A legújabb gyönyörűség, mellyel a Disney-Pixar megörvendeztette a rajongókat! Ahwww :3 Remélem, Oscart nyer és nem megint a rasszok miatt lesz más a nyertes... Bár nem nagyon reménykedem pozitív kimenetelben a mai világban.

Mint azt kedves olvasóim tudják, hatalmas Onward-rajongót tisztelhetnek személyemben, aki már tavaly május óta a mesefilm lázában ég. Ez a szenvedély decemberben hágott a tetőpontjára, így kétség sem fért hozzá, hogy csütörtökön, 03.05-én, a hazai premier napján én bizony ott fogok ülni a moziban... És ez így is történt... ;) 

Helyszín: WestEnd CinemaCity

Időpont: 2020.03.05. 16:00 (3D)

Mint néhányan tudjátok, a mesefilm történetét nagy vonalakban már akkor tudtam, amikor beültem a moziterembe, és a végével is tisztában voltam. A Bookdepositorynak köszönhetően ugyanis a külföldi megjelenés előtt kézhez kaptam a mesefilm alapján készült könyveket és ifjúsági regényeket, melyekre azonnal rávetettem magam. A Little Golden Book c. kiadói sorozatban megjelent Onward-kötetről szóló értékelésemet az alábbi linken olvashatjátok, mely teljes mértékben spoilermentes, míg ebben a posztomban akadhatnak spoilerek, így kérlek, csak akkor olvass tovább, ha már láttad a mesét, vagy nem zavarnak az apróbb spoilerek! Köszönöm! 


Történetünk helyszíne New Mushroomton - avagy Újgombaváros, melynek hivatalos magyar megfelelője végül sehol sem hangzott el. ^^ (Írásomban visszautalások találhatók a könyvértékelésemre...)
Réges-régen, az idők kezdetén még léteztek varázslók, s noha ez a világ ma is egy varázslatos világ, melyet különböző mágikus lények népesítenek be, a varázslat már eltűnt, hiszen rendkívül nehéz volt azt elsajátítani, így a világ nyitott a tudomány felé, mely ma már megkönnyíti az elfek, tündérek, koboldok és egyéb mágikus lények életét.
Itt él főszereplőnk, Ian Lightfoot édesanyjával, Laurel-lel, bátyjával, Barley-val és picike házisárkányukkal, Blazey-vel. Ian magányos, visszahúzódó fiú, aki barátok nélkül éli az életét, és rettenetesen hiányolja az édesapját, akit egy betegség ragadott el a családtól, mielőtt Ian megszületett volna. Testvére, Barley pontosan az ellentéte. Határozott, nagyszájú, bátor, pozitív és magabiztos - legalábbis látszólag... ;)  Minden erejével azon van, hogy megmentse a régi varázsvilágból megmaradt ereklyéket és értékeket, ám emiatt mindenki elfuseráltnak tartja... :(
A cselekmény Ian 16. születésnapján veszi kezdetét, mikor a fiú még magányosabbnak érzi magát mint eddig valaha az életben... Édesanyja és Barley mindent megtesz, hogy felvidítsák a fiút, ám nem járnak sikerrel. Ekkor Laurel átadja fiai számára az édesapjuk által rájuk hagyott ajándékot, egy pokrócba bugyolált tárgyat, ami nem más, mint egy ősi varázsbot, melyhez egy varázsigét is mellékeltek. A varázsige elmondásával a két fiú lehetőséget kap arra, hogy 24 óra elejéig találkozhassanak édesapjukkal... A varázsbot azonban nem engedelmeskedik Barley-nak, Ian pedig sajnos nem bízik önmagában eléggé, így a varázslat csupán félig sikerül... A kő, mely a botban volt megsemmisül, s csupán a Mantikór tudja, hol található még egy, mellyel a bot ismét működésbe léphet, így a két fiú útnak indul, hogy a félig visszahozott apjuk testét még időben teljessé tegyék, és Ian végre találkozhasson az oly régóta hiányolt apukájával...

