Főhősünk, a félős Menyét rettenetesen megijed a hatalmas esőzéstől és a vihartól, ezért egy olyan védett kuckót épít magának, ami áthatolhatatlan falaival biztosan megvédi majd őt mindentől. Ám a házban egyszeriben megjelenik Vakond, aki az élet napos oldalát szemléli, újra és újra félreérti Menyét szavait, aki csupán egy kis egyedüllétre vágyik. Vajon melyikük szemléli jól az életet? A mindentől elmenekülni vágyó Menyét, vagy az okos, a legnagyobb csúfságban is a szépet meglátó Vakond?

A Ne félj, Menyét! egy nem mindennapi barátság kialakulását, valamint belső félelmeink leküzdésének korántsem lehetetlen mivoltát mutatja be nekünk. Menyét, a mindentől rettegő főhős karakterével éppúgy azonosulhat az olvasó, mint Vakonddal, akinek mindig félig tele a pohár, s a legnagyobb fellegek között is tud vidám lenni. A pozitív és jókedvű személyiségnek végül sikerül felnyitnia Menyét szemét, aki egy örök, igaz barátot szerez a viharnak és a félelmeinek köszönhetően.

A mesét átitatja a humor, a báj, a gyönyörű látványvilág pedig elkápráztat. Az író nyúlfarknyi, ám annál tartalmasabb történetével igyekszik nekünk bemutatni, mennyire másképpen láthatjuk az életet és a mindennapok történéseit, s igyekszik rávezetni minket arra, hogy a legnagyobb viharban is lássuk meg a jót, mert sokkal jobb nevetve, széles mosollyal üdvözölni a rosszt, mint padlóra kerülni miatta...

Brad Meltzer Én, ​Jackie Robinson c. kötete néhány nappal ezelőtt látott napvilágot az Aion kiadó jóvoltából. A kötet a Hétköznapi emberek, akik megváltoztatták a világot c. kiadói sorozat egyik legújabb tagja, melyről leginkább azt érdemes tudni, hogy olyan világhírű embereket mutat be a legkisebb olvasók számára, akik valamilyen módon szebbé, jobbá tették a világot és átütő sikert értek el azon a területen, amivel foglalkoztak.

Jelen kötet az első afroamerikai baseball játékos életét követi nyomon, aki játszhatott az MLB-ben (Major League Baseball), ami Észak-Amerika első osztályú, profi baseballbajnoksága volt.

Az Én, Jackie Robinson az apró fiúcska születésétől kezdődően meséli el nekünk Robinson viszontagságokkal teli életútját és mindent elsöprő sikereit. Megtudhatjuk belőle, milyen életet éltek az afroamerikaiak az 1900-as évek elején, valamint a II. világháború kitörésekor; láthatjuk, milyen kegyetlenek is voltak a fehér emberek a négerekkel s tanúi lehetünk a szóbeli és olykor fizikai bántalmazásoknak is, amiket az afroamerikaiaknak valahogy túl kellett élniük...

A kötet nem egy tündérmese... Megjelenik benne az élet kegyetlensége, de még inkább az emberek kegyetlensége, akiknél gonoszabb élőlényt talán soha nem hordott hátán a Föld...

Brad Meltzer tényeket közöl s teszi mindezt a gyerekek nyelvén. Nem áll szándékában piedesztálra emelni a négereket és a föld mélyére ásni a fehéreket... Nem. Kristálytisztán megmutatja, mi volt a valóságban, mire lehet képes egy bátor kisember, aki eleinte fél kitűnni a tömegből, majd elfogadja, hogy merésznek és bátornak kell lenni ahhoz, hogy változtatni tudjunk a világ működésén. Nem számít, ha félünk, a helyes útról ne térjünk le soha! 

Meltzer az igazság szószólója. Képeskönyve bemutatja, hogy vannak jó és vannak rossz emberek - bőrszíntől függetlenül... Ettől eltekintve persze a kötet sajnos nem lesz vidám, hiszen az 1900-as évek elején és közepén a négerek helyzete még korántsem volt rózsás... Az Én, Jackie Robinson azonban tökéletes érzékenyítő kötet lehet a kisgyerekek számára, akik talán még nem tudják, mi a jó és mi a rossz s e kötet lapozgatásával, valamint Jackie Robinson életének megismerésével talán megtanulják azt, hogy senkit sem szabad bántani azért, mert valamilyen formában más, mint mi vagyunk... 

A kötetet Christopher Eliopoulos illusztrálta, kinek rajzai hol édesek, hol humorosak, hol pedig kegyetlenül őszinték és megrázóak, de egytől-egyig mélyen szívhez szólók.

A "mese" végén egy két oldalas idővonalat is találunk Robinson számtalan megpróbáltatással teli életéről és annak fontos állomásairól, melyeket korabeli fotók másolatával tapétáztak körbe, hogy az olvasó lássa, hogyan is néztek ki valójában a mese főhősei...  

