A Szívek szállodája fűszeresebb kiadásban...
Jeanie Ellis azonnal kap a lehetőségen, amikor nagynénje felajánlja neki szeretett kávézóját, a Pumpkin Spice kávézót, hiszen végre megszabadulhat szörnyen unalmas irodai munkájától, és új életet kezdhet Dream Harbor aranyos kisvárosában. Azonban a beilleszkedés nem zökkenőmentes. Éjszakánként szörnyű ricsajra ébred, és egy kicsi kávézó is nagy gondokkal járhat, főleg, ha valaki szabotálni próbálja. Szerencséjére a kávézó egyik beszállítója a segítségére siet egy szerencsétlen baseballütős epizód után - ráadásul ez a beszállító kifejezetten jóvágású.
Logan Anders legszívesebben selyemtyúkjai társaságában tölti az idejét, elvégre ők az egyetlen nőnemű lények, akik megértik őt. Nem érdeklik a kisvárosi pletykák, és még kevésbé érdekli a helyi kávézó új tulajdonosa, az irritálóan jókedvű, folyton nyüzsgő nagyvárosi lány - csakhogy valamiért képtelen ellenállni neki.
A hűvös őszi napok közeledtével mindkettőjüknek döntenie kell. Vajon megéri kimerészkedni a komfortzónájukból, és új, bizonytalan dologba vágni, aminek talán szívfájdalom lesz a vége?
A Pumpkin Spice kávézó tökéletes olvasmány a bekuckózós estékre, és azokra a napokra, amikor az ősz színeire és illataira vágyunk.
Egy piszkosul szórakoztató, kisvárosi bájjal megfűszerezett történet, amiben a romantikus szál "szinte háttérbe" szorul a város működése, pezsgő élete és összetartó közössége mellett.
Átitatja az ősz minden illata és varázsa, így ideális bekuckózós olvasmány erre az időszakra!
A könyvsorozat hazai kiadója, a Pioneer Books azonban megbolondította az eredeti megjelenési sorrendet, s az első rész után idén sorban a negyedik, majd a második kötetet hozta el számunkra. Sajnos a harmadik rész, ami egy karácsonyi történet, idén már nem tudott megjelenni, de remélem, a nagy csend ellenére jövőre azért megjelenhet...
Ugyan a kötetek önálló történeteket rejtenek magukban, s így az olvasás sorrendje felborítható (nem véletlenül adott engedélyt a külföldi kiadó a hazainak), számomra mégsem mindegy a párok összemelegedésének időbeli sorrendje, hisz kivétel nélkül mindegyikük szerepet kap minden kötetben, s én nem szerettem volna lelőni a poénokat egy-egy esetleges, múltra visszautaló spoilerrel.
Emiatt döntöttem úgy, hogy az első rész olvasásával megvárom a második kötet megjelenését, s nagyon sajnálom, hogy hiába csücsül a polcomon a negyedik rész is, nem habzsolhatom be, hisz a harmadiknak nyoma sincs. /Természetesen beszerezhetném angolul, de ha már magyar nyelven kezdtem el a sorozatot, értelmetlen pénzkidobásnak látnám, hogy megvegyem, csak ezért./
A Pumpkin Spice kávézó teljesen elvarázsolt! Laurie Gilmore egy végtelenül humoros, szórakoztató romantikus regényt írt, ami tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra az őszi estéken. Története magával ragadó, könnyen olvasható, s a szerethető szereplők pillanatok alatt magukkal rántottak ebbe az álombéli kisvárosba, ahol mindenki ismer mindenkit, s a titkok előbb-utóbb napvilágra kerülnek...
Főhősnőnk, Jeanie a nagyvárosból költözik Dream Harbor idilli városkájába, ahol átveszi nagynénjétől a kávézó vezetését. A lány bizonytalan, s nem tudja igazán, hol is van a helye a világban.
