Erre a hétre a Könyvfesztiválra megjelenő, pénteken a birtokomba került Lászlóffy Aladár rövid versikéjét tartalmazó Bukfencóra c. kötetre esett a választásom. 

"Állj meg, hékás, 

csak egy szóra! 

Kezdődik a 

bukfencóra.

Csak az nem tud 

itt jelesre, 

aki netán 

hasra esne."

A Bukfencóra egy 14 oldalas lapozó, amiben Orosz Annabella gyönyörű illusztráció kísérik végig Lászlóffy Aladár versét, aminek versszakai oldalról-oldalra követik egymást. 

A versike egy bukfencórára kalauzol el minket egy őserdőbe, ahol vízilovakkal, krokodilokkal és békákkal is találkozhatunk. 

A rímek tökéletesen a helyükön vannak, és egyáltalán nem éreztem sem döcögősnek, sem erőltetettnek az írást - ami a mai magyar versíróknál sokszor előfordul...

A lapozó tökéletes lehet a kisebb gyerekek számára, akik elmerülhetnek a bájos illusztrációk nézegetésében és a versike segítségével megtanulhatják a sport fontosságát. Mindezeken felül a kötet humorral átitatott, így olvasás közben igazi energiabombát kaphatnak szülők és gyermekek egyaránt. 

"Meleg eső 

hull a tóra. 

Ott folyik a 

bukfencóra."

Értékelés: 5/5 víziló

Illusztráció: 5/5 víziló

Elérkeztem az élménybeszámolóm 3 felvonásához... Természetesen a mai napom is csodásan telt, s mivel soha nem voltam még szombaton Könyvfesztiválon, friss és kegyetlenül őszinte beszámolót kaptok ma tőlem. ^^

Ma kizárólag azért vettem részt a fesztiválon, mert kereskedelmi képviselőként jelen kellett lennem a Líra standjainál, amiket a nézelődők és vásárlók szépen lefoglaltak, szóval nem sok esélyem volt ott bármit is csinálni. ^^ Természetesen a kollégákkal megbeszéltük az aktuális helyzetet, érdeklődtem, mely könyveink a legnépszerűbbek, azonban a vak is láthatta, hogy a Magvető Kiadó könyveinél tolongott leginkább egy idősebb közönség. De ne szaladjunk ennyire előre...

Párom és én 9.40-re érkeztünk meg a Millenárisba, ahol pár fotó készítése után egyből a B épületbe sétáltunk, ahol döbbenten tapasztaltam, hogy bizony itt 10 óra előtt senkit be nem engednek. o.O Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire másodpercre pontosan ki van centizve, de már akkor láttam a gyűlő embertömeget, akik a kordon előtt gyülekeztek. Tekintve, hogy nem rohantunk sehová, jóval messzebb álltunk meg és vártuk ki azt a 20 percet nyitásig, majd a kordonok nyitása és az embertömeg eloszlását követően mi is csatlakoztunk a bejutni valók sorába. A biztonsági őr éppen a belépőket számolta, és reggel én voltam a 85. emberke, aki átlépte azt a bizonyos záróvonalat. ^^ Jót mulattam magamban, de sajnáltam szegény "bácsit", akinek villámként cikázott a tekintete az embereken, el ne tévesszen egyet is. ^^

A kezdeti embercsapat elég célirányos vásárlónak tűnt, ugyanis ahogy beözönlöttek a terembe, valamennyire eloszlott a tömegnyomor érzése. Mivel tegnap párommal nem kerestük fel a China Book standját - ami ugyebár nekem a szívem csücske -, azonban meg akartam neki mutatni a gyönyörű, igazi kínai dizájnnal elkészített, régi kiadásokra hajazó Konfuciusz bölcseleteit =) első utunk oda vezetett. Itt történt meg velem a nap fénypontja, ugyanis annak ellenére, hogy a Maki kulcstartót idén nem tudtam megszerezni - mivel nem volt a kínálatban - a polcról két, gyönyörű Nyugati utazás kötet nézett velem farkasszemet - a Konficusz-kötettel ellentétben, teljes mértékben kínai nyelven. 

Nem érdekelt, mennyibe kerül, nem érdekelt, hogy nem értek belőle egy betűt, izé jelet sem, Majomkirály rajongó lévén vágytam ezekre a könyvekre. Természetesen párom hallani sem akart róla, hogy tízezreket költsek a könyvekre, én azonban megkérdeztem egy nagyon szépen magyarul beszélő - kicsi szókinccsel rendelkező - kínai hölgyet, mennyibe kerülnek a kötetek. 2800 Ft

Leesett az állam! Idegen nyelvű könyv, gyönyörű, vaskos, színes - és potom 2800 Ft-ba kerül? Hát ez ellen páromnak sem lehet semmi kifogása! De nem adta ám be könnyen a derekát... 

Szomorúan battyogtam át a standunkhoz - azzal a határozott céllal, hogy visszamegyek a drágaságaimért - ám a már fentebb megosztott események lezajlását követően még szétnéztünk az idegen nyelvű könyves standoknál és a Főnixnél - of course -, majd a tegnap kihagyott karzaton is mindent megskubiztunk. Ott szereztem pár ingyen könyvjelzőt, majd letekintve szembesültünk a már egyre elviselhetetlenebbé váló tömeggel. Mivel tegnap kimaradt pl. az Európa standja is, ahová párom mindenképpen szeretett volna bemenni, beszuszakoltuk magunkat, és - az én előzetes tanításom és ajánlásom következményeként, valamint az 1984 abszolút sikere után - az én drágám megvásárolta magának az Állatfarmot. 

Ezt követően került sor ama jeles eseményre, hogy visszamehettem megvásárolni a két Nyugati utazás kötetet, aminek a kiadója is jelen volt, s bár angolul nem tudtam elmondani, miért szeretném a könyveket, a tört magyarsággal szépen beszélő kínai hölggyel sikerült megértetnem magam, aki tolmácsolt nekem.

- Tanul kínaiul? - kérdezte kedvesen a hölgy. 

- Nem! ^^ De imádom a Nyugati utazást és az illusztrációk gyönyörűek!

