.png)
Péterfy Gergely és Nagy Ervin kötete, a Robotmese tavasszal látta meg a napvilágot a Lampion Könyvek gondozásában.
A Mayer Tamás által illusztrált kötet azonnal felkeltette a figyelmemet, tekintve, hogy az egyik kedvenc illusztrátorom munkájáról volt szó. A kötet szinte egy időben jelent meg A hét kisrobot és a robontó c. mesekönnyvel, ám hiába robotok a főszereplők, s hiába a robot, mint központi téma - a két kötet tartalma egymással össze sem hasonlítható...
A robotok és a téma a fénykorát éli, külföldön sokkalta nagyobb mértékben, mint idehaza, ám piciny hazánkba is egyre jobban kúszik be ez a világ, s a robotokat imádó gyerkőcök, apró olvasók igényét egyre jobban igyekszik kielégíteni a könyvpiac. Ám míg a fentebb említett kötet vidám, szórakoztató mesék gyűjteménye, ami tökéletes kikapcsolódást nyújt, addig Nagy Ervin története ennél sokkalta komolyabb témát boncolgat... A Robotmese a mai, sötét internetes világba kalauzolja el az olvasót, amiben megjelenik minden, aminek a felhasználók ma ki vannak téve - zaklatás, trollkodás, bántalmazás...
Egy velejéig megrázó, húsba markoló téma, zseniális tálalásban!
"- Nem az a lényeg, hogy ki van a komment mögött,
hanem hogy mekkora fájdalmat okoz."
Főhősünk, az eleinte "xfc0098zrc" névre hallgató parányi kisrobot egy virtuális játék alapvető kelléke, akit a játékosok a legtöbbször fedezék gyanánt használnak. Mivel az egymás ellen játszó játékosok egy fedezéket nem kedvelhetnek - hisz az ellenség képes mögötte megbújni -, a kisrobotot nem igazán szeretik, ám neki nincs más választása, ilyennek programozták.
Egy nap azonban felbukkan a kisrobot valódi édesapja, a programozó-játéktervező, aki felszabadítja kisfiát és a Kék Lovag nevet adja neki... A kisrobot nem érti, mi történik, ám az apukájával való beszélgetés során egyre jobban vágyni kezd a szabadságra. A tét azonban óriási! Az apja ugyanis azt mondja, igazi robot válhat belőle, ha valaki azt mondja neki: "Szeretlek!".
Miután Kék Lovag szabad lesz, s minden további következmény nélkül szaladgálhat a virtuális térben, rengeteg furcsaság történik. A kisrobot eleinte úgy gondolja, nagyon egyszerű lesz megszerettetnie magát valakivel, hisz ő egy igazán jóravaló lény, ám az internet tele van hatalmas, pusztító veszélyekkel, gyűlölködő mocsarakkal és undorító férgekkel...
Kék Lovag egyre több csúf dolog szemtanúja lesz, majd úgy dönt, a való világban keres magának valakit, aki szeretni fogja őt. Így találkozik két fiúval és egy kislánnyal, akinek az életét előbbiek épp tönkre tenni készülnek...
"- Hehhhhhheeeeehhhheeeee! Kék Lovag, hát azt hitted,
hogy csak úgy elpusztíthatod az én kicsikémet? Az én drága, bűzlő,
rohadó, undorítóan ocsmány és gusztustalan kommentkéimet?"
A Robotmese egy szívbe markolóan őszinte írás a mai internetes és virtuális világról, ami nem csak rengeteg mocsok és fertő rejtekhelye, de a gonoszság és a bántalmazás táptalaja is...