Az irodai munkától kiégve, magányosan, összetörve érkezik - reményei szerint - új kezdete színhelyére. Ismerkedése a várossal és a városlakókkal kalandosan indul, a kialvatlan lány ugyanis baseball ütővel felfegyverkezve indul útjára a sötétben, a kávézó hátsó bejáratánál ólálkodó betörőre lendítve azt...
Az ajtóban azonban nem más áll, mint a tökös beszállító, akarom mondani Logan, a farmer, aki minden héten zöldséget szállít a nagynénjének a kávézó italválasztékához és díszítéséhez. A visszahúzódó, csendes férfit fejbe kólintja az új jövevény harcias viselkedése és be nem álló szája, így megismerkedésük, mondhatni maga a káosz.
Jeanie mindenesetre napok óta nem alszik a félelmetes zajoktól, s az az érzése, hogy valaki ki akarja ebrudálni új tulajdonából.
Logan meghívja a lányt a városi gyűlésre, ahol talán megoldást találhatnak a problémájára, ám a zaftos pletykákon csámcsogó lakosok szelleműzési ötlete végül addig fajul, hogy Logan kénytelen a kávézóban tölteni egy éjszakát Jeanie társaságában...
A regényt a Szívek szállodájához /Gilmore Girls/ hasonlítják, mindenesetre a marketingszövegekben sokszor bukkan fel ez a párhuzam, s teljesen érthető is, miért. Bolond lakókkal teli bájos kisváros, ami az ünnepeknek, eseményeknek, vásároknak él, saját piszkos könyvklubja van, s Logan tulajdonképpen maga a megtestesült flanelinges Luke.
De ami a legfontosabb, a város megvédi a sajátjait és örömmel fogadja, de árgus szemekkel figyeli az új jövevényeket...
A Pumpkin Spice kávézót vagy szeretik, vagy utálják az olvasók. Köztes vélemény ritka, mint a fehér holló, legalábbis én nem nagyon találkoztam vele. Az egyik tábor hajlamos az egekig magasztalni a történetet, az ellentábor pedig tűzbe dobná a könyvet, mondván az egész könyvben nincs más, csak szex...
No, utóbbiak nem tudom, mit olvastak, ugyanis szex az utolsó harminc oldalig nincs, van ellenben gyötrődés, be nem gyógyult szívfájdalom, kukkoló közösség, pajzán könyvklub, útkeresés, szelleműzés, megfélemlítés, megszégyenülés és lassú izzás.
Halálosan élveztem a történetet. Szó szerint sikerült könnyesre nevetnem magam olvasás közben az írónő humorán, a helyzetkomikumokon, a nevetséges helyzeteken és a szereplők személyiségéből fakadó gondolatokon. A könyv nem titkolt célja a szórakoztatás, hogy kikapcsoljon és elrepítsen ebből a förtelmes világból...
Az írónő mindenesetre igazi álomvilágot varázsolt, a történet minden szempontból túlidealizált, ugyanis nincs a világon olyan FÉRFI, aki tudná, milyen az a "tejszínhabszín". XD
Főhősünk, Logan igazi farmer, aki nagyszüleivel él mesebeli tanyáján, szeretett - és vicces nevű - gyöngytyúkjai és lámái társaságában. A férfi árva, tavaly karácsonykor az egész város szeme előtt bőgött le, s mindenki meg akarja őt óvni. Minden szem az új lányra tapad, aki a legújabb veszélyforrás a morcos flanelinges számára, aki feltűnően sokat tartózkodik Jeanie társaságában...
Logan szerethető főhős, a történet legkiemelkedőbb és legösszetettebb karaktere. Noah mellett személyes kedvencem. Igazi regénybeli fickó, olyan, aki csak a könyvekben létezik, s túl jó a főszereplő számára. Sebzett, árva, jobban szereti az állatok társaságát az emberekénél, s az élettörténetét ismerve nem is lepődöm meg a miérteken.
