Ma 2020 egyik legzseniálisabb ifjúsági regényéről Mészöly Ágnes: A ​királyné violája c. kötetéről hoztam nektek értékelést, mely személyes kedvencemmé vált. ❤
A kötet az Abszolút Töri c. kiadói sorozatban jelent meg a Pagony kiadónál március elején a Wéber Anikó által írt, Az ellenállók vezére c. kötettel egy időben.
Hűséges követőim már olvashatták, hogy az előrendelésbe felkerülést követően izgatottan vártam a kötetek megjelenését és amint kollégáim bevételezték a könyveket, nos... rájuk is vetettem magam. ^^
Mivel Mészöly Ági az egyik kedvenc kortárs magyar íróm, egyértelmű volt, hogy az ő regényével kezdem az olvasást... Tartsatok velem és főszereplőinkkel egy csodálatos időutazásra, Mátyás király udvarába, ahol az izgalmas nyomozás mellett egy életre szóló kaland részesei is lehettek... ;)

Történetünk a Budai Várban veszi kezdetét, ahol a főszereplő trió lány tagja, Betti, szomorúan ül az egyik ablakban és a családja elől bujkál. Míg osztálytársai és barátai, barátnője bátyjának jóvoltából ingyen felülhetnek az Óriáskerékre, addig neki a családdal kell töltenie az időt... Mindeközben, míg az a néhány szerencsés "srác" láthatja Budapestet madártávlatból, mi, olvasók megismerkedhetünk két másik főszereplőnkkel, Martinnal, a szemüveges, visszahúzódó sráccal, valamint az osztály "rosszfiújával", a gördeszkás Kendével. ❤
Hamarost azonban a cselekmény szempontjából oly nagy jelentőséggel bíró Első Kerületi Vitéz János Nyolcosztályos Gimnáziumban találjuk magunkat, ahol felpörögnek az események. Kende és Martin bajba kerül az óra közben folytatott chat beszélgetés miatt, és a tanárnő délutáni büntetésre küldi őket. A két fiú védelmére kelt Betti sem jár jobban: csatlakoznia kell a srácokhoz a büntetésben, ám ő ennek a fejleménynek kifejezetten örül...
Aztán megtörténik a baj, Martin kutyaszorítóba kerül. A fiút sokszor piszkálják - nem csupán társai, de a felsőbb évfolyam is - a szemüvege, a neve és zörgő csontjai miatt... A srác gyermekkorában rendkívül szoros barátságot ápolt Kendével, aki az édesanyja halála óta bár nem önmaga, egy pillanatig sem késlekedik, azonnal Martin segítségére siet. Kende ördögi gördeszka-tudományának, erejének és Betti sikolyainak hála a nyolcadikosok elkotródnak, ám az udvaron álló ősöreg platánfa elnyeli a két fiút... Betti bár képtelen elhinni, amit saját szemével látott, higgadtan, megfontoltan cselekszik és büntis társai megmentésére indul...
A három fiatal döbbenten fedezi fel, hogy a platánfa járatai időalagútként működnek és ők "a sötét középkorba" kerültek. A srácok csupán találgatni tudnak, a történelem vérzivataros századai közül vajon hová érkeztek, ám egyikőjüket sem olyan fából faragták, hogy lemondjanak egy életre szóló kaland lehetőségéről...


A középkori Buda várában látható jelek segítségével Kende, Betti és Martin gyorsan összerakja, hogy Mátyás király korában járnak, és az, aki letartóztatja őket furcsa, "külhoni" viselkedésük miatt nem más, mint maga Kinizsi Pál, Mátyás hadvezére... ❤ Főszereplőink nemsokára találkoznak Mátyás törvénytelen fiával, Corvin Jánossal, kinek személyében egy okos, intelligens fiatalembert ismernek meg, aki átlát a srácok hazugságain, így főhőseink kénytelenek felfedni igazi kilétüket... :3
Mikor a hazavezető időalagút eltűnik, hőseink megtudják, hogy minden korban él egy vagy több, un. Gyökérterem-őr, aki a platánfa titkait védi a mit sem sejtő emberektől, hiszen az idő folyamába való beavatkozás végzetes következményekkel járhat...
Főszereplőinknek azonban nincs más választásuk mint maradni, ugyanis ígéretet tesznek újdonsült barátjuk, Corvin Janó trónörökösnek, aki egy titkos összeesküvés nyomaira bukkan... Ha mindez nem lenne elég, Beatrix királyné ajándékát, a hegedűt ellopják, és az immár négyfős csapatra vár a feladat, hogy megfejtsék a talányokat és felgöngyölítsék az összeesküvés kusza szálait...