Adott a főhősünk, egy végtelenül naiv és ártatlan, jóravaló kisrobot, nevezett Kék Lovag, aki bár tisztában van azzal, hogy nem borítja az egész világot rózsaszín köd, mégsem ismeri a csalárdságot, a bántalmazást, az agressziót - egyszóval a gonoszt... Útja során azonban megtapasztalja, miféle csúf lelkű emberek és lények is élnek ebben a világban, akiknek egyedüli célja a mások bántalmazása. Itt, jelen esetben leginkább szóbeli bántalmazásról van szó, hisz a fő téma az internet veszélyes világa, ám megjelenik benne a tettlegesség is.
Mindkét bántalmazási forma mélyen elítélendő, s soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a szóbeli bántalmazás, a szavak által okozott fájdalom sokkal mélyebb és komolyabb lehet, mint a testi bántalmazás, hisz míg utóbbi előbb-utóbb begyógyul, a lélek sebei már korántsem gyógyíthatók könnyen...
Azt hiszem, szerencsésnek mondható az, aki soha, semmilyen formában nem élt még át semmilyen bántalmazást, ám nem tartom valószínűnek, hogy létezik olyan ember a világban, akit ne bántalmaztak volna legalább szóban...
A zaklatás és a verbális bántalmazás aranykorát éljük, s már az iskolapadban megtapasztalhatjuk társaink gonoszságát... Én magam többször írtam már arról, milyen zaklatásokban volt részem, így a téma engem mindig mélyen felkavar. Sajnos az utóbbi időben, mióta a világ ennyire PC lett, még többen bántottak meg az interneten keresztül, ahol arc nélkül (sokszor valódi név nélkül is...) mindenki elég bátornak érzi magát ahhoz, hogy belegázoljon az ember lelkébe, és elhordja mindennek, ami csak az eszébe jut. A fejre a koronát az adja, amikor a támadónak társai is vannak és nyeregben érezve magát porig aláz valakit, aki már nem mondhatja el az őszinte véleményét.
Sajnos manapság olyan, mint szólásszabadság már nem létezik, s ehhez az aktuális politikai viszonyoknak úgy gondolom semmi köze, a "politikai korrektséghez" már annál több... Nézzünk egy egyszerű példát. Manapság mindenhol tombol a PC, a fehérek elleni rasszizmus elképesztő mértékben jelen van, hiába dugják sokan homokba a fejüket, s nem merik leírni a véleményüket. Manapság, ha valaki le meri írni, hogy Boleyn Annát miért egy fekete színésznő játssza, az már egyenlő a legmocskosabb rasszistával, akinek a pokol legmélyebb bugyraiban a helye. Holott ennek a színészválasztásnak a nemtetszése minden, csak nem rasszizmus... Ennél részletesebben nem megyek bele a témába, de látnotok kell, miről szól az internetes zaklatás manapság.
Az interneten, az arcukat és nevüket nem vállaló, fröcsögő, mocsokkal teli szitokáradatokról, amiknek a gyerekek - és a felnőttek is - nap mint nap ki vannak téve. A szóbeli bántalmazásról, ami egy iskolában zaklatásig fajulhat, mint Bence, Máté és Kitti esetében.
A kötet két fiú középpontba helyezésével mesél egy "duci" kislány zaklatásáról és bántalmazásáról, akinek egyetlen bűne, hogy nem 40 kg... Majd tovább haladva az események láncolatán láthatjuk, hogy ebben a történetben az igazán gonosz egyetlen fiú, Bence, akit otthon a mostohaapja bántalmaz, s ezért olyan mocsokul viselkedik minden földi halandóval, ahogy csak módjában áll és teheti...
A történetnek ez az egyetlen pontja volt, ami bevallom nem tetszett, mert a fizikai bántalmazás behozása mintegy arra volt hivatott, hogy "felmentse" Bencét a mocskos kis tettei alól, ám úgy vélem, aki ennyit árt másoknak, annak nem szabadna ennyire könnyen megbocsájtani, sőt, bántalmazottnak titulálni, hisz nem minden ilyen viselkedés háttérében áll ilyen komoly ok. Valaki egyszerűen ilyen eltorzult lélekkel jön a világra, s hiába kap meg mindent a szüleitől, gonosszá válik...
