A kötet specifikus témája végett nem ajánlott mindennapi használatra, sem esti meseként. Hiába csodaszép a nyelvezete, a "mese" íve, mégis egy szomorú, fájdalmas családi történetet rejt magában, ami engem is végtelenül elszomorított, s könnycseppeket fakasztott a szememből. 

Nóri meséje igazi segítőkönyv, feloldással és egy egészen optimális helyzettel. Egy olyan válást mutat be, melyben a szülők baráti viszonyban válnak el, szeretettel fordulnak egymás felé, s közös munkájuk gyümölcseként Pocak - a gyermek - nem sérül. Tudjuk azonban sajnos, hogy az efféle válás ritka, mint a fehér holló, hisz nem minden szülő tartja elsődlegesen a legfontosabb szempontnak a gyermeke helyzetét, s nem tekintenek kellő figyelmet a gyermek lelkiállapotára, arra, hogy ne sérüljenek a minimálistól jobban. Bár ne lenne ennyi válás, mint amennyi manapság van, de bár minden válás így zajlana...

Farkas Nóri kötetét Fodor Anikó illusztrálta, kinek letisztult, kedves képi világa tökéletesen illik ehhez a történethez. Megjelenített karakterei bájosak, arcukon az érzelmek megjelenítése valósághű, s ahol kell mosolyt csal az arcra, vagy épp mellbe vág...

A 2023-ban, Lengyelországban Év Gyermekkönyve díjas kötet az alkoholizmus romboló erejéről mesél rendkívül érzékletes, erős módon, mely azokban a családokban lehet hatalmas segítség a gyermekek és a szenvedők számára, akiknek kockázatos alkoholfogyasztóval kell együtt élniük...

Emil szüleivel él, a család boldog, így a gyermek is. Ám egy nap valami történik, s a történet in medias res kezdéssel indítva meséli el az apa, s ez által a család mélyrepülését...

Azon a sorsdöntő napon egy üveg költözik a nappaliba, ami napról napra egyre nagyobbá válik, s szépen lassan elnyeli apát. Apa az üveg fenekén, a család mélységes szomorúságban, de a segítség olykor a legváratlanabb helyekről kopogtathat be az ajtón...

Ez az a kötet, aminél a kevesebb szó többet mond száznál... A bámulatos ívvel felépített történet húsba vágó, a valóság szörnyűségét a gyerekek nyelvére formálva elmesélő, képi világát tekintve szintén rendkívül erős kötet méltán díjazott, megkapó segítőkönyv.

Tartalmát tekintve a kötet nem mindennapi használatra, s főképp nem esti meseolvasásra való. Létezése mindazonáltal szükségszerű, s egyben hiánypótló - legalábbis én magam még nem találkoztam a gyerekek nyelvén íródott, az italt központi szereplőnek megtevő könyvvel. 

Vadadi Adrienn Barkamesék könyvsorozatának ötödik kötete látott napvilágot a Pagony kiadó gondozásában az év elején. A csíkos magocska címet viselő következő felvonás egy összefüggő történetet mesél el, 5 fejezetre tagolva.

A megtalált, ismeretlen magocska rejtélye végigszövi a mesét, s bár a felnőtt olvasó - s biztos vagyok benne, hogy több gyermek olvasó is - tudja, milyen magocskát is nevelget Patyi, s mi fog kifejlődni belőle, élvezettel és kíváncsisággal olvassa majd, mire jutnak az erdei barkák, s végül milyen szerep jut magának címszereplő növénynek.

A kötet a szórakoztató mesén túl ismeretterjesztőként is funkcionál, hisz több információt is elmond a napraforgóról. Emellett igazi kis nyomozásnak lehetünk szemtanúi - vajon milyen magocska került a barkák közé?

A mesebeli élőlények mellett most további varázslatos, mondhatni természetfeletti elemek is megjelennek álom formájában, így a realitás és a varázs még szorosabban egybefonódik, s a kicsik tanulságos, ámde szórakoztató módon sajátíthatnak el fontos ismereteket.

A napraforgó maga is szereplővé válik, „megszólal”, míg az írónő ezzel a játékossággal és a barkák által tapasztaltakkal együtt tanítja meg a célközönségnek a növény jellegzetességeit.

