Ma egy régi, ámde örök kedvenc és klasszikus anime értékelést hoztam, mégpedig a Clamp - X TV sorozatát, amit igyekszem minél körültekintőbben bemutatni nektek. Mivel a történet igen részletgazdag, és mélyen gyökerező igazságokkal foglalkozik, az értékelés több részletben kerül majd fel az oldalra, mégpedig a lent látható felosztásban.


Act 1.
- A történet
- Főszereplők
- Az alkotók
- Kérdések, melyeket az anime boncolgat.

Act 2.
- Égsárkányok bemutatása

Act 3.
- Földsárkányok

Act 4.
- Értékelés

A helyszín Tokió. A történet egy álommal veszi kezdetét, ami a közelgő világvégét tárja fel előttünk, s egy fiú arcát, akinek köze lesz a Föld pusztulásához...
Ezt követően Japán egyes részeiben idős, bölcs papok és papnők indítják útnak Tokióba a kiválasztottakat, akiknek Kamui halálig tartó védelme a feladata. Eközben a Japán fővárosában élő őrzők is "felébrednek", egy titokzatos jel hívásának köszönhetően.
Majd belépünk a Togakushi szentélybe, ami történetünk egyik kulcsfontosságú helyszíne lesz, és színre lép Kamui, aki jogos örökségért, a Shin Kenért jött, melynek megszerzése után az a szándéka, hogy örökre elhagyja Tokiót. A szentély papja azonban nem adja át a fiúnak a fegyvert, aki így üres kézzel távozik.
A következő képkockákban megismerhetünk két másik központi szereplőt, Monou Fumát, és húgát, Kotorit, akik gyermekkori jóbarátai voltak Kamuinak. Kotori álmot lát a fiú visszatértéről, és álma beteljesedik. Kamui az iskola diákja lesz, azonban teljesen megváltozott. A fiú, aki előttük áll jéghideg és kegyetlen, visszahúzódó és ingerült, és súlyos titkot cipel a vállán, s csakhamar kiderül, hogy Kamui az, akinek a döntésén áll vagy bukik az emberiség jövője. A fiú az, aki döntésével választhat: Égsárkány lesz, és megmenti a most létező világot, vagy Földsárkánnyá válik, és a ma ismert világ megszűnik létezni, A Föld elpusztul, ám ujjászületik, s mindegy tiszta lappal indít. Kamui nem bízik a szép sorban felbukkanó társaiban, s mivel régi barátaira sem akar bajt hozni, elzárkózva éli mindennapjait, nem akarván belefolyni a harcba.
Természetesen ez nem egy olyan szituáció, ahol választási lehetősége lenne, és Kamui rengeteg szenvedés után végül úgy dönt, az Égsárkányokat választja, felébresztve ezzel Ikercsillagát, a bátyjaként szeretett Fumát, aki kivetkőzve önmagából velejéig romlott ellenségeként a Föld pusztulását kívánja...

Shirou Kamui: A történet főszereplője, a Föld jövőjének végzete. Történetünk idején Kamui 15 éves, és árva, aki édesanyja halála után, annak kívánságát követve tér vissza Tokióba. Gyermekkori barátját, Monou Kotorit édesanyja, Saya-san halála után álmok gyötrik, ám ezen az éjjelen boldog álmot lát, mely Kamui visszatérését hirdeti.

Kamui és Kotori gyerekkorukban szoros kapcsolatban álltak egymással, s a két fiatal még ma is gyengéd érzelmeket táplál egymás iránt. Kotori egy aranyos, kedves lány, aki különleges festészetet szeretne tanulni. Mélyen megindítja Kamui mogorvasága és zárkózottsága. Mivel a fiú vállát óriási teher nyomja, nem csodálkozhatunk, hogy magába zárkózottan éli mindennapjait, mogorva, és durva. Ám legjobb barátait nem akarja belekeverni a sorsába, így minden erejével igyekszik megóvni őket, és a világot, amelyben élnek. A Sors fintora azonban, hogy pontosan ezen döntésével változtatja meg mindhármuk életét örökre, s döntése nem hoz mást rájuk, mint bánatot, tragédiát és pusztulást...