- Utazás? Utazás? Ááá

És már fordított is. Mondhattam volna, hogy Journey to the West, de persze, ha angolul kell ene megszólalni, leblokkolok. Szerencsére azonban így is megértették. Megkérdezték, készíthetnek-e rólam képet a könyvekkel, és én igent mondtam! Nem tudom hol, de Kínában fenn leszek a neten a könyvekkel!!!! Víííííííííí *-* Bárcsak láthatnám! ❤ Remélem szép fejem volt a képen. XD

És figyeljetek! A legnagyobb hír most következik!!! A 2800 Ft az nem darabár volt ám kérem szépen, hanem ennek a két gyönyörűségnek az együttes ára!!!

Páromnak egy szava sem volt, és amint meglátta sugárzó mosolyomat már el is szállt a kezdeti mérge. ^^

Még mindig hihetetlen számomra, hogy manapság már átlagosan kevesebb, mint egy magyar könyv áráért két csodát szereztem! 

A kínai hölgyek pedig olyan kedvesek és közvetlenek voltak, hogy pillanatok alatt belopták magukat a szívembe! Biztos, hogy jövőre is felkeresem őket!!

Páran ismertek, szóval képzelhetitek, hogy lebegve indultam át a Mese(b)irodalomba, ahol még az utamba kerülő Poket automatából megvásároltam Vecsei H. Miklós A ​szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából c. versantalógiáját. 

A Mese(b)irodalomba érve lettem csak igazán rosszul, ugyanis azt a tömeget, ami ott fogadott minket, szavakkal le sem tudom írni. Szerettem volna még egy könyvet beszerezni a Pagonynál, de esélytelen volt, így csak ingyen könyvjelzőt vettem magamhoz...

A tömeget és az ugrándozó, boldog gyerekeket nézve vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészt rendkívül örültem, hogy ilyen sok gyerek lelkesedik a könyvek iránt, de az a rumli, amit a könyvekkel csináltak: túrták, nyomkodták - na az belül mélyen megrendített...

Szerencsére a Manó standjánál is rengetegen nézelődtek, vásároltak, érdeklődtek, így boldogan láttam, hogy itt is rendben lesz minden a könyveinkkel. :) 

Mivel tegnap elfelejtettem megvenni a 10 ​nap képernyők nélkül c. kötetet, ma pótoltam ezt a hiányosságot a KMK-nál, bár itt sem volt egyszerű a tömegen átjutni. ^^

Az eddigi napokon elmaradt karzatsétát is megejtettük, s bár szerettem volna több Mórás volt kollégámmal is beszélgetni, az ott vásárló embertömeg miatt ez lehetetlen volt, így csak pár percet diskuráltam. Itt történt meg, hogy @Judyt - akivel megbeszéltük, hogy egy csörgetés után valahol találkozunk - kiszúrt engem a tömegben, mire azonban észrevettem, hogy valaki éppen a karját nem kímélve nekem integet vad lelkesedéssel, szegénynek már biztosan elfáradt a karja. ^^ Gyors puszi-ölelést követően személyesen is megismerkedtem a Molyos Katarával, míg Judittal beszélgettünk pár szót, majd mindenki indult a saját dolgára. Nagyon örülök, hogy sikerült találkoznom vele is az idei rendezvényen! :) 

A B épületbe visszatérvén olyan tömeg fogadott minket, hogy felmenekültünk a karzatra enni egy tojáskrémes szendvicset és inni egy finom limonádét - valamint levegőhöz jutni -, majd párom végül megvette a Zoltán által ajánlott Az áruló isten Főnix kötetet, majd még egy picit álldogáltam a standunknál, majd vissza a gyermekrészlegre, ahol szintén váltottam pár szót a kollégáimmal, s mivel a munkaidőm délig kötelezett, negyed 1-kor pánikszerűen el is hagytuk a helyet. 

Összegzés

Ma is rendkívül jól éreztem magam, és teljesen feltöltődtem, de - hacsak nem munkaköri kötelességből - még egyszer be nem teszem a lábam szombati napon a Könyvfesztiválra, ugyanis ezt a tömeget nem nekem találták ki! Én igazán becsülöm azokat, akik ennek ellenére szombaton mennek, és kibírják a várakozást, a lökdösődést, a levegőtlenséget, de az, hogy egy standhoz negyed órába kerül hozzáférni és elsodornak, ha nem vigyázol - nem nekem való! 

Örömteli látni a sok boldog arcot és megértem, ha valaki csak hétvégén tud felutazni, s bár számítottam a tömegre, ez minden képzeletet felülmúlt. ^^

Egyébiránt a mai napon több Molyt is felfedezni véltem a velem szembe jövő arcokban, de megszólítani senkit sem mertem, mert az irtó ciki lett volna. ^^ 

Az idei Könyvfesztivál - először életemben - 3 napos volt számomra, és ez alatt az idő alatt nagyon sok szeretet és energiát kaptam, teljesen feltöltődtem, azonban most, így estére már érzem, hogy lemerült a Duracell-elemem. ^^ 

A holnapi napon az újdonságaim elpakolásáról, és a tökéletes helyül megtalálásáról - a könyvespolcomon - fog szólni, és természetesen lelkesen tekintek a jövőbe!

Találkozzunk az idei Könyvhét alkalmával is! ;) 

Sziasztok!

Megérkeztem a Könyvfesztivál 2. napjának élménybeszámolójával! Ha mondhatom, ma még jobban felpörögtem, mint tegnap és sokkal-sokkal jobban éreztem magam! *-*

Természetesen - ahogy az lenni szokott... - semmi sem úgy alakult, ahogy az előre el volt tervezve. ^^ Kollégáimmal fél 12-kor indultunk el a munkahelyről a Millenárisba, amikor is a dugó nélküli 20 perces, nagy forgalom esetén 30 perces kocsiútból egy szép, másfél órás, dugóban állás, hajszálzsibbasztós várakozásos utazás lett, minek következtében a tervezett dél helyett sikerült 13 órára megérkezni a helyszínre... ^^ Egy pöppet sem voltunk kiakadva, ááá dehogy. XD