Bence bántalmazóból bántalmazott státusza nem mentette fel őt a szememben, ám a mögöttes szándék nyilvánvaló.
A Nagy Ervin és Péterfy Gergely írópáros megpróbál minden olyan csúfságot bemutatni a célközönségnek, ami a világunkban jelen van, s ez által próbálja őket megtanítani arra, hogy ne ítéljenek első látásra.
A kötet célja, a célközönség számára az internet és a való világ veszélyeinek bemutatása, melynek ábrázolásával talán a gyerekek óvatosabbak lesznek majd a virtuális tértben. Mindemellett azonban tükör a "rosszarcoknak" is, s megmutatja azokat a viselkedésmintákat, amiket messze el kell kerülnünk. Megmutatja, milyen rettenetesen csúnya is a bántalmazás mindkét formája, a zaklatás, az, hogy milyen sebeket tud okozni, s csak remélni tudom, hogy minden olvasó lelkét megérinti majd, s eljut a mondanivaló az agya legrejtettebb zugába is, mit illik, s mit nem...
Nem illik, s egyenesen mélyen elítélendő embertársaink bántalmazása, ahogy minden egyéb élőlényé is, s nagyon fontos önmagunk védelme és titkaink megtartása; a megfelelő emberben való megbízás, kiállás a saját igazunkért, a bátran szembeszállás a rosszarcok ellen, akik mindenkit bántanak...
A történet rengeteg karaktertípust ad közre, melyekkel az olvasó azonosulni tud. A bántalmazott, visszahúzódó, félénk gyerek éppúgy megtalálja benne majd a maga "lelki társát", mint ahogy a bántalmazó fél is, bár nem tudom, neki mennyire fog tetszeni ez a kristálytiszta, őszinte tükör, amit az írók tárnak elé...
"Kisrobot lelkemben (nahát, az is van nekem?)
megmozdult valami."
A Robotmese Nagy Ervin sajátja, a történet az ő ötlete, melyet Péterfy Gergely vetett papírra és Mayer Tamás illusztrált remek formában. A három alkotó valami egészen egyedit, őszintét és csodásat alkotott, amit én magam, válogatás nélkül, minden ember kezébe adnék, hogy olvassa - olvassa, miket csinálnak egymással az emberek, s miknek nem volna szabad megtörténnie...
A történet mélyen megérintett. A sorok olvasása közben több alkalommal rándult görcsbe a gyomrom, s közben gondoltam azt, milyen fantasztikusan is sikerült megalkotni és megírni ezt a történetet, aminek csupán az első felvonását tarthatjuk a kezünkben, hisz a történet nem zárult le, Kék Lovag, céljának elérése érdekében még rengeteg mindent át fog élni, hogy elnyerje azt, amire a szíve leginkább vágyik.
A kötet függővéges, s bár erősen folytatásért kiált, olyan "lezárást" kapott, amivel van még idegrendszerünk kivárni a második kötet megjelenését, amire, remélem nem sokat kell várnunk!
A kötetet szívből ajánlom bárkinek, aki esett már áldozatul internetes és/vagy szemtől szembeni zaklatásnak, s minden szülőnek, aki csemetéje kezébe adva, vagy közös olvasás keretén belül szeretné lerántani a leplet a virtuális és valódi világ valóságáról a gyanútlan lelkek előtt...!
Értékelés: 4,5/5 kisrobot
Idézetek
"Azt a helyzet - hogy is mondjam? -, hogy elég kevesen szeretnek. Tulajdonképpen senki. Pedig engem nem nehéz szeretni."
"- Az xfc0098zrc nem az igazi neved, az anyavállalat adta neked, de én magamban mindig Kék Lovagnak neveztelek.
- Hű, de szép nevem van!
