Sziasztok! 

A napokban hatalmas megtiszteltetés ért, miután értékeltem Farkas Nóra újonnan megjelent könyvét, az Összeköt a szeretet c. Beszoktatós mesekönyvet. Az írónő és Szepesi Szűcs Barbara, a kötet illusztrátora is megosztotta Facebook oldalán az értékelésem, valamint lehetőségem nyílt röviden beszélgetni Nórával virtuálisan. 

A megosztott értékelésem azóta 260 megtekintésnél jár, ami az eddigi legolvasottabb posztom lett.  *-* 

Alig tértem magamhoz az örömtől, mikor a beszélgetés közben szóba került a vasárnapra eső Könyvheti dedikálás, amin szerettem volna részt venni, sajnos azonban hétvégén nagyon körülményes vidékről felutaznom a fővárosba. Az írónő szerette volna, ha élőben is találkozunk, és én is szerettem volna személyesen is találkozni vele, és Szepesi Szűcs Barbarával is. Ezt követően párommal közösen kidolgoztuk a vasárnapi nap programját, minek köszönhetően feljuthattam a dedikálásra!!! *-*

S íme, eljött a szóban forgó vasárnap, felvirradt a reggel, én pedig áldom a szerencsémet, hogy időben keltem, és ránéztem a vonatközlekedésre, ugyanis az 40-50 perces késéseket mutatott. Gyors egyeztetést követően párommal hamar világossá vált, hogy hamarabb kell indulnunk, ha szeretnénk időben felérni. Így történt, hogy végül negyed 11-kor elindultunk Esztergomból és negyed 1-re sikerült is felérnie a vonatnak a Nyugatiba... 

Megebédeltünk a Mekiben, majd beültünk a moziba, és megnéztük a Bűbáj herceg és a nagy varázslat c. mesét, amin mindketten nagyon jól szórakoztunk, és csupán egy egészen kicsikét lógtunk ki a célközönségből és a körülöttünk ülő szülő-lurkó csapatból. :D XD Mivel nagy meserajongó vagyok, ezt az élményt már megszoktuk... :D 

A mesének pikk-pakk vége lett, de végig izgalmas és hangulatos volt, remek zenékkel és nagyon szép látványvilággal. Demi Lovato pedig csak dobott még egy nagyot rajta a végefőcímdallal.

Mozizás után a WestEndben még sikerült ráakadnom erre a csodapárnára, ami hazajött velem, majd mentünk is a dedikálásra. 

Fél 4-kor értünk a Vörösmarty térre, így - mivel még volt időnk Nóra és Barbara megérkezéséig - megnéztem, hogy megjelent-e a Dalmorka, a hobbivarázsló c. könyv. Megjelent! És az eladó úr kedvességének hála, aki felhívta a figyelmet egy külön dedikálási lehetőségre az írónővel, még Mészöly Ágnessel is megismerkedhettem, aki frissen dedikálta legújabb könyvét. Közös fotó is készült, amit Facebookon kért el tőlem az írónő, aki egy nagyon közvetlen, tisztelettudó és aranyos nő, még a tetoválásaimban is gyönyörködött, ami rendkívül jól esett. :) 

Ezt követően a Pagony standjánál végre - VÉGRE! - beszereztem a Rumini 2. kötetének új kiadását, majd megnéztük a Twister Media standján a Ronaldo könyvet, ami valószínűleg nemsokára hazajön velem a könyvesboltból, és már mentünk is a Menő-Manó pulthoz. A kollégáimmal cseverésztem mindaddig, míg meg nem érkeztek a célszemélyeim. :D 

Aki ismer, tudja, hogy alapvetően egy nagyon visszahúzódó és csetlő-botló lány vagyok, és ideges, ha híres emberek közelében lehet, pláne, akikkel nagyon vágyik megismerkedni. Sejtelmem sem volt, hogy mit mondjak, hogy viselkedjek, aztán, mikor Nóra már messziről meglátott, és kedvesen mosolyogva odaintegetett, én pedig vissza, már tudtam, hogy semmi baj nem lesz. :) Gyorsan sorra is kerültem, és pár perces beszélgetésbe elegyedtem Nórával és Barbarával. Beszéltünk egy picit a könyvről és az értékelésemről, készítettünk közös képet, valamint interjút kértem tőlük, aminek kérdéssorát nemsokára összeállítom számukra, és hamarosan olvasható is lesz a blogomon. :) Nóra és Barbara mindketten nagyon kedves és közvetlen személyiség, sikerült maradéktalanul feloldódnom a társaságukban, és ezúton is nagyon szépen köszönöm a dedikálást és a kedves szavakat, amit a könyvbe írtak nekem! 🎔

