Ma a legújabb Disney kötetről, A rózsaszín kismalac kalandjai címet viselő cukiságbombáról hoztam nektek értékelést. 

A kötet főszereplője a címadó kismalacon kívül - aki a hatalmas galibát okozza... - Minnie, Daisy és a már Masni masinából megismert Kakukk asszonyság.
A helyszín Minnie masniboltja, ahová a kismalacunk anyukája is betér, majd jó, fáradt és egy picit szabadulni vágyó anya módjára lepasszolja babakocsiban fekvő picinyét Minniéknek. A bajok természetesen ezt követően kezdődnek, mikor hőseink nem éppen tudják, mit is kezdhetnének a hirtelen betoppant csöppséggel, aki Kakukk asszonyságot szemeli ki nyűgössége elűzése tárgyaként...
Míg Minnie elmegy tejet melegíteni, addig a kismalac - feldúlva maga mögött a masniboltot - próbálja becserkészni és felhúzni a kismadarat, míg Daisy a babakocsiban köt ki... Mire Minnie visszaér, a boltja mondhatni romokban hever...


Minnie kötet eleji felkiáltása immáron nem is tartalmaz annyi igazságot, de természetesen minden jó, ha a vége jó... Mindent egybevetve azonban hőseinknek legközelebb igencsak meg kell gondolnia, hogyan is fogalmaznak a bébiszitterkedésről egy fáradt anyának, különben pórul járhatnak...


A kötet rendkívül aranyos, a mese pedig igazán bájos. Igazi humoros-kalandos történet, ami a klasszikus Disney-mesék mellett egy új színfoltja a repertoárnak. :) Az illusztrációk gyönyörűek, élettel teliek, s csupán egyetlen helyesírási hibát véltem felfedezni a kötetben. A kötet végi csattanón véleményem szerint nincs olyan ember, aki ne nevetné el magát, vagy ne mosolyodna el, hiszen a kalandos és izgalmas oldalak után nem éppen egy ilyen befejezésre számít a kedves olvasó... ;)

Rendkívül örülök neki, hogy a Disney Mesék az Aranygyűjteményből c. sorozat nem csupán a klasszikus meséket tartalmazza, hanem időközönként megörvendeztet minket egy-egy ilyen rejtett gyöngyszemmel is. Igazi felüdülést jelentenek, főleg, hogy a kötetek rövidségéből adódóan egy-egy klasszikus adaptációja nem éppen hozza az elvárt minőséget - akár szövegbeli, akár képi részről nézve...

A kötetet ajánlom minden Disney-rajongónak, anyukának és gyermekének, leendő anyukáknak és minden meseimádó léleknek! :) Ne feledjétek, hogy minden héten új kötet jelenik meg, ám az újságárusoknál még visszamenőleg mindig kapható néhány kötet, valamint a sorozat hivatalos oldalán utánrendelés leadására is van lehetőség! ;) 

Értékelés: 5/5 kismalac

Adott az utópisztikus London, ahol gyermekek egy "parányi" csapata próbálja túlélni az apokalipszist - amit jelen esetben a felnőtteket, pontosabban minden 14 év feletti embert - zombivá változtató vírus váltott ki…

A regény erősen indít. A túlélő és rejtőzködő gyermekek búvóhelyén egy bizonyos Kis Sam felelőtlenül, egymaga merészkedik ki a külvilágba - játszani... Hogy az olvasó pedig már a legelején sokkot kapjon, meg is történik a tragédia - az "oszló, bomló" felnőttek magukkal ragadják a kisfiút - akinek a sorsát egyenlőre homály fedi... 

A gyerekek vezetője, Arran éppen élelembeszerző körúton van néhány társával, így helyettese, Maxie van csak jelen a borzalmas tragédiakor. A lány összeomlófélben van, és a többieknek is levegőként hiányzó Arran - ez az erős, bátor fiú, akit mondhatni a "következő képkockán" meg is ismerünk néhány bátor fiúval egyetemben - nem tartózkodik a búvóhelyen...

Arran és a fiúk megjelenésekor már részletes és horrorisztikus leírást kapunk a felnőttek zombi mivoltának kinézetéről, majd egy borzalmas kutyatámadásnak is a tanúi lehetünk, amiből a fiúk pillanatok alatt győztesen kerülnek ki. Ezt követően határozzák el, hogy ellátogatnak egy régi uszodába, ahol régen állt egy csokoládé- és édességautomata, és bíznak benne, hogy élelmet találhatnak. A csapat mondhatni két táborra oszlik - vannak a terv mellett állók és az ellenzők. 