Mindenesetre a gyermekstandos részlegre érkezvén főnökünk elengedte a kezünk, s noha én még egy picit a kollégáimmal maradtam, a tempó számomra túl lassú volt, így én szélsebesen átvágtattam az általam csak B épületnek nevezett főépületbe, és a fő standunkhoz állva igyekeztem hasznossá tenni magam. Mindez olyan jól sikerült, hogy kollégám a Partvonal kiadónál megkért, hogy dobjak be a palackba egy üzenetet, mely szerint milyen elvárástól szeretnék megszabadulni, mint nő. Nos, felfirkantásom nem titok: A tökéletes külső, a smink és vadiúj trend szerinti öltözködés az, amitől megszabadulnék de rögtön, bár, aki ismer, az pontosan tudja, hogy nem is sminkelek, nem is öltözködöm az aktuális divat szerint - szóval úgymond fittyet hányok az elvárt viselkedési formára. ^^ A kolléganőm által készített palackpostás képem az alábbi linken tekinthető meg, amit egy feltétellel oszthatott meg a világhálón: Calcifer legyen benne, ellenben az én személyes testrészeimből minél kevesebb - kivéve ugyebár a kezem azzal a bizonyos tetkóval. ^^ 

Ezt követően ismét feltérképeztem a standok helyzetét, majd több könyves szakmabélivel is rövid diskurzust folytattam. Találkoztam volt Mórás munkatársakkal és kiadóvezetőkkel, akikkel kedélyesen elcsevegtem, majd természetesen tettem egy gyors kitérőt a Főnix standjához, ahol az arany ember Zoltánnal újfent felvettem a szóbeli kapcsolatot a Poison of Love könyvjelzővel kapcsolatban, aminek - mint kiderült - az érkezése 16 órakor várható - ami abból a szempontból tökéletes volt, hogy az írónő tegnap megígérte nekem a Molyon, hogy azt is lededikálja, ha már tegnap nem sikerült a könyvvel összefutni. :) 

Zoltán ismét nagyon kedves volt és kaptam tőle egy csodaszép, lila színű nyalókát, türkiz színű szalaggal átkötve, ami kedvezménykupont rejt a netes vásárláshoz. Irtó édes ez a pasi, komolyan mondom, nagyon-nagyon örültem a váratlan meglepinek, amit innen távolról, virtuálisan is köszönök! ❤

Ezt követően átsétáltam a Maxim standjához a nagyon vágyott Csak egy srác címet viselő cukiiii kötetért, majd betévedtem a HarperCollins és Hungaropress varázslatos birodalmába, ahol eleinte úgy tűnt, ingyen repianyagokkal fogok csak távozni, majd az állványon észrevettem az idei év egyik legnagyobb kedvencét eredeti nyelven! Jay Asher What ​Light c. könyvéből több példány is felragyogott a szemem előtt, a gyönyörű hópelyhes borítóval, amit gondolkodás nélkül meg is vettem. Kaptam hozzá egy csodaszép könyvjelzőt is, egy olyan könyvvel, ami nemsokára megjelenik magyarul. :) E gyönyörű történet bezsebelése után siettem a Dora_Elizabethtel megbeszélt találkozóra. Dórival most találkoztam személyesen először, s bár csupán egy röpke fél órát tudtunk beszélgetni, nagyon örültem neki, hogy végre össze tudtunk hozni egy személyes megismerkedős találkát! *-* Dóri, ha ezt olvasod, nemsokára Costa, én pedig nekiesek a tőled kölcsönbe kapott Inkheart-nak! :) Nagyon jól éreztem magam, remélem, te is! :) 

Két órakor megérkezett a párom, így Dóritól búcsút vettem, majd - mivel későn érkeztem a helyszínre - még dolgoztam picit. Ezt követően a főnököm elengedett, szóval kezdődhetett a szabad vásárlás párom társaságában, akivel első körben végigjártunk minden standot, és kinéztünk számára bizonyos könyveket. Az első utunk azonban a románok által bérelt standhoz vezetett, ahol megvásároltam Lászlóffy Aladár: Bukfencóra c. nagyon cuki könyvét, majd a Könyvmolyképző gyermekrészlegen lévő standjánál bezsebeltem három kötetet is. Végül hazajött velem a Szer'usz világ Márikás borítója is, ami élőben nagyon szép. :) Ezt követően megvásároltam a már tegnap kinézett Miaubirintus nevet viselő kártyajátékot, amiről beszéljenek inkább helyettem a képek - egyszerűen elolvadok... *-* 

A gyermekrészleg utolsó meglepetése a Napraforgó standján ért, ahol - valami felsőbb hatalomnak köszönhetően - kiszúrtam a Szandi meséi c. sorozat 4. részét, aminek megjelenése márciusra volt tervezve! o.O Teljesen meglepődtem, és egy nem várt tétel is beszerzésre került, aminek nagyon hamar neki is fogok esni! *-*

Ezt követően picit kiültünk párommal a gyerekrészleg előtt található kényelmes székekre, és élveztük egy picit a napsütést, majd negyed három körül elindultunk vissza a B épületbe, ahol a Könyvmolyképző standjáról 1,  Twister Média standjáról 2 és a Deltás srácoktól 2+1 könyvvel fejeztük be a mai napi vásárt. 

A Deltás srácok ismét übercukik voltak, egyszerűen - a Főnix mellett - ők azok, akik mindig mosolyognak, kedvesek, és még azt is megengedték, hogy a pult mögé másszam és annyi könyvjelzőt vigyek, amennyit csak szeretnék. Nagyon szépen köszönöm srácok!!!! *-* 

Ezt követően már csak a nap fénypontja volt hátra, beszerezni a nagyon vágyott Posion of Love könyvjelzőt, amit négy óra körül sikerült is megszereznem! *-* Találkoztam Krisztinával is, aki nagyon aranyos és közvetlen, beszélgettünk pár szót a könyvről, és ígértem neki egy mihamarabbi értékelést is. :) 

A nap lezárásaként sikerült találkoznom schesztiஐ-vel is, aki időben odaért a Millenárisra meló után, és nagy ölelés és puszi keretében végre személyesen is beszélgethettünk! Természetesen a normális, nem rohanós és nyugis találkozás vele is szervezés alatt áll, azonban ennek a röpke néhány percnek is annyira de annyira örültem! *-* És csodaszép dolgokat kaptam tőle lányok, fiúk: könyvjelzőket, cuki zsepiket és mochit, amibe remélem nem fogunk belefulladni! ^^ XD