Ha valakit esetleg érdekel, a Molyon indítottam egy kihívást is a könyvvel kapcsolatban, amit már néhány ember teljesített is, és egy gyönyörű plecsnivel lett gazdagabb, 

így akit érdekel, jöjjön bátran, és ismerje meg az Összeköt a szeretet c. mesekönyvet! 

A dedikálás végére pont elkezdett esni az eső, így a friss szerzeményeket magamhoz szorítva és védve az esőtől gyorsan lementünk a földalattiba párommal, majd hazafelé vettük az irányt. 

A mai nap fantasztikus volt, sokkal jobban éreztem magam, mint pénteken, és most először voltam kinn hétvégén a Könyvhéten, ahol megtapasztalhattam milyen is a tömegnyomor, amit szeretek elkerülni. :D 

Köszönöm még egyszer Farkas Nórának, Szepesi Szűcs Barbarának és Mészöly Ágnesnek a dedikálást, és hogy felejthetetlenné tették ezt a napot számomra! :) 

Pici csúszással ugyan, de most jó kislány révén meghoztam a Mesevilág-péntek következő részét, ami jelen esetben a Könyvhetes fáradtság miatt csúszott meg. :) 

Tamás Zsuzsa Mimi sorozatának 5. kötete az idei Könyvhétre jelent meg, s visszatérnek benne a már jól ismert szereplők. Mimi, pici testvére, Bori, mama nyuszi és papa nyuszi, és a kislány ovis barátai is.

A kötet - az előzőekhez hasonlóan - szintén két rövidebb mesét tartalmaz, amik fontos és lényeges témákat járnak körbe.

Az első történetben Mimi a névnapjára készülődik, és egy szörny nyuszit, egy "vérnyulat" akar, aminek véres a szája, és aminek a mama nagyon nem örül. Mimi gyermeki ártatlansággal málnásnak gondolja a nyuszi száját, és a papa - a mama morcossága ellenére - óvatlanul már megígérte, hogy megkapja ezt a mocsárbanit. Végül a kisnyuszi egy fagyigépet kap ajándékba, amivel megvendégeli barátait. A csattanót nem lövöm le, mindenesetre elég humoros történéssel zárul az ünnep. 

A második mesében Mimi a nagycsoportos oviból "általános iskolába" készül, és az édesanyjával járja végig a különböző lehetőségeket. Ezek hol pozitív, hol pedig negatív, már-már "félelmetes" tapasztalatokkal zárulnak. Ezt minden kisgyermek átéli, és a mese az én emlékképeimet is visszahozta az óvodából, és az általános iskolai látogatásról is. 

Bízom benne, hogy az írónő végigkísér minket még egy darabon kicsi Mimi életének folyamán, aki újabb és újabb izgalmas kalandokat él majd át, melyek segítségével a gyermekek is megbarátkozhatnak a változással. :) 

Történet: 5 nyuszi

Illusztrációk: 5 nyuszi  

Ma végre megjelent a hőn vágyott könyv Farkas Nóra tollából, Összeköt a szeretet címmel. 

A kötetet a Könyvfesztivál óta várom, miután megláttam a Manó Könyvek katalógusában. Elsőként az illusztráción akadt meg a szemem, gyönyörű nő, bájosan cuki kisfiú, tökéletes színvilág. 

Maga a kötet nem egészen nekem szól, hiszen én még nem vagyok édesanya, azonban gyermekien lelkesedem az anya-gyermek kapcsolatról szóló mesékért, a mesekönyvekért, és egy gyönyörű illusztrációval kilóra meg lehet venni. 

Az Összeköt a szeretet egy bájos mese anyáról és gyermekéről, akik első ízben "szakadnak el egymástól", hiszen az anyukának vissza kell menni dolgozni, és a gyerkőcnek meg kell birkóznia az óvodába járás gondolatával. 

