Az idei évem egyik legaranyosabb szerelmi történetét olvashattam karácsonykor. Barátnőm, Eszti egyik karácsonyi ajándéka volt ugyanis a Delinquent ​Daddy and Tender Teacher első kötete, melyet Tama Mizuki mangaka jegyez. A történet teljesen rabul ejtett, s mondanom sem kell, mennyire várom, hogy a kezembe vehessem a folytatást.

Főhősünk, Hitsuji általános iskolai tanár, aki egy nap megismerkedik egyik pici tanítványának vad kinézetű apukájával. A kisfiú nem nagyon szeretne az édesapjáról beszélni, s elég dacosan ki is jelenti, hogy a férfi nem az apja, ám ahogy sejthető, itt azért több van a háttérben...

Hinata-kun édesanyja nemrég halt meg, édesapját pedig alig ismeri, aki a balesetet követően magához vette a kicsit. Hitsuji egy este újra összefut az apukával és tanítványával, míg végül az otthonukban köt ki, ahol szépen lassan kiderülnek a múlt árnyai...

Mikor Hatoyama megtudja, hogy Hitsuji meleg, a fiatal tanító kerülni kezdi a férfit, ám az igazi meglepetés akkor éri, mikor kiderül, hogy Hatoyama nem más, mint régi osztálytársa, aki egyben az első titkos szerelme is volt...  

A kötet szép lassan építi fel hőseink történetét, ám az első rész vége is tartogat némi meglepetést, ugyanis a végén szépen felgyorsulnak az események... ^^

Szereplőink szerethető karakterek, akik pillanatok alatt belopják magunkat a szívünkbe. Hitsuji visszafogottságával és jólelkűségével, valamint segítő természetével vívja ki a szimpátiát, míg Hatoyama-kun azonnal levesz a lábáról, amint megjelenik fekete, kissé vad - motoros szerkónak is beillő - öltözékében. Fájdalmas múltja és esetlen apai próbálkozásai szívet melengetőek, míg kettejük felnőtt karaktere mellett a bájt és a cukiságot Hinata-kun adja. 

Mind-mind nehezebb, korántsem könnyű téma, melyek feloldása éppen csak hogy elkezdődik. A lelki sebek és a múlt fájdalmainak feldolgozása, a könnyek felszárítása csak ez után kezdődik majd komolyabban, mikor a két férfi közös élete megkezdődik.

Tóth Krisztina Malac és Liba könyvsorozata személyes kedvencem - ahogy sok más olvasónak is! A humoros, bájos mesék szívet melengetőek, szereplői szerethetőek, s pillanatok alatt belopják magukat a szívünkbe! A sorozat immár kilenc részt számlál, megjelent ugyanis a legfrissebb kötet is, mely ismét kiemelkedő darab lett a gyermekkönyves piacon! 

Az Öltözzünk ​jelmezbe! igazi halloweeni csemege, s véleményem szerint a könyvsorozat egyik legjobb darabja! A Halloween ünnepe köré felépített mesének köszönhetően pedig végre egy újabb történettel gazdagodik a repertoár, amit a kelta ünnepet kedvelő és ünneplő felnőttek és gyermekek kezükbe vehetnek a jelmezes mulatságokon vagy a borzongás éjszakáján...

Felvirrad Halloween napja, melynek szelleme izgága libánkat is felcsigázza... Liba izgatottan kelti fel Malacot, s mesél arról, mit látott. 

Liba maga is szeretne halloweeni mulatságot szervezni a baromfiudvar lakóinak, ám Malac nem fogadja kitűnő lelkesedéssel barátja ötletét. Mert milyen jelmezt is ölthetne magára egy dundi malac? Legyen Cupido? Bálna vagy vaddisznó? Ám Libának erre is van egy remek ötlete!

Miután Libának sikerül kellően felcsigáznia barátját, Gáborka édesanyjához indulnak jelmezeik kellékeiért és két főhősünk felbolydítja az egész udvart! 

Malac és Liba műsorszáma közben egy tyúk elájul az izgalomtól, Cicával pedig meg kell értetni, miért nem jó ételként gondolni az egyik nézőre... ^^

mind-mind zseniális, mind ötletben, mind képi megvalósításban, s képtelenség nem könnyesre nevetni magad olvasás közben!

