A legújabb gyönyörűség, mellyel a Disney-Pixar megörvendeztette a rajongókat! Ahwww :3 Remélem, Oscart nyer és nem megint a rasszok miatt lesz más a nyertes... Bár nem nagyon reménykedem pozitív kimenetelben a mai világban.

A könyvek és olvasmányélmények mellett beszélgessünk egy picit a filmekről és sorozatokról is, hiszen ebben az évben egyikből sem volt hiány. Korona-chan első támadása - avagy hulláma - alatt jómagam is home office-ba "kényszerültem", ami antiszociális és emberkerülő ember révén számomra maga volt a mennyország... ^^

Az itthoni lét, az utazás mellőzésével megspórolt idő azonban magával hozta a modern világba való belecsöppenésemet is, s bizony engem is magába szippantott a Netflix világa... No persze ebben a párom is aktív szerepet játszott, mert nélküle nekem aztán halvány lila gőzöm sem volt, mi fán terem a stream és társai... ^^ /Hát igen, ez van, én leragadtam egy korábbi évszázadban és ezt büszkén is vállalom... ^^/ 

Az itthoni filmezéssel szemben moziban egyetlen egyszer voltunk párommal még januárban, ám az kihagyhatatlan volt, hiszen akkor már ezer éve az Onward premierjére készültem, amit aznap meg is néztünk /kemény +1 fő volt rajtunk kívül a teremben, OMG bárcsak máskor is így lenne. XD/. 

Az első koreai doramám, ami pillanatok alatt belopta magát a szívembe. :3 Egyben az első Netflixes sorozataim egyike is. A könyvkiadó mindennapjaiba bepillantást engedő történet pedig még testhezálló is egy könyvmoly számára... 

Értékelésem: 

Soha életemben nem szerettem a Jóbarátokat... Egyszer sem tudtam végignézni, nemhogy egy teljes évadot, de egyetlen részt sem. De most, 30 éves koromra úgy tűnik, megértem a sorozathoz, a poénokhoz és megtanultam elvonatkoztatni és felülkerekedni a számomra elfogadhatatlan viselkedésmintákon... 

Az áttörést a XXI. század kiadónál megjelent Saul Austerlitz által írt A ​Jóbarátok-generáció c. kötet hozta meg számomra, melynek megjelenése után úgy döntöttem, újrapróbálkozom a sorozattal és nem adom fel a legelső gyenge, gusztustalan poén hallatán... Sikerült! Jóbarátok-rajongó lettem, méghozzá hatalmas! Azóta már számtalanszor újranéztem a kedvenc jeleneteimet, komplett kedvenc évadokat és egyszerűen imádom! A kedvencem a tündérbogyó Chandler lett, kinek köszönhetően be tudtam fogadni és meg tudtam szeretni ezt a különc, dilis hatosfogatot. ^^ Chandler karaktere és humora levett a lábamról, de a többieket is a szívembe zártam. Ross és Phoebe azonban nem lett a szívem csücske... XD Utóbbi sajnos eléggé lüke, míg David Schwimmer kretén, buta fejétől pedig mindig is herótom volt, bármelyik filmben is szerepelt, de a sorozatnak hála már rá tudok nézni anélkül, hogy mindenáron meg akarnám ütni... LOL

Top3 Film

Bár lehet ésszerűbb lett volna szétszednem ezt a kategóriát mesefilmre és filmre, úgy döntöttem, nem teszem. A rengeteg filmet, amit idén láttam felsorolni sem tudnám, így biztos, hogy jó pár kimaradna a megemlékezésből, azonban azok, melyeknek címe azonnal eszembe jutott, már elárulnak valamit arról, mik is azok, amik maradandó nyomot hagytak bennem... 
3. helyezett

Bár a Demóna első része is nagyon tetszett, a második rész minden várakozásomat felülmúlta és az első részt is kenterbe verte. Két kezemen nem tudnám megszámolni, hány alkalommal néztem meg a filmet, s miután egyazon napon már harmadszorra néztem egymás után, és ezt párom meglátta, ő is elvonult, hogy megnézze, mert látnia kellett, mit nézek ezen a filmen ennyit. ^^ 

 

Értékelésem: 

Végre egy igazi kaland, srácokkal a főszerepben, amiben nincs szerelem, nincs feminizmus, és a két női karakter helye is tökéletesen megvan, amiből nem jön le az, hogy most "én vagyok az erős nő, mindent tudok, nem kell nekem férfi"... 

