.png)
Mit szeretünk a mesékben? Hogy időtállóak. A felnőttek olvasás közben gyereknek érezhetik magukat, a gyerekek pedig felnőttnek, királylánynak, hófelhőnek, vagy bárminek, ami a szívük vágya. Szeretjük, hogy a nyelv szépségére, ízes szavaira tanít minket. Nem utolsósorban szeretjük, ha kifejezőek benne a rajzok (hány felnőtt emlékezik szívesen vissza első mesekönyvére, és abból hány a szebbnél szebb rajzokra évtizedek múlva is!). Vészits Andrea új könyvében minden benne van, ami csak egy jó meséhez kell:
- Két Pillangós Papucs egy szegedi cipőboltból indul világkörüli útra, hogy végül két piszedenevér segítségével találjon rá arra, aki örömmel viseli őket.
- Bukfenc kapitány, a plüsspárduc nagyon vágyik a gazdájával közös sétára, így a nyomába ered, és együtt vadvirágos kalandokba keverednek.
- Szoprán Pipisztrella, a félénk denevér pedig meg sem áll addig, amíg rá nem lel a könyvtárra, ahol főállású könyvmolyként őrizheti féltett kincseit, a könyveket.
Vészits Andrea három meséje egyszerre szól az útkeresésről, az elfogadásról és a könyvek szeretetéről - mindezt vicces, mesei köntösbe bújtatva, Sipos Fanni varázslatos illusztrációival kiegészülve.
 |
| "- Szemrehányásokat csak napnyugta után fogadok..." ~ "- Addig ettem a molyokat, amíg könyvmoly lett belőlem. Na, szép!" ~ "Úgy képzelte, hogy az a bizonyos Móra Ferenc, aki ilyen varázsverset ír, szívén viseli még egy rózsaszín párduc boldogságát is." |
Vészits Andrea idei első "Pagonyos-kötete" egy három mesét felvonultató bájos mesekönyv, amit Sipos Fanni illusztrált.
Az írónő rövid történeteinek középpontjában állatok állnak, azon belül is a denevérek kapnak kiemelt szerepet. Az én kíváncsiságomat azonnal felcsigázta a kötet megjelenésének híre, ugyanis nagyon szeretem a denevéreket, amikről sajnos kevés mese szól, hisz sokan félnek tőlük, pedig igen hasznos állatok.
A kötet első meséje A piszedenevér papucsa Szeged belvárosából, egy különleges cipészműhelyből indul útra, bejárja a Földkerekséget, majd visszatér a kiiundulóponthoz.
A történet egy pár csodaszép Pillangós Papucs kalandjait követi nyomon, amiknek az a különleges, egyedi tulajdonsága, hogy teljesen egyformák. Nincs köztük jobb- és ballábas, mint az "átlagos" cipők esetén, az, hogy melyikük melyik "lábas" lesz, a viselőjükön múlik majd.
Igen ám, de van egy óriási bökkenő, egyikük sem szeretne ballábas lenni... ^^
Készítőjük, az öreg cipész azt jósolja nekik, hogy őket egy tündér fogja viselni, így, mikor az üzlet bezár, s ők senkinek sem kellenek, úgy döntenek, megkeresik a megjövendölt tündért, de mivel nem állhatják egymást, külön indulnak útnak. Társaikul a napkeleti és a napnyugati szél szegődik...
A mesében felbukkannak az un. piszedenevérek, akik maguk is nagy utat tesznek meg a két "tökkelütött" papucs tündérkeresése miatt.
A kötet második meséje a Hogyan lett Szoprán Pipsztrella könyvmoly egy "pipisztrelle" fajtájú denevér kalandjairól szól.
Mint azóta megtudtam, ez a törpedenevér Európa legkisebb denevérfajtája, ami molyokkal is táplálkozik. A denevérlány Leonardó, a múzeumi macska szájában végzi, avagy épp kezdi kalandozását, s repül a neki kijelölt sorsa felé, aminek a végén egy hatalmas könyvtár várja, aminek a könyveit megvédheti a káros molyoktól és bogaraktól.
Miként lesz egy apró denevérből könyvmoly?
Vészits Andrea ezt is elmeséli nekünk!
A kötet harmadik meséje, a Sétálni megy Bukfenc maga mögött hagyja a denevéreket és egy rózsaszín párducot, egy plüssállatot tesz meg hősének, aki Móra Ferenc Sétálni megy Panka... c. versét járja, azaz sétálja végig.
Rendkívül ötletes mese, és szívet melengető tisztelgés az írónő dédpapája előtt, aki biztosan örülne, ha látná, miként keltette új életre alkotását a dédunokája. :)
Mindhárom mese egészen egyedi, igen komplex, több szereplőt felvonultató történet, mely jelzők mindenképp kiemelendők a rövidségük fényében.
Személyes kedvencem - könyvmoly lévén - a "könyvmoly mese" volt, de mindegyik denevérszereplő teljesen elbájolt! ❤
A Pillangós Papucsok picit irritáltak, nem szívesen viseltem volna őket, ellenben a "tündér" megtestesülése és kiléte megmelengette a szívem. Csodálatos leleplezés és választás volt!
A tanulságos mesék humort is tartalmaznak és sokat tanítanak a denevérekről, talán picit közelebb is hozzák őket az olvasókhoz - gyerekekhez és felnőttekhez - egyaránt.
A kötet képi világáért Sipos Fanni felelt, s nekem nagyon tetszett a színvilág, a denevérek, a tündér, a kislányok karaktere.
Mindenkinek ajánlom a mesekönyvet, aki szereti az állatokat, a denevéreket és a macskákat; azoknak, akik adnának egy esélyt ezeknek a cuki éjjeli ragadozóknak, akik megszabadítanak minket a szúnyograjzástól, s azoknak is, akik szeretik Vészits Andrea írásait, Sipos Fanni illusztrációs stílusát és a Pagony minőségi kiadványait!
Kíváncsian várom, jelentkezik-e az írónő idén új, ifjúsági regénnyel is, őszintén reménykedem benne!
Értékelés:
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
