.png)
Sohasem rajongtam Sarah J. Maas munkásságért... A Tüskék és Rózsák udvarának háromszor futottam neki és háromszor sem sikerült végigolvasnom, ahogy a trilógia további két kötetét sem... Olvastam, de mégsem. Átfutottam felületesen, több részletet kihagyva, mert nem tudta bevenni a gyomrom ezt a túlértékelt és agyon hypolt történetet, aminek az alapötlete bár nem lenne rossz, mégis olyan, számomra erkölcstelen és gyomorforgató karakterekkel van tele, akiket nem tudok nem hogy szeretni, de még kedvelni sem...
De talán ne szaladjunk ennyire előre. Mérges vagyok! Mérges vagyok, mert ez a kiegészítő téli kötet sem lenne rossz, de így, ebben a formában ez a történet számomra maga a borzalom... Piszkosul feldühít és legszívesebben kifulladásig harcolnék egy bokszszákkal, hogy levezessem a bennem felgyülemlett feszültséget...
Mivel az eredeti trilógiába számtalanszor beletört a bicskám, úgy döntöttem, megpróbálkozom a kiegészítő kötet olvasásával. A Court of Frost and Starlight – Fagy és csillagfény udvara körülbelül egyharmad részig meglepően élvezetes olvasmány volt, annak ellenére, hogy néha fogalmam sem volt néhány visszautalásról (ami ugyebár annak köszönhető, hogy nem ától-zettig olvastam a trilógiát), ám ezek a vakfoltok semmit sem vontak le a kötet cselekményének értékéből és élvezhetőségéből. Meg is lepődtem és bevallom, reménykedni kezdtem, hogy talán elérkezett az áttörés, csak egy kiegészítő kötet kellett hozzá, mikor már a főhőseink úgymond révbe értek...
Bár időpocsékolásnak nem mondanám a kötetbe fektetett időt és rendkívül büszke vagyok magamra, hogy egy újabb esélyt adtam a történetnek, de újfent azt kell mondanom, hogy ez a történet sajnos nem nekem íródott...
Örülök, hogy végigolvastam ezt a kötetet; hogy az eredeti trilógián is úgy-ahogy, de átszenvedtem magam, és nem érhet a vád, hogy úgy írok a történetről, hogy a levegőbe beszélek és nem is olvastam...
Előre szeretném bocsájtani, hogy ez nem lesz egy pozitív értékelés, tehát Maas szerelmesei inkább még most zárják be a bejegyzésem, és keresgéljenek más olvasnivaló után!
Kezdjük talán ott, hogy ebben az értékelésben nem vesztegetném az időt a cselekmény ismertetésével, hiszen egyrészt azt a fülszöveg szépen ismerteti, másrészt, aki ezt olvassa, valószínűleg már tisztában van a történettel.
A kiegészítő kötet az Éjszaka udvarába kalauzolja el az olvasót, ahol hőseink a téli napforduló megünneplésére készülnek (mely jeles esemény ráadásul Feyre születésnapja is egyben...). A háborúnak vége, béke van, ám forrongás is, no meg egy kitörni készülő lázadás... A kötet a trilógiában fontos szerepet játszó összes karaktert felvonultatja és mindenki életéről megtudhatunk valami újat.
Ennyit a cselekményről...
S most hadd beszéljek az érzéseimről, a gondolataimról nem csupán a kötet, de egy picit a trilógia kapcsán is.
Számomra nem ezt jelenti a fantasy, amit Maas ír... Érdekes a világ, a város, ahol vagyunk, a "mitológia", de a folyamatos bulik emlegetése, a modern szavak, a szabadosság el nem tudom mondani, mennyire irritálnak... Ha a 21. században ezt jelenti a fantasy, akkor köszönöm, de nem kérek belőle. Attól, hogy tündérek szárnyalnak egy történetben, valamint gondolatutazásról és árnyakról olvashatok, semmit nem jelent a mellett a nagyobb, lényegi részt adó tény mellett, hogy a történetben megjelenik a valódi élet minden mocska, amiből látok épp eleget az életemben, a környezetemben, a világban, ám egy fantasy könyvben köszönöm, nem kérek belőle!!!
A fantasy nekem mást jelent...
Maas írásai durván feministák (igazat adok azoknak az olvasóknak, akik kiemelik az írónő eme vonását). Egyetlen női karaktert sem tudtam szeretni. Itt, minden "erős" nő azt tehet, amit akar - átkozódhat, mocskolódhat, seggrészegre ihatja magát (komolyan, ezek minden este vedelnek???), mindent szabad neki, amit csak az ember el tud képzelni, annyi pasival kavarhat és dughat, amennyivel csak akarhat - mégsem lesz konkrétan kurva... Ez nem fantasy, ez mocsok. Nem is feminizmus, mert kérdem én, ilyen egy erős nő? Ilyennek kell lennie - így kell viselkednie egy erős nőnek?