Az Onward egy vérbeli kalandtörténet, mely egyedi ötletekkel és szereplőkkel dolgozik, és mentes a kliséktől. Végtelenül örülök, hogy végre egy olyan mesét láthattam, amiben fiúk kalandoznak, és amiben végre nincs szerelmi szál...! Végre részese lehettem egy olyan mozgóképes alkotásnak, melyet Verne regényeihez hasonlítanék, ahol szintén nincsenek, vagy csupán kevés szereppel bíró nők vannak. Ugyan az Onward két női szereplőre is nagyobb hangsúlyt fektet a srácok édesanyja és a Mantikór személyében, ám ők egyáltalán nem rendelkeznek a manapság oly divatos, mindenképpen előtérbe kényszerítő feminista jellemvonásokkal, hiszen, míg a mantikór egy mitológiai lény, addig Laurel egy fiait mindenek felett szerető és sorsukért aggódó édesanya...
A mese Ian és Barley testvéri kapcsolatára és az édesapjuk hiányára fókuszál... Míg Barley egészen pici volt, s így ismerhette édesapját, akiről bár nem sok emléke van, mégis fennáll az ismeretségi kapocs, addig Ian soha, egyetlen pillanatra sem láthatta. Testvére pedig olyannyira eltér tőle pozitivitásával, életkedvével és harciasságával, hogy egész egyszerűen nem találja vele a közös hangot, és nem is érti meg őt...
A történet előrehaladtával a két testvér egyre közelebb kerül egymáshoz, és Barley végre eléri azt, hogy Ian higgyen, nem csupán saját magában, de bátyjában és annak szeretetében is... 

Az Onward erőssége a történet, a szereplők és ez a számtalan, különleges varázslénnyel benépesített világ, melyet az alkotók remekül építettek fel... Biztos vagyok benne, hogy a könyv olvasása, vagy a film nézése közben mindenki megtalálja azt a szereplőt, akivel azonosulni tud, hiszen a főszereplőkön kívül találkozhatunk még kentaurokkal, motoron száguldó bőrruhás tündérekkel és számos egyéb szerethető, vicces figurával.

Negatívumként, vagy inkább a történet egy picit gyengébb pontjaként a "főellenség" vizuális látványát emelném ki, ami véleményem szerint egy picit komolytalanra és röhejesre sikerült.  Noha a gyermekek miatt mindenképpen tompítani kellett a gonosz látványán, szerintem egy picit túllőttek a célon... E negatívum mellett pedig eszméletlenül vicces, hogy ebből a meséből sem maradhatott ki a bőrszín kérdése, ami szerintem egy varázsvilágban rendkívül komikusan hat, hiszen a kék bőrű elfek mellett a lila bőrű elf szerepeltetése, aki a négereket hivatott volt ábrázolni szerintem eléggé nevetséges és túlságosan is beleerőltetően hat... De sajnos ez a 21. század, melyben azonnal rasszista és homofób vagy, ha nincs egy-egy ilyen karaktered... :( 

A történet nagy része Barley furgonjában, Guinevere-ben játszódik, s noha egy kocsiról van szó, mégis végtelenül fontos szerepet játszik a történetben, melyet érdemes figyelemmel kísérni már a legelejétől...


Az Onward kalandos, humoros - számtalan észveszejtően jó poént tartalmaz -, látványos, ezernyi érzelemmel átitatott történet, melynek végéhez ajánlott a zsepiket előkészíteni, ugyanis szíven üti az embert... Noha jómagam tisztában voltam a végkifejlettel, mégis, a könnyfüggönyömön keresztül néztem a tetőpontot, s noha a katarzist követően az alkotók az utolsó képkockákban igyekeznek újra mosolyt csalni a nézők arcára, sűrűn pislognom kellett, hogy lássak is belőlük valamit...

Nem titok, az Onward elrabolta a szívemet, és örökké magánál is fogja tartani azt... 