Értékelésem: 

A mai nap folyamán megosztott posztjaimban megpróbáltam mindent megörökíteni és megírni, ami 2020-ban történt velem és a TopX posztokban a világ elé tárom az idei kedvenc olvasmányaimat is, melyeket 352 elolvasott kötet közül ismételten piszok nehéz volt kiválasztani... ^^ 

Az első posztban az idei Top3+1 Legjobb Mesét osztom meg veletek, melyeknél jobb - ebből a kategóriából 2020-ban nem került a kezembe... 

Astrid Foss gyermek-és ifjúsági meseregénye már nem mese, de még nem ifjúsági regény, ezért ebben a kategóriában egy különdíjjal kerül jutalmazásra, mégpedig azon okból kifolyólag, mert a történet képes volt magába szippantani, fenntartani az érdeklődésem és messze repíteni a gondoktól, bánattól. 

Nóri mesekönyvei évről-évre bekerülnek a legjobb olvasmányaim közé év végén - immáron 2018 óta. Most sincs ez másképp. Az Összeköt a szeretet "folytatása" ismét szívet melengető kis olvasmány volt, itt van a helye a finishben. :3

Gyermekkorom óta a legnagyobb kedvencem, a szívemnek egyik legkedvesebb karácsonyi történet! Rascal Forever! ❤ A Kolibri kiadó idén újra elhozta számunkra megújult köntösben a kötetet, s így végre a polcomat díszítheti! :3 Ezt a mesét szívemből ajánlom felnőttnek és gyermeknek egyaránt és ha időtök engedi, nézzétek meg a kötetből készült retró mesefilmet is...!

Barley és Ian története az idei egyik legnagyobb kedvencem és a mesefilm alapján készült, gyönyörű illusztrációkat tartalmazó, a mese fonalát hűen követő kötet megérdemli az aranydíjat, melyet másnak nem is tudnék odaadni... ❤

Mint azt kedves olvasóim tudják, hatalmas Onward-rajongót tisztelhetnek személyemben, aki már tavaly május óta a mesefilm lázában ég. Ez a szenvedély decemberben hágott a tetőpontjára, így kétség sem fért hozzá, hogy csütörtökön, 03.05-én, a hazai premier napján én bizony ott fogok ülni a moziban... És ez így is történt... ;) 

Helyszín: WestEnd CinemaCity

Időpont: 2020.03.05. 16:00 (3D)

Mint néhányan tudjátok, a mesefilm történetét nagy vonalakban már akkor tudtam, amikor beültem a moziterembe, és a végével is tisztában voltam. A Bookdepositorynak köszönhetően ugyanis a külföldi megjelenés előtt kézhez kaptam a mesefilm alapján készült könyveket és ifjúsági regényeket, melyekre azonnal rávetettem magam. A Little Golden Book c. kiadói sorozatban megjelent Onward-kötetről szóló értékelésemet az alábbi linken olvashatjátok, mely teljes mértékben spoilermentes, míg ebben a posztomban akadhatnak spoilerek, így kérlek, csak akkor olvass tovább, ha már láttad a mesét, vagy nem zavarnak az apróbb spoilerek! Köszönöm! 


