.png)
Iri élete nem könnyű: új otthont és új iskolát kell megszoknia. Sosem tartozott a menő lányok közé, nehezen barátkozik, duci, ráadásul a teljes neve: Szakács Irén.
Szerencsére ott van neki Hercegcsizma és Selyemsörény, a két csoda szép képzeletbeli paripája, akiknek a lépte nyomán virágot terem a selyemfüvű mező.
De vajon milyen egy igazi lovat gondozni, etetni, megülni? Ez is kiderül, amikor a szomszédos lovarda boszorkányos gazdája megszólítja Irit...
Magával ragadó, olykor szívfacsaró olvasmány, az írónőre jellemző gyönyörű stílusban tálalva. Történet az állatok és a természet szeretetéről és egy lány beilleszkedéséről egy új életbe.
 |
"- Andi néni hívott, hogy szó nélkül elrohantál etika előtt. Bántott valaki? Iri bólintott, és nyelte a könnyeit. - A testedet bántotta vagy a lelkedet? - kérdezte anya, és elkezdte végigtapogatni Iri arcát, karját. - A lelkemet - súgta Iri." ~ "- Középiskolában... a frufrum nemcsak a homlokomat, hanem a szememet is takarta. Gondoltam, ha nem látok, engem sem látnak." |
Majoros Nóri gyönyörűen ír! Ezt mindig is tudtam. Írásaiból árad a természet szeretete, s az sem titok, hogy szabadidejében állatokat ment, fogad örökbe és rajong értük. Állatközpontú történetei az utóbbi években megsokasodtak, s most egyik szenvedélyét, a lovaglást és a lovakat helyezte regénye középpontjába.
Regényének főhőse egy fiatal lány, aki a lovaknak köszönhetően talál rá saját hangjára és ad esélyt magának a valódi, teljes értékű életre. A lovak itt gyógyító erővel bírnak, de természetesen szó sincs varázslattól. Azaz, lehet mégis csak nevezhetjük annak...
Történetünk főhősnője Szakács Irén, egy duci, visszahúzódó, ötödikes lány, aki édesanyjával és annak új kedvesével, Andrással a nyáron költözik a Duna-holtág partjára, ami természetesen szeptembertől iskolaváltással is jár.
Iri festőművész nagymamájáról kapta a nevét, akitől úgy tűnik, rajztehetségét is örökölte.
Az új osztálya egyrészt semlegesen fogadja, mintegy "nem túl sok vizet zavar" alapon, másrészt igenis érzik a jelenlétét. "Őskori" neve és testalkata miatt Iri hamar az osztály céltáblájává válik, s a lányt többször megalázzák, kinevetik és szóban bántalmazzák. Egy napon Iri nem bírja tovább...
Nórinak már a regény elején sikerült megríkatania. Érzékletes írása, s az Irit ért bántalmazás visszarepített az iskolapadba, feltépte a sebeimet, s patakzottak a könnyeim. Végtelenül szomorú voltam, sirattam Irit és magamat is, s a még kismillió gyereket szerte a nagyvilágban, aki ilyen-olyan oknál fogva kénytelen elszenvedni osztálytársai bántalmazását.
A könnyeimet Márti, a kislány édesanyja szárította fel, aki gyönyörű szavaival, teljes figyelmével és minden szeretetével fordul a lánya felé. A nő az osztályfőnökig megy a problémával, amit Iri értelemszerűen nem szeretne, azt hiszem, mindenki számára sejthető okból. Az osztályfőnök a maga szintjén próbálja meg kezelni a problémát, olvasnivalót (Az osztály vesztese) visz az osztálynak, melynek témájából a bántalmazók azonnal leszűrik, hogy ez bizony Iri miatt van... Az efféle röhögö patkányoknak ez csupán olaj a tűzre, s a közös olvasmányfeldolgozás sem úgy megy, ahogy azt a tanárok, rózsaszín ködös agyukban elképzelik.
Iri álomvilágba menekül a való élet elől, amiben nem csupán a zaklatással, de szülei válásával, valamint édesapja csodaszép új barátnőjének "szörnyével" is meg kell küzdenie. Álomvilágában gyönyörű lovakkal vágtat a mezőn és ez a világ hamarosan igazi testet is ölt...