Személyes kedvencemnek a könyvek olvasása után, és a mozifilm megtekintése előtt Ian-t emeltem volna ki, hiszen a fiú akár én is lehetnék, mondhatni egy az egyben, magányossága, félénksége és önbizalomhiánya miatt. A mozifilm megtekintése után azonban egy picit máshogy látom a helyzetet, s noha Ian a második számú kedvencem, minden kétséget kizáróan ki merem jelenteni, hogy Barley az, aki elrabolta a szívem... A srác a végtelen jókedvével, és a felszín alatt meghúzódó, láthatatlan sebeivel és magányával teljesen levett a lábamról. 

Az Onward-nak két hőse van... Noha a készítők Iant tették meg központi főhősnek, nem csupán ő az, aki végtelen hosszú utat tesz meg 24 óra leforgása alatt, mely teljesen megváltoztatja az életét és a gondolkodásmódját...

Már csak napok vannak hátra a premierig, és a Disney igyekszik egyre több apró videóval és képpel kedveskedni a rajongóknak, akik már tűkön ülve várják a mesét. Ma egy új posztert kaptunk, ami ismét hihetetlenül szép! *-*

Március 5-én érkezik a magyar mozikba a Disney - Pixar koprodukciójában készült Onward - Előre - c. mesefilm, mely külföldön már több kötetben is napvilágot látott. A Little Golden Book kiadói sorozat - véleményem szerint - az egyik legigényesebb gyűjtemény, mely jelenleg megtalálható a könyvpiacon, így egy percig sem filozofáltam, előrendeljem-e a kötetet, mely a Bookdepositorynak hála már akkor a kezemben volt, mikor a hivatalos megjelenési dátumot írták Amerikában. 

A mesefilm történetét Courtney Carbone adaptálta, míg a kötetet Nick Balian, valamint a Disney Storybook Art Team gyönyörű illusztrációi teszik teljessé. 

Mivel a mese történetét még nem ismerhetitek teljesen, természetesen igyekszem spoiler nélkül bemutatni nektek a kötetet. ;) 

"Long ago, the world was full of wonder!"

Történetünk helyszíne New Mushroomton - avagy Újgombaváros, melynek kíváncsian várom a hivatalos magyar megfelelőjét ^^ -, egy varázslatos világ, ahol réges-rég a mágia uralkodott, ám mára már ezt a gyönyörű helyet is elérték a technika vívmányai...

Főszereplőnk, Ian Lightfoot édesanyjával, Laurel-lel, bátyjával, Barley-val és picike házisárkányukkal, Blazey-vel él. (Az édesanya magyarul Laura, míg a sárkány Tüzi néven hangzik el az előzetesekben...) 

Mikor felvirrad a fiú 16. születésnapja, az édesanyja egy ajándékot nyújt át fiai számára, melyet az édesapjuk hagyott rájuk. A pokrócba bugyolált ajándék nem más, mint egy ősi varázsbot, melyhez egy varázsigét is mellékeltek. A varázsige felhasználásával pedig a két fiú lehetőséget kap arra, hogy 24 óra elejéig találkozhassanak édesapjukkal, akit Ian még soha életében nem látott... 

Sajnos azonban Ian nem bízik önmagában eléggé, és a varázslat csupán félig sikerül, így a két fiú útnak indul, hogy a félig visszahozott apjuk testét még időben teljessé tegyék, és Ian végre találkozhasson az oly régóta hiányolt apukájával... 

Az út során a két fivér számtalan kalandot él át, mantikórokkal és vérszomjas tündérekkel találkoznak és szemetet zabáló unikornisokkal harcolnak, miközben Ian megtanul bízni magában és a két fivér olyan erős testvéri köteléket alakít ki, mely meghatározza későbbi életüket...

