c. sorozat legújabb tagja. 

A kötet beharangozásakor semmi komolyra nem számítottam, a meséről még soha nem hallottam, és úgy gondoltam, valami jó kis töltetékrészhez lesz szerencsém... Hatalmasat tévedtem! 

A Nyuszi Papa leckéi egy gyönyörű mese egy idős nyusziúrról, aki réges-régen alapította Nyuszihont - feleségével. Ahogy telt-múlt az idő, Nyuszihon piciny falucskája szépen lassan kiterebélyesedett és ma már egy virágzó, boldog nyuszibirodalom - ám a nyuszik lakhelye továbbra is a békés, nyugodt falusi életmódot tükrözi. 

Nyuszi papát a fiatalok sok néven ismerik: kezdetben még Nyuszi Apa volt, majd Nyuszi Papa lett, és jelenleg a Nagy Nyuszi Papa nevet viseli. :3

Nyuszi Papa a falu megalapítása, nősülése és gyermekei felnevelését követően unatkozni kezdett, így szabadidejében feltalálta a tojásfestést, azon belül is a húsvéti tojásfestés művészetét. Ahogy a falu nőtt és nőtt és nőtt, s neki egyre több segítsége akadt a lelkes nyuszifiak személyében, Nyuszi Papa feltalálta a tavasz, a nyár, az ősz, a tél, a levelek, a természet, a rovarok, bogarak stb. stb. festészetét, melynek köszönhetően a világ megismerhette a csodálatos, pompás négy évszak minden lenyűgöző szépségét... Ám a nyuszifiak nagyon hamar kitanulják ezeket a szakmákat is, így Nyuszi Papának már tényleg nem marad semmi munkája. Ő azonban egyáltalán nem bánkódik... 

Nyuszi Papa végül elhagyja a falut, elbúcsúzik Nyuszihontól és a szívének oly kedves nyuszmuszoktól, ám utolsó, gyönyörű alkotását még megosztja Nyuszihon népével... A naplementét... ❤

Nyuszi Papa halála gyönyörűen ábrázolt jelenete a kötetnek! A falut békésen, nyugodtan elhagyó nyúlapó sétája a hegyek mögé, az utódaira hagyott festői naplemente - a tulajdonképpeni búcsú - ahwww :3 Nincsenek szavak rá! Eszméletlenül megható... Az olvasó nyugodt marad, nem sír, mégis tudja, hogy bár a nyuszik nem biztos, hogy tisztában vannak Papa halálával - legalábbis a legkisebbek biztosan nem - a bölcs nyuszi meglelte a békét, végigjárta ösvényét és boldogan, teljes életet megélve búcsúzott el a földi léttől. *-*

Több ilyen mesét a gyerekeknek! 

Idézetek

"A galagonyabokrok között, az erdő mélyén, a kíváncsi tekintetek elöl rejtve fekszik a nyulakkal benépesített apró kisváros, Nyuszihon…
A kisváros közepén áll egy szép kis takaros ház. Ablakkeretei pirosak, gallyakból rakott teteje barna. Nem más ez, mint Nyuszi Papa háza. Még a legkisebb nyuszicsemete is tudja, hogy Nyuszi Papa alapította sok évvel ezelőtt Nyuszihont."

Értékelés: 5/5 nyuszi

Illusztrációk: 4,5/5 nyuszi

Balázsy Panna Szandra sorozatával "ügyfélszolgálatos életem" során találkoztam először, hiszen a kötetek rendkívül nagy népszerűségnek örvendnek a fiatalok körében, és folyamatosan érkeznek az utánnyomások. Jómagam Rippl Renáta gyönyörű illusztrációi miatt figyeltem fel a kötetekre.
Noha a Szandra és a 3.B. sorozatból egyetlen kötetet sem olvastam, a Szandra és a csajok sorozat első kötetére nem mondhattam nemet. :)

A Csini?! címet viselő kötetben főhősünk, Szentesi Szandra tinikorba lép, s bár elkezdődik 6. évfolyamos iskolai kálváriája, az iskolán kívüli életéről sokkal többet olvashatunk a kötetben. :)
Az előzménysorozatot nem ismerem, így az írónő stílusát sem, mindazonáltal úgy vettem észre, hogy picit csapongtunk az események között.


