.png)
Igaz Dóra Digitális tanárnő kérem! c. könyve a Könyvfesztivál egyik friss megjelenése, mely a Kolibri kiadó gondozásában jelent meg.
A figyelmem a kötetre az írónő neve és maga a téma hívta fel, azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy könnyesre fogom magam nevetni olvasás közben, s az idei egyik legjobb olvasmányommal állok szemben! ❤
A Digitális tanárnő kérem! visszarepít minket a múltba, a koronavírus idejébe, mikor bezárva éltük mindennapjainkat és az iskolák átálltak az online oktatásra. Ennek az időszaknak a szépségeit és árnyoldalait eleveníti fel a kötet, mely húsbavágóan őszinte, fiatalos, modern nyelvezetű. Igaz, kendőzetlen és leplezetlen írás ez, melynek nem csupán az a célja, hogy megörökítse az utókor számára a történelmet, hanem az is, hogy ne lássunk a potyogó könnyeinktől, amik a szemünkből peregnek miközben zeng a ház a nevetésünktől, s nem egészen kockás hasizmaink is szépen kidolgozottá váljanak a mindössze 100 oldalnyi tömény humornak köszönhetően!
"Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren vagy
legalábbis a fél világon túl, a messzi-messzi Vuhan városában
egyszer egy szegény ember megkóstolt egy kígyót, és ezzel
hatalmas világjárványt szabadított a földre. De az is lehet,
hogy denevér volt a vacsora."
A kötet Ági néni osztályának életét, mindennapjait és online óráit követi nyomon a koronavírus idején, s egészen a kezdetektől bepillantást nyújt a digitális oktatás előnyeibe és hátrányaiba.
Ági néni osztályfőnöki órán, küzdve a technikával s a rendszerrel, a kis ablakokban megjelenő diákfejek kereszttüzében igyekszik megtartani tekintélyét és biztosítani a diákjait arról, hogy minden rendben lesz, annak ellenére, hogy ő maga sincs rendben és fogalma sincs róla, mi következik, s hogy lehet azt majd túlélni...
Nincs azonban más választás, korona van, kijárási tilalom van, online oktatás van - bizonytalan ideig. Az életnek pedig folynia kell tovább...
A kötet fejezetről-fejezetre bepillantást ad az olvasónak egy testnevelésóra, egy rajzóra, egy szakkör, egy énekóra, egy különc magyaróra rejtelmeibe, s még sorolhatnám szépen sorban tovább, miféle óráknak is lehetünk szemtanúi a lapokon. A hangsúly azonban itt nem a tananyagon, hanem a felmerülő nehézségeken van...
Mert mi történik akkor, ha a lakásban kevés a hely a tesiórán elvárt mozdulatok végrehajtásához, vagy ha a szomszéd dühösen felkopogtat, hogy mégis mi ez az éktelen rikácsolás, vagy mi történik, ha az egész család az internetet használja az iskolai órákra és a munkahelyi megbeszélésekre és az egyszer csak megadja magát... De beszélhetnénk arról is, mi történik akkor, mikor egy magyartanárnő egészen különös megközelítéseken keresztül igyekszik feldobni az óráját és a száraz, régi klasszikusokat, vagy hogy a tanárnő pici gyereke mellett képtelen a diákjaira összpontosítani, vagy épp a még nyugdíj mellett is dolgozó tanárnő, akinek aztán tényleg fogalma sincs, mi fán terem a virtuális világ, milyen módon képes átadni tudását a diákjainak?
Izgalmasabbnál izgalmasabb kérdések, humorosabbnál humorosabb jelenetek váltják egymást, ám az örömbe némi üröm is vegyül, mikor mindenki rájön - az olvasó is -, hogy a koronavírus is dolgozik szépen csendben a háttérben és félelmetes ellenségként lebeg az ember feje fölött, s szedi áldozatait...
"Nyomban kiderül, hogy Klári néni szókincse lényegesen
gazdagabb annál, amit száz évvel ezelőtt az előkelő leánynevelő
intézetekben oktattak."
A Digitális tanárnő kérem! egy fergetegesen humoros írás az online oktatás és a bezártság világáról, mely emléket állít egy olyan időszaknak, amit bár senki sem fog elfelejteni, aki átélte azt, ám aki még túl pici volt, vagy meg sem született még ekkor, annak tökéletes dokumentumként szolgálhat a későbbiek során...