A Főnix standjánál a mai napon megismerkedtem Bleeding_Bride-dal is, aki aranyosan és közvetlenül suhant felém bemutatkozni, ő ugyanis felismert! No kérem szépen, én annyira meglepődtem, hogy nagyon beszélni sem tudtam, és hoztam a tipikus antiszoc formámat, aki annyira meglepődik, hogy egy híres moly és írónő felismeri, hogy megszólalni sem tud. ^^ Ennek ellenére nagyon örülök, hogy személyesen is találkoztam veled (hátha olvasod a soraimat), nagyon jó érzés ilyen közvetlen, jófej emberekkel megismerkedni! Ha tudtam volna, hogy összefutunk, viszem a könyvemet dedikáltatni, de erről sajna lemaradtam. :( De azt hiszem, lesz még alkalmam ezt pótolni. :) 

A mai nap rengeteg szeretetet és energiát kaptam, egyre többen felismernek a Moly tagjai közül is - bár én kb. mindenkit otthagytam szerintem, mert megyek mint a vaktyúk ^^ - ami hihetetlenül jól esik! :) A holnapi napnak is izgatott lelkesedéssel vágok neki, és természetesen nektek is beszámolok majd az idei Könyvfesztivál szombati napjáról! :) 

Folytatása következik...

Sziasztok!

Egy fergeteges napon vagyok túl és most ezerrel pörgök! Vííííííííí!! 

Ma délben megnyitotta a kapuit a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, mely jeles nap alkalmával életemben először rögtön a nyitónapon részt vettem, mint kiadói kereskedelmi képviselő - a Líra Zrt. munkatársaként.

Ma elsősorban a munkám végett voltam jelen a Millenárisban megrendezésre kerülő, ízig-vérig könyvmoly rendezvényen, azonban a munka közben lehetőségem adódott a vásárlásra is! ;) 

Jómagam délután fél 2-kor érkeztem a helyszínre, ahol először a Nemzeti Táncszínházban található gyermekrészlegen tettünk látogatást a kollégáimmal. A bejárattal szemben a Móra Kiadó gyönyörű standja található, ahol találkozhattam és jót beszélgethettem régi kollégáimmal. *-*

A gyermekkönyves standok áthelyezésére a felújítás miatt volt szükség, és a változástól természetesen minden kiadó félt. Én azonban nem tudok egy rossz szót sem mondani az új helyszínre, ugyanis az én tetszésemet teljes mértékben elnyerte! Az aula fényes és tágas, és a standok tökéletes összhangban állnak egymás mellett. 

A Manó/Menő Kiadó standja az aula másik végében, a Könyvmolyképző standjával szemben és a büfé "mellett" kapott helyet, ami kereskedelmi képviselő szempontból sajnos nem a legjobb, hiszen a kollégáimnak rendkívül figyelniük kell majd az árura a enni és innivalóra vágyók sora miatt, akiknek kígyózásától sok érdeklődő lehetséges, hogy nem fog elférni a stand mellett. :( Erre azonban majd a szombati napon derül fény, az irtózatos tömeg megjelenésekor. 

A gyermekkönyv-kiadók standjai egytől egyig elnyerték a tetszésemet, és igazán ötletes megoldásokkal és kihelyezésekkel találkozhatunk! Azt kell mondjam, hogy idén a kiadók sokkal kreatívabbak voltak, mint tavaly! 

A Millenáris fő épületébe tévedve azonban azonnal elkapott az igazi Könyvfesztivál-hangulat, ami már a gyermek részlegen megszületett bennem, ám a központi helyszínen teljesedett ki. :)  

A Líra kiadói csoport (Corvina, Partvonal, Magvető, Szépmíves, Athenaeum) idei standja is elnyerte a tetszésemet. Idén nyitott standdal és rengeteg klassz címmel várjuk szeretettel a könyvmolyokat, melyeket a kollégáim érzéssel és szeretettel helyeztek ki. A Kirké c. kötet kihelyezése példának okáért, azonnal rabul ejtette a szívem, ahogy a Robiné és a palackpostáé is.  

A volt és jelenlegi kollégáimmal a "puszi-puszit" és örömteli beszélgetéseket letudva, elindultam feltérképezni a kiadók standjait, és szándékomban állt rengeteg képet készíteni az eseményről... *-*

A napomnak két fontos küldetése volt! 

No.1. Elsőként megszerezni Gallay-Nagy Krisztina Poison of Love c. kötetét, amit - jelentem - sikerült is! *-* ❤ Elképesztően gyönyörű!

A Főnix Könyvműhely az a kiadó, akiknek a standjánál szívesen időzök a Könyvfesztivál és a Könyvhét alkalmával! ❤ Segítőkészek, udvariasak, jófejek, közvetlenek...

Sikerült személyesen is megismerkednem a korábbi levélváltásaimból már ismert Farkas Zoltánnal, aki rendkívül szívélyesen elbeszélgetett velem, és még két klassz könyvet is ajánlott (amiből az egyik valószínűleg holnap haza is jön velem ^^). Sajnos ma a kötethez készült könyvjelző még nem készült el, ám ígéretet kaptam arra, hogy a holnapi nap folyamán ha megérkezik, kaphatok belőle! Ezért holnap ismét felkeresem a Főnix standját. Sajnos a délután folyamán magát az írónőt nem sikerült elkapnom egy dedikálás végett, mert nem láttam sehol a rohanásaim közepette, azonban remélem,hogy sikerül beszereznem tőle a könyvjelzőre egy aláírást! :) 

A legfontosabb feladat kipipálása után visszatértem feladatomhoz, míg a küldetés másik fele váratott magára. 

A standok kínálata és a kihelyezések szemrevételezése alatt megismerkedtem a könyves partnereimmel, akikkel általában e-mailben tartom a kapcsolatot. 