Szandra, nyári vakációjának egyik részletével indítja beszámolóját, mely után gyorsan az "iskolapadban" találjuk magunkat, ahol kiderül, hogy a kislányt sajnos elválasztják barátnőitől és másik osztályba kerül - egyedül. Míg három barátnője egymás mellett maradhat, Szandrára a barátkozás cseppet sem várt feladata hárul. Szerencsére a kislány könnyedén veszi az akadályokat, ám új osztálytársait jelenleg csak a haveri körbe helyezi, és napjait szomorúan és magányosan tölti.

Sok ideje azonban nem marad az önsajnálatra, mert egyrészt édesapja és nővére kirángatja a való világba, hogy futással vezesse le a feszültségeket, másrészt "durván" beköszöntenek kamasz évei, minek következtében megtapasztalja a pattanásokkal járó feszültséget, megtanulja a pattanások eltüntetésének alapjait, megváltoztatja a hajstílusát - mindezek közben pedig próbálja nem kikészíteni saját magát és környezetét. ^^

Szandra azonban egyáltalán nem idegesítő... Sőt! Végtelenül aranyos, jópofa gondolatokkal megáldott lány, aki könnyen belopja magát az ember szívébe. Annak ellenére, hogy az előzményköteteket nem olvastam, egyáltalán nem éreztem azok hiányát. Szandra jellemét és stílusát könnyen átéreztem, és egy igazán szerethető, cuki főhőst kaptam, aki ugyan teljesen ártatlan és nagyon sok esetben naiv - mégis ez adja lénye báját.

A kötetben Szandra életének több részletére is rálátunk. Elkísérhetjük első londoni útjára, és láthatjuk a cuki, göndör fürtökkel megáldott Brúnó iránti első szerelmének néhány mozzanatát is.


A Csini?! (Szandra és a csajok 1.) egy olvasmányos, szórakoztató, humoros sorozatindító kötet - melynek ugyan főszereplője a célközönség számára nem ismeretlen, mégis a történetben Szandra életének egy új fejezetébe nyerhetünk bepillantást.
A kiadó a 9+ éves korosztálynak ajánlja könyvét, s bár jómagam egy picit feljebb húznám meg a korosztályt, kb. 10-11 éves kornál, a mai világban rohamosan fejlődő fiatalok miatt lehetséges, hogy már a fiatalabb olvasók is azonosulni tudnak majd a tini Szandrával.

Értékelés: 5/5 polaroid
Idézetek

"Tájékoztatásul a diplomata az, aki nem akar senkit se megsérteni, de azért saját hazája (ebben az esetben magamat értem ez alatt) érdekeit képviseli úgy, hogy a másiknak és neki is jó legyen."

"– Persze, majd szólok, mi a helyzet! – bólintottam, és folytattam a Bori és az új fiú című könyv olvasását elalvás előtt."

"Olyan lehettem, mint a katonák, akik vágják a centit, hogy mikor mehetnek már végre haza a háborúból."

"Mostantól csak kéthavonta kell befáradnia ide a centrumba, ahol otthon beadható injekciót kap, ami aztán szétárad a testében, hogy aztán a sejtjei összebeszéljenek, és nagy egyetértésben azt csinálják, amit kell. Mondjuk, én nem fogok odanézni, amikor beadja magának a szurikat."

"Azzal elszelelt, és vitte magával azt a cuki rakoncátlan fürtjét."

A Manó Könyvek legfrissebb újdonságairól, a Disney lapozók két kötetéről már az alábbi posztomban olvashattatok, most azonban megérkeztem az Évszakok és a Formák címeket viselő kötetek bemutatásával és értékelésével is. 

Az Évszakok sorrendben mutatja be a tavasz, a nyár, az ősz és a tél szépségeit, míg az utolsó oldalon egymás mellett láthatjuk Daisyt, Minniet, Mickeyt és Plutot, amint egy-egy évszakot "testesítenek" meg.

