Következzenek most a képregények, melyekből idén sajnos sokkalta kevesebbet sikerült elolvasnom, mint eredetileg terveztem... Noha idén a választék is kisebb volt, mint tavaly - ám ezt a szomorú tényt írjuk Korona-chan számlájára... - és kevesebb kötet is került a birtokomba, a minőségre egyáltalán nem lehet panasz! Az idén olvasott képregények mindegyike zseniális alkotás - valódi gyöngyszemek a könyvpiacon, melyek mindegyike a szívemhez nőtt, s melyeket bátran, 

A Ciceró kiadó szeptember végén ismét egy páratlan képregénnyel örvendeztette meg rajongóit. Vera Brosgol Ánya ​kísértete c. képregénye természetesen az én figyelmem is azonnal felkeltette gyönyörű, egyedi rajzstílusával és a fülszövegben olvasható rövid tartalmával. A kötetet Halloween éjszakájára tartogattam és azt kell mondjam, piszkosul jó döntést hoztam, ugyanis az Ánya kísértete a tökéletes halloweeni olvasmány, melyet biztos, hogy újra és újra elő fogok venni a későbbiek során! :3

Történetünk főhőse Ánya Borzakovszkaja, egy orosz származású fiatal lány, aki édesanyjával és kisöccsével él és egy tehetősebb magániskolába jár. Ánya édesanyja rendkívül büszke az orosz származásukra, ám Ánya igyekszik beilleszkedni Amerikába és távol tartani magát mindentől és mindenkitől, ami és aki orosz... Évfolyamtársai nem igazán foglalkoznak a lánnyal, aki teljesen érthetően magányos és zárkózott s noha igyekszik kerülni a feltűnést, a gonosz beszólásokat nem tudja elkerülni... Egyetlen barátja a kissé lázadó Siobhan, akivel stikában cigizik és néha ellógja az óráit... 

Ánya egy nap hazafelé tartván beleesik egy gödörbe, ahol nem csupán egy emberi csontvázat talál, de a békében nyugodni képtelen test szelleme is megjelenik előtte... Emily Reilly gyilkosság áldozata lett és úgy tűnik, nagyon vágyik egy barátra - egy társra, akivel beszélgethet, ám Ánya minden erejével azon fáradozik, hogy kikerüljön a gödörből. Ánya végül megmenekül, ám véletlenül magával viszi Emily kisujjának egy csontját, s mivel a lélek összeköttetésben áll földi maradványaival, a szellem képes elhagyni a gödröt. Emily Ánya társául szegődik, segít neki az iskolában - dolgozatírás közben, testnevelés órán -, és még egy nem egészen randevút is sikerül összehoznia a lány által bálványozott iskolai szépfiúval... Emily azonban napról napra egyre különösebbé válik, lelke megerősödik és egyre furcsábban viselkedik, ami elbizonytalanítja Ányát... Vajon Emily tényleg az, akinek mondja magát? Vagy mindannyian óriási veszélyben forognak...?

Vera Brosgol képregénye egy hétköznapi, magányos lányt állít középpontba, meséjébe azonban beleszövi a természetfelettit is, ez által téve hátborzongatóvá és egyedivé a történetet... Ánya egy rendkívül szerethető főhős - legalábbis a legtöbb problémájával nekem sikerült pillanatok alatt azonosulnom és a személyisége is közel áll hozzám, noha a dohányzás számomra mélységesen elítélendő... 

Ánya próbál észrevétlen maradni, mégis vágyik a beilleszkedésre, a társaságra és a barátokra, kissé önfejű, magának való, vonzza a bajt és a szerencsétlenséget és jól láthatóan magányos. Egyetlen barátja Siobhan, akivel nem csupán dohányozni jár el, de ő az a személy, aki előtt a lány a leginkább megnyílik. Ezen a ponton bevallom, reménykedtem egy apróbb szerelmi szálban is, ugyanis Siobhant mindvégig fiúnak hittem... Itt hibázott egyedül Vera Brosgol... A történet egyetlen pontján sincs megemlítve, hogy Siobhan lány lenne, s mivel a cselekmény nagy része egy magániskolában játszódik, ahol kötelező az uniformis és minden lány szoknyát, valamint természetesen! minden fiú nadrágot hord, fel sem merült bennem, hogy ezzel a karakterrel valami nem stimmel... A hatodik érzékem azonban jelzett nekem, ugyanis nem mertem túlságosan beleélni magam ebbe a szálba, és néhány oldal után féltem, hogy a meleg szálat is belevonják a történetbe, de mivel a kötet eredetileg 2011-ben látott napvilágot, amikor talán még nem volt kötelező elvárás a homoszexuális karakterek szerepeltetése, bíztam benne, hogy ez elmarad... Szerencsére Siobhan nem lett homoszexuális, azonban csupán a hatodik érzékemnek köszönhető, hogy a neten utánanéztem, vajon milyen plusz információkat is kell tudni erről a számomra igencsak szimpatikus szereplőről, és döbbenten meredtem magam elé, hogy Siobhan bizony lány... aki nadrágot hord egy magániskolában... (WTF) Félretéve azonban a döbbenetemet, el kell mondjam, hogy bár Ánya és Siobhan kapcsolata véleményem szerint nem mondható igaz barátságnak, kétségtelen, hogy a két - khm... akkor tehát - lány mégis valami barátfélét jelent egymás számára és Siobhan lesz az, aki gyönyörűen megfogalmazza főhősnőnkről igaz valóját a kötet végén... Nem vitás, az én kedvenc karakterem Siobhan lett...