Hosszú-hosszú órákon át képes lennék mesélni a történet minden kis titkáról és részletéről, ám egy viszonylag spoiler mentes könyvértékelés keretein belül erre sajnos nincs lehetőségem. ^^ Ennek ellenére ennél rövidebbre sem kívánom összeszuszakolni a véleményem, és magát a történetismertetést sem, hiszen a fentebb leírt soraim oly keveset árulnak el a történetről... ;)

Mészöly Ági egy zseniális ifjúsági kalandregényt alkotott, melyben remekül keverte a Mátyás-korabeli és a mai, modern világ jellemzőit. Kende, Martin és Betti szemén és kalandjain keresztül mi, olvasók is egy hatalmas kaland részeseivé válhatunk... Nyomozhatunk, zenélhetünk, párviadalon vehetünk részt, láthatjuk a középkori Budát és Pestet, és a történelmi tanulmányainkból és kalandregényekből már korábban megismert történelmi alakokat, akiknek az írónő saját hangot és egyéniséget adott... A szereplők egytől-egyig rendkívül színes, izgalmas karakterek, akikkel együtt nevethetünk, aggódhatunk vagy épp döbbenhetünk meg, mikor egy-egy rejtély napvilágra kerül. Szinte együtt élnek, lélegeznek velünk, és mindenki megtalálhatja közöttük a maga kedvencét, akivel azonosulni tud. 

Személyes kedvencem a trió egyik tagja, főszereplőnk, Kende lett, aki már az első felbukkanásakor rabul ejtette a szívemet. ❤ A srác elvesztette az édesanyját, mely mondhatni, teljesen kifordította a személyiségét, és az egyébiránt jólelkű, kedves fiúból egy lázadó, gördeszkás rosszfiút csinált, mely típus bevallom, nekem a gyengém. ^^
Kende a történetben az erőt, ügyességet, bátorságot képviseli... A tanuláshoz és a történelemhez ugyan vajmi keveset konyít, éles eszével könnyen és gyorsan átlátja az adott helyzetet, és számos olyan erény birtokosa, mely az életben elengedhetetlen fontosságú... Sportos, atletikus alkat, zseniális nyomozói képességekkel, s míg a külvilág számára igyekszik a rideg, érzéketlen álarcát mutatni, belül egy igen érzékeny, az édesanyja elvesztését mind a mai napig feldolgozni nem tudó, a gyermekkori barátjának társaságára vágyó fiú, aki szeretné, ha az apja észrevenné a létezését...

Martin, a trió másik fiútagja lélekben nagyon hasonlít rám, ezért is tudtam annyira szeretni a karakterét. A szemüveges, vékony, visszahúzódó, csendes srácot sokat bántják társai, s mióta Kende barátságát elveszítette, úgy tűnik, ő maga is elveszett az életben... Bár belül forrong, és szeretne tenni, lépni és bátornak lenni, valami mélyen legbelül visszatartja, és ezt az érzést rendkívül jól ismerem én magam is... Tépelődő, merengő alkat, némely belső monológja engem Hamlet-re emlékeztetett, ám ahogy haladunk előre a történetben, úgy fejlődik maga Martin is, és válik egyre bátrabbá, melyben óriási szerepet játszik maga Kinizsi Pál is, aki meglátja a fiúban a rejtett képességeket... :3

Triónk lánytagja Betti, a csapat esze, szíve és lelke, aki igyekszik mindig higgadtan, megfontoltan cselekedni, rendkívül bátor, tettre kész leányzó. A félig olasz, félig magyar származású lány játszi könnyedséggel illeszkedik be a középkori Buda várának világába, hiszen talján vére és az olasz nyelv ismerete mind-mind előnyére válik abban a közegben. Számtalan csávából húzza ki meggondolatlan társait, akik előbb cselekednek, mint gondolkodnak... A srácok örülnek, hogy Betti az, aki a múltban "ragadt" velük, hiszen a lánynak a kisujjában van a történelem...