A Pozsonyi Pagonynál található srác nagyon aranyos volt, és természetesen ő sem ment el szó nélkül a tetkóm mellett. Kérem szépen, most Calciferrel, a pici tűzdémonnal hívtam fel magamra a figyelmet! :) ^^ 

A gyermekkönyv részlegen igyekeztem minden ingyenes könyvjelzőből hozni, ami csak megtetszett, és a Manó kiadó standjánál is szépen feltankoltam az újfajta, Disney tetkóinkkal, amiket szívből ajánlok mindenki számára! ;) 

A kötelező körök letudása és a kollégákkal való egyeztetések után - amikor már, mint dolgozó szabadon lettem bocsájtva - megvásároltam az Üveg hercegnőt és az Outlander 5/2 kötetét, majd szerencsésen elhagytam a kabátomat a standon, ami szerencsére még időben - cirka öt perc elteltével - eszembe jutott, így visszatrappoltam érte. ^^ 

Mondhatom, hogy a feladatom 2. része ezennel le is volt tudva, de az az igazság, hogy nagyon reménykedtem abban, hogy a tavalyi évhez hasonlóan a kínai standon fellelhetek egy Nyugati utazás kulcstartót - amire sajnos tavaly nem maradt pénzem. Idén sajnos nem volt! :( Ez picit elkedvtelenített, de igyekeztem túltenni magam rajta és jókedvűen menni tovább... 

Jelentem: sikerült! 

A mai kör utolsó vásárlásaként pedig meglátogattam a Maxim és a Gabo standját és néhány újdonságot bezsebeltem. :) 

A kinti standok...

A Bookline busza természetesen elmaradhatatlan kelléke a fesztiválnak, ami még mindig vonzza a szemet... ;) 

Mivel odakinn nagyon jó idő volt, a standok szemrevételezésekor picit elvakított a nap, ám ott is minden nagyon jól nézett ki, sőt egy kedves tetkós sráccal ^^ beszédbe elegyedvén valószínűleg holnap egy kártyajátékkal gazdagabban fogok hazajönni, mert frankón eladta nekem - még tudtán kívül. XD

Összegzés

Mivel soha nem voltam még a megnyitó napján kinn a Millenárison, nem tudtam, mire számítsak. 13-14 óra körül még csupán néhány ember lézengett a földszinten, 15-16 között bizony már szép számú érdeklődőt lehetett látni, ameddig csak a szem ellát. A hangulat azonban egész idő alatt remek volt, és átitatta a levegőt a könyvszerető emberek jelenléte. *-*

A díszvendég Karl Ove Knausgard a standunknál adott interjút, így alig pár lépésnyi távolságból láthattam az írót, ám én azzal voltam elfoglalva, hogy kikerüljek a kamerák látószögéből ^^ - amikbe már a karzaton sikeresen telibe belesétáltam - és menekültem is fejvesztve a megnyitón. ^^

Az akciók tekintetében általános 20% kedvezményt figyeltem meg, azonban rengeteg 500-1000 Ft-os akciós kupacot láttam, továbbá különféle cuki és rendkívül ötletes könyvcsomagokat (képek alább láthatók). 

Mindent összevetve rendkívül jól éreztem magam ma, és alig várom, hogy holnap folytatódjon - előbb a munka, aztán a szórakozás! :) 

Aki teheti, látogasson ki az idei Könyvfesztiválra, mert garantáltan megéri! ;)

Folytatása következik...

Stefanie Höfler Velem ​nem lehet járni c. regénye április 10-én jelent meg a Pozsonyi Pagony Kiadó gondozásában. A regény a kiadó Vészkijárat c. sorozatában jelent meg, ami különféle súlyos problémákkal, témákkal foglalkozik. 

A kötet (Eredeti címe: Tanz der Tiefseequalle) 2018-ban elnyerte a  DIE ZEIT Év Ifjúsági- és Gyerekkönyve díjat és jelölték a Német Ifjúsági Könyvdíjra is. (Megj.: Nem véletlenül...)

A Velem nem lehet járni főhőse Niko, a tizennégy éves, túlsúlyos fiú, aki kortársai céltáblájaként kénytelen élni mindennapjait. 

Súlyproblémái miatt számtalan verbális támadást és igazságtalanságot kénytelen elszenvedni, ám úgy tűnik, hogy a fiút semmi sem mozdíthatja ki lelki nyugalmából...

A kötet váltott szemszögű, és az írónő a másik főszereplő, Sera nézőpontjából indítja be a történetet. Sera, Niko tökéletes ellentéte: szép, csinos és - egyiptomi származásánál fogva - Nofretete kiköpött mása. A lány - noha soha sem bántotta a fiút - mégis a népszerűek táborába tartozik, s mint olyan, a felszínen velük együtt nevet a fiút ért igazságtalanságokon. Mindezek ellenére a lelke mélyén tudja, milyen szemetek a többiek, s ha nem félne elveszíteni a népszerűségét, még segítő kezet is nyújtana a fiúnak...

A kötet mindössze 203 oldalt számlál, így az események rendkívül gyorsan követik egymást, és az olvasó egy pillanatra sem unatkozik.

Niko - bár osztálytársai folyamatosan bántják - nincs egyedül az életben. A fiú a nagymamájával él, s bár szüleiről eleinte nem sokat tudunk, gyaníthatjuk, hogy valami komoly dolog áll a háttérben, hiszen nem mindennapi, hogy egy tizennégy éves gyerek nem a szüleivel él... Nagymamája, valamint legjobb barátai, a hiperaktív Little és az autószerelő Osman megpróbálja lebeszélni a fiút a közeledő osztálykiránduláson való részvételről. Noha Niko tisztában van vele, hogy az osztálykirándulás során mennyi bántást kell majd elviselnie, nem akar a nagymamájának fájdalmat okozni és elbújni a világ elől... Niko csak élni szeretne...