Egész egyszerűen imádom Malac és Liba karakterét - Liba bájos sutaságát, Malac zsörtölődését, az írónő kreatív ötleteit és Hajba László elképesztően zseniális megvalósításait! Most komolyan, az ájult, hirtelen magukból tojást kipréselő szerelmes tyúkok képe mindent visz, de a tollseprűben parádézó Liba peckessége is megérne egy misét!

Személyes kedvencem továbbra is Malac karaktere, aki továbbra is bájos a maga kis zsörtölődéseivel és kisebbségi érzésével, ám ebben a kötetben Liba is megtett mindent annak érdekében, hogy még jobban a szívembe zárjam! ^^

Mint ahogy a bevezetőmben is említettem, külön öröm számomra, hogy a kötetben helyet kapott egy halloweenes mese is, ugyanis a kelta ünnep nagy rajongójaként rémesen kevés magyar nyelven is elérhető történetet tudok felsorolni, mellyel az ünnepet a gyerekek számára felejthetetlenné lehet tenni. Most azonban érkezett szerény kis repertoáromba egy zseniális történet - hála érte a Tóth-Hajba párosnak -, melyet jövő Halloweenkor be is építek a gyerekfoglalkozásaimba! 

Andreas H. Schmachtl Karácsonyi ​varázslat c. gyönyörű karácsonyi lapozója az Alma Magdi könyvsorozat egyik legújabb darabja. A kötet egyszer már megjelent Magyarországon a General Press kiadó gondozásában, így a történet sokak számára ismerős lehet. A Manó Könyvek idén karácsonyra azonban megörvendeztetett minket a kötet újranyomásával, mely régóta nem volt már kapható a könyvpiacon.

Az Alma Magdi rajongóknak talán nem is kell nagyon bemutatni főhősünket, ám az ebbe a világba csak most bekapcsolódó olvasóknak jól jöhet némi információ. 

Alma Magdi, a történet főhőse egy szegény templomi egérke, aki barátaival keveredik különböző kalandokba. A sorozat bestseller lett külföldön (Tilda Apfelkern /"almacsutka"/), s idehaza is nagy rajongótáborral büszkélkedik. A könyvekből mesefeldolgozás is készült.

Történetünk helyszíne egy eldugott, csendes kis falu, ahová a tél jeges széllel és nagy hóval köszöntött be. Míg a falucska lakói a kandalló mellett melegszenek, addig főhősünk, a bodzavirágfehér színű templomi egérke, Alma Magdi bizony nem tétlenkedik...

Alma Magdi gondoskodik róla, hogy a templom szép, tiszta és rendezett legyen, ám legjobban a templomi kórus próbáit szereti hallgatni. Egérkénk titkos vágya, hogy énekelhessen a kórusban, ám tudja, hogy pici egérhangja nem illene az összhangba.

A kórus a szentestei misére és koncertre gyakorol, ám karácsony előtt egy nappal rémes dolog történik...

A kórus tagjai mind egy szálig megbetegednek, ami a fellépés elmaradását vonja maga után. Nincs szenteste azonban muzsikaszó nélkül, ezért Alma Magdi, a bölcs bagoly tanácsának köszönhetően kezébe veszi az irányítást és megpróbálja megmenteni a karácsonyt!

A magával ragadó történet mellett a gyönyörű képi világ is varázslatos, melyben öröm elveszni. Mese és látványvilág együttesen szippant magába, melyben egy hatalmas szívvel megáldott, aranyos egérke otthonába leshetünk be, s láthatjuk azt, hogy a legkisebbek is képesek a legnagyobb dolgokra...

Alma Magdi bizony megmenti a karácsonyt, legalábbis a templomban zajló istentiszteletet mindenképp, ám ez kétségtelenül vonzza magával az emberek karácsonyának széppé varázsolását is. A történetben megjelenik a barátság és az összefogás mindent elsöprő ereje, s természetesen a misztikum sem maradhat el, ami nélkül nem is igazán ünnep az ünnep...