A történet vége számomra óriási, nem várt fordulattal ér véget, melyet véleményem szerint nem sokszor láthatunk a Disneynél, ám nem kell aggódni, végül minden mozaikdarabka a helyére kerül és garantálom, hogy senki sem fog csalódottan távozni a moziteremből... ;) 

A kötet rendkívül olvasmányosan meséli el nekünk a Lightfoot család kalandját, melyet nem csupán a humor és a varázslat sző át, de az összetörhetetlen családi kötelékek és a mélyen gyökerező szeretet is átitat. Az illusztrációk gyönyörűek és élettel teliek, és úgy vélem, a Disney-nek és a Pixar-nak ismét sikerült egy időtálló klasszikust alkotnia...  ❤ 

Személy szerint én már tavaly óta tűkön ülve várom az Onward moziba kerülését, és biztos vagyok benne, hogy amennyiben sikerül a premier napjára jegyet szereznem, ott fogok ülni a kényelmes székben, óriási, csillogó szemekkel, várva, hogy feltűnjön a legelső képkocka... *-*

Értékelés: 5/5 unikornis

Sziasztok!

Kicsit későn érkeztem meg a mai poszttal, de íme itt vagyok, és szebbnél szebb illusztrációkat hozok nektek... ;)
Ma a 2017-ben bemutatott Coco címet viselő kedvenc mesém egy angol nyelvű, gyönyörű kiadásáról hoztam nektek értékelést.

A Coco az utóbbi idők egyik leggyönyörűbb meséje, ami a Disney és a Pixar koprodukciójában készült, és a mexikói halottak napján (Día de los Muertos), pontosabban éjszakáján játszódik.  

Történetünk főhőse Miguel Rodrigez, egy édes álmokat dédelgető aranyos srác, akit a családja nem nagyon ért meg. Az üknagymamáját régen a férje a zene miatt hagyta el, így a családban tilos az ének és a muzsikálás, ám Miguel, szíve mélyén gitározni és énekelni szeretne. 

Amikor a nagymamája összetöri az oly nagy becsben tartott gitárját, a fiú az újonnan felfedezett tudása birtokában, a világhírnévre szert tevő Ernesto de la Cruz sírboltjába megy, hogy ellopja annak nagy becsben tartott gitárját. 

Ám a Halottak Éjszakáján ajándékozni szokás, nem pedig lopni... így Miguel átkerül a szellemek és az élők közti határvilágra, ahol olyan felfedezést tesz, ami az egész család életét és múltját megváltoztatja...

A Coco egy csodálatos történet, telis-tele szívet melengető gondolatokkal és gyönyörű zenékkel. A család, az összetartozás és a szeretet fontossága mindenek fölött áll, ám a "gonosz" legyőzése is éppúgy megjelenik benne, még ha ez a gonosz jelen esetben nem csupán egy ember, hanem a negatív érzések és emlékek feneketlen tárháza...

Maga a mesefilm talán a gyermekek számára kissé ijesztő lehet, tekintve, hogy a műsoridő nagy része az átkelés helyszínén játszódik, ami ugyan még nem a Holtak Birodalma, de azért vannak benne meredek dolgok... 

A Coco /A Little Golden Book/ azonban egy rövid, rendkívül pontos, és részletgazdag, gyönyörű illusztrációkkal megalkotott könyv, ami szemet gyönyörködtető lehet gyermeknek és felnőttnek egyaránt.
Az eredeti rajzfilmből a mese szövegét Adrian Molina írta meg, aki remek munkát végzett. A történet lerövidítése miatt számtalan Disney mesekönyvben futottam már bele őrületes marhaságokba és elírásokba, azonban itt ilyen nem volt - szerencsére. Természetesen maradtak ki lényeges, és kevésbé érdemi információk, de alapvetően ez egy kisgyermekek számára íródott könyvecske, ami pont úgy jó, ahogy van.
Az illusztrációkat Fabiola Garza készítette, akiről még ugyan soha nem hallottam, de rákeresve az alkotásaira azt kell mondanom, le a kalappal. :)
A kötet kivitelezéséért pedig Tony Fejerean a felelős, aki szintén remek munkát végzett.

Mindent összevetve ez egy igazán minőségi Disney-Pixar kötet, és rendkívül sajnálom, hogy Magyarországra csak igen kevés fordítás jut el, míg a külföldi gyerekek el vannak halmozva a jobbnál jobb könyvekkel, amikből tanulhatnak, és ami, olvasás vagy lapozgatás közben a rajzfilm után újra lenyűgözheti őket.

Történet: 5/5*
Illusztráció: 5/5*