Igaz Dóra nyúlfarknyi regénye sírva röhögős. Egy-egy poén, vicces szituáció, magyarázat után percekig képtelen voltam tovább folytatni az olvasást, annyira nevettem, s szó szerint folyt a szememből a könny a vidámságtól. Ha csak egyvalamit kellene kiemelnem a kötetből, akkor azt mondanám, cuppanjatok rá szépen a Testnevelés óra fejezetére, s ha az nem győz meg titeket, hogy egy kincset tartotok a kezetekben, akkor semmi! :P
Én magam, felnőtt fejjel a koronavírus idején home officeban dolgoztam, s bizony a felnőtt élet és munka is tartogatott némi bukkanót és nehézséget az otthonról való dolgozás folyamán. Diákkoromban pedig végtelenül örültem volna egy efféle online oktatásnak, ahol nem kell nap mint nap látnom a diáktársakat, hisz egyszerűen eltüntethetem őket a képernyőről, csak a tanárt figyelve. Biztos vagyok benne, hogy sok mai diák is örült ennek a lehetőségnek - most a körülményeket és az életre hívó ellenséget ne vegyük figyelembe -, de biztos vagyok abban is, hogy aki imád közösségben lenni, annak borzasztó nehéz volt ez az időszak. Ahogy azonban a regényben is írja az írónő, biztos vagyok én is benne, hogy számtalan vicces sztorival gazdagodott minden diák, amire jó érzés lesz visszaemlékezni évekkel később, s az árnyoldalak mellett meglátni ezt a humorforrást, s örülni, hogy mindennek vége.
A korona sajnos durván megváltoztatta az életünket. A bezártságot sokan még most sem hagyták maguk mögött, képtelenek vagyunk kimozdulni, Damoklész kardja még mindig a fejünk fölött lebeg, tartva attól, mi jön még - elég csak szétnézni a világban.
Igaz Dóra ezeknek a szörnyű hónapoknak a fényben úszó oldalát mutatja meg, amiben bár van rengeteg kérdőjel, félelem, tanácstalanság, baromság, kényszer, mégis, ha a jó oldalról szemléljük, ott van benne a pozitívum, az ezernyi humoros szituáció, a kínunkban való nevetés, az otthon melege, a családtagok egymásra utaltsága is.
Én magam csak pozitívan tudok nyilatkozni a kötetről, s mindarról, ami megjelenik benne. A humor mellett a történet vége felé láthatjuk a korona romboló hatását is, mikor egy tanár lebetegedése miatt a gyerekekben ismét újult erővel tör a felszínre az az érzés, és az a kérdés, hogy "Mikor lesz már ennek vége?", "Mikor lehetünk újra együtt?", "Mikor nem kell tovább attól félnünk, hogy valaki megbetegszik és belehal?"... Ez természetesen egy picikét visszább vesz a jókedvből, s visszahozza a rettegő érzéseket, amiket akkor éreztünk, s nekem a mai napig összeszorul a gyomrom arra a szóra, hogy "korona", mivel a legrosszabb azonban talán már mögöttünk van, nevessünk gondtalanul, s ismerjük meg Igaz Dóra szemén keresztül a digitális oktatás minden szépségét és árnyoldalát, nevessünk, kacagjuk jóízűen, s ajánljuk mindenkinek, aki átélte a koronavírust ezt a könyvet - mert igazi felszabadító érzés olvasni ezt a történetet!
A regény fekete-kék színben pompázó illusztrációi, melyeket Fekete Bernadettnek köszönhetünk, remekül passzolnak a történethez, s a szöveggel együtt néha egészen pusztító hatással bír, hisz elég ránézni az ábrázolt szituációra, s máris újrakezdjük a nevetést.
Nem kétséges, hogy számomra a testnevelés óra fejezete volt a favorit, de szorosan ott van a nyomában a biológia tanárnő órája, valamint az olyan meghatározások definiálása is, mint a stréber, a zseni és még sorolhatnám. ❤
Szívből ajánlom a regényt mindenki számára, aki szeretne magának egy fergetegesen szabad órácskát, szeretné könnyesre nevetni magát, s megnézni milyen egy történelmileg hű dokumentum az utókor számára!
Értékelés: 5/5 laptop
Kedvenc kötet
Idézetek
"Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren vagy legalábbis a fél világon túl, a messzi-messzi Vuhan városában egyszer egy szegény ember megkóstolt egy kígyót, és ezzel hatalmas világjárványt szabadított a földre. De az is lehet, hogy denevér volt a vacsora."
"Mert ha az ember nem tudja, mit mondjon, a legjobb, ha nem mond semmit."