Monou Fuma:
Kotori bátyja, Kamui legjobb barátja, és Ikercsillaga, aki példás tanuló, jószívű, segítőkész, sportol, és mindenben segít a családjának. Sorata szavaival élve: Fuma jó fiú. Szép a lelke, és a szeretteiért tűzbe benne. Mint minden férfi, ő is nehezen mutatja ki az érzelmeit, és igyekszik fenntartani a látszatot, hiszen, ha ő is elvesztené a reményt, nem tudna támasza lenni szeretteinek. Mivel ő Kamui ellenpólusa, mikor az az Égsárkányokat választja, Fuma Földsárkánnyá lép elő, és személyisége, a sötét Kamui veszi át teste fölött az irányítást.

Sötét Kamui egy végtelenül gonosz személyiség, aki nem ismerve sem istent, sem embert, a világvége elősegítésén fáradozik. Kamui egyetlen célja, hogy visszahozza Fumát, azonban arra a kérdésre, hogy ez lehetséges-e, a választ senki sem tudja. Amennyiben Kamui mégis sikerrel jár, Fuma visszatér önnön valójához, ám az Ikercsillagként elkövetett rémséges tettekre emlékezni fog...



A Clamp egy 1985-ben alakult csoport fedőneve, ami négy mangakát rejt. A csapat kizárólag nőkből áll. Tagjai: Nanase Ohkawa az író, és vezető, Mokona Apapa, Mick Nekoi és Satsuki Igarashi.
Az X mellett híres alkotásaik még: Chobits, Card Captor Sakura, Tsubasa Chronicle, Code Geass stb.


Az anime fő kérdése, megérdemli-e az emberiség, hogy tovább éljen? Az emberek leírhatatlan módon szennyezik a Földet, ami sír, és pusztul, ám becsukjuk a szemünket, és nem veszünk tudomást arról, hogy ez a világ a szakadék felé halad...
Mióta az ember, ember, öl az életben maradásért, ám ahogy haladunk előre a különböző korszakokban, láthatjuk, hogy az ember nem csak azért öl, hogy életben maradjon. Az ember bizony élvezetből is képes ölni. Ez persze nem húzható rá az egész emberiségre, de az kétségkívül tagadhatatlan, hogy rengeteg rossz ember él a világban, aki tetteivel szenvedést okoz másoknak. Véleményem szerint az animében nincs jó vagy rossz oldal, noha a Földsárkányok az abszolút ellenség. Azonban róluk sem mondható el, hogy világuralomra törnének, és ehhez hasonlók, hiszen a Föld megsemmisülésével ők maguk is meghalnának. Ellenben a Föld új életre kelne, s olyan lehetne, mint az Idők kezdetén. Ez az ideál teljesen megérthető, és valamilyen szinten kívánságuk jogos és ésszerű. Noha tömegek halnának meg, a környezet fellélegezhetne: nem kerülne számtalan vegyi és fertőtő anyag a levegőbe és a tengerekbe, nem rothadna a föld, és maga az ember is belátná, hogy túl messzire ment, megromlott... Ennek ellenpólusaként áll a ma látható világ megmentése, és a Föld jobbá tétele, ami az emberiségen múlik, azonban mindnyájan tudjuk, hogy ehhez nem elég csupán egy-két ember... Ahhoz, hogy a Föld még hosszú időn keresztül élhető maradjon, az emberiség feleszmélésére van szükség. Ez ma, a 21. században is kardinális kérdés.
A Földsárkányok egyik tagja kérdezi meg a történet folyamán, miért is nem szabad embert ölni, a kérdésére azonban nem az ellensége, hanem saját társa ad rá választ: ha ölünk, azzal egy másik embernek fájdalmat és szomorúságot okozunk...
Egy szó mind száz, lehet ebben az animében nem kedvelni karaktereket, de egyikről sem mondható el, hogy velejéig romlott volna...

Folytatása következik...

Ma a Disney Hercegnők sorozat köteteivel jelentkezem. A könyvek gyermekkorom kedvenc hercegnőinek egy-egy napját mesélik el, és kinek-kinek a herceg megismerése előtti vagy éppen utáni életének egy szegletébe enged bepillantást.

Ariel és a nagyra nőtt csecsemő még a sellőként élő hablány és kedves barátja, Ficánka története, telis-tele gyönyörű illusztrációkkal, és egy aranyos történettel. A kötetnek mindenki polcán ott a helye, akinek a kedvenc hercegnője Ariel, mint nekem... <3 :) Maga a történet egész nyúlfarknyi, és a bálnák vonulásáról, valamint Ficánka bátortalanságáról szól.     