A szívemnek különlegesen kedves, s egyben a kötet számomra kedvenc meséje a Szotyola lett, melyben az írónő különösen kedves és bájos, mosolyt fakasztó hasonlatokkal és szívmelengető jelenetekkel szőtte a történet folyamát. A napba beleszerető virág leírása, a növény titkai azzal együtt váltak kedvencemmé, hogy számomra az ismeretterjesztés része már nem volt újdonság. Azt pedig garantálom, hogy a gyerkőcök szintén el lesznek bájolva, s imádni fogják a napot követő aranysárga virágot...

A Szia, Micimackó! a Disney Baby kiadói sorozat egyik legújabb darabja, melyet a Manó Könyvek kiadó a legkisebb kezekbe szán. A nagy, színes és élénk képek miatt már egészen korán lapozgatható; a rövid, de tartalmas és érdekes szöveg pedig tökéletes időtartamú egy felolvasásra. 

A lapozó a legkisebbek számára, bájos-játékos formában mutatja be a Százholdas Pagony lakóit. A piciknek így lehetőségük adódik már egész korán megismerkedni Micimackóval, Róbert Gidával, Fülessel, Bagollyal, Malackával, Nyuszival, Tigrissel, Kangával és Zsebibabával is.

A Micimackó-formára vágott lapozó egy oldalt minimum szán minden karakterre, de van, aki egy vagy két oldalpárt is kap. A színes, nagy betűvel írt sorok hőseink legalapvetőbb és legismertebb tulajdonságait emelik ki, így természetesen beszél Micimaci mézszeretetéről, Füles borongós hangulatáról, Malacka félénkségéről, vagy épp Zsebibaba mozgékonyságáról.

A kötet a karaktereken kívül nagy hangsúlyt fektet a barátságra is, a Százholdas Pagony lakóinak kapcsolatrendszerére. Ez által válik tökéletes bevezető kötetté Milne világába, hisz sokrétű, s az írónak több fontos pontra is kiterjedt a figyelme, ami felettébb elismerendő.

A lapozó keménylapos, masszív kötet, így biztosan állni fogja a strapáját a pici kezeknek.

Jelen kötetünk főhősnője Mia, aki hihetetlen mód vágyik a varázslatos pálcacsillám megnyerésére. Az Akadémia növendékei lázasan készülnek a bálra, melynek előkészületeinél kisebb-nagyobb csoportokban segédkeznek. 

Mia folyamatosan szeretné felülmúlni önmagát, s mindig egyre szebb, jobb és újabb varázslatokat kreál, melyekkel a tökéletességre törekszik. 

A lány véletlenül Tátikával kerül egy párba, feladatuk egy hintó előállítása, mely hazaszállítja majd az Akadémia vendégeit. A gyönyörű hintó elő is áll, ám Mia nem elégedett vele, így újabb és újabb bűbájokat szór a járműre, amik közül utolsó varázsa célt téveszt, s unikornissá változtatja Tátikát...

Talán a béka csókja fog segíteni? Vagy a gyönyörű sörény levágása, mint ahogy Aranyhaj történetében? 

Az Akadémia világa és az ott folyó élet egyre szélesedik, új tanárok és mágikus tárgyak tűnnek fel, ahogy megemelkedik a klasszikus mesék alakjainak és történeteinek említése is. Jelen kötet legérdekesebb varázstárgya a „könyvbár”, a hatalmas könyv, ami meséket mond az arra tévedőnek. De megjelenik Hófehérke, Aranyhaj és Elza is, egy-egy rövid visszaemlékezés formájában, mely hercegnők átkához mind különféle átoktörési mód tartozik, amiket aztán főhősünk, Mia átültethet saját gyakorlatba. 

A kötet a tündérmesék bájos világába kalauzolja el az olvasót, modernsége ellenére több klasszikus fogást tartalmaz, felbukkannak régi mesehősök, de maga Hamupipőke Jótündér Keresztanyja is új jellemvonásokat, humoros jeleneteket kap.

A történet mozgatórugója a varázs, s Mia tökéletességre való törekvésének negatív kimenetele. A félresikerült varázslat pedig ráébreszti a lányt arra, hogy az igazi varázslat a szívünkből fakad...

Az illusztrációk lenyűgözőek és élettel telik, s volt érdekes új stílusban látni a klasszikus karaktereket, míg az újak beilleszkednek melléjük a sorba a maguk modernségével együtt.

Mia kedves hősnő, kinek csetlés-botlásain jókat derülhetünk, s szoríthatunk azért, hogy helyre hozza a hibáját, míg Tátika sem olyan ellenszenves, mint az előző részben, bár lehet, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy az idő nagy részét unikornisbőrben tölti. ^^