Főhősünk, a félős Menyét rettenetesen megijed a hatalmas esőzéstől és a vihartól, ezért egy olyan védett kuckót épít magának, ami áthatolhatatlan falaival biztosan megvédi majd őt mindentől. Ám a házban egyszeriben megjelenik Vakond, aki az élet napos oldalát szemléli, újra és újra félreérti Menyét szavait, aki csupán egy kis egyedüllétre vágyik. Vajon melyikük szemléli jól az életet? A mindentől elmenekülni vágyó Menyét, vagy az okos, a legnagyobb csúfságban is a szépet meglátó Vakond?

A Ne félj, Menyét! egy nem mindennapi barátság kialakulását, valamint belső félelmeink leküzdésének korántsem lehetetlen mivoltát mutatja be nekünk. Menyét, a mindentől rettegő főhős karakterével éppúgy azonosulhat az olvasó, mint Vakonddal, akinek mindig félig tele a pohár, s a legnagyobb fellegek között is tud vidám lenni. A pozitív és jókedvű személyiségnek végül sikerül felnyitnia Menyét szemét, aki egy örök, igaz barátot szerez a viharnak és a félelmeinek köszönhetően.

A mesét átitatja a humor, a báj, a gyönyörű látványvilág pedig elkápráztat. Az író nyúlfarknyi, ám annál tartalmasabb történetével igyekszik nekünk bemutatni, mennyire másképpen láthatjuk az életet és a mindennapok történéseit, s igyekszik rávezetni minket arra, hogy a legnagyobb viharban is lássuk meg a jót, mert sokkal jobb nevetve, széles mosollyal üdvözölni a rosszt, mint padlóra kerülni miatta...