Jarvis Medve és Madár c. könyvsorozata töretlen népszerűségnek örvend! A Pagony kiadó gondozásában, szélsebesen, a külföldi megjelenéssel szinte egy időben már az ötödik kötetet olvashatja a magyar rajongótábor, amiért rendkívül hálásak lehetünk.

A ​barlang és más mesék tovább szövögeti főhőseink bájos-humoros kalandjait, s azt kell mondjam, hogy bizony ez a sorozat nem mutat minőségbeli hanyatlást! Ritka az ilyen, ami kötetről-kötetre tartani tudja a színvonalat, s remélem, az író tartogat még néhány kötetnyi csodát számunkra!

A próba c. mesében Medve és Madár régi fényképeket nézegetnek, amin feltűnik Medve unokatestvére is, aki pontos mása főhősünknek. No, de ha két medve ennyire hasonlít egymásra, akkor miként lehet őket megkülönböztetni? Madár rögtön gyanakodni kezd, hogy Medve tényleg Medve-e és úgy dönt, próbák elé állítja barátját, akinek be kell bizonyítania, hogy ő bizony ő..

A nap c. mesében egy, a naptárban pirossal bekarikázott dátum borzolja fel főhőseink kedélyét. Ez a piros jelzés bizonyára fontos eseményt jelöl, ám hogy mit, arra sem Medve, sem Madár nem emlékszik. Jó barátokhoz híven azonban elindulnak egymás felé - ajándékokkal megpakolva...

A címadó mese A barlang, melyben nem csupán főhőseink, de a korábban megismert erdőlakók is tiszteletüket teszik. Az állatok azért gyűltek össze, hogy boing-boing játékot játszanak, ám egyszer a labda egyenesen a Borzongós Barlangba gurul... Mivel Medve és Madár hibázott, társaik őket küldik be a félelmetes, sötét barlangba, ahonnét még senkit sem láttak kijönni. A két jóbarát együtt lép be a homályba...

Az esernyő c. utolsó történetben Medve Mr. Bungitz könyveit falja, aki eggyé válik a természettel és megéli a kalandot, az életet. Medve úgy dönt, ideje neki is önvizsgáló napot tartani. 

Az író jelen kötetben a bizalom és bizalmatlanság, valamint a bátorság és a félelem - illetve annak leküzdése - témakörét boncolgatja nagyon ügyesen. Az első mesében megjelenő próbatételek rendkívül kényelmetlenek Medve számára, de ami igazán bántja őt és fáj neki, az Madár bizalmatlansága, aki egy bizonyos ponton túlmegy minden határon. Barátok közt nem való a bizalmatlanság, s az sem helyes, ha valakinek hosszú órákon keresztül kell bizonygatnia a saját igazát. Gyermekmese lévén természetesen nagyon jól el van ez tüntetve a sorok közt, ám felnőttként rendkívül kényelmetlen volt Medve arckifejezéseivel szembesülni. Mint minden igazi jó barát esetében, úgy természetesen itt is happy end a történet vége, azonban e sokrétű jelenetsor olyan sok témát hoz a felszínre, amivel mindenképpen érdemes lehet bővebben foglalkozni. Tökéletes felnőtt-gyermek beszélgetésindító történet lehet.

A piros betűvel jelzett nap története egyrészt a feledékenység szülte humoros jelenetek tárháza, másrészt a legutolsó oldalon igazán szíven üt "az elfelejtett" arckifejezése, amit az író csupán a legutolsó oldalon old fel, ám az hangos kacagásra késztet, s megnyugtat.

A barlang, mint szimbólum azt hiszem, elég árulkodó. Zárt hely, ahol sötét és hideg van, s ha ismeretlen területre tévedünk, nem tudhatjuk, mi is vár ránk odabenn. Ha pedig egyetlen kijárat létezik, az még inkább félelmetessé teszi a dolgokat. Mintha nem lenne éppen elég a sötétség ténye... Medve és Madár ebben a történetben ismételten megmutatják milyen erős barátság is az övék, mikor együtt néznek szembe az ismeretlennel. Szintén remek tanító mese és beszélgetésindító. 

A kötet utolsó meséje kalandos-varázsos, amit több, jól ismert mesei elem gazdagít, s ahogy fentebb is említettem, felfedezhetőek benne igazi klasszikusokra való utalások is. Az őszi erdőben járó sapkás Medve együtt rezdül a természettel, míg a hangulatos képek igazi kalandra hívják az olvasót. Tökéletes őszi olvasmány, s talán még a családokat is kirándulásra sarkallja majd.

Jarvis ismételten kitett magáért, ez nem vitás. A történetek és az illusztrációk együtt rezdülnek, Medve és Madár továbbra is végtelenül szerethető, bár ennyi kötettel a hátam mögött most már azt kell, hogy mondjam, Medve az, aki igazán belopta magát a szívembe, s a kedvencemmé vált a páros közül. Azt hiszem, mindenki megnevezheti a maga kedvencét, aki rajong ezért a két szeleburdi, ártatlan teremtményért, s akiknek a következő kalandjait repesve várjuk! Én legalábbis biztosan...