A rövid versikék ebben a kötetben teljes mértékben rímelnek, aranyosak, bájosak és egyáltalán nem erőltetettek. 

A Formák aranyos versikékkel taníttatja meg a gyermekekkel a kör, a négyzet, a háromszög, a csillag és a szív alakzatok definícióját, ám sajnos a kötet kevésbé szeretett karakterekkel illusztrált és található benne egy helyesírási hiba. :( Ami számomra még nem tetszett az a Tündérkeresztanya - Tündérkeresztanyóra való átnevezése. :( Elvégre ő nem egy anyó... :(

A Színek és a Számok c. lapozókkal ellentétben ezek a kötetek csupán a címükben szereplő fogalmakra koncentrálnak, és nem tanítanak plusz információt a gyerekekkel, ami természetesen nem baj, ám ennek fényében a másik két lapozót sokkal hasznosabbnak tartom tanítás szempontjából.

A chibi karakterek természetesen továbbra is rendkívül aranyosak, a színek élettel teliek, és olvasás közben az ember akarva-akaratlanul is jókedvre fakad - és nincs is jobb, mint játssza, mosolygósan új dolgokat megtanulni...
Ennek ellenére úgy érzem, hogy a négyféle lapozó közül a pálmát toronymagasan a Színek és a Számok nyerték, míg a Formák egy picit gyengébbre sikerült.

Évszakok: 5/5*

Formák: 4,5/5*

Illusztrációk: 5/5*

Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatának 9. kötete, az Édes ​csábító februárban jelent meg a General Press Kiadónál. 

A sorozatból összesen három kötet csücsül a polcomon, azonban ez volt az első, amit elolvastam. Mivel ezek a romantikus kötetek általában nem kapcsolódnak olyan szorosan egymáshoz, hogy önmagukban értelmetlenek lennének, hiszen a történetek a karakterek által kapcsolódnak egymáshoz (családi-, rokoni-, baráti kapcsolatok végett), egyáltalán nem fenyegeti az olvasót semmi veszély, és attól sem kell félnünk, hogy nem fogjuk érteni a cselekményt...

Az Édes csábító alapszituációját a fülszövege tökéletesen bemutatja. Főszereplőink már a legelső oldalakon egymásba botlanak, mikor Miss Eve Dinwoody - Montgomery hercegének húga - felkeresi a Harte vigadójának tulajdonosát, hogy az épülő színház könyvelését felügyelje. 

A történet elején még Mr. Harte - avagy férfi főhősünk, Asa Makepeace - eleinte bizony egy cseppet sem kedves és szimpatikus figura, aki észrevétlenül lopja be magát a női olvasó szívébe... ;) 

A Harte Vigadója egy korábbi tűz alkalmával égett porig, és Asa már hosszú ideje azon fáradozik, hogy újjáépítse a gyermekkora óta az élete részét képező színházat, ám Montgomery herceg hideg és távolságtartó, nem éppen szép húgának felügyelete még inkább kihozza a sodrából az amúgy is lobbanékony férfit. Mivel a herceg a színház újjáépítésének egyik fő befektetője, Asa nem tehet mást, mint megbarátkozik a fiatal nő jelenlétével, akinek értelmes gondolkodása, remek ötletei és pénztárcakímélő megoldásai hamar szövetségessé teszik őt a férfi szemében. 

A színházban azonban különös dolgok és balesetek történnek, amik arra engednek következtetni, hogy valakinek érdekében áll tönkretenni a Harte Vigadóját... Asa és Eve egymástól függetlenül szeretnének a végére járni ennek a különös ügynek, ám a titkos szálak - a tudtukon kívül - szépen összefutnak. Ha mindez nem lenne elég, a férfinak még a lányt fogva tartó démonokkal is fel kell vennie a harcot...

"Az sem lepte volna meg, ha rajtuk kívül senki más nem élt volna a földön ebben a pillanatban."

Miss Eve Dinwoody

"Már igent mondott, legalábbis bólintott. Egy úrinő pedig nem vonja vissza a szavát – még a bólintását sem."