Hamupipőke könyve szintén gyönyörű képekkel illusztrált bájos mese, és a könyv lapjain újra megelevenedik a lány kedvessége és bájossága. Az immáron királyné Hamupipőke a szomszéd faluba megy látogatóba, és az ott élő lányoknak saját kézzel készített ruhákat visz ajándékba, azonban kiderül, hogy a faluban egyel több lány él, mint egy évvel ezelőtt... A történet egészen egyszerű, és a legkisebbek számára íródott, ám mélyen elmerülhet benne felnőtt és gyermek egyaránt. 

A Szépség és a Szörnyeteg immáron egybekelt, noha a kastély ura nem teszi jelenlétét a könyvben. Belle immáron feleség, legalábbis zöld ruhája és a könyv utolsó oldala erre enged következtetni, ugyanakkor mégis megmaradt annak az egyszerű lánynak, aki mindig is volt. Az alapötlet kézen fekvően adja magát, tekintve, hogy Belle imádja a találmányokat, de ezt egy picivel gyengébb sztorinak éreztem, mint pl. Hamupipőkéét.

Hófehérke is a herceg kastélyából indul útnak, hogy meglátogassa barátait, így immáron ő is feleség. A történet is humoros, a vége aranyosan zárul, azonban picit kelekótyának ábrázolja Hófehérkét, mint akinek nem lenne túl sok sütnivalója, tekintve, hogy a lány eltéved, és a törpék háza helyett egy másik házikóba téved. Ezzel alapvetően nem lenne probléma, de az illusztráció alapján a „házikó” ajtaja hatalmas, tekintve, hogy óriások élnek benne, amit a lány egymaga meg sem bírna mozdítani… Igen, egy meséről van szó, én mégis úgy éreztem, hogy kicsit degradáló Hófehérkére nézve. Az illusztrációkra azonban ebben a kötetben sem lehet panasz, gyönyörű képek elevenednek meg a szemünk előtt.

Az Aranyhaj illusztrációkkal sohasem vagyok kibékülve, egyszerűen egyik mesekönyv, ami róla szólt sem nyerte el a tetszésemet illusztráció tekintetében. Nem tudják olyan szépen megfogni Aranyhaj karakterét, mint a mesében. Ebben a kötetben azonban megtudjuk, hogyan is találkozott Aranyhaj és Pascal.  A barátságról szóló gondolatai azonban nagyon szépek. :)

A hercegnő és a béka soha nem tartozott a kedvenc meséim közé, de ez a kötet nagyon szép történetet mesél el, és a barátság összetartó ereje elevenedik meg a lapokon. Az illusztrációk sokkal szebbek, mint a mese képi világa, ami magával ragadja az embert olvasás közben. :)

Mindegyik történetben jelen van a barátság, melyről nagyon szép gondolatokat osztanak meg az olvasóval az írók. 

Egy szó mind száz, mindenkinek ajánlom ezeket a könyveket elolvasásra, akik a mai napig felnőtt testben élő gyermeknek tarják magukat, akik imádják a Disney meséket, és betéve tudják azok dalszövegeit. :)

A mesekönyvek összesített értékelése

Történet: 5 kastély

Illusztráció: 5 kastély

Februárban szereztem egy csodálatos kiadású Cinderella könyvet, ami a 2015-ös Kenneth Branagh által rendezett film történetét meséli el. Mivel a könyv nem volt fenn a Moly adatbázisában, és ez által nem tudtam a magánkönyvtáramban jelölni, feltöltöttem azt, azonban az interneten sehol sem akadt egy elfogadható méretű és minőségű borító. Nah, ennek kutatása közben jött velem szemben az alábbi kép, mely egy Hamupipőke sztorit hirdetett, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Ever After - A Cinderella Story, ami magyarul az Örökkön-örökké címet kapta. Mivel Hamupipőke hangulatban voltam, és egyébként is szeretem Drew Barrymore-t, meg is néztem a filmet, még aznap este. 