Jeanie vele ellentétben egy valódi hurrikán, akinek be nem áll a szája, sokáig bizonytalan, naiv, olykor butuska, s vajszívű. Nem értettem egyet minden lépésével, példának okáért ha halálra rémítenek és szórakoznak velem, azt én biztos nem sajnálnám meg, de úgy tűnik az írónő nem akarta felesleges drámával fűszerezni a történetét, s csupán egy kisebb nyomozási szálat teremtett két ember egymásra találásának körítésére.
A tettes személye könnyen kitalálható, ezért nem is érdemes bosszankodni a nyilvánvaló elkövető személyéhez köthető mellékszálon, hisz nem krimit olvasunk.
A romantikus szál egyrészt szépen, lassan bontakozik ki, másrészt a fülledt erotika nyomasztó érzése, az egymásnak való nem ellenállás, végig ott lóg a levegőben. A szikrák pattognak, csókok csattannak, s a beteljesedést mindig valami váratlan szakítja félbe, amiből aztán következhetnek a gondolatok, vajon jó-e az, amit csinálnak.
A főhősök egymásra találása mellett a kötet megágyaz a következő rész párosnak, akikre nagy figyelem összpontosul, ezt kimondottan imádtam, ugyanis felettébb érdekel az ő regényük.
A regény az utolsó harminc oldalig vitt magával. Remekül szórakoztam, nevettem vagy épp forgattam a szemem, s amíg csak tehettem, magamba szívtam Dream Harbor minden báját.
Az utolsó harminc oldal miatt kénytelen voltam levonni fél csillagot. Addig a pontig ugyanis egy bájos, romantikus, őszi történetet olvastam, ami pezsgett a humortól és a visszafogott romantikától, majd sajnos átváltottunk egy erotikus regényre, ahol már minden oldalon bagzanak a főhősök.
Az írónő maradhatott volna a "kevesebb néha több" elvénél, vagy legalább szépen eloszthatta volna az erotikus tartalmat a történet egészére, így azonban nekem már tömény volt. Főleg úgy, hogy ha a lány, akinek se kapcsolata, se barátai, se élete nem volt sosem, egy vadmacska tapasztalatával lépett a színre: ???.
A történet legnagyobb erőssége maga a város. Az atmoszféra, az emberek, az ott zajló élet idilli, s bizony azzal együtt szívesen élnék ott, hogy bizony senkinek nem lehet titka, mert ha lenne is, azt rövid időn belül kiderítik... ^^
A város őrült lelkesedéssel veti bele magát az ünnepekbe, ahol most az őszi fesztivált láthatjuk kiteljesedni. Igazi csodálatos varázsvilág lehet ott szalmabálákkal, halloweeni jelmezversennyel, termelők piacával, labirintussal és mindenféle földi jóval, amit csak el tudtok képzelni.
Az emberek idegesítőek, szenvedélyesek és őrültek bár, de egymásért mindenre képesek. Összetartanak, vigyáznak a sajátjaikra, s ez mélyen megérintett. Picit irigykedem is a szereplőkre a lakóhelyük miatt. Ilyen kisváros manapság már nem sok létezik, s szerencsés az olyan, aki ilyen helyen élhet.
A könyvklub érdekes egy bagázs, igazi modern olvasók gyülekezete, ahol a szépirodalomnak nyomát sem látni, itt kérem a szexregények mértéktelen fogyasztása zajlik... Ez nem igazán nyerte el a tetszésemet, s remélem, hogy a könyvesboltról szóló részben nem csupán a szennyirodalom kerül terítékre.
Szeretném továbbá pozitívumként kiemelni a gyönyörű borítót, ami tökéletesen passzol a történethez, s a gördülékeny magyar fordítást, amin érezhető, hogy nagy gonddal, alaposan készítették.
A Pumpkin Spice kávézó megadta, amire vágytam: egy kellemes őszi olvasmányt, szerethető karakterekkel, fergeteges humorral, s az ősz minden érzésével és illatával!
I ❤ Pumpkin Spice!
Értékelés:























































