.png)
Astrid Foss Hóhercegnők c. gyermek- és ifjúsági könyvsorozata a vészterhes 2020-ban látott napvilágot a Central Könyvek kiadó jóvoltából. A havasi sólyom titka és A kristályrózsa tavasszal, míg A megfagyott szivárvány és Az elvarázsolt vízesés ősszel került a boltok polcaira. A történet már az első két kötet megjelenésekor felkeltette a figyelmem és a gyönyörű illusztrációkat meglátva tudtam, hogy ez a történet nekem íródott. :3
Az olvasás sajnos egészen idáig váratott magára, ám azt kell mondjam, nagyon jó döntést hoztam, hogy nem vetettem rá magam az első két kötetre tavasszal, ugyanis megölt volna a kíváncsiság, miként is folytatódik a kaland. Ez a történet pedig megérdemli, hogy mindaddig ne álljunk fel mellőle, míg az első betűtől az utolsóig végig nem olvastuk... A könyvsorozatot két délután leforgása alatt habzsoltam magamba - a történet pillanatok alatt magával ragadott. :3 Astrid Foss varázsvilága gyönyörűen felépített, kreatív elemekkel átszőtt mesevilág, mely a műfaj szerelmeseinek garantáltan nem okoz csalódást!
Mivel az írónő négy kötetben meséli el nekünk Nordovia és a Nyughatatlan Fények teljes történetét, az értékelésem is tartalmazza mind a négy kötet tartalmát és értékelését. A második kötettől kezdve ez által természetesen akadhatnak apróbb spoilerek a bejegyzésben, ám ez a történet megérdemli, hogy olvasóim teljes egészében nyerjenek bepillantást ebbe a különleges világba... A kötetek cselekményének bemutatásán túl, spoilermentes értékelésem a bejegyzés legvégén olvasható!
"Veronika, az Árnyboszorkány visszatért Norvodiába,
és erősebb és gonoszabb, mint valaha."
A havasi sólyom titka a Hóhercegnők első kötete, melyben megismerjük főhőseinket, megjelenik a gonosz és kezdetét veszi a Nyughatatlan Fények és Nordovia megmentéséért folytatott ádáz küzdelem...
Nordoviában béke honol és nemsokára felvirrad a királyi pár hármasikreinek tizenkettedik születésnapja, mely nagy nap az Aurora család életében, hiszen az ifjú hercegnőkben ezen a napon ébred fel a titkos varázserő, melynek segítségével megóvhatják a királyságot és az embereket. Freya és Magnus a születésnapi bál előtt azonban kénytelen elutazni az ország egy távolabbi sarkára, ám útközben támadás éri őket...
Veronika, az Árnyboszorkány - Freya nővére - évekkel ezelőtt száműzetésre ítéltetett gonoszsága miatt, ám a nő most visszatért és célja Freya varázserejének magába olvasztása, valamint a Nyughatatlan Fények feletti irányítás átvétele, melyek gonosz célra való felhasználásával Nordoviát az örök sötétségbe taszíthatná!
Mielőtt Freya elvesztené az irányítást mágiája felett, varázserejének segítségével egy rózsaszín, egy lila és egy kék gömbbe zárja a Nyughatatlan Fényeket és elrejti őket Nordovia különböző pontjain. Az Árnyboszorkány éktelen haragra gerjed és börtönbe veti a királyi párt, akik így nem térhetnek vissza a kastélyba...
A királyi pár késlekedése nyugtalanságot szül a palotában, ám senki sem hiszi, hogy baj történhetett...
Hanna, Magda és Ida, az ifjú hercegnők kötelességüknek eleget téve készülődnek a királyi bálra, ám lelküket felemészti az aggodalom. Mikor a bál közepén a királyi hintó üresen tér vissza a kastélyba, az emberek tudják, hogy valami történt és a testőrség a királyi pár keresésére indul...
Eközben az ikrek szobájában felragyog egy csodálatos hógömb, a királynő ajándéka és a lányok előtt megjelenik benne édesanyjuk arca, aki felfedi a lányok előtt az Árnyboszorkány gonosz tervét.
Nordovia megmentése és a Nyughatatlan Fények megmentése a hercegnők kezében van! A lányokra óriási feladat és veszélyekkel teli út vár, ám egyedül ők azok, akik megmenthetik az országot és az édesanyjukat a gonosz markából!
Hanna, Magda és Ida minden bátorságukat összeszedve, édesanyjuk útmutatásával elindul a havasi sólyom fészkébe, mely a rózsaszín Nyughatatlan Fényt tartalmazó gömböt rejti magában...
A küldetés során a hercegnők varázsereje felébred, melyek segítségével többször is felülkerekednek a gonoszon és sikerre viszik a küldetést...