Ilyenkor minden gyermek magányos, nem akar elszakadni attól az embertől, akivel a nap 24 óráját eltöltötte, a pici gyermekből ovis lesz, rálép a felnőtté válás útjára, s ez bizony nehéz. 

Farkas Nóra egy bájos, szerethető történetet alkotott, ahol anyán és fián kívül nem jelenik meg más (talán csak Kobak, a kisfiú játékmackója - Bobó). "Ketten vannak" ebben a hatalmas, tágas világban, és az anyuka mély gondolatokkal igyekszik megnyugtatni kisfiát, hogy az nyugodtan lépjen be az ismeretlen falak közé... Szavai örök igazságokat mondanak. 

Szepesi Szűcs Barbara alkotásaihoz - emlékeim szerint - még nem volt szerencsém, és ez óriási hiba a részemről. Az alkotó mellett a történetet az ő végtelenül gyönyörű illusztrációi teszik teljessé. Sikerült egy páratlanul szépséges anyukát alkotnia, kinek arcáról a kedvesség és a határtalan szeretet köszönt vissza, Kobak személyében pedig egy szerethető, gyömöszölnivaló kisfiú jelenik meg a lapokon.  

🎔 Ajánlom ezt a könyvet minden édesanyának és kisgyermeknek, továbbá mindenkinek, aki szeretne egy igazán érzelmes történetet kapni az anya-gyermek kapcsolatról, és elmélyedni a szemet gyönyörködtető illusztrációkban. 🎔

Történet: 5/5 🎔

Illusztráció: 5/5 🎔

Disney... of course :D

Mi mást is hozhatnék a Mesevilág-péntek következő részében, mint egy régi-új klasszikust, és ez nem más, mint: Aranyhaj.

A mesét természetesen már megjelenéskor láttam és a rákövetkező kisfilm, ami Aranyhaj és Eugén házasságkötéséről szól, Pascal és Maximus őrülten vicces kalandjaival megspékelve, szintén alapmű. Azt azonban nem tudtam, hogy picit másfajta stílusban ugyan, de a Disney Channel műsorra tűzte az Aranyhaj - A sorozat nevet viselő, rövidke részeket felvonultató folytatást, s csak ennek a könyvnek az előkészületi státuszánál szereztem róla tudomást. A sorozat kellemes csalódást okozott... 

Az Aranyhaj - Az örökkön örökké előtt a sorozat első részének mintegy előzményét meséli el, kibővítve lényegi azt információkkal. 

A történet kezdetén Aranyhaj és Eugén immár a palotában él, s míg a lány ismét bezárva és korlátozva érzi magát, addig a rablóból lett jófiú nem is lehetne boldogabb. Aranyhaj édesapja nem veszi észre, hogy tulajdonképpen ugyanazt teszi a lányával, mint Nyanya Banya - bezárja és óvja mindentől és mindenkitől. Ugyan a két karakter indítékai merőben eltérnek, a végeredmény sajnos ugyanaz. Éppen ezért, egy hirtelen ötlettől vezérelve Aranyhaj egyik éjjel kiszökik a várból udvarhölgyével, és a harcos kísérő ötletétől felbuzdulva felkeresnek egy titkos helyet, ahol különös kristályok nőnek ki a földből, amik sérthetetlenek. Természetesen a kristályok megváltoztatják Aranyhaj életét, és valamilyen természetfeletti erőnek hála hosszú aranyhaja visszanő, igaz, gyógyító erejét nem kapja vissza... Egy probléma van csupán: másnap délelőtt a lány a koronázási ceremóniára hivatott, ami hercegnővé válásának kezdetét jelenti...

Aranyhaj és barátai minden tőlük telhetőt megtesznek a hajzuhatag eltüntetése érdekében, ami természetesen lehetetlen. Végül a palotára leselkedő veszély felfedi a lány titkát, s a könyv véget ér, arra motiválva az olvasót, hogy folytassa a történetet a sorozattal, ahol hőseink rengeteg kalandot élnek még át.