Az uszodában természetesen semmi sem az, aminek látszik, és az olvasó gyomorgörccsel olvassa a sorokat, ahogy a gyerekek egyenesen besétálnak a csapdába, ahol ismét elveszítik egy társukat...

Ha mindez nem lenne elég, Arran is megsérül, aki hirtelen lemerevedik egy támadás során - rá nem jellemző módon. A fiú azonban igen határozott indokból nem mozdult - értelmet és intelligenciát vélt felfedezni az "Anya" szemében, aki megtámadta... /A későbbiek folyamán napvilágra kerülő sokkos információról nem is szólva.../

A búvóhelyre visszatérve pedig nemsokára feltűnik a színen Jester, avagy a Mágus, aki polaroid képekkel bizonyítja a teljes reménytelenségben élő gyermekeknek, hogy létezik egy biztonságos otthon a Buckingham-palotában…

Ahogy a fülszöveg is hirdeti, a gyerekek elindulnak egy jobb élet reményében az új cél felé, ám az út ezer veszélyt rejt magában... 

A Felnőttek nélkül egy rendkívül gyomorforgatóan és élethűen ábrázolt utópia-regény, mely nem sok mindent bíz az olvasó fantáziájára, ám olyan űrt hagy maga után a könyv bezárását követően, hogy azonnal tudni akarod, mi fog történni a szereplőkkel! Órákig ott motoszkál a fejedben: "Mi történhet a szereplőkkel, mi jöhet még ezek után? Azonnal folytatni akarom az olvasást!”

Charlie Higson pontosan ezt éri el a regényével. A történet váltott szemszögű, és többféle nézőpontból láthatjuk e világ teljes káoszát és a gyerekek túlélésért való küzdelmét.

A Felnőttek nélkül mondhatni egy kerek történetet nyújt, ám fontos megemlíteni, hogy ez a kötet csupán egy hét részes sorozat bevezető része, melynek valószínűleg csak a legvégén fog minden apró titokra fény derülni…

Noha kapunk némi információt a világot romba taszító vírusról, véleményem szerint minden gyermeki gondolat egy teória csupán, melyet nem szabad első olvasásra elhinnünk...

Rendkívül nehéz helyzetben vagyok... Nagyon nehéz spoilerek nélkül beszélni erről a könyvről. Az első fejezet traumatikus élményeit követően ugyanis láthatjuk, hogy hiába tűnik bár egy mozzanat lezártnak, a következő fejezet teljesen váratlanul és a földre taszítva minket formálja újra a gondolatainkat…

A csapat vezetője, Arran egy szimpatikus, bátor fiú, aki túlságosan is közel nőtt a szívemhez, azonban itt – mint ahogy a Trónok harca esetében – sem szabad túlságosan kötődni a karakterekhez – akikből megjegyzem rengeteg van… - mert a pillanat törtrésze alatt veszítheted el a kedvencedet. .. :( Arran már a felbukkanásakor egy erős, okos fiúnak tűnik, kinek értelmes gondolatai és bátor, higgadt fejjel történő tettei sokszor megmentik társait. Történik azonban valami az uszodában, ami örökre megpecsételi a sorsát, és nekünk, olvasóknak megszakad a szívünk miatta…

Arran szájából hangzik el a történet egyik legfontosabb kijelentése is, mégpedig az, hogy a felnőttek – akiket csak „Apa” és „Anya” néven neveznek - okosak és egyre okosabbak lesznek… Ezek a „zombik” intelligensek, noha korántsem állnak egy szinten. A legutolsó fejezet zombi szemszögből leírt sorai azonban garantáltan hidegrázást okoznak és félelmet keltenek...

A regényt kifejezetten azok számára ajánlom, akik szeretik az utópisztikus világokat és a zombikat, valamint nem riadnak vissza az undorító, részletgazdag leírásoktól, melytől sok helyen felkavarodik az ember gyomra! Annyi bizonyos, hogy a folytatást én már csak a párom kezébe fogom odaadni, aki majd részletesen beszámol nekem a további fejleményekről, és inkább megmaradok a kedvenc műfajaimnál! ^^

Mindent egybevetve azonban egyáltalán nem sajnálom, hogy időt szántam a könyvre, mert bár felkavart, meg is tekergette az agytekervényeimet, és elérte, hogy a munkában is arra gondoljak, mi történhet vajon a szereplőkkel, mikor nem látom őket... :) 

Borító

Szeretnék még említést tenni a borítóról is. A kötet Magyarországon egészen egyedi köntöst kapott, ugyanis, ha a kedves olvasó rápillant a külföldi borítóra láthatja, hogy a kettő ég és föld. Jómagam, az eredeti borító megtekintésekor felkiáltottam: „Uborka!!!” – avagy a The Gerkhin, ami London egyik legnevezetesebb és leglátványosabb épülete, amibe a Londonban bármi megtörténhet c. kötetben szerettem bele, s mely építmény a borítón látható. 
A borító itt fekete-fehér színben „játszik”, és tökéletes apokaliptikus, elhagyatott városi életképet láttat, főszerepben egy fiatal gyermekkel… Kísérteties, és a történet olvasása után azt kell mondjam, hogy gyomorforgatóan ütős...