"A habot a tortán az okosak, köznyelven stréberek alkotják. Ebből az állatfajból minden évfolyamon akad egy-kettő. Ők azok, akik mindig mindenről mindent tudnak, és van képük erre a tanárok figyelmét is felhívni. Rendkívül idegesítő, ugyanakkor nélkülözhetetlen típus. Rajtuk múlik az osztály sikeressége..."
"Az online iskolánál nincs is jobb. A titok nyitja az, hogy meg kell becsülni a strébereket."
"Zsolt bá azonban nem akart sem pizzafutárnak, sem áruszállítónak állni a digitális munkarend alatt, ő becsületes pedagógus, ő igenis tanít - ennek a következménye egy lelkes tanár melegítőben, síppal a nyakában az egyik oldalon, és néhány pizsamagatyás, álmosan hunyorgó diák a másikon. És valljuk be, az otthoni testmozgás még annak is kihívás, aki tényleg akar mozogni. Ugyan a gátfutást jól lehet gyakorolni, ha az ember, mondjuk, az óvodás öccsén ugrál keresztül, de most éppen nem ez lenne a feladat.
- Hogy az a..., beleléptem egy legóba! - ordít fel hirtelen Balázs."
"Balázs újra rátapos egy legóra, de férfiasan tűr. Ákos beveri a fejét a lakótelepi félszoba falába, aztán belegabalyodik az állólámpa zsinórjába, és magára rántja a könyvespolcot."
"Máté épp a második fekvőtámasznál tart, amikor csengetnek. Megpróbál olyan sajnálkozó képpel a kamerába nézni, amennyire csak telik tőle, hogy Zsolt bá lássa, ő csakis és kizárólag muszájból hagyja abba, az ajtót ki kell nyitni - reméli, hogy az XXL méretű szalámis pizza érkezett meg, amit az előbb rendelt."
"Ákoséknál a vezetékből kirántott állólámpa rövidzárlatot okozott, elment az áram... Péter kapott egy értesítőt az internetszolgáltatójától, hogy elfogyott az egyenlege."
"Klári néninek már csak egy hónapja volt hátra a nyugdíjig. Csakhogy nem találtak a helyére másik biológia szakos tanárt, így elvállalta a következő tanévet is. És a rákövetkezőt. Meg aztán még 16-ot."
"A leglelkiismeretesebb pedagógus is lehet megalkuvó, ha az idegrendszere épségéről van szó."
"Nyomban kiderül, hogy Klári néni szókincse lényegesen gazdagabb annál, amit száz évvel ezelőtt az előkelő leánynevelő intézetekben oktattak."
"Ilyenkor nem stréberekre, hanem zsenkire van szükség. Csak ők menthetik meg az osztályt. Igen ám, de a zseni nem csupán ritka, hanem rejtőzködő állatfaj is. Néha évekbe telik egy-egy osztálynak, amíg rádöbbennek, hogy az ő köreikben is van egy. A zseni nem szokott jelentkezni, nem dugja a tanár orra alá a szorgalmi feladatokat, nem döngeti a mellét, ha ötös dolgozatot ír."
"Online írjuk, majd kipuskázzunk valahogy - elmélkedik Attila.
Hogyan, te hülye, ha már a kérdést sem értjük? - háborodik fel Tibor."
"Illetve hiába logikus, ha az iskolai oktatás ellentmond a logikának. A digitális munkarend meg aztán főleg. Mintha minden tanár hirtelen rádöbbenne, hogy az ő tantárgyánál nincs fontosabb. Oké, eddig is volt pár, aki ezt hitte, de legalább Emőke néni nem tartozott közéjük. Ám úgy tűnik, a bezártság mindenkiből kihozza a legrosszabbat."
"És ahogy már lenni szokott, a pedagógus rosszkedve a tanulókon csattan. Ez az iskolai rendszer alapszabálya."
"Mert ami fura, az fura. A magyaróra normálisan arról szól, hogy végig kell rágniuk magukat tök unalmas szövegeken, dolgozatíráskor pedig kifejteni, hogy mire is gondolt a költő, akinek az életrajzát olyan részletességgel kell bevágni, ahogy a saját szüleiét sem tudja senki."
"Elképesztően tehetséges gyerekek a tanítványai, állapítja meg. Ha valaki ilyen oktatás mellett eléri a kettest, az még sokra viheti."
"Mert hát az iskola az iskola. Online is az, de nem az igazi. A tanár meg tanár. Online is, de az sem az igazi. A diák meg... na jó, lesz majd erről az időszakról is nem kevés emlékünk, amit felidézhetnek akár sok-sok év múlva is az osztálytalálkozókon. De azt csakis és kizárólag személyesen.
Mert a világnak muszáj újra normálisan működnie!"
