.png)
A francia kötet (Dix jours sans écrans) 2015-ben látott napvilágot, melyet a "Tíz nap tévé és videójáték nélkül" kihívás inspirált. A kihívást 2003-ban indították el Kanadában.
A történet egy iskolában veszi kezdetét, ahol a diákok élete nemsokára a feje tetejére áll...
"- Ha azt mondom nektek: „tíz nap képernyők nélkül”, mit feleltek?"
A kötet első mondata Duval tanárnő szájából hangzik el, kinek kérdése alapjaiban rengeti meg az osztályt... Az osztályfőnök egy igazán radikális kihívást tartogat az osztálya és tulajdonképpen az egész iskola számára...
A kérdésfeltevést követően néhány túlbuzgó diáktól eltekintve - akik bármikor készen állnak arra, hogy a nyakukba vegyenek egy kihívást - a legtöbb diák természetesen magát a kérdést is abszurdnak tartja, és egyáltalán nem áll szándékukban részt venni egy efféle őrültségben... Duval tanárnőt azonban nem olyan fából faragták, akit néhány diák negatív visszajelzése eltántoríthat az ötletétől, így a diákok hamarosan egy szavazás kellős közepén találják magukat....
A regény váltott szemszögű, és mi a két főhős, Simon és Paloma szemén keresztül láthatjuk, amint Duval tanárnő kihívása szépen lassan formát önt...
A kötetet Simon nyitja és Paloma zárja, így egy tökéletes keretet kapunk a kihívásról, a kezdeti nehézségekről és a végeredményről...
Simon természetesen az első pillanattól kezdve ellenzi a kihívást, hiszen fiú, így elképzelhetetlennek tartja, hogy tíz napon át kibírja a konzolja nélkül... A fiú azonban nincs egyedül, ugyanis legjobb barátja, Gordon, valamint az osztály és a suli néhány sráca is mellettük áll. Az osztály okostojása, Anouk, akit mindenki csak Beszélő Szótár Kisasszonynak csúfol és barátnője, Paloma azonban teljes mértékben Duval tanárnő mellett áll és minden erejüket és meggyőzőképességüket latba vetik, hogy a szünetben a Simon és Gordon vezette ellenkezőket legyőzvén a többi osztályt is meggyőzzék arról, hogy bizony ezt a kihívást el kell indítani! A két fiú ellenfele kemény és tántoríthatatlan, s végül Duval tanárnő lesz az, aki győztesként kerül ki a "harcból". A szavazás pozitív eredményének értelmében a kihívás elindul, így mondhatjuk, hogy a nap végére a kihívást támogatók száma két vállra fekteti az ellenállás parányi csapatát és az egész iskola versenybe száll a kihívás sikerességéért... Simon és Gordon vezetésével azonban megalakul a K.O.! vagyis a Kihívásellenes Osztag!, akik filctollal festik fel a karjukra, majd később a lábukra határozott ellenvetésüket...
Az iskola, a tanárok és a szülők nem várt, példaértékű összefogást tanúsítanak a kihívás sikeres kimenetele végett, hiszen mindnyájan azt szeretnék, hogy gyermekeik sikerrel vegyék az akadályokat és kevesebb időt töltsenek el a képernyők előtt... Éppen ezért a szülők különféle szakköröket indítanak, így segítve a kihívást, ám a mellett, hogy ez által gyermekeiknek nem sok lehetősége adódik majd a képernyők előtt gubbasztani, nem titkolt céljuk, hogy ők maguk is elszakadjanak egy kicsit a televízió képernyője elől...
A kihívás kezdetén a gyerekeknek viszonylag egyszerű dolga van, hiszen egy-két napot talán a legsúlyosabb stádiumban lévő képernyőfüggő is kibírna kütyük nélkül... Simon és Gordon azonban teljes mértékben elutasítják ezt a "buta kihívást", így ők meg sem próbálják elkerülni a képernyőket... Ám a napok telnek-múlnak, és a két fiú rádöbben arra, hogy talán több bennük a közös az eddig ellenfélnek tekintett lányokkal is, és a helyett, hogy a konzolon játszanának, szakkörökön vesznek részt és társas kapcsolataik is kivirágoznak, nem is szólva a lelkükbe kúszó szerelem felemelő érzésétől...
A gyerekek ezen a ponton kezdenek komolyan elgondolkodni, hogy talán mégiscsak Duval tanárnőnek van igaza és a képernyők felemésztik az életüket...?
A kérdésfeltevést követően néhány túlbuzgó diáktól eltekintve - akik bármikor készen állnak arra, hogy a nyakukba vegyenek egy kihívást - a legtöbb diák természetesen magát a kérdést is abszurdnak tartja, és egyáltalán nem áll szándékukban részt venni egy efféle őrültségben... Duval tanárnőt azonban nem olyan fából faragták, akit néhány diák negatív visszajelzése eltántoríthat az ötletétől, így a diákok hamarosan egy szavazás kellős közepén találják magukat....
A regény váltott szemszögű, és mi a két főhős, Simon és Paloma szemén keresztül láthatjuk, amint Duval tanárnő kihívása szépen lassan formát önt...