A történetről röviden: A film kezdő jelenetében Franciaország királynője magához hívatja a Grimm testvéreket. A királynő célja nem más, mint, hogy kijavítsa a testvérek pontatlan Hamupipőke meséjét, és elmondja Danielle de Barbarac és az ő üvegcipellője igaz történetét. Innentől kezdve megkapjuk a megszokott "Egyszer volt, hol nem volt" prológust, és megismerjük a nyolc éves Danielle-t, akinek édesapja éppen úton van hazafelé új feleségével, és annak két leányával. A történet kislánya vadóc, és Gustav nevű barátjával ezerféle csínyben vesz részt. Mikor az édesapja és a mostoha megérkezik, a lány éppen legyőzi birkózásban a parasztfiút, és trágyával beborítva mutatkozik be újdonsült családja előtt.

A báróné

A film első tíz percében bekövetkezik az édesapa halála, majd rögtön ugrunk az időben tíz évet. A bárónő, Rodmilla, valamint két leánya Marguerite és Jacquline ugyan elfogadja családtagnak Hamupipőkét, de szolgaként tekintenek rá, az uradalom még megmaradt, két idős szolgálóasszonya mellett. Eközben a palotában a király úton van a fiához megbeszélni annak házasságát a spanyol hercegnővel, akinek azonban a hűlt helyét találja. Henrik herceg megszökött, s már régen túl van árkon-bokron, mikor is ellopja Danielle apjának öreg lovát, amitől a lány méregbe gurul, és almával dobálja meg az ismeretlen herceget. Mivel a férfi ruháján láthatóvá válik a királyi címer, és Danielle rájön tévedésére, kegyelemért könyörög. A herceg 20 aranypénzt ad a lánynak a lóért és hallgatásáért cserébe. A herceget eközben utolérik az apja által küldött katonák, akik a felkeresésére jöttek, ám a gőgös és nagyképű herceg, szíve sugalmától vezérelve nem a menekülésen gondolkodik, hanem megmenti az erdőben megtámadott idős urat és annak festményét. A csomagolás alatt a Mona Lisa lapul, s kiderül, hogy a megmentett férfi nem más, mint Leonardo da Vinci maga.

Álruha...

Eközben Danielle nemesi ruhába bújik, hogy megmentse öreg dajkája férjét, akit a báróné eladott a királynak önnön adóssága ledolgozásáért cserébe. A lány rendkívül bátran szembeszáll a királyi udvarban szolgálatot teljesítő katonákkal és magával a herceggel is, akit lenyűgöz a lány olvasottsága, bátorsága és szépsége, így elengedi a szolgáját.
Danielle hamis nevet ad meg a hercegnek, és édesanyja nevén, Nicole  de Lancret Countess (grófné) nevén mutatkozik be. Itt indul a bonyodalom, ugyanis a herceg nem hajlandó mást feleségül venni, mint a titokzatos lányt, míg a bárónő azon fáradozik, hogy nagyobbik lányát a herceghez adja...

Értékelés:
A történet a XVI. században játszódik, a ruhák korhűek, a szöveg azonban túl modernre sikerült. Olyan szavakkal dobálódznak a filmben, amik ma használatosak. Nem tudom, hogy ez az angol eredetiben is így van-e, és a fordítás lett rossz/trehány, vagy a film készítői nem figyeltek erre... o.O
Van ebben a történetben minden: aranyozott kalitkából szabadulni akaró, gőgös és arrogáns herceg, aki első pillantásra inkább unszimpatikus, mint szimpatikus; cigányok; tudomány; mélyen szántó gondolatok...

Jobbra látható a "duci" lány... Jacqueline

A film - eltekintve néhány korhoz nem illő apróságtól - kellemes kikapcsolódást és szórakozást nyújt, és mindent egybevetve nagyon is tetszetős alkotás.
Akadnak azonban benne olyan jelenetek és gondolatok, amik eléggé kihoztak a sodromból. Kezdjük először is az egész viccesen festő, magas szemöldökű mostohával, aki olyan magasra tartva pipiskedik a szoknyájával, hogy szinte minden alkalommal megcsodálhatjuk alsóneműjét. A nő elképesztően magasröptű gondolata már az első húsz percben elhangzik: "Sokan olvasnak, mert nem képesek maguktól gondolkodni..." WTF - Kedves báróné! Ön lealacsonyítónak tartja az olvasást, én azonban a maga helyében befognám a szám, és megtartanám magamnak ostoba gondolataim... Szerencse, hogy egy cseppet sem hasonlítok magára...