Az alaptörténet minden kétséget kizáróan ötletes, az Aranyhaj és az Eugén között fennálló űr azonban korántsem az. Egyértelmű, hogy 18 évnyi bezártság után Aranyhaj szabadságra vágyik, míg a hányattatott sorsú Eugén tökéletes életet és boldog jövőt képzel el a palotában, eleinte mégis úgy tűnik, hogy egyikük sem akar kompromisszumot kötni... Szerencsére - tündérmeséről lévén szó, a végén minden megoldódik. 🎔

Kivitel: A Libri Kiadó remek munkát végzett a könyvvel, és egy gyönyörű, igényes kiadást foghatunk a kezünkbe. A történet könnyen olvasható, érdekes és izgalmas, egyetlen negatívumként egy fordításbeli problémát emelnék ki. 

Kosztümös történet révén, nem illenek a regénybe olyan modern szavak mint pl. a "tinédzser". A szó többszöri szemléltetése kifejezetten rontotta az olvasás élményét, amit számos más, régiesebb kifejezéssel lehetett volna helyettesíteni, mint pl. a serdülő, vagy éppen az ifjú szavak.

Ez megakasztott olvasás közben, azonban más hibát nem tudok felróni a könyvnek, amit minden Disney és Aranyhaj rajongónak ajánlok. 

Történet: 4,5 serpenyő

Kivitel: 5 serpenyő

Mint azt már többször is említettem - szerény személyem hatalmas Disney-rajongó, s mint olyan, habzsolja a meséket és a mesekönyveket egyaránt. 

A Disney repertoárjából a Jégvarázs az egyik kedvenc egész estés rajzfilmem. A stúdió ezzel a történettel valami mást, valami újat alkotott, hiszen a romantikus szerelem és ábrándozás mellett megjelenik benne az  önálló, erős, női főhős is, hangsúlyosabb szerepet kap a testvéri szeretet, és kapunk egy kicsit bohókás, kicsit tökkelütött, de szerethető férfi karaktert is, a már megszokott dalia helyébe.  

Elza személyében egy erős, karizmatikus, ámde magányos hercegnőt (királynőt) köszönthetünk a hősnők sorában, míg Anna felerősítve képviseli a gyengébbik nem alap kelléktárát. Mellettük megkaptuk a világ egyik legédesebb mellékszereplőjét Olaf személyében, kinek megítélése igen megoszló az emberek körében. Van, aki szereti, és van, aki a falra mászik a hóembertől, ám ebben a történetben minden meserajongóknak lehetősége van megtalálni a saját kedvencét. 

Sokféle könyv foglalkozik a Jégvarázs világával, s most az Anna és Elza: Új történetek c. könyvről hoztam egy rövidke értékelést. 

Maga a kötet csodálatos képekkel illusztrált, aranyos történetek gyűjteménye a norvég helyszínen játszódó világból, ami igazi kikapcsolódást nyújthat a gyermekek számára, a mozgóképes eredetijéhez képest azonban kissé bugyuta, és felnőtt fejjel talán túlontúl egyszerű. A rövid mesék által azonban picit közelebb kerülhetünk Elzához és Annához, és megtudhatjuk, hogyan töltik napjaikat Arendelle királyságában. Van benne bálszervezés, ami a nép és az uralkodócsalád közti kapocs elmélyítését szolgálja, cuki rénszarvaskölyök, szomszéd királyságok felkeresése, utazás, találkozás egy kellemetlen személlyel, akit a meséből már ismerhetünk (nem, nem Hans az 😄)... A legjobb sztori azonban kétségkívül Olaf nyári napja. Nincs mese, a kis hóember annyira cuki, hogy azonnal rabul ejti az ember szívét. 

A kötet negatívumaként azt tudnám kiemelni, hogy több történetet is ugyanazzal a képpel illusztráltak, ami nem igazán szerencsés, sőt kicsit furcsa is, hiszen rengeteg grafika készült a meséhez, tehát lett volna miből válogatni.

A kötetet nagy Disney rajongóknak, de leginkább kisgyermekes szülőknek és porontyaiknak ajánlom, és ha minden igaz, remélhetőleg érkezik majd a 2. kötet, melyben a kalandok tovább folytatódnak.

Történetek: 5 hóember

Illusztrációk: 5 hóember

Ma Dudás Győző nagyszerű képregénye, a Perisztaltikhoszeia kerül terítékre, ami mintegy véletlenül  került a kezembe, amit most már igazi csodaként könyvelek el, ugyanis ezt a könyvet vétek lett volna kihagyni. :)

A kötet a görög mitológia egyes részleteit dolgozza át humoros köntösben, egy fiktív szereplőt felvonultatva, aki az alkotó fantáziájának szülötte. 