Noha korábban láttam már a sorozat kötetei közül párat, eddig a pillanatig nem éreztem azt, hogy nekem ezeket olvasnom kell. A baseball a Katekyo Hitman Reborn! c. animének - illetve azon belül is annak baseballmániás karakterének, Yamamoto Takeshi-nek - köszönhetően vált az egyik kedvenc sportommá, ami érdekes és szórakoztató, s ennek köszönhetően keltette fel a figyelmem Jackie Robinson kötete, ami egyetlen pillanatra sem okozott csalódást. 

Az Én, Jackie Robinson rengeteg pozitív gondolatot tartalmaz, melyekből gyermek és felnőtt egyaránt meríthet a nehéz napokon, s csupa olyan elgondolkodtató és megfontolandó eszme van benne, amik miatt már külön is megéri kézbe venni a kötetet. Eme létfontosságú,  a világ megváltoztatására is alkalmas és a világ, valamint az élet jobbá tételét elősegítő idézetek a bejegyzésem végén olvashatók, melyek közül nem egyet, nem is kettőt ajánlok befogadásra...  

Suzanne Chiew Borzas-történeteinek hazai megjelenéséről a Libri előrendelési listáján szereztem tudomást. Az írónő négy meséje az Aion kiadó jóvoltából jelent meg Magyarországon pár nappal ezelőtt. Mondhatom, hogy óriási szerencsém volt, hiszen még kedvezményes áron elő tudtam rendelni a négy történet közül azt, ami leginkább felkeltette a figyelmemet. Választásom a Borzas és a nagy mentőakció c. kötetre esett, mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy főszereplőnk, a borz az első oldalon éppen könyvet olvas. :3 Ez a könyvmoly számára pedig éppen elég húzóerő. ^^ Sajnos a kötet még kedvezményes áron is rendkívül drága, így a másik három kötetről le kellett mondanom (Borzas és a nagy utazás; Borzas és a nagy kaland; Borzas és a nagy vihar), de bízom benne, hogy egyszer lesz lehetőségem elolvasni azokat is. :3

"– Gyerünk, ballonra fel!"

Főszereplőnk Borzas, a borz, aki csendesen, könyvét olvasgatva hűsöl egy fa tövében, mikor barátja, Egérke szalad hozzá és a segítségét kéri. A kisegér egy különös zsineget talált, melyből szeretne szárítókötelet készíteni, ám parányi ehhez a feladathoz és a borzot kéri meg, hogy segítsen a munkában. Ezt követően Borzas takaros kis házikót készít egy talált kosárból Süni számára, majd mindnyájan csatlakoznak Nyuszihoz, aki egy ponyvát talál, amiből mind a három állat szeretne magának egy darabot. A három állatka összeveszik, amikor képtelenek megegyezni, kinek mekkora darabka jár az anyagból, ám Borzas bölcsen dönt, és három egyenlő részre osztja a ponyvát. Mikor Nyuszi már éppen feldarabolná az anyagot Madárka kéri az állatok segítségét. Egy kisvakond az erdő legmagasabb fájának tetején gubbaszt, és segítség nélkül örökre ott ragad... A barátok felkerekednek hát, hogy megmentsék a bajba jutott jövevényt...

"Verőfényes nap volt. Borzas éppen elmélyülten olvasgatott, amikor Egérke hozzá sietett."

A mese a barátság és összetartozás erejéről, a segítségnyújtás fontosságáról, a bajba jutottak megsegítéséről, az osztozkodásról és az újrahasznosításról szól. 
Az erdő állatai mind egy nagy család, mindig egymás mellett állnak, még ha akadnak kisebb-nagyobb összerzördülések is. A mese főszereplője Borzas, a bölcs borz mintegy a bölcs bagoly szerepét hivatott átvenni. Ő az, akire barátai mindenben számíthatnak, aki igazságot szolgáltat a veszekedések idején, valamint okos és bölcs tanácsainak hála az élet zökkenőmentesen folytatódhat tovább.
Parányi, rövid mese, mégis számtalan pozitív példát vonultat fel a gyermekek előtt, melyek követése igencsak ajánlott. Az erdő állatai mindig számíthatnak egymásra, és abból kell megélniük, amit az erdő nyújt számukra. A talált tárgyak újfajta felhasználási módja egyrészt védi a környezetet, másrészt kiválóan alkalmazhatóak számtalan egyéb, a rendeltetési céljaiktól független módokon.

A kötetet Caroline Pedler gyönyörű illusztrációi díszítik, kinek életképei színesek, részletgazdagok és szemet gyönyörködtetőek, melyek tökéletesen kiegészítik a mese cselekményét.

A kötetet szívből ajánlom minden kisgyermek számára, ám különösen azok részére, akik szeretik az erdőt és a természetet! 

Értékelés: 5/5 borz

Illusztrációk: 5/5 borz