- Az - értett egyet apu. - Most pedig jól figyelj! Beléd írok egy titkos kódot, amivel kiszabadulhatsz innen. Szabad leszel a virtuális térben. De én azt szeretném, ha ennél is többre vinnéd.
- Mi lehet több a szabadságnál? - csodálkoztam.
- A valóság. Az, ha valódi leszel. Igazi, valódi robot az igazi világban.
- Hogy lehet belőlem igazi robot?
- Hát ez az - felelte az apukám. - Ez az, amit kevesen tudnak. Egy valami enged be a valóságba, Kék Lovag, és ez a szeretet. Ha valaki azt mondja, hogy szeret, akkor megtörténik veled a csoda: kilépsz a virtuális világból, és valóságos leszel.
- Apu, apu, én most azonnal valóságos akarok lenni! Mondd, hogy szeretsz!
- Ez nem így működik - magyarázta elkomorulva. - Az én szeretetem nem elég. Meg kell szerettetned magad a virtuális világban. Ott kell kimondania valakinek, hogy szeret. És hát a virtuális világ bizony veszélyes hely. Félelmetes. De felvérteztelek elég fegyverrel, minden létező eszközzel, hogy megvédd magad. És ne feledd, tele vagy titkos képességekkel, amelyeket a megfelelő időben megtalálsz magadban, ha helyes döntéseket hozol."
"- Nem az a lényeg, hogy ki van a komment mögött, hanem hogy mekkora fájdalmat okoz."
"- Hehhhhhheeeeehhhheeeee! Kék Lovag, hát azt hitted, hogy csak úgy elpusztíthatod az én kicsikémet? Az én drága, bűzlő, rohadó, undorítóan ocsmány és gusztustalan kommentkéimet?"
"És mivel a többi osztálytársa is ellenállás nélkül behódolt Bencének, már akkor se mertek máshogy viselkedni, amikor a lófogú srác nem volt velük. Olyankor is úgy beszéltek, mint Bence, és úgy cikizték egymást, ahogy Bence szokta őket. És egyikük sem merte bevallani a másiknak, hogy ettől nagyon lekvárul érzik magukat.
Mindenki azt hitte, hogy a többiek komolyan gondolják a beszólásokat, meg aztán mi van, ha valaki beköpi őket Bencének, és akkor ők lesznek az osztály fő lúzerei, mint Máté volt, mielőtt elkezdett szemétkedni mindenkivel, még Kittivel is, pedig majd megszakadt a szíve."
"Zavartan és szerelmesen bámulta Kittit, akinek megint kezdett elfogyni a türelme. Tudta, hogy a szerelme mulya, na de hogy ennyire?"
"A fiú most már egészen sápadt volt, a keze remegett, és azon fohászkodott magában, hogy bárcsak csodát tenne a jóisten, vagy valaki, akiről hittanórán szó van. Tök mindegy, melyik vallásból érkezik, csak érkezzen rohadtbaromigyorsan, és nyissa meg alatta a földet, hogy elsüllyedhessen valahová nagyon-nagyon messzire.
De a hittanórán felsorolt ilyen-olyan istenek és próféták valószínűleg épp mással voltak elfoglalva..."
"Bence lehorgasztotta a fejét, és a helyére kullogott.
Kisrobot lelkemben (nahát, az is van nekem?) megmozdult valami."
"Az anyja igyekezett úgy tenni, mintha nem nyomná agyon az eltelt tíz évben meglehetősen méretesre hízott bébi."
"- Kék Lovag! Hahhahaha! Erre nem számítottál, mi? Azt hitted, hogy túljárhatsz az eszemen? Nagyon, de nagyon butácska kisrobot vagy! Jegyezd meg egy életre: az emberek sokkal könnyebben hisznek el egy rossz hírt, mint egy jót. Ezért fogok én mindig győzni, és ezért nem lesz belőled sosem igazi kisrobot! Hahhaaahhahhahhahaaaa!"