Corvin János személyében egy, a triónk tagjainál egy évvel idősebb fiatalembert ismerhetünk meg, aki sokkalta önállóbb, életre valóbb és felnőttesebb, mint főszereplőink, ám azt ne felejtsük el, hogy ő egy olyan korban él, ahol mindez már elvárt volt egy ilyen idős ifjútól... Janó és triónk remek kontrasztot alkotnak és négyük eltérő viselkedés- és gondolkodásbeli különbségein keresztül jól láthatjuk, mennyiben más volt az élet a középkori Budán... Vérpezsdítő látvány látni nem csupán azt, hogyan éltek elődeink, de azt is, miként változik meg Corvin János beszédstílusa és fellépése az által, mennyi időt tölt el a jövőből érkezett barátai társaságában. Corvin János élete mindaddig magányos volt, míg főszereplőink meg nem érkeztek Budára, ám ezt maga a trónörökös sem látja mindaddig, míg meg nem tapasztalja milyen a szívből jövő, igaz barátság, melyet eddig a pillanatig soha nem volt alkalma megtapasztalni...


Kinizsi Pál a történelem és a kalandregények egy olyan alakja, akit ebben a kötetben is első perctől kezdve a szívembe zártam. :3 E regény lapjain is egy nemes, józan gondolkodású, okos és bátor férfit ismertem meg, aki, felesége szavaival élve: "– Kinizsi nagylelkű barátaival, kérlelhetetlen ellenségeivel…". Kinizsi történelmi személyén túl feltétlenül ki kell emelnem feleségét, Benignát, valamint magát Beatrix királynét, kiknek alakját az írónő szerethetőnek, királynéinak festette le, s míg Benigna személyében egy, a férjéhez végtelenül lojális nőt láthatunk, addig Beatrix az a zenekedvelő királyné, aki bár rangjánál fogva felülemelkedik a vár lakóin, mégis emberi, gyarló, egyszerre jó és kedves, de tartózkodó és hűvös ellenségeivel, míg szeretete Mátyás iránt megingathatatlan. Noha reméltem, hogy Mátyás király jóval többet fog szerepelni a színen, mint ahogyan azt tette, abban a parányi szerepben, ami jutott neki is kitett magáért, s bizony előttem megjelent minden magyarok legnagyobb királya, akit Mészöly Ági egy picit más szemszögből közelített meg, ez által picit emberibbé és megfoghatóbbá téve a király alakját. 
A regény történelmi szereplője még Hippolit, Esztergom mindössze hét éves érseke, aki eleinte egy idegesítő gyerek képében jelenik meg, majd egy olyan szereplő válik belőle, aki legjobb tudása szerint és hatalma által segíti hőseinket s még Kendét is a kisujja köré csavarja... ^^

Idézetek

"A lány a királyi hálószoba ablakában ült, és elkeseredetten bámult kifelé."

"- La famiglia prima di tuttoo*, ahogy olaszul mondják…

* A család mindenekelőtt."

"Ne mutasd, ha fáj, ne lássák, ha zavar, akkor békén hagynak! Légy jobb náluk, de ne feltűnően! Légy semmilyen, akkor észre sem vesznek!"

"A fiú nem volt dühös. Legalábbis nem a sorsra, az anyjára vagy a betegségre. Normális ember nem dühös néhány hibásan mutálódott sejtre. Annál jobban haragudott az egész képmutató világra, mindenkire, aki sajnálkozva ingatta a fejét, amikor valami egetverő marhaságot csinált."

"Eszébe jutott, milyen volt a srác régebben. Még mielőtt az a szörnyűség történt volna az anyukájával. Az az Alföldi-Nagy Kende a legkedvesebb volt a világon. Néha még most is előbújik a nagyképű lázadó álarca alól az a fiú, akivel órákig lehetett bodobácsokat menteni a kertész elől, meg aki simán nekiment a harmadikosoknak, amikor csúfolták a barátját a neve vagy a szemüvege miatt. 
Sajnos Martinnak fogalma sem volt, hogyan lehetne őt visszaszerezni."

"– Aki mindenkihez tartozik, az nem tartozik senkihez…"

"– …És akár a követ ütik a tojáshoz, akár a tojást a kőhöz, mindenképp a tojás törik össze.

– Ez meg mi? – értetlenkedett Martin.

– Ősi maffiabölcsesség. Azt jelenti, hogy a gyengébb ne ugráljon."

"…amikor baj van, nem szabad pánikba esni, hanem cselekedni kell. Megfontoltan, okosan, kimérten, de azonnal."

"– Most nagyon hülyén hatna, ha azt mondanám, hogy átkerültünk a középkorba, ugye? – szólalt meg először Kende, és közben úgy szorította magához a gördeszkáját, mint a kisgyerekek a rongyikájukat."

"– Ha ez a sötét középkor, tíz perc alatt küldenek máglyára."

"– Készen vagytok végre? – kukkantott be Kende, aztán nevetni kezdett.