Danielle - Leonardo da Vinci festménye

A második tény, ami felbosszantott, az a kisebbik lányra tett obszcén megjegyzések sora volt. Ugyebár ez egy kosztümös korban játszódó történet, ahol nem a modell testalkat hódított, és a férfiak szerették a teltebb nőket (is). Ennek ellenére a filmben nem egyszer elhangzik a bárónő szájából, hogy kövérnek és csúnyának tartja kisebbik lányát, aki ugyan egyáltalán nem kövér, maximum telt, és sokkal okosabb, mint a nővére, annak ellenére, hogy komplett idiótaként van bemutatva, mégis úton-útfélen megalázzák. Természetesen itt jön a következő negatívum, párjára talál a herceg csúnyácska, kövér apródjának személyében. Ergo, ha kicsit is teltebb vagy, csak a selejt jut - nézve ezt a nő és a férfi szemszögéből is. Ezt a gondolatmenetet felháborítónak tartom, s úgy vélem, egy tündérmesében semmi keresnivalója sincs.
Ellenben a nővére szőke, kb. ugyanolyan magas, szemérmetlen, rettentő egoista, aki szerencsére a legvégén - az anyjával együtt - elnyeri méltó büntetését.

A film legfárasztóbb jelenete a spanyol hercegnő megjelenése, ami komikus és már-már nézhetetlen. A nő szintén tehénként van beállítva, de természetesen nem az, és vinnyogva, sírva vonul az oltárhoz, hiszen ő sem akarja ezt a házasságot Henrikkel. A herceg hangosan elkezd nevetni, majd visszaadja a lány szabadságát, aki ledobja fátylát, kedveséhez, egy kopasz, idősebb pasihoz szalad, aki csaknem levetkőzteti a templom kellős közepén a nőt... OMG
Most jöjjenek a pozitívumok. A cigányok vezetője, és Danielle leleményessége egyazon jelenetben páratlan. A férfi foglyul ejti a herceget, majd közli a lánnyal, hogy őt elengedi, s mindazt, amit elbír (ruháját, lovát) elviheti magával. Nos, a lány a herceget veszi a hátára, amivel felettébb kellemes perceket okoz a cigányoknak, és a nézőnek is, így mindketten szabadon távozhatnak, s új barátokra is szert tesznek. Leonardo da Vinci karaktere remekül sikerült, nemcsak szárnyakat ad a parasztlánynak (aki mellesleg gyönyörűen fest báli ruhájában), hanem egy csodás festményen is megörökíti annak különleges természetét. A film túlontúl filozofikusra sikeredett, valamint túl pajzán egy tündérmeséhez képest. A herceg arroganciája, és az, hogy elfordul tőle, mert szegény, mind-mind őszintén elkeserítő. "Én Franciaország hercege vagyok, maga meg egy nő a tömegből!" Ezzel a mondattal töri össze Danielle szívét, aki a történet végén önnön szabadságát vívja ki, ezzel teremtve meg egy erős női karaktert.

Történet: 4 üvegcipellő 

Szereplők: 4 üvegcipellő

Zene: 5 üvegcipellő

Nőnap reggelén megláttam a 2. kötetet, majd hirtelen ötlettől vezérelve levettem a polcról, így nem hagyományos módon a 2. kötettel kezdtem az olvasást. Ezt követően rábukkantam az első részre is, így az is sorra került. 

Első benyomásom: gyönyörűek az illusztrációk. 

Második benyomásom: számomra túl tudományos, száraz. 

Harmadik benyomásom: az iskolai tananyag kisgyerekeknek szóló, leegyszerűsített változata. 

A mesekönyvek tartalmazta adathalmaz minden bizonnyal érdekes a kisgyermekeknek, és ugyan számomra is tartalmazott érdekes információkat, de nem az én korosztályomnak íródtak. Ezen felül ilyen mélységben már nem érdekel az univerzum, mégis jó volt újra elmerülni benne. 

Fő kérdésem: Miért nem jutott még nekem eszembe, hogy leírom az iskolai tananyagot kisgyerekeknek, és veszik majd a könyvem, mint a cukrot? :) 

Az ironikus mondaton túl azonban egyértelműen az egyik legszebb gyerekkönyv, ami ma a piacon kapható, és az érdeklődő, kíváncsi kis lelkek odáig lesznek értük.