Történetünk helyszíne New Mushroomton - avagy Újgombaváros, melynek hivatalos magyar megfelelője végül sehol sem hangzott el. ^^ (Írásomban visszautalások találhatók a könyvértékelésemre...)
Réges-régen, az idők kezdetén még léteztek varázslók, s noha ez a világ ma is egy varázslatos világ, melyet különböző mágikus lények népesítenek be, a varázslat már eltűnt, hiszen rendkívül nehéz volt azt elsajátítani, így a világ nyitott a tudomány felé, mely ma már megkönnyíti az elfek, tündérek, koboldok és egyéb mágikus lények életét.
Itt él főszereplőnk, Ian Lightfoot édesanyjával, Laurel-lel, bátyjával, Barley-val és picike házisárkányukkal, Blazey-vel. Ian magányos, visszahúzódó fiú, aki barátok nélkül éli az életét, és rettenetesen hiányolja az édesapját, akit egy betegség ragadott el a családtól, mielőtt Ian megszületett volna. Testvére, Barley pontosan az ellentéte. Határozott, nagyszájú, bátor, pozitív és magabiztos - legalábbis látszólag... ;)  Minden erejével azon van, hogy megmentse a régi varázsvilágból megmaradt ereklyéket és értékeket, ám emiatt mindenki elfuseráltnak tartja... :(
A cselekmény Ian 16. születésnapján veszi kezdetét, mikor a fiú még magányosabbnak érzi magát mint eddig valaha az életben... Édesanyja és Barley mindent megtesz, hogy felvidítsák a fiút, ám nem járnak sikerrel. Ekkor Laurel átadja fiai számára az édesapjuk által rájuk hagyott ajándékot, egy pokrócba bugyolált tárgyat, ami nem más, mint egy ősi varázsbot, melyhez egy varázsigét is mellékeltek. A varázsige elmondásával a két fiú lehetőséget kap arra, hogy 24 óra elejéig találkozhassanak édesapjukkal... A varázsbot azonban nem engedelmeskedik Barley-nak, Ian pedig sajnos nem bízik önmagában eléggé, így a varázslat csupán félig sikerül... A kő, mely a botban volt megsemmisül, s csupán a Mantikór tudja, hol található még egy, mellyel a bot ismét működésbe léphet, így a két fiú útnak indul, hogy a félig visszahozott apjuk testét még időben teljessé tegyék, és Ian végre találkozhasson az oly régóta hiányolt apukájával...

Az Onward egy vérbeli kalandtörténet, mely egyedi ötletekkel és szereplőkkel dolgozik, és mentes a kliséktől. Végtelenül örülök, hogy végre egy olyan mesét láthattam, amiben fiúk kalandoznak, és amiben végre nincs szerelmi szál...! Végre részese lehettem egy olyan mozgóképes alkotásnak, melyet Verne regényeihez hasonlítanék, ahol szintén nincsenek, vagy csupán kevés szereppel bíró nők vannak. Ugyan az Onward két női szereplőre is nagyobb hangsúlyt fektet a srácok édesanyja és a Mantikór személyében, ám ők egyáltalán nem rendelkeznek a manapság oly divatos, mindenképpen előtérbe kényszerítő feminista jellemvonásokkal, hiszen, míg a mantikór egy mitológiai lény, addig Laurel egy fiait mindenek felett szerető és sorsukért aggódó édesanya...
A mese Ian és Barley testvéri kapcsolatára és az édesapjuk hiányára fókuszál... Míg Barley egészen pici volt, s így ismerhette édesapját, akiről bár nem sok emléke van, mégis fennáll az ismeretségi kapocs, addig Ian soha, egyetlen pillanatra sem láthatta. Testvére pedig olyannyira eltér tőle pozitivitásával, életkedvével és harciasságával, hogy egész egyszerűen nem találja vele a közös hangot, és nem is érti meg őt...
A történet előrehaladtával a két testvér egyre közelebb kerül egymáshoz, és Barley végre eléri azt, hogy Ian higgyen, nem csupán saját magában, de bátyjában és annak szeretetében is... 