A kötet és egyébként véleményem szerint maga a trilógia is durván szexközpontú. Szex itt, szex ott, a falnál, az ágyon, az asztalon, a levegőben!!! és mindenhol, hisz szexelni bárhol lehet, ám ami a legdurvább, hogy ez minden kapcsolat alapja, nem pedig az érzelem, a romantika, urambocsá a szerelem...
Az egész történetet átlengi az állandó szexuális túlfűtöttség. Vagy beszélnek róla, vagy csinálják - de inkább beszélnek róla és csak egyszer jut rá idő a rengeteg tennivaló mellett... Példának okáért Rhys és Feyre kapcsolata - ez nem őszinte szerelem bakker, de ha szerelem is, eléggé kifacsarodott... Egyszerűen még mindig nem tudok mit kezdeni a párosukkal...
A könyvet a háromnegyedénél legszívesebben már földhöz csaptam volna...
Feyre piszkosul idegesítő, az egész köteten végigvonuló bűntudatával együtt, amiért Rhys - és ez által ő maga is - mocskosul gazdag, míg a nép tagjai közül rengetegen éheznek és nélkülöznek. Adakozz akkor babám, hisz megteheted, de ne rinyálj!!!
Rhys
Miért lett ő álompasi? Miért?
Fel nem fogom, mit lehet szeretni egy olyan férfiban, akinek folyamatosan az édeshármason vagy édesnégyesen jár az esze... Baromira nem vicces és nem tudom elhinni, hogy csak viccelődik, mert aki folyamatosan erre gondol, ezen jár az agya, ezt a jelet küldi a párjának, az nem egyszerűen viccel, hanem halál komolyan benne is lenne...
A kezdetek kezdetén pedig azt mondja a nőnek, akit szeret, hogy nyugodtan dugjon akárkivel, akivel szeretne, ő nem fogja akadályozni, próbálkozzon csak. Felettébb romantikus...
Nem akarja korlátozni, szívesen benne lenne esetleg egy, a kocsmában a feleségére mászó ismeretlen tündérrel is az édeshármasban, de e mellett piszkosul féltékeny is... Kire? Tamlinra... Tamlinra, mert övé volt az először a párja, aki még mindig szereti a nőjét és amiért ő is lefeküdt vele... A legszívesebben felkoncolná, megölné, de más már jöhet... Igen, Tamlin sokat hibázott, de könyörgöm túlzás, hogy mindenki utálja, azért, mert meg akarta védeni a nőt, akit szeret... Hibázott, belerúgtak, elkövetett ezernyi szarságot - és akkor mi van? Mellette már Rhys arany ember? Ez a férfi a megtestesült álom, aki bárkinek odaadná a feleségét, ha ő is beszállhat, de közben azért lehet mégsem? Hánynom kell, komolyan...
Belerúg a Tavasz főurába, de Feyre viselkedése is megér ám egy misét ahogy a volt szerelmével bánik... Piszkosul irritál, de inkább nem is mérgelődöm tovább ezen a kérdésen.
És mindemellett ott vannak a mélyebb, érzelmekkel teli gondolatok is, a fájdalom, ami háttérbe szorul ezek mellett a faszságok mellett... Az írónő jobban tette volna, ha inkább arra koncentrál...
És amikor már azt hiszem, hogy minden szennyet megtapasztaltam, akkor jön Nesta, a másik hatalmas egóval megáldott, önálló a nő, aki nagyobb kurva, mint bármelyik (bár Morról még nem is beszéltem...) másik nő ebben a történetben.
Az egyetlen szerethető karakter számomra Cassian. Cassian, aki jobbat érdemelne ennél a sárga földig részegre issza magát és "minden éjjel" mással baszik nőnél...
És Lucien... Akivel - mit ne mondjak - szintén elég köcsög módra bánnak...
Egyszerűen ebben a történetben mindenki kifejezetten szeret mindenkivel dugni, de legalábbis fantáziálni róla, tele van szexel, aminek a leírásával nem lenne semmi probléma, hisz az élet elengedhetetlen része, de ha ez a szexközpontúság már a történet rovására megy, akkor baj van. Régen rossz, ha egy olvasót ezzel kell megvenni, de hát erre csak azt tudom mondani, manapság már ez kell a népnek: szex, gyilkosság, literszámra folyó vér - anélkül semmit sem az egész történet (legyen szó könyvről, filmről, sorozatról, bármiről).