Idézetek: 

"– És a Hold miből van? Hiába fényes, nem érzem, hogy melegítene. 

– A Holdat a nap világítja meg éjjelente. Még ha tőlünk nézve olyankor nem is látszik. Kicsit olyan a Hold, mintha a Föld kistestvére lenne. …

Még mindig nem értem, hogyan lehet a testvérem a Hold, vagy a Nap, ami az égen világít. Egyáltalán nem hasonlítok egyikre sem!"

"– Képzeld el a Napot úgy, mint egy téli tábortüzet az erdőben. Ha túl közel mész hozzá, megperzseli a bundádat. Ha pedig messziről nézed, nem ad meleget, csak a pislákoló fényét láthatod a sötét fák között. A Föld pont jó helyen van, megfelelő távolságra a forró Naptól."

"És a többi bolygón is olyan rókák élnek, mint mi? …

De ha a világűr ilyen hatalmas, akkor miért nincsenek rókák mindenhol?"

"A galaxisok hatalmas csillagvárosok, amikben csillagok és bolygók, holdak és meteorok örvénylenek szüntelen, akár a víz folyóban."

"Minél messzebb nézünk a világűrbe, annál korábbi állapotra tekintünk vissza. Ha a nap fénye egyszer csak kialudna, akkor mi itt a földön csak nyolc perc múlva vennénk észre – olyan sokat kell utaznia a napsugaraknak!"

Történet: 4 róka
Illusztráció: 5 róka

A 3. kötet az Első könyvem a téridőről - Mitől lassul az idő? - címet viseli, és kisróka szövegbubija alapján hamarosan megjelenik. 😄

Nem titok, hogy hatalmas Disney rajongó vagyok, amiből következik, hogy a Jégvarázs is az egyik kedvencem. Amikor megtudtam, hogy a Coco előtt a Disney megörvendeztet minket egy kisfilmmel Karácsonyra, majd kiugrottam a bőrömből. Sajnos a moziba nem jutottam el, így epekedve vártam a hazai Coco DVD megjelenést, amire sajnos a kisfilm nem kerül fel. Elcsüggedtem. Fogalmam sem volt róla, miként is juthatnék hozzá a történethez magyar nyelven, aztán végül megszereztem...

A Jégvarázs karácsonyi különkiadása, az Olaf karácsonyi kalandja mintegy 20 rövid perc, ám a történet tele van szívet melengető, csodaszép gondolatokkal.

A történetről röviden: Arendelle-be visszatér a Karácsony, most, hogy a kapukat újra megnyitották. Elza királynő és Anna pedig egy hatalmas meglepetéspartit szervez a királyság lakóinak, hogy együtt töltsék az ünnepet. A karácsonyi harangok megkondulása után azonban ki-ki hazamegy a saját otthonába, hogy a Karácsonyt bensőséges hangulatban, önnön hagyományaik körében töltsék, így a két lány egyedül marad. Noha Christoph megpróbálja felvidítani a lányokat, a végén Elza ismét magába zárkózik, és magára hagyja Annát. Elza nem emlékszik milyen hagyományt ápolt a család, hiszen a kapuk bezárása után ő egyedül volt. Olaf szomorú lesz, amiért boldogtalannak kell látnia barátait, így csodás szikra gyúl parányi agyában. Fogja Svent, és bejárja a királyságot hagyományok után kutatva, hogy aztán hazavigye azokat a lányoknak. Természetesen mind ismerjük Olafot, a kezdetben ártatlannak tűn kalandból vészhelyzet lesz, aminek sötét erdő, farkasok és egy lángra kapott szekér lesz a vége...

A Disney rendkívül összetett mesét alkotott, és a vége csattanóra sem számítottam.

Elza sokat fejlődött, ám még mindig kételkedik önmagában, és mardossa a bűntudat. Anna, Christoph és Sven semmit sem változott, míg Olaf megmaradt a mi kelekótya hóemberünknek, akinek hatalmas szíve van. ❤

Olaf házról házra járván rengeteg hagyományt összegyűjt, melyből poénosabbnál poénosabb következtetéseket von le, csak hogy hármat kiemeljek közülük:

- Zoknit raksz a tűz fölé, de hogy nem kap az lángra? Biztos biztonságos...

- Mikulásra várunk, hogy a kéményből lessen ki. Betörni idegenekhez... Karácsonykor belefér!