"- Na és... - kezdte, majd játékosan testvéreire kacsintott -
éreztétek már, hogy megjön a varázserőtök?
- Reggel egy pillanatra azt hittem, én mozdítottam el a felhőket,
de aztán kiderült, hogy a szél volt az!"
"Hatalmas jégmezőn találták magukat, ahol több száz kristályrózsa csillogott.
A virágok között néhány hegyes fülű, hófehér bundájú,
fekete szemű és fülű sarki róka játszott."
A kristályrózsa a Hóhercegnők második kötete, melyben folytatódik a hajsza a Nyughatatlan Fények megszerzéséért és egy gyönyörű, kristályrózsákkal és rókákkal teli mezőt is felfedezhetünk...
Miután a rózsaszín Nyughatatlan Fényt biztonságba helyezték édesanyjuk hógömbjében, az ikerhercegnők Freya következő útmutatására várnak. Az előző küldetés során Hanna, Magda és Ida varázsereje feléledt, ám erejük még korántsem teljesedett ki. Hanna az akaratával képes bármely tárgy mozgatására, legyen az a királyi vár nehéz kapuja, vagy egy állat. Magda képes arra, hogy bármely állattá, amit meglát, átváltozzon, míg Ida - a tehetséges festő - keze nyomán minden valósággá válik, amit "papírra vet"...
A hercegnők minden pillanatot kihasználnak, hogy képességeiket irányítani tudják és varázserejük megnövekedjen, ám szigorú nevelőnőjük, Olga szinte sohasem veszíti őket szem elől, megnehezítve ezzel a lányok küldetését...
Freya minden erejét összeszedve sikeresen megjelenik a hógömbben és elmondja, hogy a következő gömb a kék Nyughatatlan Fényt rejti magában, ám a pontos rejtekhely felfedésére már nem marad ereje. A lányok édesanyjuk elhaló hangjából ugyan ki tudják venni, hogy a gömb rejtekhelye valamilyen módon kapcsolatban áll a különleges kristályrózsákkal, ám a pontos rejtekhely kiderítése a lányokra vár...
Az okos Ida a falikárpitnak köszönhetően szélsebesen megfejti a rejtélyt és a lányok elindulnak Nordovia messzi tájára hűséges barátjuk, Oszkár, a jegesmedvebocs társaságában oda, ahol a kristályrózsák nőnek... Ám természetesen az Árnyboszorkány sem adja fel a harcot és a lányok útjába életveszélyes akadályokat gördít...
"...kiszabadítják a szüleiket, és megmentik Nordoviát - bármi áron!"
"A hajsza a Szivárvány-tavakhoz elkezdődött!"
A megfagyott szivárvány a Hóhercegnők harmadik kötete, melyben az eddigieknél is veszélyesebb küldetés és életveszélyes kaland vár a lányokra... Az Árnyboszorkány megerősödött és a lányok nyomában van! A tét nem kisebb mint a királyság és a királyi pár életének megmentése!
Az előző kötetben főhőseink sikeresen megszerezték a kék Nyughatatlan Fényt magában rejtő gömböt, ám a fehér éjszakák ünnepe mintegy három nap múlva felvirrad! Freya nem ad magáról életjelet és a lányok tanácstalanok, nyugtalanok és zaklatottak... A lila Nyughatatlan Fény nem kerülhet az Árnyboszorkány kezére! De vajon hová rejtette azt az édesanyjuk? Vajon helyes a megérzésük, és a választ a falikárpit rejti magában?
A várakozás minden idegszálat felőrlő pillanatai közben a hógömb azonban egyszer csak végre varázslatosan felizzik és megjelenik a királynő, aki halvány árnyéka csupán régi önmagának...
Freya - fogyatkozó élet- és varázsereje miatt - ismét nem tudja végigmondani, amit szeretne, ereje csupán annyira terjed ki, hogy elmondja, a lányoknak a Szivárvány-tavakhoz kell menniük a lila gömbért, de óvakodniuk kell egy idegentől...
Vajon milyen idegenre gondolt az édesanyjuk? És a Szivárvány-tavaknál vajon merre keressék a gömböt? A lányok bár sötétben tapogatóznak és ezernyi veszély leselkedik rájuk, nincs más választásuk, mint újra kockára tenni az életüket szeretett szüleikért és az országért...
"- Megtaláljuk a lila gömböt, és megmentjük a szüleinket és Nordoviát!"