Az Onward erőssége a történet, a szereplők és ez a számtalan, különleges varázslénnyel benépesített világ, melyet az alkotók remekül építettek fel... Biztos vagyok benne, hogy a könyv olvasása, vagy a film nézése közben mindenki megtalálja azt a szereplőt, akivel azonosulni tud, hiszen a főszereplőkön kívül találkozhatunk még kentaurokkal, motoron száguldó bőrruhás tündérekkel és számos egyéb szerethető, vicces figurával.

Negatívumként, vagy inkább a történet egy picit gyengébb pontjaként a "főellenség" vizuális látványát emelném ki, ami véleményem szerint egy picit komolytalanra és röhejesre sikerült.  Noha a gyermekek miatt mindenképpen tompítani kellett a gonosz látványán, szerintem egy picit túllőttek a célon... E negatívum mellett pedig eszméletlenül vicces, hogy ebből a meséből sem maradhatott ki a bőrszín kérdése, ami szerintem egy varázsvilágban rendkívül komikusan hat, hiszen a kék bőrű elfek mellett a lila bőrű elf szerepeltetése, aki a négereket hivatott volt ábrázolni szerintem eléggé nevetséges és túlságosan is beleerőltetően hat... De sajnos ez a 21. század, melyben azonnal rasszista és homofób vagy, ha nincs egy-egy ilyen karaktered... :( 

A történet nagy része Barley furgonjában, Guinevere-ben játszódik, s noha egy kocsiról van szó, mégis végtelenül fontos szerepet játszik a történetben, melyet érdemes figyelemmel kísérni már a legelejétől...


Az Onward kalandos, humoros - számtalan észveszejtően jó poént tartalmaz -, látványos, ezernyi érzelemmel átitatott történet, melynek végéhez ajánlott a zsepiket előkészíteni, ugyanis szíven üti az embert... Noha jómagam tisztában voltam a végkifejlettel, mégis, a könnyfüggönyömön keresztül néztem a tetőpontot, s noha a katarzist követően az alkotók az utolsó képkockákban igyekeznek újra mosolyt csalni a nézők arcára, sűrűn pislognom kellett, hogy lássak is belőlük valamit...

Nem titok, az Onward elrabolta a szívemet, és örökké magánál is fogja tartani azt... 

Személyes kedvencemnek a könyvek olvasása után, és a mozifilm megtekintése előtt Ian-t emeltem volna ki, hiszen a fiú akár én is lehetnék, mondhatni egy az egyben, magányossága, félénksége és önbizalomhiánya miatt. A mozifilm megtekintése után azonban egy picit máshogy látom a helyzetet, s noha Ian a második számú kedvencem, minden kétséget kizáróan ki merem jelenteni, hogy Barley az, aki elrabolta a szívem... A srác a végtelen jókedvével, és a felszín alatt meghúzódó, láthatatlan sebeivel és magányával teljesen levett a lábamról. 

Az Onward-nak két hőse van... Noha a készítők Iant tették meg központi főhősnek, nem csupán ő az, aki végtelen hosszú utat tesz meg 24 óra leforgása alatt, mely teljesen megváltoztatja az életét és a gondolkodásmódját...

Viiiiíííííííííííí! Felvirradt a nagy nap, ma Onward premierre ébredtem, délután pedig iránya mozi!!! A készítők e jeles nap alkalmából pedig még két csodaszép poszterrel is megörvendeztettek minket! :3 ❤

Már csak napok vannak hátra a premierig, és a Disney igyekszik egyre több apró videóval és képpel kedveskedni a rajongóknak, akik már tűkön ülve várják a mesét. Ma egy új posztert kaptunk, ami ismét hihetetlenül szép! *-*

Március 5-én érkezik a magyar mozikba a Disney - Pixar koprodukciójában készült Onward - Előre - c. mesefilm, mely külföldön már több kötetben is napvilágot látott. A Little Golden Book kiadói sorozat - véleményem szerint - az egyik legigényesebb gyűjtemény, mely jelenleg megtalálható a könyvpiacon, így egy percig sem filozofáltam, előrendeljem-e a kötetet, mely a Bookdepositorynak hála már akkor a kezemben volt, mikor a hivatalos megjelenési dátumot írták Amerikában. 