Nofretete fanart

Természetesen az osztálykirándulás egy igazi katasztrófa, amit Niko végig rendíthetetlen önuralommal csinál végig, ám főhősnőnk, Sera számára az egész kirándulás maga a földi pokollá változik, ugyanis az osztály legmenőbb sráca, Marko - akiért mellesleg legjobb barátnője, Melinda is odavan - éppen hódításra készül... Mindenki tudja, hogy ezen a kiránduláson végre el fog csattanni az a bizonyos első csók Sera és Marko között, csakhogy senki sem lát tovább az orránál... Marko egy beképzelt, egoista, rendkívül eldeformált személyiséggel rendelkező gonosz fiú, aki az első adandó alkalommal letámadja Serát, és nem áll meg egy gyengéd csóknál... A fiú durván letámadja a lányt, erőteljesen és fájdalmasan megfogdossa, mit sem törődve a lány tiltakozásával. A jelentnek csupán egy szemtanúja van, Niko, aki minden bátorságát összeszedve közbelép és megakadályozza, hogy Serát még jobban "megbecstelenítsék". Természetesen mindenki ezt az időpontot választja ahhoz, hogy visszatérjen a kalandparkból, és azt hiszem mindnyájan sejtitek már, hogy a jelenetből Marko kerül ki győztesen...

Sera ugyanolyan kiközösítetté válik, mint Niko, és a közös táncuk csak olaj a tűzre... Sera eddigi tökéletes élete felborul, és a lány, kalandra éhesen megszökik az osztálykirándulásról Nikóval...

A két fiatal a hétvége további részét együtt tölti, számtalan kalandot élnek át, és végre elkezdik megismerik egymást. Ám a vasárnapi hazatérést követen szembe kell nézniük a gúnyos tekintetekkel, és kortársaik rendkívül gonosz tetteivel...

Sera egyedül Nikora számíthat, mivel a fiúnak a mindennapjai részévé váltak a bántalmazások, kiváló "tanára" lehet a lánynak. Vajon Sera bölcsen dönt vagy megfutamodik? Lesz a lánynak elég bátorsága ahhoz, hogy fel merje vállalni az érzéseit egy túlsúlyos fiú iránt, akinek a világát éppen forgószél módjára forgatja fel egy "egyiptomi királynő"?

A regény rendkívül komoly témát feszeget! Megjelenik benne a súlyproblémákkal küzdők magányos és szomorú élete, akik folyamatosan ki vannak téve a verbális és fizikai bántalmazásoknak. Jelen esetben az írónő a verbális bántalmazásra fekteti a hangsúlyt, amiről tudjuk, hogy sokkal súlyosabb károkat tud okozni, mint egy nyolc napon túl gyógyuló sérülés...

Niko egy értelmes, okos és rendkívül nagy lelkierővel megáldott fiatal srác, akinek a bátorságát és lelki erejét olvasás közben igazán megirigyeltem. 

A vékony testalkattal megáldott embereknek fogalmuk sem lehet róla, mit élnek át azok, akik súlyproblémákkal küzdenek...

Jómagam általános- és középiskolában rendszeres céltáblája voltam osztálytársaimnak, mert nincs és soha nem is volt modell alkatom, alacsony vagyok, és szerencsétlenségemre apukám gömbölyded testalkatát örököltem anyukám zörgő csontjaival ellentétben...

Középiskolában rengeteget bántottak, és ezeket az emlékeket rengeteg szenvedés árán sikerült  csak elfojtanom és eltemetnem magamban. 

Nem vagyok modell alkat, de nem vagyok kövér sem, sőt - sokan csinosnak találnak (fel nem fogom miért...). Ennek ellenére, mivel nincsen vékony, hosszú, szexi combom és lábam - a kortársaim egy szempillantás alatt kirekesztettek maguk közül. És nem! Ahogy Niko sem, én sem zabáltam két pofára semmit, egyszerűen a genetikám nem engedi meg, hogy bizonyos kiló alá fogyjak, ha belehalok a koplalásba + tornába - akkor sem!

Mindazok, akik a súlyproblémákkal küzdő személyeket bántják, fel sem fogják, milyen életre szóló károkat okoznak rosszindulatú megjegyzéseikkel! Gyűlölöm ezeket az embereket az előítéletük miatt, akik ahelyett, hogy boldogan tengetnék mindennapjaikat tökéletes testükben, inkább kéjes örömet okoznak maguknak azzal, ha látják a másik embert szenvedni... Sajnos ilyen a világ, és mondhatnám, hogy mindenki megkapja a maga büntetését, személyes tapasztalataim sajnos nem ezt bizonyítják! 

A Velem nem lehet járni c. könyvből azonban rengeteget tanulhatunk! Niko egy igazi példakép lehet mindazok számára, akik nincsenek megelégedve önmagukkal és a testükkel, hiszen ez a fiatal srác olyan lelkierőről és életkedvről tesz tanúbizonyságot, ami nemcsak dicséretes, de követendő példa is! Niko okos, cuki, számtalan jó tulajdonsággal és megnyerő modorral megáldott srác, mondhatni egy igazi modern kori lovag, amit Sera eleinte rendkívül furcsának tart. A fiú túlsúlyának hátterében pedig igazi húsba vágó, komoly tények állnak, amik kegyetlenül arcon csapják az olvasót...

"Talán Sera miatt. Sera miatt, aki tegnap odaintett nekem. Aki épp rászólt Markóra, hogy hagyjon békén, és ragyogó, sötétzöld fürdőruhájában, hosszú, vizes, fekete hajával olyan, mint egy sellő. Csak a pikkelyes, csillogó halfarok hiányzik róla. Nem kerülte el a figyelmem, hogy nevetett. Illik egy sellőhöz a nevetése, halk, sötét és gurgulázó, mint a mélyből felszálló légbuborékok."

Sera egy bonyolult és összetett személyiség, akit néhány ponton nem kedveltem a felszínes viselkedése miatt, ám szerencsére megmutatta, mennyivel több is rejlik benne, mint amit a kortársai felé mutat...
Sera egy fiatal, tizennégy éves lány, aki keresi önmagát és megpróbál fenn maradni az élet nevű játékban. Először ő maga is megrémül attól, milyen erős hatással van rá Niko, és természetesen magának sem vallaná be az igazi érzéseit... A segítség, és önmaga megtalálása nem várt helyről érkezik, hiszen egyrészt Niko megváltoztatja az életét, valamint bátyja, Farid - a három évvel idősebb srác - és Niko legjobb barátja lesz az, aki segít rálépnie a helyes ösvényre...