A magyar borító azonban rendkívül ötletes és figyelemfelkeltő, kellőképpen hátborzongató. Remek marketingfogás volt ezt a borítót választani - hiszen én is emiatt figyeltem fel a kötetre - de jelen esetben az, hogy vásárlásra csábítja a gyanútlan olvasót, senkit se befolyásoljon, hiszen a könyv belseje is megéri a ráköltött pénzt a minőségi tartalmának köszönhetően!

Értékelés: 4,5/5 zombi

Ma ismét egy Disney kötetet választottam az Aranygyűjtemény sorozatból, mely mellett nem mehetek el szó nélkül.

A sorozat 24. kötete a fiúknak kedvez, hiszen verdákról szól... na de nem akármilyen verdákról. ^^

Emlékeim szerint a Verdák megjelenésekor természetesen volt szerencsém a mesefilmhez, mivel azonban nem vagyok egy nagy kocsirajongó (s ezt most olyan szinten képzeljétek el, hogy nekem a kocsik egyszerűen csak: kékek, zöldek, fehérek stb., de hogy milyen márkájúak, azt sose tudom - kivéve a sajátunkat ^^), nem is igen nyerte el a tetszésemet. Egyedül Matuka alakja maradt meg a fejemben, akit nem tudom pontosan megmondani, miért is szerettem annó... ^^

A most megjelent kötet azonban olyan gyönyörű, minőségi és fölöttébb cuki illusztrációkat tartalmaz, és maga a szöveg is olyannyira olvasmányos, hogy kedvem támadt újranézni a mesét... Hátha most sokkal jobban fog tetszeni... :D
Veszélyesek ám ezek a Disney-kötetek, hiszen az első megjelenések óta már több olyan mesét néztem meg, amit még nem láttam, a könyv miatt azonban a szívembe lopták magukat... ^^ Tehát jobb lesz vigyázni kedves, gyanútlan olvasó... ^^

A történetet azt hiszem nem sok embernek kell bemutatni. Adott a híres, vörös verda, Villám Mcqueen, aki a történet elején igencsak fennhordja az orrát, minek következtében pórul is jár... Álmai versenyének helyszínétől igencsak távol találja magát, de Kipufogófürdő lakóitól olyan életre szóló értékeket szerez, ami teljesen átformálja a személyiségét...

A kötetben nem vettem észre helyesírási hibát, azonban azt sajnos nem tudom megmondani, hogy mennyire tér el az eredeti történettől. Emlékeim szerint ez egy hű adaptáció lett. 

Az illusztrációk pedig, mint ahogy fentebb is írtam élettel teliek, és sok helyen megmosolyogtatják az embert. A kedvenc jelenetem Villám újrafestése, amikor a piros festékfelhőből kivilágító  megdöbbent fekete szempár látható csupán. ^^ Cukiiii *-*

A kötet legnagyobb meglepetése és óriási poénja azonban Tőti, a benzinkutas kocsi, akiről a mamám által készített tőtike jut eszembe. ❤ 

Értékelés: 5/5 verda
Illusztráció: 5/5 verda

Megérkezett Alexa Pearl sorozatának legújabb kötete Az ​új barát! Ez az örömhír villámcsapásként ért a héten, mikor megláttam az előrendelhető könyvek között a kötetet, majd a pénteki nap folyamán be is zsebeltem a csütörtökön raktárba érkező könyvecskét! *-*

Az első két részről szóló értékelésem itt és itt található, s aki nyomon kíséri a posztjaimat, már ismerheti a történet alapjait. Mint ahogy tudjátok, nem szeretem ismételni önmagam, így bele is csapnék rögtön a folytatásba...