Azt hittem Rhys minden oldalon szereplő édeshármas gondolatától rosszabb már nem jöhet, erre itt egy nő, aki bedepizik és a problémáit csak ivással és dugással tudja elfeledni néhány percre - órára... Cassian pedig nem tesz semmit, csak tud róla és ideges, de jól van, hadd csináljon mindenki az életével azt, amit akar. Ok, csinálja Nesta is, de akkor miért kell egy ilyen normális karakternek majd egy ilyen faszszopó mellett kikötnie...
Ez a kötet végén helyet kapó, csodálatos Nesta-történetet bevezető fejezet a következő részhez (amiről már tudom, hogy nem más, mint egy pornókönyv) őszintén, még hiányzott ennek a gyöngyszem írásnak a végéről, mit ne mondjak...
Az a nő, aki azt nem tudja, hogy hívják, akinek a szüzességét adta és akinek ennyit is ér az ártatlansága, őszintén - az számomra egy rongy...
Ez a fene nagy feminizmus, amit Maas megjelenít, ezek az "erős női karakterek" nem mások mint modern kori ribik és akkor még szépen is fejeztem ki magam...
Nesta is "hát jó volt ez a pasi, de voltak már jobb partnereim is, de nem baj, mert tanulok" szövegével, meg a fingja nincs kit vitt fel, de meglovagolta és öt percre elfelejtette, hogy szörnyen depis, hát ezektől az eszem megáll, komolyan mondom. Egyszerűen hihetetlen...
És nem csak egy-két ilyen karakter van, hiszen ott van Mor is, akibe a még számomra (már sajnos egyre inkább nem) szimpatikus Azriel* is bele van esve és tök be van rá gerjedve (de azért közben kacsingat Elain felé is...) azzal kavar, akivel tud, odaadja magát a legerősebb harcosnak, titkolja, hogy leszbikus és ááá, hagyjuk is, hogy milyen eltorzult egy női karakterei vannak az írónőnek...
Az azonban 1000%, hogy baromi szar egy lelki világa van ennek a SJM-nak és nem azért a százasért, de totál lejön az írásaiból néhány dolog a saját vágyairól és életéről is szerintem...
*Azriel nevének rövidítése nem is lehetne rosszabb magyar nyelven (Az), amit sokszor névelőnek lehet olvasni és vissza kell térni, hogy mi van, ja, hogy itt ez most maga a férfi, okkké... ^^
Azt hiszem, nekem itt ért véget az SJM-vel való megbarátkozás gondolata és bár tipródok, hogy megvegyem majd Cassian könyvét is (hiszen őt nagyon szeretem), nem akarok egy ilyen kurvát látni mellette és arról olvasni 700 oldalon át, melyik bútoron hányszor dugnak...
Szeretnék még néhány szót ejteni Elainről és Lucienről is. Cassian mellett Lucien az a karakter, aki még úgymond a szívemhez nőtt, de Feyre másik húgát mellette szintén nem nagyon tudom hova tenni. Oké, nem akart tündér lenni, ember akar lenni, elvesztette a férfit, akit szeretett, mégis pokróc mindenkivel ő is és a körme alatti koszt is többre becsüli, mint a párját. A párját, aki nem tehet róla, hogy egy náluknál hatalmasabb erő mondhatni összekötötte őket... Úgy vélem, ez nem Lucien hibája és finoman is közölni lehetne a férfival, hogy ne haragudjon, de nem tud úgy ránézni és nem tudja szeretni... Kíváncsi vagyok, hogy végül Elain ki mellett fog kikötni és mi lesz itt a többi szereplő sorsa...
A kötet az elején megcsillogtatott reménysugaraival eleinte négy csillagosnak indult, ami tőlem egy SJM történetre már nem is rossz. Majd jöttek az édeshármas gondolatok és a csillagok száma is leapadt három és félre. A három csillagot sokáig nagyon kevésnek gondoltam és semmiképp sem akartam ennyire leértékelni, hiszen ha elvonatkoztatok ezektől a személyiségvonásoktól, amiktől rosszul vagyok, akkor egy igencsak élvezhető kötetet kapok. Végül mégiscsak három csillagot kapott a kötet, mert ez a sok "édeshármas - édesnégyes", ez a fajta fantasy, ami nekem nem fantasy, ez a sok erkölcstelen, romlott idegtépő, ellenszenves karakter, a folyamatos szexen agyalás, a túlfűtöttség, a mindenkivel dugó nők és a piálások végtelen sora (amik közül egyik sem mutat pozitív példát a fiatalabb olvasóknak) - nem érdemel meg több csillagot...