A királyi pár eltűnése nyugtalanságot ébreszt az emberekben és Olga szerint a lányokra nehezedik ama súlyos teher, hogy a bajban is mosolyt varázsoljanak az arcukra és fellépésük magabiztosságot árasszon, melyből a nép erőt meríthet... Éppen ezért a nevelőnő elviszi a hercegnőket Lars városába, ahol a lányok nem tehetnek mást, mint zavart keltenek és megszöknek nevelőnőjük figyelő tekintete elől, hogy végre útra keljenek a Szivárvány-tavakhoz... Ida egy különös öregasszonyt vél látni az árnyékban, aki mintha utánuk leskelődne, ám a lány nem bízik baljós megérzéseiben és elhessegeti megérzéseit - sajnos túl gyorsan...
Hanna felelőtlen felkiáltása és a rejtekhely felfedése végett az álruhát öltött Árnyboszorkány - kinek jelenlétét korábban Ida érezte - tudomást szerez a lila gömb hollétéről, egy barlangba zárja a lányokat és maga indul a Szivárvány-tavakhoz, ahol alvó vulkánok szunnyadnak...
"Kinyitotta a szemét - körülötte mindenhol gyönyörű, a szivárvány színeiben játszó vízcseppek ragyogtak... Idebent csend és béke honolt, mint valami elvarázsolt, mágikus barlangban."
"- Lerohanom a kastélyt a seregemmel, és elpusztítok mindent és mindenkit, aki csak az utamba kerül! - villant gonoszan az Árnyboszorkány szénfekete szeme. - Harcosaim megszerzik nekem a hógömböt, és amint éjfélt üt az óra, enyém lesz a Nyughatatlan Fények ereje!"
Az elvarázsolt vízesés a Hóhercegnők negyedik és egyben befejező kötete, melyben lezárul a kaland, s mi, olvasók, búcsút veszünk Nordovia gyönyörű világától...
Hanna, Ida és Magda mindhárom küldetésüket sikerrel zárták és megmentették a Nyughatatlan Fényeket magukban rejtő gömböket gonosz nagynénjüktől. A gömbök most édesanyjuk hógömbjében várják, hogy a lányok az elvarázsolt vízeséshez vigyék őket, ahol a vízben újra szabadon engedve felszökkenhetnek az égre és visszaállíthatják Nordovia régi fényét! Ám az Árnyboszorkánynak más tervei vannak...
Felvirradt a fehér éjszakák első napja, amikor eldől Nordovia és a hercegnők sorsa...
Az elvarázsolt vízesés hívogatón csábítja magához Nordovia hercegnőit, ám az Árnyboszorkány nem adja könnyen az álmait... Vajon mi lesz Nordovia sorsa? Freya örökre elveszíti a varázserejét? Megkaparintja az Árnyboszorkány a Nyughatatlan Fények erejét? Kövessétek a három Aurorát az ösvényen, legyetek ti is részesei e varázslatos kalandnak és mindenre fény derül...
"...az Aurora-család összeölelkezve nézte a Nordovia gyönyörű szigete felett kavargó kék, lila és rózsaszín Nyughatatlan Fényeket."
Idézetek
"...végre útnak indulunk, hogy megmentsük anyát, apát és Nordoviát!"
"Nordovia káprázatosan szép ország!"
"- Ti lesztek a valaha élt legerősebb Aurorák, ebben biztos vagyok!"
Minden jó, ha vége jó...
Astrid Foss Hóhercegnők címet viselő lebilincselő, izgalmas és rendkívül kreatív gyermek- és ifjúsági fantasysorozata egyszerűen magával ragadó!
A könyvmolyok és olvasók előtt nem titok, hogy ma Magyarországon és külföldön egyaránt rengeteg cím lát napvilágot, melyek minősége a legrosszabbtól a legkiemelkedőbbig változik és nem egyszerű megtalálni a kínálatban a minőségi címeket, amik minden fillért megérnek...
Számtalan varázsvilágról szóló, misztikummal átitatott, állatokat, hercegnőket középpontba helyező kötet található a piacon, melyek hasonló borítója és fülszövege végett első látásra nehezen állapítható meg, hogy az adott kötet kiemelkedik-e a többi közül és tud-e valami különlegeset, valami újat adni az olvasónak...
Astrid Foss kötetei a hívogató fülszövegeknek köszönhetően már az előrendelés pillanatában felkeltették a figyelmem, ám a rózsaszínes, habos-babos, és sajnos igen, kissé giccses borító - ami sajnos a 21. század sajátja és elvárása... - visszatartottak az előrendeléstől. Amikor az első két kötet megérkezett a nagykereskedésünkbe és lehetőségem nyílt belepillantani a kész könyvekbe, tíz másodperc sem kellett, hogy eldöntsem, megyek velük a kasszánkhoz... Monique Dong gyönyörű illusztrációi teljesen levettek a lábamról és egy olyan varázslatos, mágikus világ ígéretét rejtették magukban, amiről tudtam, nem okoz majd csalódást...