– Ennyire gáz? – kérdezte Martin.

– A tiéd oké, de Betti… bocs, de mint a hófehérkés rajzfilmben Kuka. Le kéne vágni az alját. Meg az ujját."

"– A legjobb, ha senkivel, sem állunk szóba – szólalt meg Martin. – Én nem tudom, hogy a középkorban hogy viszonyultak az idegenekhez, de…
– Akkor szedd le a képedről a ragtapaszokat! Szerinte a középkorban egy-két seb nem nagy szám, de a leukoplaszt elég feltűnő lehet."

"– Adjon Isten, édes fiam! Ki vagy, s mi járatban Buda városában? S mi ezen kerekes palló, mit szorongatsz? Talán külhoni fegyver?"

"– Szabadságunk legnagyobb kincsünk – jelentette ki Kende."

"– Mi meg jó, ha egy csukát veszünk belőle – mutatta fekete Converse-ét Kende.
– Csukát? Az halat, mely bőséggel ívik Dunánkban, s melyet szívesen szolgálnak naponta asztalunkra? Talán bőréből készült e lábbeli? S ily drága az ára? Bizton kiszolgál egy életen át!
– Örülök, ha nem szakad le egy év alatt! – nevetett Kende. – Kínában csinálják.
– Kínában, az messzi országban, melyről velencei Marco Polo írt csodadolgokat? Hová évekig tart az út, ezer veszélyen át?"

"Beatrix egész helyes lenne, ha nem olyan unottan nézne ki a fejéből, mint egy közepesen népszerű influencer."

"A királyné tenyerét szája elé szorítva, könnyes szemmel hallgatta Vivaldit. Sok rosszat hallottam Beatrixről ma délután, gondolta Kende, de a zenéhez nagyon ért a csaj."

"– Királynénk bölcsességét csak Mátyás bölcsessége ragyogja túl! – szólt Galeotto."

"– Zsenge korom óta igen sok bűnesettel ismerkedtem meg – felelt a fiú, és közben arra gondolt, milyen szépen ki lehet fejezni, hogy „ötödikben egy hétvége alatt ledaráltam három évad Gyilkos elméket”."

"– Szeretjük az holdfényes tiszta éjszakákat, mert ilyenkor különlegesen játszanak az árnyékok, s az fények."

"– Inkább becsületét veszítse, mint életét! Hisz még sosem fogott kardot! – próbált érvelni Betti.
– Még soha? – kerekedett el Bengina szeme. – Azonnal hívom férjuramat! Fertályóra múlva legyetek az várfal tövében, az déli nagy rendellánál!
Ezzel felnyalábolta a szoknyáját, és elrohant a palota felé."

"Kende és Martin összenézett. Kende tudta, hogy megint ugyanarra gondoltak.
A mátraderecskei nyaralásra. Ahová még harmadik nyarán vitték magukkal Martinék. És amire annyira utál visszaemlékezni, mert bármennyire is megpróbálták széppé tenni neki azt a nyarat, mégiscsak az volt a vége, hogy anya feladta a harcot, és elment… Kende hiába tudta, hogy ez bődületes marhaság, néha eszébe jutott, hogy ha ő akkor nem utazik el a barátja családjával, anya még most is élne."

"…a fene sem tudhatja egy ilyen cselszövésekkel teli palotában, ki kinek a kémje…"

"De azért az tényleg tök jó lenne, ha senki sem akarná bántani a másikat. Semmiért."

"– Bettina kisasszony, kérhetek tőled valami igen illetlen dolgot? – kérdezte hirtelen szemlesütve.
– Nem hiszem, hogy képes vagy olyanra, szóval persze! – mondta Betti.
– Legfeljebb ha tényleg illetlen„ képen törölsz.
– Vagy ha ő nem, én – jelentette ki komoran Kende.
...
– …Megtennéd, hogy megmutatod nekem, miben járnak az modern korban kisasszonyaink?
…
Pár pillanat múlva mát ott állt farmerben, tornacsukában, Gothic Girl feliratos pólóban a herceg előtt.
És úgy érezte magát, mintha pucér lenne.
– Igen… kényelmesnek tűnik – pirult el Corvin János.
– Az.
– De igen sokat mutat az hölgyek alakjából.
– Azért aki akar, az most is tud kihívóan öltözni! – mondta Martin. – Izabellának folyton kint van mindene, azt sem tudom, hova nézzek…
Szerencsére ezzel véget is ért a ruhamustra."