Perisztaltikhoszeia egy mihaszna naplopó, aki egész nap nem csinál mást, mint pihen, "filozofál", s míg a férfiak vadásznak a napi betevőért, addig ő a magányos asszonyokat "vigasztalja". 

Eközben az Olümposzon Athéné és Árész a háborúról folytat "eszmecserét", azaz egymásnak esve veszekednek a háború mibenlétéről. Árész, mint a háború istene azon a véleményen van, hogy Athéné nem ért az ő mesterségéhez, de hajlandó vele kompromisszumot kötni, amennyiben az istennő teljesíti a próbáját. Eszerint Árész kiválaszt Athéné számára egy embert, akiből az istennőnek háborús hőst kell faragnia. Athéné erős és okos nő révén elfogadja a kihívást, és a választás természetesen a hasztalan naplopóra,  Perisztaltikhoszeiara esik. És innen kezdődik egy hosszú utazás Delphoi-ba, hogy hősünk kiderítse, mi a célja vele a bölcsesség istennőjének. 

A férfi útja során találkozik Herculessel, Thészeusszal, Iaszónnal, de tulajdonképpen az egész kalandot átpiálja és ha teheti, ideje nagy részét a szebbik nem karjaiban tölti.

A történet vége nem okoz meglepetést, mégis, egy pici csalódottságot éreztem, amit valószínűleg annak köszönhetek, hogy olvastam volna még erről a mihaszna fráterről. :D XD  

Mi, olvasók ezzel a gyöngyszemmel kapunk egy rendkívül humoros történetet, gyönyörű köntösben tálalva. A képek végtelenül egyszerűek, mégis, az alkotó olyan stílust alkalmaz, ami felveszi a versenyt a kidolgozott képek részletgazdagságával. 

A fiktív szereplő remekül elhelyezésre került a görög mitológia világában, és azok a hősök, akiknek a kalandjait már átélhettük picit másabb megvilágításba és humoros szituációkba kerülnek, ami szintén vidám perceket okoz. 

Az alkotó néhol rendkívül frappánsan ír le egy-egy kényesebb szituációt, vagy éppen gyönyörű virágnyelven fogalmazza meg a pajzánabb részeket. :) 

A kötetet az ötletes humor, és a pajzán erotika jellemzi.  

Figyelem! A képregény hasfalszaggatóan vidám perceket okoz! ❤

Kedvenc idézetek:

"– …A háborúhoz finesz kell, meg stratégia. (Athéné) 

– Meg két dühös, tökös férfiakból álló sereg! (Árész) 

– …Az még nem háború, ha felpiszkált macsók kibelezik egymást! (Athéné) 

– De igen. (Árész)"

"Nos, egyszer régen mikor úri kedve úgy hozta, Zeusz, bika alakjában elrabolta a gyönyörű Európét. Magához édesgette, hátára kapta, és már úszott is vele árkon-bokron, de legfőképp a tengeren át. Csakhamar el is érték Kréta partjait. Ott Zeusz gyengéden a fövenyre fektette a pityergő szüzet, aztán mindent megtett megvigasztalása érdekében, és kisvártatva már együtt kortyolták a szerelem mézédesen gyöngyöző nektárját…"

"…Erre persze a habok ura kapta fel a vizet, szörnyű bosszút forralt: ellenállhatatlan gerjedelmet ültetett Minósz asszonyának, Pásziphaénak szívébe a barom iránt. A királyné szerelmesen közeledett a bikához, és érzelmei viszonzásra találtak. 

Szerelmük pedig gyümölcsöt termett, rettenetest: Minótauruszt, az embertestű, bikafejű kretént. Ocsmánysága mellett volt még egy bibi: etetése igen nagyon megterhelte a kincstárat, és főképpen rombolta a közhangulatot. Ugyanis takarmányként évente hét fiút és hét leányt fogyasztott."

"Minósznak úgy fest, nem volt szerencséje fiaival… De, ha már így esett, hát legalább volt apropója egy bosszúhadjárat keretében lerohanni Athént. Így ezentúl Minótaurusz athéni exportifjakat uzsonnázhatott…"