Új otthonától nem messze lovak élnek. A Táncos-tanyán azonban egy vasvillával felszerelkezett nő, a tizenharmadik javasasszony, egy igazi boszorkány, nevezetes Györgyi él, aki sasszemmel vigyázza lovait. A nő eleinte halálra rémiszti Irit, ám a sors úgy dönt, mindkettőnek szüksége van a másikra a változáshoz...
Györgyi rendkívül mogorva, magának való és szigorú szabályai vannak, de úgy dönt, a szárnyai alá veszi a kislányt, aki így a lovak közelében lehet. Minél több időt tölt Irénke a lovakkal és Györgyivel, úgy alakul át az élete. Szépen-lassan feltűnnek a barátok, Iri megerősödik testben és lélekben és szülei válásából adódó új körülményeket is sikerül teljesen feldolgoznia.
Nóri története nem egy egyszerű, új "lovaskönyv". Bár a lovak központi szerepet játszanak benne, ahogy a szereplők életében is, ez a kötet annyi mindent rejt magában.
- Segítőkönyv a bántalmazottak számára, akik erőt meríthetnek Iri történetéből.
- Iránymutató és görbe tükör azoknak, akiknek az élete kisiklott, s segít elgondolkoni azon, mit kellene máshogy csinálni.
- Meddig szabad hagyni, hogy az önmarcangolás rányomja a bélyegét az egész életünkre és a karrierünkre?
- Honnan merítsünk bátorságot, hogy szembenézzünk a világgal?
- De a legfontosabb, hogy megkísérli felhívni a reménytelen és pesszimista olvasó figyelmét arra, hogy mindig álljunk ki magunkért!
Szakács Iri története lányregény, segítőkönyv és szórakoztató kalandregény is egyben. Alsó tagazotos korú gyerekeknek kifejezetten ajánlott olvasmány, s jó lenne, ha minél több felnőtt köztudatában megjelenne a létezése, hogy a gyermeke kezébe adhassa, ha azt bántják az iskolában! Zsepit azért készítsetek az olvasáshoz!
Grantálom, hogy a történet bátorságot ad, rámutat mindazon helytelen döntésre, amik visszatartnak a cselekvéstől, elgondolkodtat, tanít, s a lovaglás szépsége mellett megmutatja ennek a hobbinak az árnyoldalait és nehézségeit is. Foglalkozik a lótartás- és gondozás nem kikerülhető, fontos feladatával, s nem fullasztja rózsaszín cukormázba a folyamatot, amin mindenki átmegy, aki szeretne megtanulni lovagolni. Felelős állattartásra hívja fel a figyelmet, megmutatja a munka piszkos részét, amivel máris kiemeli a többi vattacukorral megszórt lovaskönyv táborából, amiben a mesei vonal mindig túloz és nem fedi a valóságot.
Iri szerethető karakter, könnyű vele azonosulni az egyszerű olvasónak is, akit társai nem bántanak. Érzéseit, magányát és fájdalmát azonban az fogja megérteni igazán, aki átélt hasonlókat. Nem tagadom, olvasás közben a pokolba kívántam minden olyan mocskos osztálytársát, aki bántotta őt, s nem tudom és nem is akarom szebben kifejezni magam ebben a témában, mert ezek a nagypofájú gyerekek nem érdemlik meg a regényekben kapott jóságot és figyelmet, amit végül mind megkapnak, hisz egy gyerekkönyv célja a pozitív tulajdonságok és tettek kihangsúlyozása, amivel az írók igyekeznek megmutatni, hogy nem szabad lesüllyedni a bántalmazók szintjére, hanem feléjük emelkedve jól kell élni és annak meg lesz a jutalma. Szép gondolat, de sajnos az élet nem ilyen...
Iri mellett több szereplőt is kiemelhetnék valamilyen tulajdonsága miatt. Márti csodálatos anya, Vivien egy szerethető, próbálkozó "mostohaanya" (akinek a távozását sajnáltam is), Domi igaz barát, Györgyi rendkívüli tanár, akit az élet megcibált, Annaróza és Dorina pedig két megtépnivaló nyomorult (nem, nem tudtam sajnálni őket a legvégén sem).