"Mélységes mély a múltnak kútja, ha vannak freskók, amiket már a középkorban felújítanak!"

"– Csak nem az felséges Dzsem herceg ellen tervezett merényletről beszél? – képedt el a férfi, aki vagy tényleg elképedt, vagy jobb színész Tom Hollandnél."

"De a királyné szobájában semmi használható nem volt. Csak egy karcsú kést talált az íróasztalon.
Magához vette, és visszaült az ablakba. Egy ideig a körmét piszkálta, aztán unalmában karcolgatni kezdte a követ magával szemben a lábazaton. Először csak azt véste bele, hogy „K+B”, de feltámadt benne a lelkiismeret, és hozzábiggyesztett egy „+M”-et is.
Majd az egészet zárójelbe tette, és a végére odaírta, hogy „xCJ”. Olyan, mint egy képlet, gondolta.
Többször átment a betűkön, hogy időtálló legyen a felirat."

"Betti nem is tudta, mitől fél jobban. Attól, hogy lezuhant a fiú, vagy attól, hogy lefülelték, és azóta már egy pince mélyén vallatják Di Costabili emberei.
Végre sikerült megbűvölnie a zárat. Benyitott, és amit látott, attól muszáj volt nevetnie. Aztán ökölbe szorult a keze, és csak nehezen állta meg, hogy ne kezdjen kiabálni.
Kende, mint egy óriási csecsemő, összekuporodva aludt Beatrix ágyán.
– Ébredt, te nagyon hülye! – sziszegte, és teljes erejéből megrázta. – Mi a fenét csinálsz?"

"A selyemtapétával burkolt falak mentén díszesen faragott könyvszekrények álltak, de a kódexek nem úgy sorakoztak, ahogy az otthoni könyvtárakban szokás, hanem mintha kiállítási darabok lennének, egyesével, a címlapjukkal felfele feküdtek a ferdén álló polcokon. Bár ezeket a címlapokat nem nagyon lehetett összehasonlítani az otthoni könyvek borítójával. Harsány képek helyett egyetlen színben pompáztak: volt közöttük borvörös, sötétbarna és királykék, és nem papírból készültek, hanem bársonyból, selyemből vagy bőrből. Némelyik fedelén Mátyás hollós címere pompázott arany keretben, másokat ezüst vagy drágaköves minta, esetleg tűzzománc kép díszített, és mindegyiket vastag, nemesfémből készült kapcsok zártak.
– Uh, ezek nagyon menők! – nyögte Kende lenyűgözve.
Betti meg sem tudott szólalni."

"Aztán újra harsonaszó zengte be a lovagtermet, és belépett Mátyás, minden magyarok királya."

"– Hippolit meg lenyúlta a gördeszkámat.
– Felettébb nagylelkű voltál szegény gyermekhez. Szívesen adok akár egy paripát is cserébe…
– Remek ötlet. Csak nem hinném, hogy felengednének vele a metróra."

"– Ne már, Martin, komolyan… heti három minyonért eladod a lelked? – méltatlankodott Kende."

Ma Mátyás korába, a királyi udvarba és egy rendkívüli történet színhelyére kalauzollak el titeket a Pagony Kiadó és Mészöly Ági jóvoltából... Tartsatok velem! ;) 

Mészöly Ágnes: A királyné violája

Valami ​egészen rejtélyes történik a hatalmas, ősöreg platánfa körül, ami az iskola udvarán áll… Martin, Betti és Kende szinte véletlenül fedezi fel, hogy a fába rejtett titkos ajtó a múltba vezet! A három kamasz Mátyás király udvarában találja magát. Hamar összehaverkodnak Mátyás törvénytelen fiával, Corvin Jánossal, bár nem könnyű hirtelen

eligazodniuk a hatszáz évvel ezelőtti világban. Amikor a török Dzsem herceg egy különleges hangszert ajándékoz Beatrix királynénak, és a hangszer egyszer csak eltűnik, a négy gyerek nyomozni kezd…

A Pagony új sorozatába, az Abszolút Töribe olyan 10 éven felülieknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesen, abszolút színvonalasan, abszolút mai nyelven szólnak a magyar történelem fontos pillanatairól

és korszakairól. A szereplők útra kelnek az időben, és az olvasó egy fordulatos kalandregényt végigizgulva, szinte észrevétlenül kerül közelebb az adott kor szelleméhez, fontos alakjaihoz. Utazzunk bármilyen messze is a múltba, egy biztos: ezeket a könyveket

abszolút jó olvasni!