- Szóval... kivágsz egy fát, majd feldíszíted a hulláját, öhm gyertyákkal... Ez... szupiiiiiiii!

A mese rendkívül tanulságos, szórakoztató a régen megkedvelt szereplőkkel, gyönyörű a képi világ, a dalok csodaszépek.

Egyetlen félelmem a folytatásra irányul, kíváncsian várom a Jégvarázs második felvonását, amit remélem, nem fog elrontani a Disney, és remélem, hogy Anna és Christoph végül egybekel...

Idézetek:  

"Így lesz a két lány, újra életvidám. Eljő a hősük, s a pej paripám."

"Kaphatnék egyet az alig valamit elfedő, mégis oly ízlésesen ünnepélyes törcsikből, amikért a családja úgy odavan?"

"Most levágom az utat ezen a veszélytelen ösvényen át, és a kastélyban találkozunk, oké? ÚÚúúú, kiskutyák... (farkasvonyítás) Na, leülni! Áúú, azt hiszem én most megyeekkk! Ne! Tudom, éhesek vagytok, de a legjobb barátaimnak nagyon kéne legalább egy hagyomány...!"

Történet: 5 répa

Zene: 5 répa

Képi világ: 5 répa 

Szereplők: 5 répa

"Te vagy az Olaf! Te vagy a karácsonyi hagyományunk!"

Szívet melengető, csodás mesekönyv a kisfilm alapján, ami plusz információkkal kiegészítve meséli el az animációs történetet.

A könyv - a filmmel ellentétben - egy őszi piknikkel kezdődik, melyen Elza és Anna eldönti, hogy egy csodálatos meglepetéspartit szervez az ország népének, így segítve ezzel elő azt, hogy Arendelle-be visszatér a Karácsony. Az ünnepi előkészületek az első hó leesését követően azonnal kezdetét veszik, és megtudhatjuk, milyen kalandos módon kerül végül fel a karácsonyi harang a toronyba, kitől is származnak a csodálatos kék ruhák, melyeket a lányok viselnek, és további parányi apróságok, melyek még színesebbé teszik a rövid mesét.

A kisfilm, és maga az animáció azonban sokkal jobb eszköz arra, hogy elmesélje Olaf házról-házra járását, míg itt csupán egy-két oldalt kapunk magáról a hagyománygyűjtésről. Mindezek ellenére a könyv olyan részletekre is felhívta a figyelmem, ami pl. a mesében elkerülte a azt, tekintve, hogy a főszereplőkre és magára a képi világra koncentráltam.

Pl. Olaf első csokornyakkendője, vagy a jégen kistörölközőben korcsolyázó Merengő tölgy úr. :) 

Ellenben hiányoltam a regényből a legütősebb poént, ami valószínűleg azért nem került bele, mert mégiscsak egy gyermekmeséről van szó: ez pedig nem más mint a karácsonyfa hullájának gyertyákkal való ékesítése. Tekintve, hogy a filmben is eltörik a mécses a két gyerkőcnél, nyilván komoly megfontolásból maradt ki a papír formátumból. 

A könyvben 8 oldalnyi színes képet kapunk a meséből, ami először nagyon röviden összefoglalja a cselekmény vázát, majd jön a gyönyörűen illusztrált mese leírása. 

Lehet, hogy Olaf kissé butus és fárasztó sokak számára, én mégis úgy gondolom, hogy a hóember tele van szeretettel, naiv ártatlansággal, és mélyen gyökerező, mesés gondolatokkal, és ez remekül megjelenik a könyvben.
A történet tartalmazza az előzményeket, és előkészületeket, megvan a fő mozgatórugó, a mélypont, s végül a remek lezárás is, ami egy igazán megható titokként kerül a felszínre.

A kiadás csodaszép lett, a Kolibri Kiadó az egyik legjobb és legnépszerűbb gyermek kiadó ma, Magyarországon, nekem személy szerint a kedvenceim, s mindig aktuális sikerkönyveket hoznak el számunkra, az egyéb, érdekes kötetekkel egyetemben.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a Jégvarázs világát és szereplőit, és mindazoknak, akik szeretnének picit elmenekülni a világ komorsága elől. Az Olaf karácsonyi kalandja c. könyv garantáltan nem okoz csalódást!

Kedvenc idézetek: 

Történet: 5/5

Kiadás: 5/5