Eve egy független, rendkívül okos nő, logikus gondolkodással. A lány a herceg másodkézről született gyermeke, nemesi rang nélkül... Végre! és szerencsére egy olyan fiatal nő a hősnők sorában, aki nem a megtestesült szépség, s bár a saját árnyékától is fél, határozott és bátran kiáll a véleménye és a bátyja érdekei mellett. /Igazi ellentmondásos személyiség!/ Saját vágyait és igazi lelkét mélyen elnyomja, hiszen az élettől nem kapott mást, mint fájdalmat és borzalmat... 

Miniatűr portrékat készít, melyek festése közben elmenekülhet a szalonja magányába, miközben felteszi magának a kérdést: "Biztosan jó ez így?"

Asa Makepeace

– Ne oktasson ki engem csak azért, mert fontos nekem a pénz. A világ is ehhez méri az értékemet!

Asa - mint fentebb írtam - a regény elején egy végtelenül ellenszenves karakter, és fogalmam sem volt róla, hogy fogom megkedvelni... Nos, bevallom sokkal könnyebben ment, mint gondoltam. Eve már az első pillanatban belopta magát a szívembe a különleges természetével, ám Asának keményen meg kellett küzdenie azért a bizonyos helyért ott mellette... :) A Harte Vigadójának tulajdonosa egy céltudatos, kemény, sokszor agresszív és végtelenül őszinte férfi, aki egyedül a színházának él! Aggódik a felújítási munkálatok és a támogatók hiánya, az első előadás kudarca és a szabotázsok miatt, és ekkor kerül a látószögébe az elviselhetetlenül józan Eve, akinek minden lépéséről be kell számolnia. Melyik férfi szereti, ha korlátok közé zárják? Mindezt, a 18. században... 

Ám Eve a legjobbat hozza elő a férfiból, mely rejtett tulajdonságokról Asa és környezete eddig nem is tudott... A férfi tisztában van azzal, mire van szüksége a lánynak ahhoz, hogy teljes életet élhessen, ám életében először olyan falba ütközik, amit egyáltalán nem biztos, hogy le tud dönteni... 

Az Édes csábító egy sodró lendületű, izgalmas romantikus regény - nem mindennapi szereplőkkel. Központi eleme a Harte Vigadója, az éppen épülő színház és a színházi élet, melynek fontossága révén rengeteg érdekes információt és kulisszatitkot megtudhatunk a korabeli színházak működéséről. Romantikus regényről révén szó, bizonyára nem árulok el nagy titkot, hogy főszereplőink kezdeti ellenszenve szép lassan szerelemmé alakul át, azonban ez korántsem a megszokott, klisékkel kikövezett úton történik meg... ;) 

Asa és Eve is egy különleges, egyedi személyiség, a maguk démonaival és szomorú múltjukkal, melyek elkísérik őket egész életükben. Az írónő ezeket a titkokat szépen-lassan, mintegy csepegtetve adja az olvasó tudtára, éppen csak úgy, hogy még nagyobb legyen a káosz, mire a kirakós minden darabja a helyére kerül a legutolsó! oldalakon. 

A főbb karakterek nagy része szerethető, életre való, érdekes figura, akikkel együtt nevetünk és sírunk a történet során, míg az ellenség kellően visszataszítóra és ocsmányra sikeredett, akiknek a bukását minden pillanatban epekedve várjuk.

Fél csillag levonás azonban jár a könyvnek, mégpedig azon egyszerű okból kifolyóan, hogy egy adott személyiséggel rendelkező karakter a való életben soha nem nyílna meg két másodperc alatt, és tenné meg a személyiségével szöges ellentétben álló dolgokat, mint ahogy ebben a regényben a karakterek nem egyszer megteszik... A regény végén található, indokolatlan - mintegy elvárásként szereplő - homoszexuális jelenet pedig egész egyszerűen felesleges és kínosan erőltetett...

Romantikus regények kedvelőinek a regény elolvasása feltétlen ajánlott! 

A könyvet köszönöm a Minden Nap Könyv főszerkesztőjének!

Értékelés: 4,5/5 színház