Niko a kötetben számtalan alkalommal hasonlítja a lányt Pocahontashoz, és ezt nem csupán a külsejére érti... Bár az indián hercegnő egy magabiztos, büszke és nemes személy, Sera még csupán egy szárnyait próbálgató sólyom, aki egy napon felérhet a powhatan (magyarul póheten) indiánok hercegnőjéhez...

Niko és Sera karaktere együtt egy szerethető, önmagukat kereső fiatal párt idéz meg a szemünk elé, akikkel együtt sírunk és nevetünk, szorongunk és kalandozunk, lépjük át a határokat, próbálunk ki valami újat, győzzük le előítéleteinket, fogadjuk el az átlagostól eltérőt és szeretjük azt, amit és akit nekünk szánt a Sors...

Stefanie Höfler 

Német írónő.
1978-ban született Stuttgartban. 

Német, angol és skandináv nyelvtudományt tanult Skóciában, majd tanérként és színi oktatóként dolgozott egy Fekete-erdei (Schwarzwald) iskolában. 

Debütáló regénye, a "Mein Sommer mit Mucks" 2015-ben jelent meg és a házasságon belüli erőszak témáját boncolgatja. A kötetet azonnal jelölték több neves német könyves díjra is.
Társai egy "erős, új hang"-ként jellemzik őt a német gyermek- és ifjúsági irodalomban.

Érdekességek
- A kötet még nem jelent meg angol nyelven, de már a "The Dance of the Deep Sea Jellyfish" címen emlegetik...

- Az írónő mindhárom regényét jelölték a DIE ZEIT Év Ifjúsági- és Gyerekkönyve díjra, ami igen nagy szó! 

Amennyiben tetszett az értékelésem, és a történet felkeltette az érdeklődésetek, gyertek játszani velem a Molyra, ahol egy csodaszép és rendkívül tanulságos történet megismerése mellett egy szép plecsnivel is gazdagodhattok: https://moly.hu/kihivasok/velem-nem-lehet-jarni

Az eredeti, német borító

Idézetek

"– Akkor menj csak! – mondja szárazon. – Menj, és hagyd, hogy szétszedjenek!"

"Előttem két másik ember is kiválik a csoportból, és észrevétlenül lemaradnak. Marko és Sera. Marko hangsúlyozottan laza járással, Sera kecses lányléptekkel. Úgy néz ki a sziluettjük, mint Pocahontas és a kapitánya, vagy valami hasonló."

"Még egyszer megpróbálok kiszabadulni a szorításból. Esélytelen. Még gonoszabb nevetés. A mellemen a keze forró és nedves. Már tényleg nem tudom, mit tehetnék, érzem, hogy megtelik könnyel a szemem. Aztán egy másik hangot hallok, egész közel, a hátam mögött. 
– Engedd el Sarát. 
Totál nyugodt hang, nem kapkodja a levegőt, nem félénk. Csak így, mélyen, lazán, és aztán még egyszer: 
– Engedd el Sarát."

"Aki úgy néz ki, mint én, az nem tud elszökni: akárhová is szöknék, a testemet mindig magammal kéne vinnem. És ha a testemet magammal viszem, az tagadhatatlanul azt jelenti, hogy nagyjából minden problémámat is magammal viszem, és akkor mi értelme a szökésnek?"

"Elszédülök a gondolkodástól, hogy mi lenne, ha nem az lennék, aki vagyok, és hirtelen csodálatosnak érzem az életem úgy, ahogy van."

"A szüleim miatt találtam ki az emlékezettörlő lapot. Minden olyan emlékre rá lehet teríteni, ami fáj, és egy másodperc alatt törlődik."

"Megérkeztünk a mindennapokba, a hercegnő és védelmezője visszaváltozott szépséggé és szörnyeteggé, és a cselekményben nincs megírva, hogy a szépség komolyan beemeli az életébe a szörnyeteget. A szörnyetegeknek nem jár meglepetés."

"– Nem a bátorság hiányzik hozzá, Little – mondom. – A képzelőerőm kevés."

"A szürke ég előtt magasodik a fánk, Nikóé és az enyém. Tényleg ezt gondoltam: Nikóé és az enyém?"

"Most először merül fel bennem, hogy látja-e egyáltalán, amit mások, mármint egy igazán kövér fiút, vagy ő azt a Nikót látja, aki régen voltam, és aki most pár centivel beljebb bújik meg bennem, mint egy hernyó, aki bebábozódott egy óriási bábba, hogy kibírja a telet."

"Mikor riadtam meg utoljára a saját tükörképemtől? 
… 
Egyszer csak áll az ember a tükör előtt, és megrémül, mert nem azt a képet látja, ami önmagáról él benne, amikor éppen nem a tükör előtt áll."

Értékelés: 5/5 medúza

Dóka Péter ismét nagyot alkotott! 

Csütörtökön jelent meg a Szupermalac és Űrpatkány c. sorozat második kötete, A három űrbetyár, amit a Móra Kiadó marketing csapatának köszönhetően már aznap a kezemben is foghattam! Péntek este pedig rá is vetettem magam a könyvre, aminek az érkezését már nagyon vártam! *-*

A Hősök leszünk! c. kötet - amennyiben még emlékeztek rá - függővéggel zárult. A három űrbetyár azonban nem ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt. Aki kíváncsi az első kötet összefoglalójára, vagy netalán megkoptak már az emlékei, az itt olvashatja el az értékelésemet. ;) 

❤❤❤

A kötet első oldalain - jól ismert - hőseink, Szupermalac és Űrpatkány, valamint ügynökük Fáraó és felesége Kleó cica a Kisbolygón tengetik mindennapjaikat, ugyanis mostanában nem sok dolguk akad... Még mindig várnak a világraszóló kalandra, a galaxis megmentésére: egy hőstettre, amivel örök érvényű szuperhősengedélyt kaphatnak, ám kissé kétbalkezes hőseinket senki sem akarja komolyabb megbízásra küldeni. :( Ezen lehangoló okból kifolyólag hőseink kénytelenek minden este korgó gyomorral Fáraó meséit hallgatni... Ám egy nap úgy döntenek, ideje a kezükbe venni az irányítást, és megépíteni a Fáraó meséiből ismert Zúzót, akit végül Űrpatkány Kleó egy selejtes mosógépéből tákol össze. Az eredeti cél természetesen egy velejéig gonosz robot létrejötte lett volna, akinek tombolásától megmenthették volna a galaxist, így megszerezvén az áhított engedélyt... 