De hogy ne csak rosszat írjak - bár sok jót így sem tudok elmondani -, ha mindezek a fentebb felsorolt ocsmányságok nem lennének, az alaptörténettel és a felépített világgal nem lenne semmi probléma. Ha nem a 21. században íródott volna és nem lenne tele 21. századi romlott értékekkel, egy ennyire eltorzított feminizmussal, ezzel a fene nagy szexuális szabadsággal, ami már elképesztő és gusztustalan méreteket ölt, ha az írónő egy picit is el tudna vonatkoztatni a mai világtól és egy szebb világot tudott volna teremteni olyan karakterekkel, akikkel könnyen lehet (és szeretne is az olvasó) azonosulni, akkor egy végtelenül kreatív, szerethető írás és lenyűgöző történet születhetett volna meg ebből az egészből...
Mindezektől függetlenül a magyar kiadás csodaszép lett, imádom a borítót és a belső illusztrációkat, valamint azt, hogy ez még a régebbi, masszívabb, időtállóbb kötésben készült.
A szabados szellemű és életű 21. századi emberek és fanatikus rajongók ellenem irányuló fröcskölődéseire válaszolni nem fogok. Értékelésemmel senkit sem szerettem volna megbántani, azonban kérem elfogadni az őszinte véleményemet!!! Köszönöm!
Értékelés: 3/5 csillag
Idézetek
"- Feyre szeret téged, még soha senkit nem láttam ennyire szeretni."
"- Néha úgy érzem - ... -, mintha az egész valami tréfa lenne. Egy kozmikus trükk, mert senki, senki nem lehet ennyire boldog, anélkül, hogy megfizetne érte.
- Ti már megfizettetek érte, Rhys, mind a ketten. Nagyon drágán."
"- Mindent törlesztettetek, már akkor, amikor még nem is volt mit."
"- Cassiennek tényleg vehetnél egy új tőrt, hatalmas puszit papnál érte. Az valószínűleg annak örülne a legjobban, ha nem kapna ajándékot, mert a kibontáskor sem akar a figyelem középpontjába kerülni."
"- Azt hiszem, hogy a szívem már jóval azelőtt tudta, hogy hozzám tartozol, hogy az eszemmel felfogtam volna."
"- Ahol füst van, ott tűz is ég..."
"Cassian eddig huszonötféle Nesta-pózt különböztetett meg..."
"Mindenem megvan, mindenem, amit valaha is kívántam, amiről álmodtam, és amiért folyton esedeztem a csillagokhoz."
"...még akkor láttam őket, amikor a Tavasz főura azon a véres éjszakán előttem állt, amikor mindkettőnket megkoronáztak."
"Az ellenségei akár a hálószobájában is átvághatták volna a torkát.
Mintha erre várt volna."
"- Ötszáz éve ismerjük egymást, és te komolyan azt hiszed, hogy nem tudom, hogy Cassian a ludas, ha a borom eltűnik?"
"- Úgy nézel ki, mint egy dühös hógolyó - mondta Cassian."
"Sóhaj szakadt ki belőlem, miközben Rhys arcára néztem. Ő volt a legdrágább nekem a világon."
"- A párodnak tudnia kellett volna, hogy a földön fekvő emberbe nem rúgunk bele."
"- Három illír harcos - mondtam. - Minden idők legnagyobb illír harcosai. Hógolyóznak."
"- Az áldott sötétségre, amiből születtünk és ahová visszatérünk."
"...És a csillagok és a holdak, amiket a párom már jóval azelőtt a képzeletembe küldött, hogy ismertük volna egymást."
"- Ő az egyetlen, akiben megbízunk, hogy nem kukkant bele - magyarázta Mor.
Azrielre néztem.
- Igen, még benne sem lehet megbízni - vélekedett Amren.
Azriel bűntudatosan fintorgott.
- Kémfőnök volnék, ugyebár."
"- Tényleg te vagy itt a legmegbízhatóbb?
Egyenesen sértődöttnek tűnt.
- Főúr vagyok, drága Feyre. Már a bölcsőtől megvesztegethetetlen, tisztességes."
"Magamat ajándékoztam neki, úgy, ahogyan rajta kívül senki sem láthat."
"A többiek hogyhogy nem vették észre, hogy a tűznek olyan a hangja, int amikor csontok törnek?"
"- Azt szeretném, hogy minden alkalommal - mondta csikorgó hangon - különlegesnek érezd magad."
"A gyönyörű, kék szemű, sötét hajú fiú, akit a Csontfaragó egyszer megmutatott nekem.
A jövő ígérete."
"Ha egy kölyökkutya harcolni akar ellenem, akkor először nőjön fel, hogy szemtől szemben intézzük el az ügyeinket..."
"A csillagokra, Feyre, amik meghallgatnak bennünket.
...
Az álmainkra, amik teljesülnek, Rhys."