A kötetet Simon nyitja és Paloma zárja, így egy tökéletes keretet kapunk a kihívásról, a kezdeti nehézségekről és a végeredményről...
Az iskola, a tanárok és a szülők nem várt, példaértékű összefogást tanúsítanak a kihívás sikeres kimenetele végett, hiszen mindnyájan azt szeretnék, hogy gyermekeik sikerrel vegyék az akadályokat és kevesebb időt töltsenek el a képernyők előtt... Éppen ezért a szülők különféle szakköröket indítanak, így segítve a kihívást, ám a mellett, hogy ez által gyermekeiknek nem sok lehetősége adódik majd a képernyők előtt gubbasztani, nem titkolt céljuk, hogy ők maguk is elszakadjanak egy kicsit a televízió képernyője elől...
A kihívás kezdetén a gyerekeknek viszonylag egyszerű dolga van, hiszen egy-két napot talán a legsúlyosabb stádiumban lévő képernyőfüggő is kibírna kütyük nélkül... Simon és Gordon azonban teljes mértékben elutasítják ezt a "buta kihívást", így ők meg sem próbálják elkerülni a képernyőket... Ám a napok telnek-múlnak, és a két fiú rádöbben arra, hogy talán több bennük a közös az eddig ellenfélnek tekintett lányokkal is, és a helyett, hogy a konzolon játszanának, szakkörökön vesznek részt és társas kapcsolataik is kivirágoznak, nem is szólva a lelkükbe kúszó szerelem felemelő érzésétől...
A gyerekek ezen a ponton kezdenek komolyan elgondolkodni, hogy talán mégiscsak Duval tanárnőnek van igaza és a képernyők felemésztik az életüket...?
"Erős vagyok, mert tudok nemet mondani."
Sajnos azonban személyes tapasztalataim alapján az efféle pozitív, az élet valós problémáira figyelmet felhívó könyvek pontosan azokhoz nem jutnak el, akiknek forgatni kellene őket. A kötet a Molyon megjelenés óta is mindössze négy olvasást számlál és ebből egy az enyém... Ahogy a Velünk nem lehet járni c. kötet sem találja meg a közönségét a mai világban, úgy a 10 nap képernyők nélkül sem jut el azokhoz, akiknek szüksége lenne rá...
Mondhatjuk, hogy ez a marketing hibája, hiszen kevésbé vannak hirdetve és promotálva, mint a tucatregények, az erotikus könyvek és az ifjúsági csacskaságok, de nem gondolom, hogy ezt csupán ennek a rovására írhatjuk...
Sajnos a 21. század embere a modern technika embere... s mint olyan, nem fog ellenállhatatlan késztetést érezni az iránt, hogy elolvassa ezt a regényt, noha rengeteg dolgot tanulhatna belőle... Pozitív gondolatokkal, a szabadidő hasznos eltöltésével, embertársainak megismerésével, előítéleteinek legyőzésével és jósággal lenne gazdagabb, ha elolvasná Sophie Rigal-Goulard történetét...
Mondhatjuk, hogy ez a marketing hibája, hiszen kevésbé vannak hirdetve és promotálva, mint a tucatregények, az erotikus könyvek és az ifjúsági csacskaságok, de nem gondolom, hogy ezt csupán ennek a rovására írhatjuk...
Sajnos a 21. század embere a modern technika embere... s mint olyan, nem fog ellenállhatatlan késztetést érezni az iránt, hogy elolvassa ezt a regényt, noha rengeteg dolgot tanulhatna belőle... Pozitív gondolatokkal, a szabadidő hasznos eltöltésével, embertársainak megismerésével, előítéleteinek legyőzésével és jósággal lenne gazdagabb, ha elolvasná Sophie Rigal-Goulard történetét...
"– Tíz nap képernyők nélkül: ez kezdetben lehetetlennek tűnt. Én egyébként meg sem akartam próbálni. De ez alatt a hét alatt sokat gondolkodtam."
A kötet írónője, Sophie Rigal-Goulard anya és tanár egy személyben, aki igyekszik megbirkózni a hétköznapi kihívásokkal, miközben a saját maga alkotta képzeletvilágokban él...
Frédérique Vayssiéres, a kötet illusztrátora Franciaországban, Párizsban él, ám vidéken nőtt fel, így mindenek felett szereti a szabadság érzését. Éppen ezért rójja Párizs utcáit is biciklivel, miközben alkalma adódik figyelni embertársait, akiket aztán papírra vethet...
Idézetek
„Tíz nap képernyők nélkül: igen vagy nem?”
"Gordon számára egy tévét kikapcsolni olyan, mint egy dobogó szívet megállítani. Nem tud mit kezdeni a dologgal."
"Néha, mielőtt belevágnánk, nagyon félünk egy-egy dologtól. Az a lényeg, hogy összeszedjük a bátorságunkat, és vessük bele magunkat! A többi jön magától."
Értékelés: 5/5 kütyü
Illusztráció: 5/5 kütyü