E grandiózus tervbe ott csúszott be a hiba, hogy Zúzó, vagyis inkább Lábász Vákárász egy jószívű űrbetyár lett, akinek egyetlen vágya lopni a gazdagoktól és a szegényeknek adni az eltulajdonított cuccot. (Igazi űrbéli Robin Hood, nem? ;)) Végül Lábász Vákárász felkerekedik, hogy egy hetes akku üzemideje alatt a legteljesebben megélje az életét, míg az apjának kikiáltott Űrpatkány egy picit depresszióba süllyed "fia elvesztése" miatt. 

"– Acélmedve, vétel, vétel! Veszélyben a galaxis! Elszabadult Kisgömböc, az éhes fekete lyuk, és mindent bekebelez, ami az útjába kerül."

Űrpatkány fiának távozása után azonban egy óriási lehetőség hullik hőseink ölébe... Kisgömböc, a végtelenül cuki fekete lyuk megette a Cukibolygót és lakóit, a Mikulást és még számos más jól ismert karaktert, és egyenesen a Kisbolygó felé tart! 

Szupermalac, Űrpatkány és Fáraó "grandiózus" tervet eszel ki Kisgömböc megállítására, de természetesen semmi sem úgy sül el, ahogy azt várnánk... 

A kötet első, igazi küldetése és hőseink szerencsétlenkedése azonban kihatással lesz életük további mozzanataira, hiszen a könyvben található rövid történetek mind-mind összefüggnek egymással...

A három űrbetyár igazi hőse véleményem szerint Űrpatkány, akinek szerepeltetése mellett Szupermalac egy picit a háttérbe is szorul, hiszen Pati patkány lesz az, aki a legtöbb kalandot átéli ebben a kötetben. Ő lesz az, aki megismerkedik Unikornéliával, az unikornissal, aki új életet lehel lemerült állapotban lévő fiába és ő lesz az, aki meghiúsítja Rosszkutya újabb gaztettét. Mindezt Szupermalac nélkül...

"A Pityókás Üstökös a legrosszabb hírű kocsma volt Ködvárosban."

Űrpatkány személyes kalandjai után egy napon - még mindig a szuperhősengedélyre várva - az égből avagy az űrből egy hatalmas csomag pottyan le hőseink közé, ami azonban - természetesen - nem a várva várt engedélyt tartalmazza... 

A csomag feladója Lábász Vákárász, aki egy gazdagoktól elrabolt élelemcsomagot küldött édesapjának és szűkölködő barátainak, ám Űrpatkány nem néz jó szemmel fia ténykedését, és jó útra szeretné téríteni azt, így Szupermalaccal az oldalán felkerekedik, hogy meglátogassa fiát és rablóbandáját a Pityókás Üstökös nevű kocsmában... 

S itt el is érkeztünk a kötet címét viselő űrbetyárok tanyájára, hogy végre megismerkedhessünk velük...  

A három űrbetyár borítóleleplező posztomban írt feltevéseim pedig helyesnek bizonyultak ;) ugyanis Szupermalac teljesen belebolondul Lucába, a punk malaclányba, aki Lábász Vákárász zsivány csapatának egyik tagja. ^^

Meséről lévén szó természetesen itt sem minden az, aminek elsőre látszik, és kiderül, hogy bizony ez a három űrbetyár nem is olyan rettegett rabló szerte a galaxisban, mint hinnénk. ;) 

"Magányos csillaglány vagyok,

nevetni nem hallasz soha,

ha feldühítesz, robbanok,

mint egy cuki szupernova."

A három űrbetyár egy remek folytatás, ami tovább szövi hőseink kalandos életét és egyetlen pillanatra sem válik unalmassá! A Hősök leszünk! már önmagában is egy kalandos, szórakoztató és tanulságos történet volt, ám a második kötettel kiegészülve egyre szélesebb képet kapunk erről a különös világról és annak lakóiról. Ebben a kötetben szépen látható a történet és a világ fejlődése, valamint Dóka több poént használ, és minden lehetséges ponton tartogat valami meglepetést, vagy éppen nem várt fordulatot a számunkra. A kötetet természetesen ismét Máli Csaba illusztrációi díszítik, aki most sem okoz csalódást a rengeteg "űrkarakter" ábrázolásával. 

A Hősök leszünk! önmagában is kedvencemmé vált, azonban ha szabad ezt mondanom, A három űrbetyár még jobban sikerült az elődénél is! Noha a Csillagpolipot ez idáig még egyik karakternek sem sikerült kiütnie a nyeregből, a Kisgömböc azért ott lohol a sarkában. ^^

Izgatottan várom a trilógia befejező részét, aminek borítója zöld színben fog pompázni és az Idővihar címet viseli! Addig azonban, míg megjelenik a harmadik rész, szaladjatok a könyvesboltokba a második kötetért, és vegyetek részt a Molyon futó kihívásomon is, ahol egy cuki plecsnivel gazdagodhattok! ;) 

Idézetek

"Sötétre sötét jön,

hidegre meg hideg,

fázik a kis robot,

magánytól didereg.

Szívében az áram

hiába is kereng,

benne a sok panel

a halálon mereng."

"– Igaz, hogy ami… szóval minden, ami kijön belőletek, az szivárványszínű?

– Igaz! Ha tüszizek, az szivárványszínű. Ha kifújom a nózimat, csupa szivárvány lesz a zsepim. És ha felcsapom a farkamat…

– Jó, már értem – mondta gyorsan Űrpatkány."

"– Nagyon cuki ez a punk malaclány – suttogta Szupermalac. – Bárcsak megismerkedhetnék vele!"

"…Tudod, Űrpatkány, az életben az a csodálatos, hogy bármi megtörténhet. Tegnap csak egy korgó hasú disznó voltam, most pedig már egy jóképű malac vagyok!

– Ezt Luca mondta?

– Igen… Űrpatkány, én annyira boldog vagyok!"

Értékelés: 5/5 kisgömböc

Illusztráció: 5/5 kisgömböc