A második rész végén Sasha és Vili eljutott a Kristálybarlangig - így megtalálván a repülő lovak hazáját!
A kötet elején Sasha bátortalanul emelkedik a magasba és ered három szárnyas ló nyomába, akik kezdetben tudomást sem vesznek a csikóról. Ám egy ragyogó, lila színű ló, Kimani szóba elegyedik Sashaval és Vilivel. Miután Sasha bemutatkozik, Kimani furcsán kezd viselkedni, majd egy tukánnal elküldet Zafírért. Sasha és Kimani szinte azonnal megtalálja a közös hangot, és barátságot köt, ám ez a barátság féltékennyé teszi Vilit, aki nem tud osztozni "barátai" szórakozásában, hiszen neki nincsenek szárnyai...
Míg Sasha Zafírra várakozik, a szárnyas lovak népes családja felfedi magát a jövevények előtt, majd Sasha számára nyilvánvalóvá válik, hogy bár megtalálta igazi gyökereit, mégis különbözik a többiektől...

"…csak most döbbent rá, hogy a patanyoma más, mint Vilié vagy Kimanié. Az ő patanyomának a közepén egy kis szív alakú lenyomat volt." 

Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Sasha visszatérésére a többi ló régóta vár, ám Zafír nem fogadja a csikót, csak másnap. A kanca rendkívül izgatott e új világ minden egyes különlegessége miatt, s bár Vili haza szeretne menni, ő nem figyel rá, így a fiú hajnalban egyedül kel útra. Sasha mélységesen szomorú, amiért nem törődött Vili érzéseivel, és nem gondolván saját gyökerei felfedezésére, otthagyja Zafír lakhelyét, és Vili után megy az erdőbe. Az erdőbe, ahonnét tegnap érkeztek, amiről Karcsi azt mondta, hogy veszélyeket rejt; az erdőbe, ami tegnap még nem bántotta, ám ma már az ellensége...

Az új barát a sorozat eddigi legjobb kötete! Érdekes és izgalmas, melyben rengeteg múltbéli titokra és igazságra derül fény, miközben egy olyan csodaszép és fantáziadús világ rajzolódik ki a szemünk előtt, ami a mai történetek kusza hálójában és széles forgatagában egyedinek és igazi mérföldkőnek számít! ❤

A Szandi meséi c. sorozat kiemelkedő helyet foglal el a ma megjelenő, számtalan mesekönyv között, melyre egyaránt érdemes felhívni a szülők és gyermekek figyelmét!
Alexa Pearl, történetének megismerésével - melyet Paco Sordo különleges rajzai tesznek felejthetetlenné - egy olyan világ kapuját léphetjük át, melyben mi magunk is szívesen kalandoznánk.

Habzsoltam a sorokat olvasás közben, és csupán azt vettem észre, hogy az oldalak vészesen fogynak, és én egyáltalán nem akarom, hogy a kötetnek vége legyen! :) Jóleső, kellemes érzéssel csuktam be a könyvet, és bízom a történet mihamarabbi magyar folytatásában. (Azóta felvettem a kapcsolatot a Napraforgó kiadóval, akik elárulták, hogy a 4. rész májusban érkezik, míg további két kötet érkezik még augusztusban és novemberben! Ez úton is köszönöm a remek híreket a kiadó vezetőjének! :))

Aki eddig még nem kezdett volna bele ebbe a sorozatba, azt javaslom, hogy ne halogassa tovább! :) Saját részre, kisgyermeknek, esti mesének - a kötet minden alkalomra kiváló! *-* ;) 

Idézetek

"A világ csendes és sötét volt alattuk. 

A két ló elrepült a csillagos ég felé. Szandi megpróbálta megérinteni a csillagokat. Nem sikerült neki. Sokkal messzebb voltak, mint gondolta!"

"– Szuper tüszi volt – mosolygott vissza Kimani. – Jó szaftos. 

– Hát, szárnyam, az nincs, de szuperszaftosakat tüsszentek – vigyorgott Vili."

Értékelés: 5/5 kiscsikó

Egy csodaszép tavaszi könyv értékelésével érkeztem ma, mégpedig a Manó Könyvek egyik pár napos újdonságával, ami a Berci-sorozat egy friss darabja.

Christian Tielmann: Berci ​és a tavasz c. kötete tökéletes időzítéssel érkezett meg a boltok polcaira, hiszen - végre - újra beköszöntött a tavasz, amit a hozzám hasonló fázós és télellenes emberek bizonyára örömmel nyugtáztak. :) ^^

Berci rendkívül izgatott a tavasz beállta végett. Immár megjelentek az első hóvirágok, múlóban a tél, a madarak vidáman csiripelnek és az aranyos sündisznók is előmerészkedtek mély álmukból. Berci minden vágya, hogy újra a szabadban tölthesse az idejét, virágokat ültethessen és figyelhesse, amint a magokból új életek kelnek... Ám a kötet elején a virágok ültetéséhez még korán van, így Berci csak odabenn "kertészkedhet" az édesapjával, amiben nagy szerepet játszanak a babok és a virágcserepek...