A regény a komoly és sokszor nyomasztó témája ellenére is szórakoztató tud lenni, az írónőre oly jól jellemző humor itt is szépen megjelenik, szóval nem kell mély depressziós írásra számítani, mindazonáltal igen, a történet komoly témákat boncolgat.
Szívből ajánlom minden 8+ éves gyermek számára, s ha tehetik, a szülők is olvassák együtt a gyerekükkel vagy önállóan a történetet!
A kötet a Móra kiadó #BFF kiadói sorozatában jelent meg.
Értékelés:
A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!
Idézetek
"- No mi van, Irénke, tetszik a srác? - ...
- Sajnos nem vagytok egy súlycsoport - tette hozzá Dorina. - Kettétörne alattad a lova."
"- Andi néni hívott, hogy szó nélkül elrohantál etika előtt. Bántott valaki?
Iri bólintott, és nyelte a könnyeit.
- A testedet bántotta vagy a lelkedet? - kérdezte anya, és elkezdte végigtapogatni Iri arcát, karját.
- A lelkemet - súgta Iri."
"- ...Azt úgy nem lehet, hogy a szép ruhát szomorú szívre húzd!"
"A felnőttek annyira értetlenek tudnak lenni! Két tökéletes, szép és menő lány sosem fog emberszámba venni valakit, akinek a hasán diszkrét hurkák gömbölyödnek (...), és akit Szakács Irénnek hívnak."
"- ...Télen aztán tőlem olvasgathatunk bármit, akár a nagyanyám imakönyvét is, hogy jobb fejek legyünk, de ne tessék elvenni tőlünk a kinti játékidőt!"
"...ráérősen megtervezte a saját sírkövét, öt változatban. A halál oka mindegyiken szerepelt: Ifjú szívét nem ló patája törte darabokra, hanem a szívtelenség vasvillája."
"- ...Mindig elkezdeni a legnehezebb."
"- ...Pedig egyenként normálisak ám! De ha össze vagyunk zárva egy terembe, akkor mindenki belehelyezkedik a szerepébe, pont, ahogy mondod. Mintha egy regény szereplői lennénk, és nem tudnánk változtatni a sorson, amit az író kitalált nekünk. Én egy szemüveges, jó tanuló lány vagyok, aki sose szólal meg. Ja, és hétvégenként titokban pszichopata sorozatgyilkos..."
"- Alkut kötöttem a boszorkánnyal."
"- Itt csak szép lányokról szóló lovas könyvek vannak? - kérdezte indulatosan Iri."
"- Középiskolában... a frufrum nemcsak a homlokomat, hanem a szememet is takarta. Gondoltam, ha nem látok, engem sem látnak."
"- ...De mi lenne, ha egyszer kiállnál magadért? Ha nem másoknak kéne figyelni, hogy valami rosszulesik-e?..."
"- Jézusom, Réni, még jó, hogy nem vagy rénszarvas, mert felnyársalnál az agancsoddal - poénkodott Domi, és ment is volna tovább, de meglátta a kislány arcát. Maga felé fordította, megkereste a szemével a tekintetét, és aggódva kérdezte:
- Jól vagy?
Iri rázta a fejét.
- Ki bántott? Megverjem? A ló patája alá kössük?"
"- ...és ki kéne másznia a csigaházából..."
"- Látod, Iri, ebben hasonlítotok Györgyivel, mindketten összegömbölyödtök, és tüskés labdává váltok, mint a sünök - jegyezte meg Boró. - Ha valami rossz ér, akkor az a megoldás, hogy szembenézel vele!"
"Nem esett jól olyan emberekre gondolni, akik fájdalmat okoztak neki..."
"Ezt az utolsó hetet úgy akarta tölteni, hogy tökéletes legyen, hogy még telemarkolja a kezét, a szívét a tanya lószagú békéjével."
"...érezte, hogy valóságos, izzadt és erős, és hogy ez a valóság sokkal varázslatosabb, mint a szellőszárnyű képzelet. Aztán eszébe jutott, hogy ezen a tökéletes délutánon a világ legjobb dolga nem más, mint Szakács Irénnek lenni. Ezen pedig nagyon, nagyon kellett nevetni."