A Hóhercegnők egy rendkívül szépen felépített, összetett történet, szerethető karakterekkel, érdekes gonosszal, gyönyörű varázsvilággal, aranyos állatkákkal, ezernyi kalanddal és veszéllyel, torokszorító pillanatokkal...
A négy kötet egyben öleli fel Nordovia történetét - ami kellemes meglepetés volt számomra, hiszen eleinte abban a hitben voltam, hogy minden kötet egy-egy különálló történetet rejt magában. A négy kötet négy őrült kaland történetét írja le, melyek bár önmagukban is megállják a helyüket, a teljes történet, akárcsak egy rész kihagyásával is, de már nem lesz egész...
Astrid Foss nagyon jó mesélő és a magyar fordításra sem lehet panasz. A történet olvasmányos, a kalandok torokszorítóan izgalmasak, míg a varázsvilág rendkívüli kreativitással felépített, ami tud újat nyújtani és kiemelkedik gyengébb társai közül.
A négy rész közül a kedvencem a harmadik kötet, A megfagyott szivárvány lett, mely talán a legötletesebb, legkalandosabb, legtorokszorítóbb része a történetnek. A lányok itt néznek először szemtől-szembe az igazi gonosszal, itt mutatkozik meg leginkább, mennyire bátrak és elszántak is ők hárman, míg a megfagyott szivárvány és a Szivárvány-tavak gyönyörű vidéke, a leírás, az ötlet és a kivitelezés itt a legmegkapóbb és legkreatívabb.
A hercegnők közül talán Ida került hozzám a legközelebb, bátortalansága és művészi vénája végett, míg a legmeggondolatlanabb, legforróvérűbb Hanna nyerte el a legkevésbé a tetszésem. Kettejük között áll Magda, az okos és megfontolt, hidegvérű testvér, aki sokszor a békéltető szerepben lép fel húgai között.
Negatívumként felnőtt fejjel csupán egyetlen dolgot emelnék ki a történet szempontjából, ami bár gyermekszemmel valószínűleg rendkívül izgalmas és kalandos, ám felnőtt fejjel elgondolkodtató, vajon mennyire biztonságos egy olyan királyi palota, ahol három tizenkét éves hercegnő gond nélkül ki-be mászkál az éjszaka közepén, sokszor a várkapun keresztül, kijátszva az őrök figyelmét... Na most, vagy az őrök kretének, ami szintén nem szerencsés, vagy a hercegnők képességei eltúlzottak kissé...
Emellett továbbá az illusztrációk között fedeztem fel egy őrületes baromságot, ami nem tudom, miként is maradhatott a kötetben... A történet egy mágikus világban játszódik, mely a régi 1990-es és 2000-es években írt klasszikus fantasy világokra hajaz, ami mentes minden modern kori értékrendtől és technikától, a negyedik kötetben a királyi bálon mégis egy mikrofonba énekel egy lány. WTF??? WTF???
A magyar kiadással kapcsolatban egyetlen negatívumot tudok csak megemlíteni, a már oly sokszor említett nevek magyarosítását - ami jelen esetben ráadásul elég következetlenül is sikerült... A királyi pár Freya és Magnus, a gyerekek és szolgák neve magyar és külföldi berkekben egyaránt elfogadott és ezzel szemben ott áll VERONIKA, az Árnyboszorkány... Gyönyörű varázsvilág, gyönyörű tájak és egy VERONIKA, ami baromi kiábrándító... Én pedig csak értetlenül pislogni tudok, hogy mi ez a förtelmes és meggondolatlan névválasztás? Pfff...
Mindent összevetve úgy érzem, a Hóhercegnők magasan kiemelkedik kortársai közül. Nordovia egy gyönyörű ország, ahová magam is szívesen ellátogatnék és főhőseink oldalán kalandoznék. Astrid Fross története az első pillanatokban magával ragadott és nem is eresztett, míg nem ismertem a befejezést. Együtt izgultam a szereplőkkel, szorítottam a lányoknak, hogy küldetéseik sikerrel záruljanak, meglepődtem a fordulatokon, jókat nevettem a tréfákon, szorult el a torkom a sorsfordító részeken. Külön örömmel vesztem el Monique Dong gyönyörű illusztrációiban, amik csodásan egészítik ki a történetet és egy olyan világba repítenek el, melybe időgép híján sajnos soha nem lesz alkalmam valóban eljutni.
A köteteket kifejezetten ajánlom a régi fantasyk szerelmeseinek és azoknak, akik szeretnének három bátor lány nyomában kalandozni és veszélyre lesni Nordovia gyönyörű vidékén!
Értékelés: 5/5 jegesmaci