A mesefilm történetét Courtney Carbone adaptálta, míg a kötetet Nick Balian, valamint a Disney Storybook Art Team gyönyörű illusztrációi teszik teljessé. 

Mivel a mese történetét még nem ismerhetitek teljesen, természetesen igyekszem spoiler nélkül bemutatni nektek a kötetet. ;) 

"Long ago, the world was full of wonder!"

Történetünk helyszíne New Mushroomton - avagy Újgombaváros, melynek kíváncsian várom a hivatalos magyar megfelelőjét ^^ -, egy varázslatos világ, ahol réges-rég a mágia uralkodott, ám mára már ezt a gyönyörű helyet is elérték a technika vívmányai...

Főszereplőnk, Ian Lightfoot édesanyjával, Laurel-lel, bátyjával, Barley-val és picike házisárkányukkal, Blazey-vel él. (Az édesanya magyarul Laura, míg a sárkány Tüzi néven hangzik el az előzetesekben...) 

Mikor felvirrad a fiú 16. születésnapja, az édesanyja egy ajándékot nyújt át fiai számára, melyet az édesapjuk hagyott rájuk. A pokrócba bugyolált ajándék nem más, mint egy ősi varázsbot, melyhez egy varázsigét is mellékeltek. A varázsige felhasználásával pedig a két fiú lehetőséget kap arra, hogy 24 óra elejéig találkozhassanak édesapjukkal, akit Ian még soha életében nem látott... 

Sajnos azonban Ian nem bízik önmagában eléggé, és a varázslat csupán félig sikerül, így a két fiú útnak indul, hogy a félig visszahozott apjuk testét még időben teljessé tegyék, és Ian végre találkozhasson az oly régóta hiányolt apukájával... 

Az út során a két fivér számtalan kalandot él át, mantikórokkal és vérszomjas tündérekkel találkoznak és szemetet zabáló unikornisokkal harcolnak, miközben Ian megtanul bízni magában és a két fivér olyan erős testvéri köteléket alakít ki, mely meghatározza későbbi életüket...

A történet vége számomra óriási, nem várt fordulattal ér véget, melyet véleményem szerint nem sokszor láthatunk a Disneynél, ám nem kell aggódni, végül minden mozaikdarabka a helyére kerül és garantálom, hogy senki sem fog csalódottan távozni a moziteremből... ;) 

A kötet rendkívül olvasmányosan meséli el nekünk a Lightfoot család kalandját, melyet nem csupán a humor és a varázslat sző át, de az összetörhetetlen családi kötelékek és a mélyen gyökerező szeretet is átitat. Az illusztrációk gyönyörűek és élettel teliek, és úgy vélem, a Disney-nek és a Pixar-nak ismét sikerült egy időtálló klasszikust alkotnia...  ❤ 

Személy szerint én már tavaly óta tűkön ülve várom az Onward moziba kerülését, és biztos vagyok benne, hogy amennyiben sikerül a premier napjára jegyet szereznem, ott fogok ülni a kényelmes székben, óriási, csillogó szemekkel, várva, hogy feltűnjön a legelső képkocka... *-*

Értékelés: 5/5 unikornis

Gyönyörű új poszterek érkeztek az Onward, a Mulan, a West Side Story és a Soul c. filmekhez. Nézzétek és ámuljatok! :3

Sziasztok!

Tegnap és ma megérkezett a legújabb - első hosszabb - trailer és egy új plakát a jövőre mozikba kerülő Onward c. Disney meséhez, melyek alapján remek kis animációs történettel lesz dolgunk. Ha pedig eredetiben nézzük majd az alkotást, Chris Pattet és a fiatal Pókembert hallhatjuk a szinkronszínészek szerepében. ;) 

Sziasztok!

A hétvégén új Onward posztert, illetve egy jelenetképet is kaptunk a Disney-től. Nekem nagyon tetszenek, és már alig várom ezt az újfajta mesét. *-*