Jelen kötetünk főhősnője Mia, aki hihetetlen mód vágyik a varázslatos pálcacsillám megnyerésére. Az Akadémia növendékei lázasan készülnek a bálra, melynek előkészületeinél kisebb-nagyobb csoportokban segédkeznek. 

Mia folyamatosan szeretné felülmúlni önmagát, s mindig egyre szebb, jobb és újabb varázslatokat kreál, melyekkel a tökéletességre törekszik. 

A lány véletlenül Tátikával kerül egy párba, feladatuk egy hintó előállítása, mely hazaszállítja majd az Akadémia vendégeit. A gyönyörű hintó elő is áll, ám Mia nem elégedett vele, így újabb és újabb bűbájokat szór a járműre, amik közül utolsó varázsa célt téveszt, s unikornissá változtatja Tátikát...

Talán a béka csókja fog segíteni? Vagy a gyönyörű sörény levágása, mint ahogy Aranyhaj történetében? 

Az Akadémia világa és az ott folyó élet egyre szélesedik, új tanárok és mágikus tárgyak tűnnek fel, ahogy megemelkedik a klasszikus mesék alakjainak és történeteinek említése is. Jelen kötet legérdekesebb varázstárgya a „könyvbár”, a hatalmas könyv, ami meséket mond az arra tévedőnek. De megjelenik Hófehérke, Aranyhaj és Elza is, egy-egy rövid visszaemlékezés formájában, mely hercegnők átkához mind különféle átoktörési mód tartozik, amiket aztán főhősünk, Mia átültethet saját gyakorlatba. 

A kötet a tündérmesék bájos világába kalauzolja el az olvasót, modernsége ellenére több klasszikus fogást tartalmaz, felbukkannak régi mesehősök, de maga Hamupipőke Jótündér Keresztanyja is új jellemvonásokat, humoros jeleneteket kap.

A történet mozgatórugója a varázs, s Mia tökéletességre való törekvésének negatív kimenetele. A félresikerült varázslat pedig ráébreszti a lányt arra, hogy az igazi varázslat a szívünkből fakad...

Az illusztrációk lenyűgözőek és élettel telik, s volt érdekes új stílusban látni a klasszikus karaktereket, míg az újak beilleszkednek melléjük a sorba a maguk modernségével együtt.

Mia kedves hősnő, kinek csetlés-botlásain jókat derülhetünk, s szoríthatunk azért, hogy helyre hozza a hibáját, míg Tátika sem olyan ellenszenves, mint az előző részben, bár lehet, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy az idő nagy részét unikornisbőrben tölti. ^^

Az eredetileg Bibbidi Bobbidi Academy c. könyvsorozat a Disney gondozásában lát napvilágot külföldön 2022 óta, s már öt kötetet számlál. Piciny hazánkban az első kötet tavaly nyár végén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában, míg a folytatása január folyamán.

Történetünk főhőse Rozi tündércsaládba született, ám szülei az emberek világában és e varázstalan nép közelében élnek, így a lány sokkalta jobban ismeri az embereket, mint a tündérek világát. Rozi sajnos nem vehetett részt az Elvarázsolt Előkészítőn és a Csiribiri Nyári Varázsklubba sem járt, ahol alkalma lett volna gyakorolni a varázslást, ami igencsak nehezen megy neki...

Az Akadémia igazgatónője maga Hamupipőke Jótündér Keresztanyja, aki hatalmas szeretettel fogadja legújabb növendékeit, s ahol az első hét tanulmányait követően a tündéreknek készen kell állniuk első mágikus küldetésük teljesítésére... 

A meseregény 6+ éves kortól ajánlott az ovisok számára, akik érdeklődnek a tündérek világa iránt. Mivel a kötet elég sokszínű - hiszen külföldön íródott -, mindenki megtalálhatja benne a maga kedvenc szereplőjét, akivel azonosulni tud. A történetben lányok és fiúk, különböző bőrszínű, etnikumú tündérek feltűnnek, ami segíti az elfogadást külföldön és itthon egyaránt. 

A varázslatos látványvilágért Lorena Alvarez Gómez felel, aki egy szó szerint tündéri világot vetett papírra. Az illusztrációk színei vibrálnak, a rengeteg töknek és varázskelléknek, csodásan megvalósított naplementéknek köszönhetően a mese tökéletes választás őszre - mind a narancsos-zöldes színvilág, mind a tündérek és a jól- és félresikerült varázslatok szempontjából.

Rory szerethető főhős, aki már egy hét alatt rengeteget tanul az Akadémián, s noha varázslatai továbbra sem sikerülnek valami fényesen, ráeszmél milyen erők birtokába is jutott az emberek közelsége és ismerete végett. 

A társai közül ügyetlenkedésével oly kitűnő lány szépen lassan eszmél rá saját erényeire, ám Rozi előtt még rögös út áll, mire megvalósítja álmát, s maga is Jótündérré válhat majd.

Hadd ejtsek még egy pár szót a magyar fordításról is. Aki ismer és olvas, tudja, hogy nem vagyok oda a lefordított nevekért, számomra sokkal jobban tetszik az eredeti Rory Spellington név, mint a Varázslaki Rozi. Mindazonáltal Rory új iskolatársainak beszélő nevei és a varázstárgyak egyébként egész frappánsan kerültek átültetésre anyanyelvünkre, ám az efféle mesés varázsvilágok számomra nem működnek olyan jól magyar nevekkel - a mi monda- és mesevilágunktól távol esik a Disney világa. 

Nagyon örülök azonban annak, hogy egyre több varázslatos kötet érhető el hazánkban, s mivel az apró célközönség számára rendkívül fontosak az érthető elnevezések és nevek, ezért bátran tudom ajánlani a Csiribi-Csiribá Akadémia első kötetét is a tündérek világa iránt érdeklődőknek! A Jótündér Keresztanya mágikus iskolája pillanatok alatt beszippantja majd őket, s talán néhány csetlő-botló, útját kereső gyerek éppen Roziban talál majd magának példaképet...