A Karácsonyi ének az egyik legkedvesebb karácsonyi történetem, mint ahogy biztosan sokatoknak! A tavaly év végén Netflixen debütált zenés mesefeldolgozás (Scrooge: A Christmas Carol) eddig a szívemnek legkedvesebb adaptáció, bár a koridegen megoldások miatt maradéktalanul nem voltam vele elégedett. Mivel azonban a történet kedvenc és a képi világ, valamint a gyönyörű muzsikák az első pillanattól kezdve magukkal ragadtak, el tudtam vonatkoztatni a változtatásoktól, s a szívem csücskévé vált a feldolgozás. ❤

Idén télen a Libertine könyvkiadó dobott piacra egy gyönyörű kiadást, melyet Lisa Aisato illusztrált, a horribilis ár miatt azonban sajnos nekem nem fért bele már az idei költségvetésbe a vásárlás. #cry Kár, hogy a kiadó saját könyvei máshol nem kaphatók, s egy-egy nyomás villámgyorsan el is fogy... 

A veszteséget az Usborne kiadó legújabb csodájával igyekeztem pótolni, s hogy ne maradjak új Karácsonyi ének kiadás nélkül, izgatottan vártam az előrendelésem megérkezését. Lesley Sims A ​Christmas Carol c. mesés-varázslatos lapozója a legkisebbek számára kelti életre a történetet, melyet Jesús López gyönyörű illusztrációi díszítenek.

Bár a Karácsonyi ének története örök klasszikus, biztos van olyan, aki nem ismeri a cselekményt, ezért röviden ismertetem azt.

Főhősünk, Ebenezer Scrooge kapzsi, mogorva vénember, aki csak annak él, hogy a pénzét számolgatja. Gonosz fösvény, aki könyörtelenül behajtja a tartozásokat, amiket az emberek felhalmoztak nála. Gyűlöli a karácsonyt, megőrül attól, hogy az emberek milyen boldogok az ünnep alatt, s szemernyi szeretet sincs a szívében...

Marley elmondja, hogy a férfit hamarosan meglátogatja majd három szellem. Az elmúlt karácsonyok, a jelen és az eljövendő karácsony szellemei, akik meg is érkeznek a számukra kijelölt, előre megjósolt időpontban.

Sims átirata egyszerű, könnyen követhető és megérthető a gyerekek számára, s mivel a terjedelem miatt eléggé meg van kötve a keze, természetesen villámgyors is. A lapozó terjedelme azonban nem ment a történet rovására, hisz az író mindent elkövetett, hogy a cselekmény ésszerű és élvezhető legyen. A főbb cselekménypontok megjelennek, s mivel csupán néhány mondatban nem fejthető ki minden, egy picit misztikus, titokzatos is, ami utánaolvasásért és a teljes cselekmény megismeréséért kiált. Ez pedig tökéletes megoldás, hisz a kötet a legkisebbek számára készült, akik így egy igazi klasszikus felé terelhetők.

A képi világ gyönyörű, átitatja Scrooge mogorvasága és a karácsony varázslata is egyben, ám ahogy fentebb említettem, látszik, hogy a mai őrült világ szülötte, ugyanis egyetlen mesekönyv sem lehet már korhű a mai világban... Sajnos az Angliában nem élő, s az arisztokrácia soraiba nem illő rasszok itt is megjelentek, s mielőtt bárki rasszizmust kiáltana rám, leszögezném, hogy az 1900-as évek második felében is nem egy népcsoportot üldöztek, tehát nem, nem én vagyok a hülye, ha szeretnék korhű történetet kapni, s nem azt nézni, vajon kit bánt meg az alkotó, aki ott sem volt soha, de megjeleníteni azért meg kell... Emiatt a színes ábrázolás miatt a fél csillag levonás.

Ettől eltekintve azonban beleszerettem az illusztrációkba, amik élettel teliek és a gyermeki, bájos forma mellett azért kellően ütősek és hozzák a sötétebb hangulatot is, ahol a jelenet megköveteli azt. Scrooge bájosan mogorva, nem lehet nem mosolyogni az arckifejezésein, tökéletesen átadja a személyiségét. Plusz pont, hogy a főbb karakterek eddigi megjelenési formáit/ábrázolásait figyelembe vette az illusztrátor, s úgy alkotta újra őket, hogy hasonlítanak a régen megálmodott önmagukra, ami a régi rajongóknak öröm, a célközönség pedig eleve olyan képet kap, amivel később is találkozni fog, csak másfajta rajzolási stílusban.