.png)
Mielőtt bárki keresztre feszítene, szeretném elmondani, hogy a borító tetszése/nem tetszése is, mint maga a könyv tartalma, erősen egyéni ízlés kérdése, tehát valószínűleg láttok majd itt olyat is, ami esetlegesen a ti egyik kedvencetek, de próbáljuk megérteni a másikat és egy picit az ő szemével nézni, mert nem mindenkinek tetszhet valami egyformán... Ettől szép és érdekes az élet - bár manapság már a májad kitaposnák, ha tehetnék egyes, a net jótékony sötétsége mögött megbúvó emberek...
Mame: TharnType Story 1. Gyűlöletből szerelem c. kötete szinte a megjelenés pillanatáig egy gyönyörű borítóval volt fenn a könyvkereskedők oldalán. Ezt követően jött a sokk, s a hír, miszerint a Sotus rossz fogyása miatt a kiadó az élőszereplős verzió két főszereplőjét varázsolja rá a borítóra, nem is túl sikkes módon...
Nem titok, hogy én magam teljes szívből gyűlölöm a filmes-sorozatos adaptációkat, így ez a borító is kicsapta nálam a biztosítékot. Ez a két srác, nemhogy nem hasonlít a fülszövegben leírt karakterekhez, de rendkívül irritálóak is számomra. Én magam szeretem elképzelni a főhősöket olvasás közben, s imádnám, ha nem kellene fintorognom, valahányszor ránézek a borítóra. Sajnos a regény összes többi kötete ezzel a "képcsodával" lát napvilágot, s nem túl kreatív módon, a borító háttérszíne váltakozik csupán kötetről-kötetre... Brrr... Bevallom, az érdeklődést is elvesztettem a történet iránt, a második kötetet már nem is vásároltam meg, ahogy nem rendeltem elő a többi, filmes borítóval beharangozott BL-kötetet sem...
Beth O'Leary: Útitársak
Az eredeti, The Road Trip címen megjelenő kötet borítója teljesen elvarázsolt, ám a General Press kiadó ebben az évben a hazai kiadással bizony mellényúlt... És nem csak ebben az esetben, ami azért meglepő...
Ez a borító engem valamiért taszít, túlságosan színes és csiricsáré - főleg az eredetihez képest -, ezzel együtt semmitmondó, így sajnos felkerült erre a listára. :(
Freya Sampson: Az utolsó könyvtár c. kötetét el nem tudom mondani, milyen izgalommal vártam hosszú-hosszú hónapokon át. A külföldi kiadás borítója megnyert magának, s bár jelen esetben azt kell mondjam, az sem az igazi, de bíztam a General Pressben, akik elképesztően szép borítókat szoktak készíteni. Sajnos, az éven itt is igencsak mellényúltak...
Mikor megláttam ezt a "barackpompát", kihagyott a szívem egy ütemet. Maga az alapszín élőben nagyon szép és mutatós, tehát ezzel semmi problémám sincs. DE! A könyveken ülő és taposó nő torkát szívesen megszorongatnám, ahogy azét is, aki kitalálta ezt a koncepciót, hovatovább lefotózta így a modellt... A könyv hősnője egy, a könyveket nagy becsben tartó és szerető nő, erre a hazai kiadás borítóján tapossák a könyveket... Sose tudtam megérteni azon Insta-képek népszerűségét se, mikor valaki a könyvhalmain fekszik, ül, áll, pózol, mint valami pályát tévesztett "modellkezdemény", ahogy ezeket a stock fotókat se tudom hova tenni. Egy igazi könyvmoly, akinek a könyvek értékek, nem tesz ilyet! Ha igen, az nem szereti őket eléggé... Sorry, ha valakit ezzel megbántok, de ez az én véleményem!!!
Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek c. kötetének megjelenését határtalan izgalommal vártam. Erre megérkezik a csomag, és a gyönyörű fehér csoda helyett egy rémesen randa illusztrációkkal teledobált kék borzalom pottyan a kezembe, ami nemhogy meg se közelíti az első terv szépségét, de sürgősen el is áshatná saját magát a külvilág szeme elől...
Nem értem, miért volt szükség a borító megváltoztatására, talán a fehér, igazi orosz hangulatú borító nem passzolt eléggé az orosz versekhez? Vagy úgy gondolták, hogy mivel az túl orosz, a kutya se fogja megvenni? Háááát... Ezzel a kék borítóval azt hiszem, jóval többen elkerülik majd, s még a figyelmet se fogja felkelteni a sok ezer másik között a könyvesboltban... De ne legyen igazam...
Az illusztrátor mentségére szólva, a belső képek nagyon szépek, csak ezt a borítót hanyagolhatták volna...