Ezt követően, az oldalak előrehaladtával szépen megyünk egyre beljebb és beljebb a tavaszba. Megérkezik a Húsvét, a húsvéti tojásfestés és tojáskeresés, valamint a piknik időszaka, mely kalandokba Berci határtalan boldogsággal és derűvel vág bele. 

A kötet rendkívül bájos és szívet melengető! Olvasás közben mi magunk is kiszabadulunk a természetbe, és együtt mosolygunk az első süni, vagy éppen őzsuta felbukkanásakor. Az illusztrációk élettel teliek, aprólékosak, színesek és az egész könyvecske ontja magából a vidámságot és a tavaszi boldogságot. Egy új élet, egy új fejezet kezdeteként tudnám leginkább jellemezni a kötetet, ami tökéletes ajándék lehet Húsvét alkalmából a kicsik számára. Derűlátó, boldog sorai, a tavaszhoz köthető, gyermekek számára érdekes és új apró információmorzsák hívogatóvá teszik a kötetet az esti olvasáshoz... Garantáltan nem fog csalódást okozni! 

A borítón Berci, és kis barátnője, Rozi látható, és elég csupán erre az életképre ránéznünk ahhoz, hogy minket is magával ragadjon a tavasz szelleme! *-*

Idézetek

"– Télen miért nincsenek sünik? – kérdezte. 

– Vannak, csak a búvóhelyükön alusszák végig a hideg évszakot – magyarázta Papa. 

– De hát így átalusszák a karácsonyt! – esett kétségbe Berci."

Értékelés: 5/5 tulipán

Illusztrációk: 5/5 tulipán

A mai Mesevilág-péntek rovatomban egy húsvéti könyvet ajánlanék a kisgyermekes szülők és gyermekeik, valamint a Micimackó rajongók számára. :) 

A tervezett megjelenéshez (03.01.) képest egy nappal korábban érkezett a boltokba a Kolibri Kiadó egyik húsvéti újdonsága, a Micimackó ​– Húsvéti Kincsvadászat a Százholdas Pagonyban c. kötet, mely már a tavalyi év folyamán is meghirdetésre került, ám az akkori megjelenésből sajnos nem lett semmi. :( Kb. egy hónappal ezelőtt örömmel láttam, hogy a kötet ismét előrendelhető, így talán - végre idén valóban megjelenik... Bevallom, a tavalyi beharangozó után igencsak aggódtam. ^^ S most itt is van a kezemben, a tegnapi nap folyamán el is sétáltam érte egy Libribe, hiszen Micimaciból sohasem elég! *-* ;)

S most nézzük is akkor meg közelebbről a kötetet. :)

A Húsvéti Kincsvadászat a Százholdas Pagonyban pontosan az, aminek a címe is mondja. A Százholdas Pagonyban felvirrad Húsvét napja, Micimackó és barátai pedig kincsvadászatra indulnak. A megkeresendő ajándékok jelen esetben nem pöttyös tojások, hanem mindenkinek a - Róbert Gida által készített és elrejtett - személyre szabott kedvenc tárgya, elemózsiája stb.

A szöveg nagy betűkkel szedett, és színes, segítve ezzel a kezdő olvasókat, továbbá nem egy kisregény. A hangsúly itt a gyönyörű, eredeti stílusú illusztrációkon és a rövid, lényegre összpontosító mondatokon van, tehát az olvasás egy felnőtt számára nem vesz igénybe többet néhány percnél. Ellenben az igazi, hamisítatlan Micimackó ábrázolásokban percekig gyönyörködhet az ember, a legapróbb részletekig kidolgozott, színes, élettel teli képek vonzzák a tekintetet, és a kötet velejét adják. *-* Kétségtelen, hogy a kötet legnagyobb erőssége a képekben rejlik, ám a kicsiknek éppen megfelelő mennyiségű szöveget tartalmazó kötet nem valószínű, hogy csalódást okozna, hiszen egy rendkívül aranyos történettel állunk szemben. :)

Egyetlen negatívumként az egyik képen található Róbert Gida-ábrázolást emelném ki, ahol szegény fiúnak horrorisztikus feje lett... Ettől eltekintve egy nagyszerű, minőségi kötetet kaptam a pénzemért, amit csak ajánlani tudok akár Húsvét, akár egy váratlan meglepetés alkalmából! ;)

Történet: 5/5 mézescsupor
Illusztráció: 5/5 mézescsupor