A Pagony legújabb - Abszolút Töri címet viselő - kiadói sorozatának első két kötetéről még február végén szereztem tudomást, amikor a kiadó előrendelhetővé tette a könyveket a Líra oldalán. Mivel rajongok az ifjúsági regényekért, tudtam, hogy két újabb kötettel bővül a kívánságlistám, melyek mellett első pillantásra továbbá a gyönyörű borítók és a két írónő neve állt... Mészöly Ági és Wéber Anikó neve garancia a sikerre és az izgalmas, letetetetlen történetekre, így azon nyomban megvásároltam a könyveket, amint a kollégáim bevételezték a készletet. ^^
Mivel Mészöly Ági az egyik kedvenc kortárs magyar íróm, és Mátyás kora is igencsak közel áll a szívemhez, A királyné violájával kezdtem az olvasást, s így a Borítómustrát is... :3 

A borító számomra szerelem volt első látásra. ❤
Bernát Barbara - a borítótervező - véleményem szerint zseniális munkát végzett, hiszen egy nem mindennapi, zseniális, gyönyörű illusztráció került a fedlapra, ami egyediségével és ötletességével egyedülálló a hazai piacon...
A borító számomra egy festmény hatását kelti, melyen tökéletesen ötvöződik a középkor hangulata a modern világéval, melyet példának okáért a gördeszka szimbolizál.

A középpontban egyik főhősünk - személyes kedvencem ❤ - Kende látható, aki - mondhatni - nem is létezik a gördeszkája nélkül. A háttérben látható továbbá két másik főszereplőnk, Betti és Martin is, akik éppen egy zenei előadást tartanak, ami mellett a fő attrakció Kende akrobatika "bemutatója".

Az illusztrátor alapos és gondos munkát végzett, ugyanis a szereplők ábrázolása tökéletesen megegyezik az írónő által leírtakkal. De ez még nem minden...


Ha figyelmesen tovább szemlélődünk, láthatjuk, hogy a két fiú a jelen kor tornacsukáit viseli, annak ellenére, hogy ruhájukat már lecserélték középkori gúnyákra, így megmarad az idegen, messzi földről érkezett vándor mivoltjuk Mátyás király udvarában.

Kende ábrázolása, a póz, és a gördeszka bennem Twain jenkijét idézte fel, ami azonnal nosztalgikus emlékképeket hívott elő emlékeimből. :3

Mivel még csupán a regény felét olvastam el, és a borítón ábrázolt jelenet még nem történt meg, nem tudhatom biztosan, hogy a bal oldalon látható nő maga Beatrix királyné, vagy esetleg egy másik, furfangos és sok titkot hordozó hölgy-e, akinek karakteréről a spoilerek elkerülése végett inkább most nem mondanék többet... ;) Ám szeretném hinni, hogy maga a királyné az. :3

Szeretnék még szót ejteni azonban a középkori viseletről, azokról a ruhadarabokról, melyek itt láthatóak. A nők által viselt gyönyörű, hosszú ruha, a fiúkon látható gúnya, harisnya, zeke és korabeli ing mind-mind elképesztően korhű, és látszik, hogy az illusztráció valóban féltő gonddal készült.

A gyönyörű színek, a lenyugvó nap narancsszíne tökéletesen harmonizál egymással, és szinte hallom a zenét, amit szereplőink a hangszerekből csalnak elő... *-*

Mészöly Ágnes

1971. március 1-jén született Budapesten. Írással a 2000-es évek elején kezdett el foglalkozni, első meseregénye 2006-ban jelent meg, Sünimanó címmel. Pestlőrincen él.
Kiskorában kamionsofőr szeretett volna lenni. és a mai napig szeret vezetni. Négy gyermek édesanyja.
Az írónővel volt szerencsém személyesen is találkozni és beszélgetni egy rövidet a 2018-as Könyvhét alkalmával, ahol egy végtelenül kedves, mosolygós és közvetlen embert ismerhettem meg a személyében.
A Pagony oldalán található információ alapján sajnálja, hogy nem japán, s így nem valószínű, hogy valaha anime-forgatókönyvet írhat. Történeteiben több helyen megjelent már Japán és az animék világa, mely hozzám is igencsak közel áll, s ezzel a jellemzőjével még inkább a szívemhez nőtt.

Gondoltam hozok ide egy, az írónővel készült közös fotót, de mivel jó önbizalomhiányos ember révén úgy gondolom, hogy azon is vállalhatatlanul nézek ki, hoztam inkább egy mosolygós képet az írónőről. :) ^^