Történetünk főhőse, Momó épp lefekvéshez készükődik, s szorosan magához öleli kedvenc plüssállatát, a piros színben pompázó, tacskó Max-et.

A kisfiú azonban nem tud elaludni, varázsigét suttog kutyusa fülébe, amitől az életre kel, majd meghallgatja Momó kérdését, akit az izgat mindennél jobban, hogy alszik-e a Nap, mikor ő is?

Max társaságában a fiú hamarosan az űrben találja magát, a Naprendszer csodákkal teli, lenyűgöző világában, ahol a Hold szegődik kalauzuknak, s válaszol kérdéseikre.

Lehet, hogy a gyerekekhez a manapság oly divatos tacskó és maga Momó kerül majd közel, s válik kedvenccé, de nálam a Hold vitte el az aranyérmet!

A Momó és Max, vagyis inkább a Hold ^^, nálam leszorította Pitypangot és Lilit a dobogó tetejéről, s nem csodálom, hogy a most megjelent kötetet már azonnal utánnyomásra kellett küldeni, mert úgy viszik az emberek, mint a cukrot! Nem meglepő, s ha van még könyvmoly, akinek nem vették meg, javaslom, ne habozzatok, irány a bolt érte!

A történet olvasmányos, a tényeket, információkat izgalmasan adja át, a mese tanít. Legnagyobb erőssége mégis a bámulatos képi világ, ami számomra sokkal szebb volt, mint eddig bármely Pásztohy Panka-kötet. Nem tudom, miért ejtette ennyire rabul ez most, de azt tudom, hogy nagyon szeretem a fiús könyveket, amik elsősorban fiú karakterekkel dolgoznak, őket szerepeltetik, hozzájuk szólnak - rémesen kevés van belőlük a mai gyerekkönyvpiacon.